Alkonyzóna - Egy szavamat se hidd

Pár eltüntetett kérdés a szimpátiáról

2012-01-24T19:16:00.001Z

Pár nappal ezelőtt itt Budapesten óriási (egyesek szerint gigantikus) szimpátiatüntetés volt a jelenlegi magyar kormány mellett. Jöttek a pesti meg budai kerületekből, mentek a szomszédból, jöttek egészen mesziről, még Erdélyországból is. A dolog szimpátia-részét én csak megértem, hisz szimpátia miatt én is utazok akármikor egy ilyen távot, ahogy ezt meg is tettem, de nem tüntetni.

A szimpátiával minden rendben van. Egy teljesen természetes dolog. Sokszor segít - nem mindig - de úgy nagy vonalakban valljuk be, hogy egy kellemes érzés. Viszont mint minden érzés, ez is arra tartozik, aki érzi. Még azzal sincs baj - szerintem - hogy ha valaki kifejezi kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt, hogy ő éppen kivel és milyen mértékben szimpatizál.

Mindezek kapcsán ugyanakkor megfogalmazódott bennem egy pár kérdés. Mint például:

Miért releváns egy erdélyi (értsd: nem magyar adófizető állampolgár) szimpátiája egy magyar állampolgárokat érintő ügyben? Miért nem releváns ugyanakkor konkrét magyarországi körök (értsd: egészségügyiek, tanügyben dolgozók) véleménye az őket élő húsig érintő kérdésekben (kirakati stílusú társadalmi konzultációk, stb)? Miért fontosabb a magyar kormánynak valakinek a szimpátiája, mint konkrét érintettek észérvei és véleménye?

Miért nem láttunk mindeddig Magyarországról Bukarestbe induló buszokat, hogy szimpátiamenetben biztosítsák a - tegyük fel - kormányon lévő RMDSZ-t, vagy hogy segítsenek a jogérvényesítésben, osztani az észt (nem negatív kifejezésként) az egészségügyi meg egyéb disputákban? Talán azért volna ez, mert a magyar az magyar, de a székely az aztán igen? Nem inkább azért, mert egy ilyen gesztus meg sem fordulna a magyarországi fejekben, mert hát más állam belügye, estébé, estébé?

Szerintem azon erdélyieknek, akik ilyen szimpátiamenetekben utaznak, előbb ezeken a kérdéseken kell elgondolkozniuk.

(open for debate)

Nyílt levél, vagy miafene

2012-01-18T15:57:00.000Z

kép: http://revjph.blogspot.com

Páter XY hozzáállása a BBC magyarországi tudósításához már jó ideje részrehajló, és nem a tények, hanem a hangulat terén. Ezt jeleztem neki, azért, hogy ne rontsa a saját színvonalát és jó hírnevét. Na, meg legyen tisztelettel irántunk és ne nézzen hülyének. Válaszolt, és abban elismerte, hogy nem kíváncsi sajátjától eltérő véleményre és megszakít velem minden kapcsolatot. Majd amikor látta, hogy amit közölt, elolvastam, kitörölte kettenünk párbeszédét. A beszédeit, írásait ezentúl érdemes megszűrni ezen a szűrőn.

Ez egy szomorú történet arról, hogy hogyan fajulhat el egy dolgokról szóló véleménycsere. Nem arra hajazom, hogy bárki a vitában mellém álljon, vitáimban helyet tudok állni magam is. Inkább üzenni szeretnék, de amíg erre sor kerül, kissé fel kell vezetni a helyzetet, mert egyrészt bánt, másrészt a fair play szabályainak sérülése miatt erre, önhibámon kívül, más fórumon nincs lehetőségem.

Történt a napokban, hogy az (egykori) barátságunkra tekintettel elhallgatott nevű szerzetespap ismerősöm egy ideje nyílt támadást intéz a BBC ellen. Olyanokat ír Facebook oldalára, hogy a "BBC nap mint nap támadja magyarországot a legaljasabb módon" meg "the BBC is proving to be an enemy to the Hungarian nation. Magyarul: "Angol barátaimhoz: a BBC a magyar nép ellenségének bizonyul". Folytatja, hogy ez nem angol úriemberhez méltó, nem így kell bánni egy néppel, mely 1956-ban kiállt a szabadsága mellett és 1989-ben megnyitotta a Vasfüggönyt. Egy amúgy teljesen tényszerű beszámolóra pedig így reagál, hogy ez "újabb példája, hogy a BBC Magyarország ellen kampányol."

Ekkor megszületett a BBC-nek küldött panaszlevél is, melynek tartalma röviden: sajnos az önök tudósításai részrehajlóak, valamint nem veszik figyelembe, hogy ez az a nép, amely 1848, meg 1956, stb. Gondoltam, lehetséges lesz racionális párbeszédet folytatni és rákérdeztem, mire alapozza ezt a nagy kirohanást? Ekkor tettem pár megjegyzést arra vonatkozólag, hogy szerintem az új magyar alkotmány nem 1848-ról, nem 1956-ról, hanem 2012-ről szól, meg a támadások szerintem nem arról szólnak, hogy nem lenne legitimitása a nép által demokratikusan megválasztott vezetőknek, nem ez ellen tüntet a "nyugat", hanem olyan dolgok miatt, ami a magyar demokráciát szerintük belülről bomlasztja és ezért megváltoztatandó, szóval egy a többség számára teljesen érdektelen politikai vita volt, amitől még barát maradhat a barát, több is hangzik el kocsmaasztal mellett (feltételezem) probléma nélkül. Szóváltásunk során, mivel ellenérve nem volt, sorra olyan mondatokat adott a számba, amiket nem mondtam, ezzel viszont a fair vita legalapvetőbb szabályát szegve meg. Majd győzelemittasan utalt a BBC válaszlevelére is, hozzátéve, hogy

A BBC hozzáállása a magyar helyzethez már jó ideje részrehajló, és nem a tények, hanem a hangulat terén. Ezt jeleztem nekik, azért, hogy ne rontsák a saját színvonalukat. Na, meg legyenek tisztelettel irántunk. Válaszoltak, és abban elismerték, hogy ők is beszálltak a politikai csatába. Ami nem lenne rossz, de az ő esetükben azt jelenti, hogy tudatosan pártot választottak ország-világ előtt. A híradásaikat ezentúl érdemes megszűrni ezen a szűrőn.

Megtippeltem, hogy a válasz nem erről szólt, csupán elintézték egy "megértjük aggodalmait, igyekszünk TOVÁBBRA IS kiegyensúlyozott híradást nyújtani" kijelentéssel. Később észrevettem: ott a válaszlevél is, amit ide angolul és magyarul egyaránt berakok, mert ebben semmi olyasmiről nem volt szó, hogy a BBC beismerte volna, hogy beleszállt a politikai vitába és kikezdte saját hírnevét.

Dear Fr ____,
Thank you for your kind email and your passionate response to our coverage of Hungary. I can assure you that we are fully aware of the political debate raging in Hungary about Mr Orban's government. You need to know that we have complaints from both sides and so aim to tread a completely impartial path, as we do will all our coverage. We are also aware of Hungary's difficult history under communism and do our best to bring an accurate and impartial explanation of what's going on in the country. Hence we have a correspondent who had known Mr Orban for many years giving his assessment of the situation, as well as the daily news coverage which today includes the EU's commencement of legal infringement proceedings.
We are aware that Fidesz commands a big majority in parliament but we must also balance that with the widespread criticism the government gets in the EU and in Hungary too. This is what a vibrant democracy is about, whether in Budapest or London.
Yours
BBC News Website

Magyarul:

Kedves _____ atya,
Köszönjük kedves levelét és Magyarországról szóló hírösszeállításunkra adott szenvedélyes hangvételű válaszát. Biztosíthatom önt arról, hogy teljes mértékben tudatában vagyunk a magyarországi, Orbán úr kormánya körül tomboló politikai vitáknak. Szeretnénk, ha tudná, hogy mindkét oldal részéről értek hozzánk panaszok, ezért igyekszünk teljes mértékben részrehajlás nélküli úton haladni, amint tesszük azt minden tudósításunk során. Továbbá tudatában vagyunk Magyarország kommunizmus alatti nehéz történelmének és megteszünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy hogy egy pontos és részrehajlás nélküli képet fessünk mindarról, ami az országban történik. Éppen ezért egy olyan újságíróra bíztuk a helyzet bemutatását, valamint a napi hírösszeállítást -mely ma tartalmazza az EU törvényes eljárását- aki rég óta ismeri Orbán urat. Tudatában vagyunk, hogy a Fidesz nagy többséggel rendelkezik a parlamentben, de ezt ki kell egyensúlyoznunk a kormányt az EU és magyar részről érő kritikákkal is. Erről szól egy pezsgő demokrácia, úgy Londonban mint Budapesten.
Tisztelettel:
BBC News Website

Jelzésemre, miszerint a "Biztosíthatom önt arról, hogy teljes mértékben tudatában vagyunk a magyarországi, Orbán úr kormánya körül tomboló politikai vitáknak" nem egyenértékű azzal, hogy "Válaszoltak, és abban elismerték, hogy ők is beszálltak a politikai csatába" csak azt a választ kaptam, hogy

Kedves Attila! Láthatóan nem találkoznak gondolataink. Szeretném kérni, hogy kímélj a kommentjeidtől, lévén, hogy ez egy személyes oldal. Lévén, hogy mi nem vagyunk semmilyen kapcsolatban egymással ezennel fel is függesztem a kapcsolatunkat. Isten áldjon! ___

Ez után következett első fokon a Facebook ismerősök közüli kirakás, hogy ne tudjak válaszolni, majd hamarosan minden általam írt komment kitörlése, hogy ne legyen látható semmiféle ellenvélemény, hogy ne csorbuljon saját jó híre, amikor az egyedüli dolog, aminek kitörlésével saját jó hírét és becsületét megmenthette volna az a BBC válaszának félreidézése.

Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy személyes legyen az oldala, akkor saját magáról írjon, ne másokat gyalázzon. Ha másokat támad, engedjen felületet a vitára. Ha azt akarja, hogy más még így se szólhasson bele, akkor elég, ha a kommenteket letiltja. Ha a kommentelés megengedett, viszont csak azok maradnak meg, amelyek osztják véleményét, mindenki mást pedig kimar, akkor nem ~~rosszabb~~ jobb* annál, amit oly hangzatosan elítél.

Üzenetem Hozzád, és minden hasonlóan gondolkodó civilhez és egyházfihez a következő: Szabad eltérő véleménnyel lenni! Még nektek is. Mindenki megengedi, hogy véleményeteket kimondjátok, amazt érvekkel alátámasszátok. Nem csinálunk személyes ügyet abból, ha máshogy néztek dolgokra mint mi. De ha korlátozni próbáljátok saját véleményünk kinyilvánítását, ha kinyilvánított véleményünket előbb félreidézitek, majd meg-nem-történtté igyekeztek tenni, ha ily módon bemocskolni próbáltok és nem is adtok esélyt a válaszra, akkor az eltérő vélemény ártalmatlan helyzetéből személyes sérelmet kovácsoltok! Elő veletek és mutassatok valami gerincre hasonlatos dolgot, különben a saját magatok által ásott gödörből senki sem fog tudni titeket kihúzni!

Kommentálni márpedig szabad.

*(Update: javítva, mert ugye ennek így van értelme...)

‎"Nekünk egy szaros idézőjel nem diktálhat!"

2012-01-12T00:13:00.000Z

Forrás: nol.hu. Mert úgy illik.

Amikor pár éve Londonban egy következmények nélküli esszét kellett benyujtanunk (értsd: a kapott értékelés nem számított be a végső átlagba, csupán "meg kellett, hogy legyen"), akkor mindazt, amit hat-hét oldalon keresztül összehalandzsáztunk feltöltéskor átment egy bizonyos Turnitin nevezetű szoftveren.

A drága kis szoftver az esszét kijavító tanárnak kijelezte, hány százalékban hasonlít már létező írásokhoz az az irományunk, melynek tényleg abszolút semmi következménye nem volt emberek életére nézve (hidak nem dőltek össze, nem kaptunk dupla akkora fizetést másnaptól, nem kaptunk hangzatos címeket tőle, stb). Ilyeneket adott ki: "25% Low plagiarism level, probably many quotes" (alacsony plágium szint, valószínüleg több idézetet használ), meg "30% Elevated plagiarism level, worth looking up" (emelkedett plágiumszint, érdemes jobban belenézni), vagy "55% Blackbelt Copy-Paster. Just kick him out!" (feketeöves másológép, csak rossz hírt hoz rátok). Természetesen nem pont ezek a mondatok voltak az automatikus ajánlásokban, de most példának megteszi. A helyzeten az is árnyal, hogy filozófiában sokszor nem volt más választásunk, mint egyes érveket, ellenérveket pontosan visszaadni, ugyanis a precíz árnyalás nagyon fontos volt és a legapróbb változtatás már megváltoztathatta az egész bekezdés értelmét. Ezért tanáraink nem igazán sértődtek meg, ha a rendszer például 30%-os plágiumszintet adott ki.

Egyedüli igazi következménye a csalásoknak ott jelentkezett, amikor a záróvizsákon, más választásunk nem nagyon lévén, egykori esszéink anyagából táplálkoztunk emlékezetből, ugyanis lehetetlenség lett volna a filozófia szó szerint is könyvtárakat megtöltő, minden szerteágazó ágát behatóan ismerni kutatóstól, érvestől, ahogy mondják: szőröstől, meg bőröstől. Akkor már igazi eredményekért játszodtunk. Ahogyan mindenki más is, aki harcát megvívta és tudja, hogy milyen élmény.

Nos, van valaki, aki a jelek szerint csupán egyfajta harc megvívásának élményét ismeri, fekete-fehér képe a bal felső sarokban, színes poziciója a jobb felső polcon (ha le nem mondott közben, amint az illik). Ő, úgy tűnik, 80%-ot kapott volna a minket vizsgáló szoftvertől, amire már a gépnek is elakadt volna a szava.

Már csak arra vagyok kiváncsi, hogy ennek milyen következményei lesznek Schmitt Pálra és Magyarországra nézve.

PS: az emlék:

Turnitin Suite Demo from Turnitin on Vimeo.

(A cím meg a HírCsárdáról...)

Alternatív karácsonyi üzenet 3: Alter Nativity

2011-12-26T14:44:00.000Z

Négy hétnyi advent elmélkedés alatt arra a következtetésre jutottam, hogy a Karácsony ugyanolyan jogon ünnepe a bevásárlásnak és konzumidiotizmusnak, mint amennyire a szeretetnek vagy legendás alakok születésének.

Az évnek ebben a szakaszában rengetegen állnak ki a „karácsony” igazi jelentése mellett, mintha létezne valami ilyesmi a közmegegyezésen kívül. Azt mondják, hogy az ünnep igazi jelentése nem a bevásárlás, hanem a szeretet, az összetartozás, a remény születése meg hasonlóak.

Ugyanúgy vannak, akik amellett állnak ki, hogy az ünnep valódi jelentése a téli napforduló, meg ősi római istenségek évfordulói, termékenységi ünnep, hajfésülési vagy hátvakarási, esetleg buddhaszobor-hasfényezési ünnep.

Mindkét tábornak ugyanannyira van igaza, mint amennyire végzetes módon tévednek is.

A karácsony mindig annak az ünnepe lesz, amire az embereknek igényük lesz és nincs ebben semmi fura. Csak az fura, ha valaki vagy valakik meg akarják szabni, hogy egy ünnepnek miről kell szólnia. Mintha maga a jelentés és az ünnep ott lebegne valahol a levegőben, elméktől függetlenül, arra várva, hogy valaki összekapcsolja őket.

Ugyanolyan hibás ebben a vallási zelóta, aki meg akarja szabni, hogy az ünnepnek kihez kell kötődnie, mint az ateista, aki erőltetni próbálja, hogy ez mégpedig a téli napforduló ünnepe. Ha valakinek ünnepelni támad kedve és ezt valamivel racionalizálni akarja, az az ő baja. Nem hiányzik egy harmadik fél, aki ezt helyette megtegye.

Eljön majd az idő, amikor a Karácsony a Gleccserek és Szarvasok Emléknapja lesz, vagy kevésbé optimista előrejelzések szerint a Győzelem Napja, amikor fagyöngy alatt szerencsés lesz hadat üzenni.

Vagy akármit.

RIP Christopher Hitchens

2011-12-16T20:24:00.001Z

Londoni éveim alatt ismerkedtem meg a vitriolos, szókimondó stílusával mindenütt feltűnő Hitchenssel. Eleinte nagyon zavart, de az a két perc hamar eltelt. Ahányszor megszólalt, annyiszor gondolkodtatott el, annyiszor indított el bennem lavinát mindaz, amit mondott.

Először is mint ateistát, mindent és mindenkit letaroló polemikust ismertem meg, csak később tudatosodott bennem, hogy egy komoly karriert befutott újságíróról van szó, aki sosem fogta magát vissza, ha valahol igazságtalansággal találkozott, elmondta azt, amit más félt kimondani és olyan tényekre hívta fel a világ figyelmét, mely dolgok mindaddig csak kevesekben tudatosodtak. Filozófiatanáraim mellett ő is gondolkodni tanított.

Az egyik dolog, amit rendre elismételt az volt, hogy a legfőbb rossz ami a világon és a világgal történhet az a szervezett vallás, mert ez a gyűlölet legfőbb forrása. Embereket nevel arra, hogy puszta létüknél fogva rosszak. Bűntudatukon és elfojtott szexualitásukon keresztül manipulálja a tömegeket, hogy e tudatuk, frusztrációjuk méginkább növekedjen és eme eltorzított emberi érzéken keresztül akármire képesek legyenek vallásuk nevében.

Nos, eme gyakran említett érvével nem értek egyet. Mert hisz nem vak követője vagyok, hanem megfogadtam tanácsát és gondolkodom. Nem mintha távol állna az igazságtól, hanem azért, mert szerintem nem ment elég mélyre. Talán, mivel nem filozófus volt, hanem újságíró, ezt el is lehet nézni neki, még ha jelenleg a Twitteren keresztények és muszlimok fenyegetik is halálnak halálával az életműve és halála előtt tisztelgő, #GodIsNotGreat hash köré gyűlő tweetelőket, ami miatt a Twitter le is vette a trendek közül eme hasht. Egyszer hasonló téma miatt említette Hitch: sosem hallotok olyanról, hogy mi, ateisták halálosan megfenyegettünk volna valakit, csak azért mert keresztény...

Vele való nézeteltérésem oka egyszerű. Én nem azt tartom, hogy a szervezett vallás minden gonosz gyökere. Két okból. Ezek közül egyik sem arra céloz, hogy ilyent kijelenteni átkos istentelenség és káromlás. Más okaim vannak.

Az első ok: a "gonoszság" erkölcsi, etikai kategória. Mint olyan, az egyén gondolkodásától, döntéseitől függ. Az egyéni döntésekre külső körülmény lehet ugyan kihatással, viszont sosem determinálja azt. Ha ezt állítanánk, egyenértékű volna azzal, mintha feloldanánk mindenkit az erkölcsi felelősség terhe alól, áttolva a hibát egy többé-kevésbé megszemélyesített jelenségre. Az csak a dolog pikantériája, hogy az említett jelenség emberekből, gondolkodásmintákból, mémekből, mozgalmakból, hagyományokból és társadalmi nyomásból tevődik össze, mely elemeknek mind meghatározható és fontos az emberi összetevője. Ezért, habár külső tényezők erősíthetik vagy gyöngíthetik, de a "gonoszság" okát az egyén rendelkezésére álló és az ő döntési hatáskörében rejlő jelenségben, tényezőben kell keresnünk.

Második ok: éppen ezért arra szorulunk, hogy a probléma gyökerét mélyebben keressük. Erre ki is tértem másik blogomon, melynek legutóbbi, majd négy hónapja megírt szövege így szól:

Egy embert addig fenyeget a valóságtól való elrugaszkodás veszélye, amíg azt tartja, hogy a szubsztanciák önmagukban létező és nem elmefüggő dolgok. “De hát ez így SZÉP”, “így HELYES”, “így JÓ”, mindaddig azt fogjuk hinni, hogy ez így van, amíg észre nem vesszük, rá nem jövünk, hogy nem létezik a “SZÉP”, a “HELYES”, a “JÓ” önmagában. Nem lebeg valahol láthatatlanul a levegőben vagy valami még láthatatlanabb halmaz kellős közepén csak arra várva, hogy valamire rácsatlakozhasson és onnantól fogva amaz “SZÉP” és “JÓ” lesz. Az egy dolog, hogy valamit szépnek, jónak, helyesnek érzékelünk, tartunk, ítélünk, de ez a mi szubjektív értékítéletünk. Amennyiben ezt elfelejtjük, a szubsztanciákat önmagukban létező, objektív lényeknek tekintjük és hajlamosak leszünk saját szubjektív látásmódunkat rákényszeríteni másokra. Mert az “így JÓ”, “így “HELYES”, “így SZÉP”. Viszont, amennyiben ráébredünk arra, hogy mindezek csupán az elménk szüleményei, szabaddá válhatunk tőlük és másokat is szabadon hagyunk.

Véleményem szerint ez áll a rombolás középpontjában. Ha az ember nem tekintené az említett dolgokat, mint "Jó", "Rossz", "Illő", "Üdvös", "Kárhozatos" önmagukban létező dolgoknak, akkor egy csöpp erőfeszítést sem tenne annak érdekében, hogy erről másokat meggyőzzön. Viszont mindaddig, amíg ebben a hitben él, feljogosítva fogja magát érezni arra, hogy a "magasabb igazság" nevében mindenfélét elkövessen, valamint az általa szubjektíven hitt dolgokat mint objektív valóság tanítsa gyerekeinek és mások gyerekeinek. Ez már a dolog természeténél fogva kognitív disszonanciát okoz, hiszen adott emberpalánta azzal fog felnőni, hogy saját szubjektív érzéseinek nincs létjogosultsága az "örök, objektíven létező irányelvek és meghatározásokkal" szemben. Ez frusztrációhoz és elfojtásokhoz vezet. Mindez azért, mert valaki, aki rá nagyobb hatással volt, elmulasztotta felismerni a különbséget saját szubjektív ízlése és az objektíven létező dolgok között.

Nagy igazságot mondott az, aki legelőször megfogalmazta, hogy a pokolra vezető út jószándékkal van kikövezve. Mert hiszen saját kritériumuk szerint sosem gonoszságból követik el e hibát és ebből kifolyólagos atrocitásaikat az emberek. A "jószándékot" önmagában-létező entitásként kezelő hominid pokolra vezető utat kövez ki leges-legelsősorban önmaga számára, másodsorban egy segítő kezet nyújt ebben a környezete irányába is. Lassan csökkenni fog, majd idővel teljesen megszűnik a kritikus gondolkozása - ez kimutatható -, brutálisan lecsökken a vallások szerint "lelkiismeretnek" nevezett képessége és ez már egyenes út arra a szintre, amit maga a vallásos szóhasználat nevez "gonosznak". Természetesen azzal a kitétellel, hogy ugyanezen emberek fogják eldönteni, mi lesz a "Jó" és mi lesz a "Gonosz", újonnan torzult ítélőképességük birtokában, vagy épp annak hiányában.

Így eshet meg például a Hitchens által is többször felemlített eset, hogy a szegényekért való jótékonykodás azzal társul, hogy megvonjuk tőlük és megtiltjuk nekik pont azt a tényezőt, amely nekik igazán segíteni tudna. Hogy pontosan kire célzott, most nem fogom megemlíteni, egy cikkben két "szent" túl sok lenne. Az ideológiai alapú jótékonykodás, vagy mások életébe való ideológiai alapú beleszólás ilyenkor jelentkezik és kúrja el rendszerint a helyzetet.

Ahogy mondád, Hitch, Rot In Peace!

Tisztellek.

2011-11-04T11:09:00.001Z

Az Egymillió csillag a szegényekért a romániai Caritas-szervezetek nagyszabású szolidaritási akciója. November 12-én a Gyulafehérvári Caritas gyertyákkal világít meg egy-egy közteret, a helyszínen begyűlt adományokból élelmiszercsomagokat vásárol a hátrányos helyzetű családok karácsonyának a szebbé tételéért.

Az akció célja az összetartozás szellemének, az emberi szolidaritás érzésének erősítése, ugyanakkor figyelemfelhívás a társadalom peremére szorultak felé.

Gyújts egy gyertyát és támogasd a szegény családokat!

A többi helyszín mellett Gyergyószentmiklóson is, a Művelődési Központ előtt, 17:00 - 19:00 óráig.

Már egy SMS-el is segíthetsz: Küldj hát egy SMS-t a 859-re november 1 és 14 között és 2 euróval támogatod őket!

Csatlakozz te is kezdeményezésünkhöz és tedd ki facebook profilképedre az Egymillió csillag-kitűzőt: http://www.picbadges.com/egymillio-csillag-a-szegenyekert/2339458/#

www.egymilliocsillag.ro

Fizikai Nobel

2011-10-05T10:33:00.000+01:00

Forrás: NASA

A tegnap kihirdették az idei fizikai Nobel-díjat. Felét Saul Perlmutter, másik felét Brian P. Schmidt és Adam G. Riess kapta "az Univerzum gyorsuló tágulásának távoli szupernovák megfigyelésén keresztül való felfedezéséért".

Számomra a döntés igencsak furcsa. A felfedezés önmagában (már ha felfedezésnek lehet nevezni, én inkább megfigyelések interpretációjának hívnám) nagy dolog. Lenne. Arra alapszik, hogy több milliárd fényévre található Ia típusú szupernovák vöröseltolódása nagyobb mint a Földhöz közelebbi szupernováké. Ergo: minél távolabb van valami, annál gyorsabban iszkol elfele. Mindez azért, mert egy hipotetikus, titokzatos, eddig ki nem mutatott "sötét energia" kergeti vadul.

Már ha a fénysebesség konstans ugyebár. Meg ha létezik a sötét energia (ami nem tévesztendő össze az Erő sötét oldalával, de amig ki nem mutatják, addig egyelőre ugyanaz a fiktív kategória).

Einstein szerint a fény sebessége konstans. 299.792.458 m/s.

De elmélete nem csak Einsteinnak van. Az E=mc^2 képlettel szemben létezik már elmélet arra vonatkozólag, hogy a fény sebessége nem konstans, hanem idővel csökkenő, amit a GM=tc^3 képlet fejez ki. Ennek ertelmében nem az univerzum tágulása gyorsul egy titokzatos, de eddig ki nem mutatott sötét energiának köszönhetően, hanem a fény lassul folyamatosan, ami pontosan a kísérletileg kimutatott gyorsuló tágulás mértékének felel meg.

Nem azt mondom, hogy a fény lassul, azt sem, hogy nem létezik sötét energia. Csupán azt állítom, hogy kissé elhamarkodott dolog olyan "felfedezésért" Nobel-díjat adni, ami nem is felfedezés. Hisz akkor a kompetitív elméletet is felfedezésként kellene titulálnunk, hisz ugyanazokat a kísérleti megfigyeléseket írja le - csupán más modellel. Ugyanakkor e kompetitív elmélet eggyel kevesebb entitás létét feltételezi: nem kell megfigyelhetetlen és bizonyíthatatlan sötét energiát feltételezni ehhez. Tehát Occam borotvája egyből az első elméletet vágná le... Tudásunk egyelőre nem lehet - ezért nem nevezném felfedezésnek - kétségünk viszont annál több.

Addig is a "tudta Ön, hogy az Univerzum tágulása gyorsul?" kérdésre az emberek azon 21 százalékához sorolom magam, aki "nem tudta". Nem azért, mert nem hallottam volna róla, hanem azért, mert mint ismeretelméleti kategória, a tudás indokolt igaz hit, márpedig az eset igazsága nem eldöntött és kétségek merültek fel az indokoltsággal szemben is.

State of the Onion - vagyis a büdös valóság

2011-10-02T12:42:00.002+01:00

Az elmúlt 12 hónapra visszatekintve a legelső, amire emlékszem, hogy a szeptember egy nagy WTF-vel kezdődött - mint a mellékelt ábra is mutatja. Szeptember elején hazajöttem Londonból és a családi ház kész romhalmaz volt. Szeméttelep. Kifosztott frigyláda. Leégett múlt. Penésztnyészet. Fekete lyuk. Biológiai fegyver. Jogi csapda. Pénzügyi feneketlen tó. Valahol viszont lakni kellett és momentán ez volt az a "valahol". Egy hónap után már be tudtam költözni, ez volt szeptember vége.

Ahogyan tavaly erről beszámoltam itt és itt, a kezdet nem volt annyira rózsás mint amennyire esetleg most tűnhet egy üveg szilvapálinka után.

Ha van egy dolog, ami ezen a téren még az álmoskönyvek szerint sem jelent semmi jót, az üres zsebbel és egyedül házfelújításba kezdeni egy olyan városban, amely már nem ismer. Víz nem folyik. Vécét nem lehet lehúzni. Minden rozsdás, penészes, vízköves. Nincs meleg víz. Az ablakrámák esnek ki a falból. A szemét szó szerint mellmagasságig ellepi a házat. A fal helyenként teljesen át van ázva, vakolat omlandóban. Villanyáram rögtön kikötve - majd vissza. Padló egy helyen szétrohadva, egy másik szobában szú által szivacsosra marva...

A szerencsém az elején az volt, hogy volt pár ember, aki átsegített pár kezdeti nehézségen. Anyagiakkal, munkával, takarítással, vízszereléssel, vakolással, együttgondolkodással, baráti érdeklődéssel, beszélgetéssel. Ezen segítség nélkül az indulás lehetetlen lett volna. Ugyanakkor a munka nagy része, olyan 90%-a egyedül zajlott, sokszor napi 8-12 óra monoton munkával.

Visszanézve az előző évre, már csak azért is, hogy ne vigyen rá a kísértés arra, hogy totál haszontalannak tekintsem, sikerült:

-bejárati ajtón zárat cserélni két rozsdás késsel (csavarhúzók hiányában)

-átnézni a ház létező minden hivatalos papírját és múltbeli ügyeit

-kiválogatni, kidobni és elszállíttatni 80 szemeteszsák szemetet

-megjavítani a hálószoba padlóját

-levakarni a budaiföld-rétegeket

-újraglettolni

-szobát kifesteni

-ablakokat letisztítani, kigittelni és lefesteni

-ajtókat legyalulni, megjavítani és lefesteni

-vízcsapokat megjavítani

-bútorokat helyrehozni, kitisztítani

-hálószobába szalagparkett

-ugyanoda új fények, villanyvezetés

-melegvíz, fás kazánnal, tíz hónapja ad-hoc vízszerelési megoldással

-használható, de még mai napig sem full funkcionáló fürdőszoba

-félig leégett motel lebontása az udvar hátsó részében (törmelék és faanyag még midig ott, egy évvel utána)

-villanyszámlahátrálék elintézése (kb 3-4x...)

-megszabadulás egy kellemetlen lakótól

-kellemetlen lakó hült helye fölött tető újrafödése...

-konyha kifestése

-gáztűzhely rendbehozatala

-konyha és nagyszoba berendezése

-mosógép megjavítása

-törött cserepek egy részének kicserélése

-elázott vakolat leverése, szárítás, újravakolás, festés a nagyszobában

-telefon és internet beköttetése

-kerítéssasok elásása (kerítés még hátravan)

-vízóra felszereltetése

-ház hátának leszigetelése (eddig félig, fele még hátra van)

-adóhátrálék rendezés félig

-halom olyan munka, ami nem látszik meg, csak ha nem kerülnek elvégzésre

És a lista nem teljes...

Ezek aztán valahogy úgy alakultak, hogy minden megoldott probléma vagy két másikat generált, vagy öt másik elintézését előfeltételezte. Apropó megoldatlan, úgy néz ki, hogy ahhoz, hogy a következő telem is ne úgy nézzen ki mint az előző, hogy fél éven át hajnal 1-2-ig fűtök és negyed óránál hosszabb időre nem tudok kimozdulni a házból, annyi mindent kellene megoldani a következő egy hónap alatt, amennyit esetleg 2 évi full nettó fizuval össze lehetne hozni. Nem rossz...

Jó lenne ablakokat cserélni, mert ezek csak az esőt tartják kinn, annak is csak a nagyobbik részét. Jó lenne megjavíttatni a csempekályhát, mert az elmúlt télen két samottégla is leomlott belülről és helyenként csak a dekoráció tartja benn a füstöt, az sem jól, félő egy szénmonoxidmérgezés. Jó lenne végre bekeríteni az udvar hátsó részét, mindenféle ellenséges kellemetlenséget elkerülendő. Az is jó volna, ha az a sok törmelék eltűnne és a fa felvágódna, hogy legyen mivel fűteni. A nagykapu rohad szét, még 10-20 nyitás és totál szétesik. Aztán ami még sürgősebb lenne, hogy a fürdőszoba hibás, eresztő csatornázását és a vízcsöveket kicserélni, hogy ne áztassa alulról a falat, de akkor fel kell törni a betont és az már egy teljesen új fürdőszoba költsége. Ja, és a kémény meg omlik szét és a tető is porlik már, legalább tíz helyen ázik, szóval csak idő kérdése az egész.

Ehhez viszont már sok kedvem nincsen.

Az idő nyila

2011-09-13T22:35:00.001+01:00

A gyertya füstje, hője és fénye miért nem áll össze gyertyává? A kirántott tojás miért nem áll össze és mászik vissza a tyúkba? A földön heverő falevél miért nem megy vissza a fára, az ág, amelyiken van, miért nem húzódik vissza a törzsbe és az a magba, amaz meg a gyümölcs közepébe miért nem épül bele? Állítólag senki sem tudja.

Illetve mondanak olyasmiket, hogy az idő nyila determinálja, hogy az események egy bizonyos sorrendben történjenek, vagy azt, hogy ezt nevezik az entrópia törvényének, melynek értelmében az Univerzum minden termodinamikai rendszere és maga az Univerzum is mint termodinamikai rendszer a rendezetlenség felé halad.

Az idő nyilának problémája már nagyon rég óta foglalkoztatja a gondolkodókat, mindjárt száz éve, és már nagyon rég megoldhatták volna a problémát, ha rájöttek volna, hogy a kérdést rosszul tették fel, már magában a kérdésben olyan előítélet rejtőzik, amely lehetetlenné teszi egy értelmes válasz létrejöttét.

Van értelme például annak a kérdésnek, hogy „Miért zöld az ég?”, vagy annak, hogy „Miért kék a fű?” Sok nincsen, mivel az ég nem zöld és a fű nem kék. Ugyanígy, azt a kérdést feltenni, hogy a gyertya fénye, hője és füstje miért nem áll össze gyertyává, már önmagában azt feltételezi, hogy ez nem történhet meg és az időnek nyila van, mert máshogy nem lehet.

És akkor kezdjük kérdezetni, hogy mi okozta azt, hogy a fizika törvényei az időnek csak egy irányát tegyék lehetővé, meg hasonló marhaságokat, amikor tudjuk, hogy az idő is egy ugyanolyan tér-dimenzió, mint a többi, csak éppen azokra merőleges. Tehát minden irányban elképzelhető a benne való haladás. „Akkor miért csak egy irányban haladunk?” – kérdjük.

Vegyünk egy mély lélegzetet, még egyszer olvassuk el ami eddig leírva vagyon és folytassuk alant, mert kell egy kicsi fantázia meg gondolkodás, de nem lesz vészes, ígérem. Csak az idő nyila problémát, meg a kauzáció problémáját fasírozzuk ki ma. Mindenkinek minden egyéb személyes problémáját, olyanokat, mint napi megélhetés, mit főzzünk délután, vagy hogyan közöljem ővele itt és most nem fogjuk megoldani, sajnálom. Na szóval:

Ha egy festményen, ami egy kétdimenziós felület, tetszőleges irányba el kezdek húzni egy vonalat, majd e vonal mentén tizedmilliméterenként egyenként megvizsgálom a vászon színét, akkor elegendő táv megtétele után bizonyos mintát fogok felfedezni. Talán azt mondom ekkor, hogy „minden három Kék és egy Lila pont után egy Sárga jön, kivéve, ha mindez előtt egy Ciklámen volt, mert akkor nem Sárga következik, hanem Fekete”. És ezzel megalkotom e rendszer fizikai törvényeit, melyek megmagyarázzák a színfoltok egymás utániságának szabályait és előrejelzik a következő foltokat. Minél több megfigyelést végzek, annál többször kell újragondolnom elméleteimet, majd végül, amikor egy elég hosszú szegmenst áttanulmányoztam, elmondhatom, hogy megtaláltam a rendszert leíró Nagy Elméletet. Ekkor viszont felteszem a kérdést, természetesen, mert jobb ötletem nincsen, hogy ugyanez miért csak egy irányba történhet? „Egy Sárga és egy Lila pont után miért nem jön három Kék?” Meg sem járja a fejem, hogy rendszeremet direkt egy olyan sorrendben kutattam, amely lehetővé tette ezt a fajta tudatosságomat, ezzel a fajta tudatosságommal pedig csak ezt az irányt tudtam kutatni.

Most gondoljunk bele abba, hogy mi történik, ha ezen a vonalon a vizsgálódást a másik irányba kezdem el? A pontokat más sorrendben látom, az érdekesség és a pontosság kedvéért tegyük fel, hogy tudatosságom is más minőségű, ahogy fizikai megjelenésem is és gőzöm sincs, ki az az illető, aki itt magyarul hebegett-habogott. És megfigyelem, hogy egy „Yellow” és egy „Lilac” után pontosan három „Blue” jön, továbbá nagyon hasonló helyzetekben ha a „Yellow” helyett „Black” van, akkor a három „Blue” után mindig egy „Magenta” fog jönni. Erre a megállapításra elégedetten röffentek egyet és csápjaimmal megigazítom a bal hetedik szememen a polárlencsét. Közben azon gondolkodom, miért megy ez CSAK ebbe az irányba, mi kényszeríti mindezt erre az egész cirkuszra.

Ám lehet tovább is folytatni. Képzeljük el, hogy elrugaszkodunk ettől a vonaltól, melynek mindkét irányítását kipróbáltuk és most egy ezzel kb 35 fokos szöget bezáró vonal esetén tesszük meg ugyanezt. Rövid leszek: olyasmikre fogok gondolni tudományos vizsgálódásom alatt, mint „de érdekes, minden második Blanche után Rouge jön, majd ha ez megtörtént már hatszor, akkor felváltva jön majd egy Bleu, két Chartreuse, majd egy Turqoise.” Emígyen megalkotom e rendszer fizikai törvényeit, mely törvények mostanra már egyre nyilvánvalóbb, hogy nem az egész kétdimenziós síkot írják le, hanem csak azt a bizonyos egyenest, amelyiknek egyik mintázata az a tudatosságom, amely ezt az irányt önmagában érzékeli. És nem is az egyenes mindkét irányát, hanem csak az egyiket.

Ja, és kifelejtettem: „De miért történik mindez csak egy irányban...”

Ugye, most már milyen hülyén hangzik?

PS: Mindebből kifolyólag természetesen új színben tűnnek fel olyan kérdések, mint például „Mit értünk ok-okozat alatt?”, „Kik vagyunk?”, „Van-e szabad akarat?”, „Mi a világ célja?”, stb. Ugyanakkor ezeket már nem biztos, hogy ki fogom fejteni, ugyanis láttam egy jó filmet és legközelebb arról akarok írni, hadd ne lőjünk le minden poént egyszerre.

Kettős standard

2011-09-07T16:02:00.000+01:00

Ha a szeretetet csak mint feltételes jelenséget tapasztalhattuk meg eddig, akkor ez azt jeleni, hogy minket állatként idomítottak. Ha azt tettük amit elvártak, akkor elfogadtak, ha nem, akkor pedig elutasítottak. Ettől kezdve ahányszor nem úgy teljesítünk, ahogy magunknak megszabuk, ideális énünk büntetni kezd minket.

Mondhatni odabasz.

Ha nem tudjuk elfogadni önmagunkat, akkor addig leszünk belső konfliktusban amíg tökéletesek nem leszünk.

Ha önmagunkat mindenképpen szépnek és tökéletesnek akarjuk látni, semi ettől eltérőt magunkban meg nem tűrünk.

Ha mégis jelen van, akkor mivel még nem vagyunk érzelmileg annyira érettek, hogy felvállaljuk saját döntéseinket ízléseinket és ítéleteinket, könnyen megeshet, hogy ki fogjuk vetíteni önmagunkból, hogy magunkat továbbra is szépnek és jónak lássuk.

Ez azon túl, hogy hazugságban tart, mérgezi körülöttünk a légkört és kapcsolatainkat. Amint az alábbi kis sztoriban is látható.

- Hóóóó, ember! Vigyázz, mert elüt egy autó!

- Hű, nem is figyeltem! A mai szentírási igén elmélkedtem és íme, Isten téged küldött, hogy vigyázz rám, hű szolgájára.

- Nem küldött engem senki, magamtól jöttem. És nem hiszek semmiféle istenben, továbbá hitednek semmi köze nem volt ahhoz, hogy visszaránottalak az út széléről. Csupán két releváns körülmény volt: te, meg a feléd száguldó autó. Ennyi.

- Nem hiszel? Meg kell mondanom neked, hogy Isten szemében undorító amit csinálsz és ahogy élsz.

- Véletlenül nem te undorodsz és rákened egy elképzelt istenre mert nincs annyi gerinced, hogy felvállald saját ízlésedet, véleményedet, meg előítéleteidet?

- Nem, én szeretem a bűnöst, a bűn az amit gyűlölök. Az ítélet távol álljon tőlem, télkezni csak Istennek szabad.

- Be kell vallanom, fenyegetőnek érzem ezt az egész istenhit dolgot. Mintha mindvégig fölöttem lebegne Damoklész kardja.

- Ez azért van mert érzed a bűn súlyát, ami lelkedet terheli! Pedig Isten feltétel nélkül és ingyen szeret.

- Hogy mi??? Inkább azért érzem, mert részedről folytonos ítélkezést tapasztalok. Vagy ez az “ingyen szerető” istened egyszerűen pokolra taszítana?

- Megmenekülhesz. Csak el kell fogadnod Őt uradnak és üdvözítődnek.

- De bakker, akkor nincs is választási lehetőségem, akkor mindez feltételes!

- Isten szabad akaratot adott nekünk, amit használhatunk mellette és ellene.

- Akkor hallgasd ezt, és jól figyelj! Nagyon kedvellek, meg minden. De ha nem hódolsz be előttem és nem fogadsz el uradnak és parancsolódnak, következőleg amikor figyelmetlenül lépsz le a járdáról, nem tehetek semmit érted. Nem rántalak vissza, az az autó el fog ütni és kínok között halsz szörnyet!

- Te önző, beképzelt szörnyeteg! Még van képed fenyegetni és megzsarolni!

...

Közösségi pénznemek reális esélyei Romániában

2011-09-01T10:49:00.000+01:00

Törvényes váltó, vagy kiegészítő, helyettesítő pénznem? Ha már ez a kérdés felmerült, akkor miért ne kérdezzünk rá: egyáltalán szükséges pénzről beszélnünk, vagy gondjaink nagy része anélkül is megoldható?

A napokban nagyobb port kavart a Sic kiegészítő pénznem körül kialakult helyzet. A helyi, kiegészítő pénznemek egy zárt hálózatban közlekednek, csak egy bizonyos földrajzi, vagy alkalmazásbeli határ veszi körül őket. Fő céljuk egy hátrányos helyzetben lévő közösség gazdasági életének fellendítése. Jelen esetben egy pénzhelyettesítő utalványról van szó, melyet azok, és csakis azok használnának, akik csupán bizalmi alapon ezt egymás között fizetőeszközként elfogadnák.

Eddig az elmélet. Habár világszerte rengeteg hasonló modell létezik, nagyon nehéz olyan modellt találni, ami romániai viszonylatban működőképes lenne úgy jogilag, mint gazdaságilag és emberileg.

Kiegészítő, közösségi pénznemek esetén sosem az a cél, hogy lecseréljék az állam nemzeti valutáját és függetlenséget kiáltsanak ki. Szigorúan tekintve maga a Soproni Kékfrank sem "Kékfrank", hanem forint, ami a Magyar Nemzeti Bankban, egy számlán nyugszik és kamatozik. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a Kékfrank azon forintok halmaza, amit csak egy bizonyos kis régió (Sopron és környéke) meghatározott üzleteiben jár körben és nem hagyja el a rendszert. A helyi pénz nem legális váltó, nem is pályázik erre a címre, a helyi pénz egy garancia, egy közösség adott szava, megegyezése, hogy egy konkrét pénzmennyiség mindig csak a helyi körökben fog körbejárni. A világon több helyen használnak ilyen eszközöket és az az általános tapasztalat, hogy míg a törvényes váltó átlagban 2-2.5-ször cserél gazdát mielőtt elhagyja a rendszert, addig egy papírra nyomtatott kiegészítő pénznem 4-5-ször, mielőtt kivonják a forgalomból. Ehhez mérhető helyi gazdaságélénítő hatása is.

Vannak a világon olyan kezdeményezések, mint például az Egyesült Államokban az Ithaca Hours, vagy Londonban a Brixton Pounds, melyek kifejezetten pénzek. E két országban a törvénykezés lehetővé teszi, hogy az emberek egymás között azt használjanak fizetőeszköznek amit éppen akarnak, azzal a pár kitétellel, hogy az állam hivatalos pénznemét csak az állam nyomtathatja, valamint, hogy ha valaki az állam hivatalos pénznemével kíván fizetni, akkor az árú vagy a szolgáltatás eladója azt köteles elfogadni. Ilyen, papiralapú pénzt Romániában bevezetni jelenleg nem lehet. A Nemzeti Banknak monopóliuma van a pénznyomás területén és mint láthatjuk, nem is kell ilyen messzire elmenni, elég csak megpendíteni a gondolatát annak, hogy pénzre hasonlító fizetőeszközt használnának - nem is egy régió, nem is egy város, hanem egy zárt kör, közös megegyezésből - és máris sokan e monopólium megsértését értik ezalatt.

Ehhez hasonló kezdeményezések azok, melyek nem kifejezetten pénzt, hanem egy bizonyos utalványt használnak. Ezeknek az utalványoknak minden esetben megvan a maguk megfelelője az ország hivatalos pénznemében, tehát nem egy külön pénzről van szó, hanem egy megegyezésről, hogy egy bizonyos mennyiségű pénz csak bizonyos helyen vagy bizonyos célokra fordítható. Ahhoz hasonlítható, mint amikor a családi kasszában egy kisebb köteg pénzhez gemkapoccsal hozzátűzünk egy cetlit, hogy ezt az összeget csak tüzelőanyagra használhatjuk, vagy csak saját városunk területén. Mindezt tesszük azért, hogy a tüzifa költsége garantálva legyen, vagy mert elköteleztük magunkat, hogy keresetünk bizonyos százalékával helyi termelőket támogatunk. Nincs ebben semmi autonómiatörekvés, csupán ésszerűsített költekezés és a helyi gazdaság élénkítése. Ebbe a kategóriába tartozik a Soproni Kékfrank és ide szeretne tartozni a Sic is. Ami önmagában nemes gondolat, viszont a román törvények értelmében (163/2006) egy utalványt csak egy ember használhat, aki fel kell tüntesse a nevét és a személyi számát ezen. Ugyanúgy fel kell tüntetni az utalvány értékét (lejben), valamint még sok más apróságot. Tehát egymás közti fizetőeszközként nem lehet ilyesmiket használni, mert ezzel egyértelműen megszegnénk a törvényt (amit kis jóindulattal lehetne módosítani, vagy kiegészíteni, hogy ilyen kiegészítő pénznemek létezését is lehetővé tegye). Röviden: tilos utalványokkal kereskedni. Mondjuk, ebben a formában nem is érdemes, ugyanis ezek az utalványok már egyetlen használat után elhagyják a rendszert.

Ezért léteznek amolyan "higitott", lájtos utalványok, mint például azok a kuponok, amelyeket újságokból lehet kiollózni és kedvezményre jogosítanak fel egy bizonyos üzlethálózatban. Technikailag ezek is kiegészítő pénznemek, szigorúan tekintve viszont marketingeszközöknek számítanak. Ha a helyi gazdaságot nem is élénkítit fel, de egy bizonyos üzlet forgalmát képesek megnövelni.

Milyen lehetőségek maradnak akkor országunk területén?

Pénzt nyomtatni nem lehet, mert ugyan ha nem is várnánk el, hogy hivatalos fizetőeszköz státusza legyen pénzünknek, de tekintve, hogy egyedüli legális fizetőeszköz a lej, minden egyéb illegális. Utalványokkal bonyolult lenne megoldani, megkérdőjelezhető a helyi gazdasággal szemben kifejtett élénkítő hatása, minisztériumi engedély kell a kibocsátásukhoz, felmerül a fedezet kérdése is és nagyobb a füstje mint a lángja. Kedvezménykuponok bevezetésével meg már amúgy is foglalkoznak, ide sorolhatóak a hűségpontok is például.

Van egy másik lehetőség is, amit viszont be lehet vezetni. Nem kell hozzá pénzt nyomtatni, mert a kifizetések elektronikusan történnek, nem kell mögé fedezet, mert a rendszerben lévő számlákon található pontok összege minden adott pillanatban nulla, és nulla pénz kibocsátása eddig még nem járt fejvesztés veszélyével. Hogyan is működhet egy ilyen rendszer? Világszerte több száz, hasonló rendszer, úgynevezett "talentumkör", vagy "időbank", "szivességbank" létezik. A rendszerben résztvevők szolgáltatásaikat nem pénzért adják, hanem szívességből végzik, maga a szivesség viszont regisztrálódik egy központi adatbázisban adott pontszámmal. Kifestem a szobádat, a mindeddig nulla pontot tartalmazó számládon -5 pont lesz, az enyémen +5. Te nem muszáj kimondottan nekem visszafizesd ezt a szivességet, hanem a közösségnek fogod, tegyük fel 2 pontért angolra tanítasz valakit, 3 pontért pedig segítesz nekem felásni a kertemet. A legvégén az, akit angolra tanítottál felszereli nekem a polcokat 2 pontért, így a kör bezárul, mindvégig nulla volt az összes számlák mérlege, mindenki végzett munkát hozzáértése szerint és mindenki ki lett fizetve.

Ugyanakkor mindez egy fikarcnyi pénzbe sem került. Továbbá kapcsolatok alakultak ki, erősödtek, minden résztvevő olyan munkát végzett, amivel amúgy is szívesen foglalkozik. "Vásárlóereje" többé nem attól függ, hogy mennyi pénze van, hanem attól, hogy milyen és mennyi munkát hajlandó a közösség tagjaiért elvégezni.

Ilyen hálózatokra már léteznek online platformok, ilyen például a Cyclos is. Ez egy ingyenes, open source program, ami azt jelenti, hogy szabadon használható és szabadon módosítható, hogy megfeleljen a helyi igényeknek és hogy - magától értetődően - nyelvét értsék a helyiek is. Használata egyszerű, sőt még a beindítása is: egy állandóan internetre csatlakoztatott gépen el kell indítani a programot és onnantól már csak apróbb dolgokat kell beállítani, mint például a maximálisan felhalmozható pontok számát, vagy a pontok "becenevét".

Mivel ebben a megoldásban a résztvevők közötti interakcióból teljesen kiiktatódik a pénz, nem kell rá pénzkibocsátási engedély. Mivel a rendszerben található pontok összege mindig nulla, ezért nem létezik infláció. Egyszer megkérdezték tőlem, hogy "dolgozom, de akkor mikor látok abból pénzt?" Erre csak azt lehet válaszolni, hogy a pénz itt is megjelenik, de olyan formában, hogy ezen öszegek felszabadulnak olyan célokra, amiket csak hivatalos váltóval lehet kifizetni.

Innentől kezdve a tehetség és szabadidő gazdagít, nem pedig a pénzügyi helyzet.

Helyi pénz, országnyi nehézségek

2011-08-31T22:26:00.000+01:00

Elindulna a Sic. Tényleg jó volna. Egy olyan helyi pénzről volna szó, amelynek román pénzben a megfelelője a bankban csücsül amig a rendszert használók egymás között fizetőeszközként használnák a keletkezett utalványokat. Magyarországon már működik ez, Soproni Kékfranknak hívják és működik. Romániában nem, mert a világon egyedülálló módon itten az ország szuverenitása ellen indított támadásként értékelik.

(Hargita Népe, 2011 aug. 29, 9. old)

Viszont hasonló helyi pénzek a világon mindenfelé vannak és érdekes módon sehol sem (sehol!) hisztiznek, hogy ettől az ország nem lesz szuverén. Aki csak kicsit is ért a témához megérti. Vajon csorbítják az ország szuverenitását a kajabonok? Csúcs röhej. Pedig kérem, azok is egy fajta helyi pénz. Határuk nem földrajzi, hanem egy bizonyos felhasználási terület.

Csak hát ez az össznemzeti román paranoia, hogy minden olyan dolog, ami ki tudná mozdítani az országot a kátyúból (igen, ki tudná, ha máshol is alkalmaznák az országban az ötletet!) biztosan veszélyes, meg amúgy is mindenki a Román Állam vérét akarja szívni, az országot felnégyelni, főleg a magyarok, akiknek nyilaitól ments meg minket te láthatatlan mennyei alfahím!

Egyelőre a Sic minimum 1-2 évig nem fog beindulni. Addig vannak más lehetőségek is. Ismeretes az időbank, a talentumkör fogalma, és ezennel felkérlek Titeket, hozzunk össze egyet Gyergyó környékén! Emberek közti együttműködés kell hozzá, meg egy kis fantázia, ami szerintem megtalálható az emberekben:)

Kiloccsant a tej

2011-08-31T21:22:00.001+01:00

Nyolc hónap számolás után Svájcban, szuperkomputer segítségével sikerült elkészítsék a Tejútrendszer kialakulásának eddigi legrealisztikusabb modelljét. Egy PC-n ez 570 évbe került volna...

Jól látszik, hogy mi minden történne, ha kozmikus méretekben és menyiségben ömlene ki a tej. Az is így viselkedne.

Elképesztő ez a világ:)

Videó a mohácsi csatáról

2011-08-30T19:53:00.000+01:00

Tegnapelőtt felrakták a YouTubera a mohácsi csata első részét. Sok kommentárt nem is fűzök hozzá, csak annyit, hogy íme, így kell történelmet oktatni a XXI. században. Nagyon várom már a második részt, remélem hamarosan azt is feltöltik.

Szekuláris Európáért Kampány

2011-08-30T19:14:00.000+01:00

Nemrég egy érdekes mozgalomról értesültem: Kampány egy Szekuláris Európáért. A neve önmagáért beszél, viszont a "szekuláris" szót legtöbben vagy nem értik, vagy ez volt az a mumus, amivel a templomban ijesztgetni szoktak. Legtöbbször azt halljuk, hogy az emberek értékvesztése meg minden nyavaja gyökerében a szekularizmus áll, hogy ez az oka annak, hogy az emberek eltávolodnak istenüktől, stb.

Most akkor tegyünk rendet a szótárban. A szekularizmus azt jelenti, hogy az Állam és az Egyház két külön dolog. Azt jelenti, hogy a törvényhozás, a végrehajtó meg a bírói hatalom nem vallási, hanem humanista alapokon működik, az egyházak viszont az emberek lelki dolgaival foglalkoznak, meg azokkal a szociális tevékenységekkel, melyek saját tanításaikból fakadnak.

Miért is jó ez? Azért, mert egy állam területén nem csak egy vallás él. Léteznek keresztények, muzulmánok, buddhisták, zsidók, hinduk, Krisna-tudatúak és pasztafáriak is! Annak eldöntése, hogy éppen melyik vallás törvényei és világnézete épüljön bele az állami hatalmak értékeibe szükségtelen hatalmi harcba viszi az egyházakat, amint tette az utóbbi kétezer év során is.

Most lehet hüledezni, ijedezni, nem arról van szó, hogy az állam szándékosan tagadni fog minden olyan értéket, amit a vallások követendőnek találnak. Egyáltalán nem. Két dolog miatt sem. Az egyik az, hogy van rengeteg olyan érték, ami közös minden vallásban és a humanizmusban egyaránt. A másik az, hogy a vallások értékfogalmai erősen korfüggőek, szubjektívak. Jobb híján mindig az intuitíve legjobbnak tartott világi értékek után értelmeződtek a régi szövegek is. Így volt elfogadható a rabszolgaság vallási alapokon az újkorig és így vált halálos bűnné a felvilágosodás után. Így voltak a nők másodrangú emberek hosszú ideig és ugyanilyen alapokon küzdenek az egyenrangúságért egy ideje (mert nem Ádám lábcsontjából vétetett, hanem oldalbordájából, stb).

Az alábbi videót szándékosan polgárpukkasztásnak szánom, egy katolikus pap kampányol a szekuláris Európáért és szépen el is magyarázza, hogy miért teszi.

"Elvégre Jézus is humanista volt."

Érdekes hét

2011-08-06T12:01:00.002+01:00

Érdekes hét volt tudományos és magánszempontból is.

Először is, úgy néz ki, hogy a Földnek valamikor két holdja volt. Az egyik vsz ütközött a nagyobbikkal, ez sok jelenlegi észrevételt megmagyaráz: pl. hegyek a Hold túlsó oldalán, súlyelrendezés, stb. Aztán most legalább tudják, hogy milyen további dolgokat figyeljenek meg e szatelliten.

Ha már égitestek, nyilvánosságra hozták, hogy a Marson van víz, valószínüleg sós. Az ottani késő tavasz, korai nyár beköszöntével cseppfolyósodott valami, aztán lefolyt a hegyoldalon, majd eltűnt. Minden körülmény figyelembevételével ez legvalószínűbben víz lehet. Mivel a Földön ismertek sósvízi mikroorganizmusok, az izgalom a tetőpontjára hágott.

Apropó hágott: fMRI (funkcionális magnetorezonanciás képalkotás) vizsgálattal meg sikerült állapítani, hogy a nőknél külön agykérgi terület felel a hüvelyi és csiklói orgazmusért, továbbá a mellbimbók izgatásakor is kigyúlnak az agyban a nemiszervekért felelős központok. Ez megmagyarázza, hogy hogyan érhet el nő orgazmust a mellek birizgálásával. Ami a lényeg: tudósok végre megtalálták a csiklót! Nagy szám, lehet repíteni:)

Ha már repülőknél tartunk, az is kiderült, hogy az Archaeopteryx nem a legősibb madár, Kínában találtak régebbit. is. Nem nagyon izgalmas, de biztos van, akinek. Nekem is más napon az lenne.

Ami viszont jobban tud izgatni, közelítenek a Higgsre, legalábbis ez a következtetése azoknak, akik észrevették, hogy a paddypower.com már nem fogad el fogadásokat erre nézve (pedig volt ilyen). Na de meglátjuk. Ha nem most, hát ezután valamikor. Ezek szerint Hawking vsz veszít 100 dolcsit, ami nem nagy szám, csak ha svájci frankban fogadott volna.

Ami a nagy hír: március elején beadott diplomahonosítási kérelmemet jóváhagyták, így lett öt hónap a 45 napos határidőből. Angliában ez 10 naptári nap. Na most mehetek Bukarestbe, ők meg a ...

Update: kimaradt még egy. Besoroztak esküdtszékbe... Ez az Egyesült Királyságban úgy müxik, hogy hagysz csapot-papot és mész teljesíteni a hazafias kötelességed, a munkaadód meg köteles elengedni. Szerencsére nem öt, csak három évet éltem kint, úgyhogy a fellegek elvonultak. Egyelőre...

The Man from Earth

2011-07-31T19:53:00.000+01:00

Egy nappal ezelőtt kaptam a tippet, hogy volna egy film, amit talán érdemes volna megnézni, és hát hallgattam a bölcsek szavára. A "The Man from Earth"-ről van szó, végül meg is néztem.

John Oldman professzor úgy dönt, hogy továbbáll, ott hagyja az eddigi életét. Már pakolja a dobozait a terepjárójára, amikor felbukkannak a kollégái, barátai, hogy egy kis búcsúünnepet tartsanak. Előkerül egy üveg Johnnie Walker Green Label és a várható kérdések: miért költözöl el és hova mész. Ám a válaszra senki sincs felkészülve.

A történet, amit Oldman professzor mesél teljes mértékkel leellenőrizhetetlen. Ugyanannyira lehet igaz is, mint kitaláció, de egy biztos, érzékeny húrokat penget. Előcsalogat reményeket, csalódást, dühöt, csodálatot és hallgatóiban semmit sem hagy a régiben.

Van valami azokban a sztorikban, melyeket sem cáfolni, sem megerősíteni nem lehet. Ha olyan eseményekhez kapcsolódnak, melyekről biztosnak hitt ismereteink vannak, akkor ezen új adatok csak növelik a bizonytalanságot. Ha az "információ" mint olyan az a mennyiség, amennyivel az egyik rendszer a másikban csökkenti a bizonytalanság mértékét, akkor Oldman sztorija pont az információ ellentéte és az embereknek nem tetszik az ilyesmi, ami elég érthető.

Ugyanakkor a bizonytalanság növekedése sokszor a lehetőségek kitágulását is jelenti, ami nagyszerű alkalom lehet arra, hogy valami olyan új dolog vehesse kezdetét, melyről addig még elképzelésünk sem volt.

"The Man from Earth" (2007), IMDb 8/10

Fénysebesség

2011-07-26T21:55:00.000+01:00

Csak gondolkodom egy kicsit. A fénysebesség egy ellentmondásos szó. Fizikailag van is értelme meg nem is, filozófiailag semmiképp. Elméletileg a fény terjedési sebességét jelzi (299.792.458 m/s)

, aminél nincs gyorsabb sebesség. Gyakorlatilag minden egyébnek van sebessége, a fénynek tulajdonképpen nincsen. Mert a fény az örök jelenben él, egyszerre van itt és amott (trekkiek nyelvén: warp 1 esetén már egyszerre lehet a hajó minden helyen, de ezt a Star Trekben csak a warp 10 sebességnél gondolják így). Fénysebességről beszélni csak fénysebességnél kisebb sebességű szempontból lehet.

Ha a fénynek nincs sebessége, csak állapota, akkor a fénysebesség szó már nem sebességet jelöl, hanem a téridő alapvető struktúrájának meghatározó tulajdonsága, pontosabban annak a relációnak a meghatározója, ahogyan a tér és az idő egymáshoz viszonyul. Ez a reláció fordítódik le a makroobjektumok esetén "sebességre", de ezzel nem mondok semmi újat, ezt már száz éve tudjuk, még akkor is, ha legtöbbünk még nem is olyan idős.

Ha jól érzem, a héten még lesznek hasonl témájú bejegyzések, találtam is témát, amiről úgy találom, hogy érdemes lesz írnom. Pl. vonzódásunk a "misztériumokhoz" csak a titokzatosság érzésének kedvéért, meg rosszul feltett kérdések, a világ nagy kérdései, ésatöbbi ésatöbbi.

De az is lehet, hogy nem írok. Majd kiderül.

Stay tuned.

RIP Amy Winehouse (1983-2011) - Back To Black...

2011-07-23T19:17:00.000+01:00

STS-135 - The Voyage Home

2011-07-21T18:11:00.004+01:00

The Voyage Home (forrás: NASA)

Érdekes tények a vallások hátteréről

2011-07-20T15:30:00.000+01:00

Azt viszonylag kevesen tudják, hogy vallások kialakulásának létezik egy teljesen kézenfekvő, természetes magyarázata is (ha már Gregor Mendel születésnapja van, csak foglalkozzunk a természettel és az örökléssel).

Hitek és hitrendszerek is úgy alakulnak ki az emberben, mint minden más funkció: kialakul valami vélelenszerű variáció, azt a környezet s az élet megpróbálja és ha túléli addig, hogy szaporodni tud, akkor továbbörökítheti a génjeit. Ha a módosulás életképtelen volt, vagy csak kevésbé életképes mint a többiek, akkor az egyed nem ér el a szaporodásig. Ez a természetes szelekció. Emberek esetében ahhoz segít hozzá, hogy elérhessük és túlélhessük a pubertáskort, felnőtt életünkre édeskevés a relevanciája.

A. Kimutatható, hogy egészen kis gyerekek felfedezik a különbséget az élő és élettelen dolgok között. Az élettelen dolgok mindig ugyanúgy viselkednek, kiszámíthatóak, viszont vannak dolgok, melyek nem. Ami élő, annak a mozgatórugója mindig rejtett, mindig valami láthatatlan, kiszámíthatatlan szabályt követ. Ebből kifolyólag az elme külön kezdi kezelni a fizikai és mentális jelenségeket és ez mélyen meghatározza azt, ahogyan a világhoz viszonyulunk. Nyitottak leszünk a "láthatatlan értelem" koncepciójára.

B. Egy kisgyerek számára továbbá a szülők mindenre képesek. Ők azok az elő-istenségek, akiket megismer és csak idővel szembesül szülei korlátaival. Van, aki ezért lemond a "végtelen hatalmas" lényekbe vetett hitéről, de a legtöbb viszont úgy gondolja, hogy ezek szerint nem a szülei a mindenhatóak és keresgélni kezdi azt, hogy ki az. Hasonlít ahhoz, amikor megtudjuk, hogy Superman nem tud repülni, mert ő csak egy rajzolt figura, de akkor el kezdjük keresni azt az embert, aki tud. Érvelési hiba: minden elképzelhető tulajdonság valakihez KELL kapcsolódjon.

C. Az értelem eme fejlődése során programozottságunk is elkezdődik. Minden jól végzett feladatot dopamin-jutalom kísér, hogy érezzük jól magunkat, ha megfeleltünk valaki (vagy egyszerűen csak az élet) elvárásainak. Ha ez nem így alakult volna ki, akkor nem lenne lehetséges motiválni senkit. Ha jól viselkedsz, kapsz kockacukrot. Ez így működik. Vagyis nem egészen így. Újabban azt is észrevették, hogy a dopaminszint nem a jutalomkor emelkedik meg, hanem abban a pillanatban, amikor a jutalom reményével szembesülünk, a jutalom bekövetkeztekor normális szintre esik vissza. A dopaminszint emelkedése még hangsúlyozottabb akkor, ha a jutalom bizonytalan. Ergo: örömmel tölt el, ha tudjuk, hogy amit végzünk azért később boldogok leszünk, boldoggá tesz minket az, ha tudjuk, hogy ezért meg ezért akár boldogok is lehetünk. A boldogság keresése tesz minket boldoggá, nem a cél elérése.

A+B+C= biológiailag arra vagyunk beállítva, hogy felismerjük az életet, szülők hiányában is tiszteljük a(z elképzelt) szülő autoritását, példáját és a halálra gondolva is értelmét lássuk az életünknek, még ha az egészen a végéig önmagában értelmetlen gürcölés is. Ezért rendesen vonzzuk mint a mágnes azokat a hiedelmeket, melyek ezeket az evolúció során kialakult mechanizmusokat tükrözik.

Ilyenkor szokott elhangzani egy ellenérv: mindez csak azt igazolja, hogy az a bizonyos istenség, aki minket teremtett direkt csinálta úgy, hogy természetes adottságainkkal hozzá vissza tudjunk térni.

Azonban ez az érv bukik. Csak akkor állna, ha mindennek ami "van" szükségszerűen következne hogy "muszáj" lennie ("ez van, tehát ennek kell lennie") - naturalisztikus érvelési hiba. Erre e hibára egy példa, hogy ha egy kocsi parkol a tilosban, akkor "ez van", de ez nem jelenti azt, hogy ennek szügségszerűen így is kell lennie. Elképzelhető olyan körülmény is, amelyben az autó nem parkol a tilosban. Más szóval: attól, hogy épp ilyen a biológiai programáltságunk, nem muszáj ilyennek lennie. Aztán még ha valaminek "muszáj" is az elképzelések szerint úgy lennie, szintúgy nem jelenti azt, hogy az úgy is van.

Ennyit mára.

Éljen Mendel. Aki egyébként Ágoston-rendi szerzetes volt. Na.

A mozdulatlan mozgató, jaj de izgató

2011-07-19T15:14:00.000+01:00

Mivel mindennek van oka, ezért minden, aminek oka van szintén indító okkal rendelkezik. A legelső esemény, amelyre vissza tudunk következtetni, az a Big Bang. Ami minden most létezőnek oka volt.Mi volt az oka a Big Bangnek?

A minket ért kinyilatkoztatások nyomán most már biztosan tudhatjuk, hogy a Big Bang oka egy pontosan 1.31 cm átmérőjű, 24 karátos csiszolt gyémánt volt, mely viszont per definicionem mentesül a további ok-okozati lánc alól, mert ő önmagának oka. Mivel ugyanazon kinyilatkoztatások azt is kijelentik, hogy a gyémántnak magasabbrendű tudata van az emberénél, biztosra vehetjük, hogy intelligenciánk csupán árnyéka a Tökéletes 24 Karátos Gyémánt intelligenciájának. Végtelen értelmével kitervelte az egész világot és minden teremtett fény Rajta és Benne csillan, nélküle nem létezik fény. Tulajdonképpen a sötétség is fény, mely viszont nem csilloghat benne, ezért nem látjuk. Végtelen kegyelmének jele, hogy a szerves élet is ugyanarra a szénre alapul, amelyből Ő tökéletesen felépül. Végtelenül tökéletes fénytörési tulajdonságai határozzák meg, hogy mi látszik és mi nem, mi jó és mi rossz, mi fájdalmas és mi kellemes. Aki nem hisz Benne (mert nem kapott Tőle hitet), legjobb esetben is grafit lehet majd, de a legtöbbször csak por és hamu.

Ez a Gyémánt Porhintés.

Peter Falk (1927-2011)

2011-06-24T22:45:00.000+01:00

Valentin Stan a székelyekről

2011-06-15T07:58:00.000+01:00

Ha a videónak furcsa alakja van, annak oka száz lehet, de én nem tudtam rajta segíteni, ez van. De attól még meg lehet nézni. 12 perc.

Titokzatos kérdések, titokzatos válaszok

2011-06-05T09:54:00.002+01:00

Ezt a témát Eliezer Yudkowsky-tól kölcsönzöm, illetve az ő leírására támaszkodom. Van egy olyan jelenség, mely szerint összemossuk azt, ami tudás, azzal, ami a tudás érzetét adja. Olyan "titokzatos" kérdésekről van szó, mint az, hogy "Mi a tűz?", "Mi mozgatja az izmokat?". Elég volt készpénznek venni valaki "bölcsnek" a megjegyzését, miszerint ezek titokzatos dolgok, melyeket a tudomány soha a büdös életben nem fog tudni megmagyarázni és a tömeg máris nyitott arra a magyarázatra, mely a tűzre azt mondja, hogy egy flogiszton nevű anyag, mely a fába lett zárva, és hő hatására kiszabadul belőle. Vagy az izmok mozgatójára kitalálni az "elan vital" elméletet, miszerint van egy életerő, belső lendület, ami mozgat. Hasonló dolog az emberi tudatosság kérdésére a "lélek" választ adni, vagy valami hasonlóan kézzelfoghatatlan és ugyanolyan misztikus kifejezést.

De ezek az elméletek nem adnak új tudást, az eredeti kérdés ugyanannyira titokzatos marad, mint addig. A flogiszton elmélet nem magyarázza meg, hogy mi is az a flogiszton, hogyan hat, miért hat úgy ahogy hat, az elan vital elmélet meg nem magyarázza meg, hogyan hat az akarat erre az elan-ra és az elan az izmokra. Amiben az ilyen titokzatos válaszok kimerülnek, az az elmélet nevének hangoztatása: flogiszton! Elan vital! És mostanában: vonzás törvénye! Karma! Az... Semmi új információt nem kapunk ezért, hogy ezek az állítólagos dolgok hogyan is működnek, mi alapján, de mivel valaki adott egy titokzatos választ, ezért úgy tűnik, mintha most már tudnánk, de aztán mégsem.

Yudkowsky a titokzatos kérdések témakörben négy kritériumot említ, amiről fel lehet ismerni ezt a bullshit kategóriát:

1. a magyarázat nem jelzi előre az előreláthatót, hanem megállítja a kíváncsiságot. Ad egy választ, ezzel lezárja a kérdést, de a válasz nem ad semmit.

2. a hipotézis nem tartalmaz semmi változó, mozgó részt, komplexebb mechanizmust, csupán egy "erő", egy "tér", egy "szubsztancia", amiről elhangzik, hogy emitt vagy amott van, vagy épp mindenhol. Viszont az, hogy ez a titokzatos erő miért éppen így viselkedik, ahogy a hipotézis leírja, elvész a titokzatosság ködében.

3. azok, akik kedvelik az ilyenfajta magyarázatokat, ignoranciájukkal dicsekednek, hangos szóval hirdetik mindenfelé azt, hogy milyen fantasztikus ez a jelenség és hogyan győzi le a tudományt, meg mennyire kívül áll a mindennapos dolgok körén és nem alkalmazható rá tudományos magyarázat.

4. a kérdéskör még azután is titokzatos marad, hogy a hipotézis választ adott rá, és ugyanúgy rendelkezik a csodálatos megmagyarázhatatlanság mesés tulajdonságával, mint azelőtt.

Minderre egyetlen egyszerű pirulát ad Yudkowsky: meg kell értenünk, hogy a titokzatosság a kérdések tulajdonsága, nem pedig a válaszoké.

Érvelés fail

2011-06-05T07:44:00.000+01:00

Két fajta, gyökeresen különböző gondolkodásmód létezik. Két féle gondolkodás, mely között párbeszéd nem lehetséges, annyira ellentétesek az alapfeltevéseik. De nem csak azok hanem maga a mód is, ahogyan a két módozat szerint információhoz, tudáshoz jutunk. Ugyanakkor a közöttük lévő hasonlóságok sokakat hiábavaló párbeszédre ösztönöz.

1. Nevezzük egyeseknek

a. Amit érzékelek az nem térkép, hanem maga a terep.

b. Benyomásaimat, ismereteimet nem a térképről szerzem, hanem a terepről.

c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam az objektív valóságról.

d. Mindebből következik, hogy ugyanazon terepről több embernek ugyanaz a térkép lesz a fejében.

2. Őket meg ketteseknek

a. A térkép alakja nem a terep alakja, ugyanúgy a térkép tökéletlensége nem a terep tökéletlensége.

b. Benyomásaimat vegyesen szerzem a térképről és a terepről, de amennyiben a terepet nem láthatom, úgy csak a térképről.

c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam egy valósnak érzékelt dologról.

d. Mindebből következik, hogy külön emberek fejében létező térképek ugyanannyira különböznek, mint alma meg körte.

Az első módon gondolkodók úgy tartják, hogy ezer ember hite elegendő bizonyíték arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek:

a. Amit érzékelnek, az maga a valóság, hisz dirrekt módon azt érzékeljük ami van. Mint egy videokamera.

b. Ami kint van, az lesz bent is. Bent nincsen semmi kép anélkül, hogy valami előbb kint ne lett volna.

c. Az a hit, ami – mint belátom – szubjektív dolog, annyiban szubjektív, hogy a saját érzékelésemet tükrözi az objektív, külső valóságról.

d. Mindebből az következik, hogy ezer ember hite személyes és e hit léte objektív valóságra utal, tehát az az objektív valóság létezik.

e. Végül pedig teljesen legitim, hogy én is ugyanebben higgyek. Ha másnak fontos annyira, hogy az életét tegye rá, akkor ez a legkevesebb amit tehetek.

Érvelési hiba:

E1. 1.e: Az érvelés során használt premisszák szerint a másik ember hite valóságról alkotott kép. Egy térkép. Mégis úgy bánik vele az érvelés, mint az objektív valóság részével, és tovább már nem a valóság leképezéseként használja. Saját törvényét szegi, ez pedig, mivel hitrendszert érint, kognitív disszonancia. Csúsztatok, mert valamit csupán az általa nyújtott érzések miatt akarok elhinni. Bujkálok saját szubjektivitásom elől. Tagadásban élek, és szereztem valamit, ami eufóriát ad, az eufória pedig elfedi azt, ami elől menekülök. Ha az, amit szereztem alkohol vagy drog, akkor azt mondják rá, hogy függőség, veszélyes, elszakít a valóságtól és kezeltetni kell. Ha ugyanaz a betegségem, de tündérmesével etetem magam, az társadalmi elismerésnek örvend és nem kezelik sehol. Sőt, elvárják, hogy ugyanazt egyem én is, mert ha nem, színvak vagyok meg süket, meg miegymás. Akkor ugyan kik kezelnék az ilyesmit? Vak vezet világtalant?

A második módon gondolkodók viszont úgy tartják, hogy "egymilliárd ember hite" sem alap arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek:

a. Amit azok érzékelnek az nem mond semmit a valóságról Az egy reprezentáció, egy értelmezés.

b. Általában véve a benyomásaikat vegyesen szerzik a valóságról és maguk és mások fejében élő reprezentációiról, viszont láthatatlan valóság esetén csupán saját maguk és mások reprezentációira tudnak támaszkodni.

c. Ebből az következik, hogy esetektől függően egy párszáz generációs, csupán mások fejében élő dolgok alapján végzett térképmásolás alapján állítják azt, hogy valaha volt terep is. L. R. Hubbard is megcsinálta, nem nagy kunszt, csak mivel a szemünk előtt tette, annyira azért nem hiszünk neki.
d. Hiába adjuk össze egymilliárd ember konkrét dologról alkotott személyes hitét, nem egymilliárdszor kapjuk ugyanazt, hanem egymilliárdszor másvalamit. Habár az "egymilliárd ember Gittegyletről való képalkotása" értelmezhető kifejezés, "egymilliárd embernek a Gittegyletről alkotott képe" már nem értelmezhető ugyanabban az értelemben. Az. "egymilliárd ember hité"-nek még értelme sincs. Ugyanúgy semmi értelme az "őseink hite", "szentek hite", "évezredes hit", stb. kifejezéseknek. A hit egyszerre csak egy fejben létezhet, ezért természetes korlátja az az emberi agy, amelyben benne van, az agynak meg tér- és időbeni korlátai vannak.

e. Ezért a maximum amit elmondhatunk egymilliárd ember hitéről az az, hogy nekik valami külön-külön dolog, amiről azt hiszik, hogy ugyanaz, ami a szomszéd fejében is van, valamiért fontos. Annak van a legkevesebb valószínüsége, hogy ez a legkevésbé is kötődjön a valósághoz. Sőt, az E1. alapján ez a valószínüség is gyakorlatilag a nullával egyenlő.

Érvelési hiba:

E2. 2.e. Az érvelés hibája abban rejlik, hogy ha egyesek olvassák, amúgy sem értik, mert még logikusan is szubjektív alapon gondolkodnak, ha meg kettesek, akkor ezzel csak az érvelés hiábavalóságára emlékezteted őket, ami egy elég privát és fájó gondolat...

Na, erre kössél bogot!

Érdekelne ez a könyv

2011-06-04T13:01:00.000+01:00

Épp olvasok egy ismertetőt erről a könyvről, és felcsillant a szemem. Két elméletet helyez egymással szembe: Chomsky elméletét, miszerint a nyelv az ember veleszületett kompetenciája, valamint Corballis saját, rekurzív elme elméletét. Chomsky szerint a nyelv olyan képesség, amelyik az emberben akkor is benne van, ha még nem volt beszélő egyének körében, van az emberben egy veleszületett nyelvi mélystruktúra, amire épül minden létező nyelv. Voltak számomra szimpatikus cáfolatkísérletek, mint pl. Daniel Everett kutatásai a pirahã-k körében, amiről írtam valamikor a blogon, vagy ha nem is írtam, kellett volna, mert szerintem kiemelkedő. A pirahák nyelve teljesen sajátos, minden létező nyelvtől eltér a mélystruktúrája és ezzel Everett azt akarta kimutatni, hogy ez a struktúra nem velünk született, mert lám, ők is emberek és nekik ilyen nincsen. Sajnos Everett munkáját mások nem tudták leellenőrízni, ugyanis ő e nyelvnek az egyedüli szakértője, de Corbalis említ még egy hasonló nyelvet valahol Új Guineában, a latmul nyelvet, ami ugyanúgy rekurzivitásmentes mélystruktúrával rendelkezik, pontosabban mélystruktúrája nem rendelkezik rekurzivitással. Na.

Corbalisnak a problémát nem a nyelvészet, hanem az agykutatás irányából közelíti meg, amiért nálam van egy jó pontja, hisz így akkor egy nyelvet beszélünk, Chomsky nézeteivel amúgy sem szimpatizáltam, múltba vésző, homályos okok miatt. A jelek szerint Corbalis arról ír, hogy az ember mint faj abban sajátos, hogy rekurzív gondolkodásra képes (a sajátosságot vitatnám, de ahhoz el kellene olvassam a könyvét, amit valószínüleg nem fogok tudni megtenni egyhamar, ezért ettől eltekintek). Az ő elmélete az, hogy e rekurzív gondolkodást használja ki a nyelv és ezért lesz olyan mélystruktúrája, mint amit Chomsky jelez. Viszont így - állítja - az is megmagyarázható, hogy miért létezhet egyáltalán a Pirahã, vagy a latmul nyelv: ezekben az esetekben egyszerűen nem használták ki az agy ezen képességét. Tehát köszönték szépen de nem kértek belőle. Ugyanúgy, ahogy mondjuk én sem kértem a trigonometriából a gimiben, de később viszont nagyon-nagyon, mert a földméréshez viszont kellett.

Érdekes kompromisszumnak találom ezt, ezek szerint a nyelv mélystruktúrája nem velünkszületett, viszont az a neuro-struktúra, ami hátán ez lovagol (amennyiben akar) viszont az.

Várom nálamnál hozzáértőbbek hozzászólásait, mert tudatában vagyok korlátaimnak:)

Kvantum hétvége

2011-06-03T21:51:00.000+01:00

Kicsit kutakodó kedvemben ért ez a hétvége, így kiböngésztem magam, Úgy tűnik, nem hiába, mert ráakadtam két csemegére. Az egyik egy TED előadás, az első, szabad szemmel is látható tárgyról, ami egy az egyben kvantumtörvények szerint működik. Habár olvastam erről már régebben, de ez egy nagy szó. A szubatomi részecskék világában jelen lévő jelenségről van szó, miszerint egy elektron vagy foton egyszerre lehet jelen két helyen. Ha már több részecske kapcsolódik össze, ez az effektus megszűnik, ezért az ojjektum már csupán egy helyen lehet. Érdekes mondattal zár a pasi: szoktuk azt mondani, hogy a világegyetemben minden mindennel össze van kötve, de a valóság ennél mélyebb, azok a kapcsolatok, amelyekkel a környezetünkhöz kapcsolódunk szó szerint meghatározzák azt, akik vagyunk. Kicsit ezoterikusra sikeredett, de aki ki akarja, az ki tudja hámozni ebből azt, amiről Aaron beszél.

A második nyalánkság, amire akadtam ugyanígy a "bevett" törvényes keretek feszegetéséről szól. Régi tudás, hogy a fény, attól függően, hogy egy kísérletben hogyan közelítjük meg vagy a részecske, vagy a hullámtermészetét mutatja meg, és ebből logikusan következik az, hogy nem lehetséges olyan kísérletet összeállítani, amely egyszerre mindkét természetét kimutatja. Ismeretes a kétréses kísérlet, mely arról szól, hogy a fényforrásból kilépő fotonok egy két réssel ellátott falon haladnak keresztül. Ha az egyik rést lefedem, akkor a fotonok egyenes vonalon haladnak át a másik résen és a kísérleti berendezés legvégén található képernyőn egy pontba érkeznek be. Részecskekét viselkednek. De ha szabaddá tesszük a másik nyílást is, akkor a fotonok szétszóródnak a képernyőn és sávokba rendeződnek, jelezve azt, hogy a két résen átjutva saját magukkal interferálnak. Tehát hullámként viselkednek. Namármost ügyes kobakoknak sikerült egy olyan kísérletet összehozniuk, amelyben egyszerre ki tudják mutatni a fény részecske- és hullámtermészetét: a képernyőn megjelenik az ismerős interferenciakép, viszont itt van egy érdekesség: a rések egy leheletvékony kalcitréteggel voltak bevonva, amin a foton át tud haladni, de attól függően, hogy melyiken halad át, annak függvényében hajlik el egy kissé. Így azt is meg tudták mérni, hogy melyiken. Tehát ki tudták mutatni, egyszerre a fény mindkét természetét. Tehát úgy tűnik, hogy megdöntöttek egy régi törvényt. No de: a trükk a részletekben rejlik. Nem az egyéni fotonok esetében hajtották végre a mérést, hanem a fotonok összességére nézve egy átlagolt mérést. Ebben az esetben viszont a régi elv még mindig nem sérül, ugyanis nincs itt többről szó, mint arról, amikor egy makro-objektum esetében hajtunk végre méréseket. Ha ez az utóbbi megjegyzés le is lohasztja a kedélyeket, úgy látom, hogy még így is nagy dologról van szó, hiszen sikerült egy adott fotonhalmazt egyként kezelni és konkrét megfigyelés alapján rekonstruálni az alkotó fotonok pályáit (majdnem "pályájait" írtam, de ez itt nem az a hely ahol én is új szavakat fedezzek fel, kicsit késő van, na). Más szóval először sikerült a fényt makro-objektumként kezelni és nem fotonok sorozataként. Már ha jól értelmezem.
A BBC-nek van egy jó cikkje erről.

Új időszámítás

2011-05-22T22:09:00.000+01:00

El szeretnék most térni egy kicsit a hétvégi világvégi őrülettől és tudatosan még csak erre utaló szavakat sem akarok használni. De annyit muszáj leírnom, hogy a "dátummal" bezárólag sikerült megjelenjen a 250. post, aztán kb. egy hete indult új minimálblogom, mely aztán tényleg nincs elkomplikálva, semmi linkek, képek, videók, fölösleges gombok, csak pár sor (ez egyébként sumák egy link, mert mindig máshová visz, de ezt itt megengedhetem, mert ezen a blogon továbbra is lesznek harsány dolgok, linkek ezrével, videók és ilyen trükkök). Ritka nagy lehetőség, hogy az ember egyszerre két helyről is oszthatja az észt, de hát már régóta mondogatják nekem, hogy a matekot gyakorolni kell;)

PS: a képen, ami innen: Ez tök gáz volt. "Senki sem ismeri a napot és az órát..."*

PPS: (nem "az" a PPS...) Vajon e kijelentés akkor is érvényes, ha már a dolog "bekövetkezett" és akkor már hogyne ismerné mindenki a napot és az órát, vagy a nap és óra meghatározása, időtartama a kérdés, melyet kétezer éve tényleg csak sacc per kábé alapon ismertek, jelenleg is általános konfúzió tárgya?

PPPS: ...francba, mégsem sikerült a témát kikerülni:D

Még itt vagytok? :D

2011-05-21T18:02:00.002+01:00

Csak mert nem lehet betelni vele :)))

Piros háromszög: "STUPIDITY KILLS"

P.S.: Ez az Alkonyzóna 250.-ik bejegyzése!

"A Világvége a legjobb buli" c. tematikus napunk zajlik

2011-05-21T12:11:00.001+01:00

Kellemes szombatot mindenkinek. Több nem lesz.

2011-05-19T17:29:00.000+01:00

Aki lemaradt volna róla, Amerikában sokan május 21-re várják az Ítélet Napját. Elhagyták munkahelyeiket, minden pénzüket arra költötték, hogy reklámozzák az "eseményt" és csak arra várnak, hogy szombaton elragadtassák őket.

A gondosan kivitelezett számítások ezt a dátumot jelölték meg, aztán öt hónap múlva világvége. A még gondosabban kivitelezett számítások viszont valószínűbbé teszik, hogy ők nem kell már szombatig várjanak, már elszálltak. Vasárnap reggel rengeteg ember fog pofára esni és jelenleg ez az egyetlen biztos dolog, amit tudhatunk.

Ember, teremtés koronája, te mindent elhiszel, ha megfelelő hanglejtéssel és pátosszal mesélik be neked! Elég pár összekovácsolt összefüggést felmutatni és máris ezrek tojnak maguk alá a gyönyörtől. Elég nagy nevekre hivatkozni és hangzatos bölcsességeket eléd dobni, eszed, mint a cukrot, mert sosem tanultál meg magadtól gondolkozni.

Aztán, ha valaki nem hajlandó bevenni azt a halom fost amit betömsz a szádon válogatás nélkül, rögtön ráordibálsz, hogy hogyan létezik, hogy ennyire zárt elméjű legyen, elvégre egy nyitott embernek el kell fogadnia ezen dolgokat. Nektek üzenem, hogy engedjetek be házaitokba minél több mézesmázason beszélő embert gondolkodás nélkül (jaaa, nem szoktatok? Hát hogyan létezik ez, csaknem kezdünk kételkedni már, ejnye bejnye? Vagy csak úgy szórakozásból, időtöltésből gondolkodunk, helyesebben gondolkodgatunk?)

Levezetőnek íme egy rövid videó, jótanács azoknak, akik remélik, hogy elszállnak, vagy már el is szálltak:

David Hume - 300

2011-05-09T15:27:00.000+01:00

Szombaton volt David Hume születésének háromszázadik évfordulója. Egy számomra nagyon kedves skót volt, amig volt. A jelenleg érvényben lévő kor-korlátozási uniós törvények miatt nem érhette meg a hétvégi fergeteges bulit, amit tiszteletére rendeztek volna. Viszont írt csomó érdekes dolgot, melyet három percben az alábbi videó bemutat:)

Szent helyekről, kókuszdióhéjban

2011-05-08T14:05:00.000+01:00

Machu Picchu - "Öreg csúcs"

Szakrális helyek, helyek, melyeket szakrálisnak tartanak, pár gondolat. Csak egészében értelmezhető, mondatokat kiragadni nem érdemes.

1. Van olyan, hogy szent hely. Valahogy ezt érezni lehet, ha nem is az átlagember, de a szerzetesek, például buddhista szerzetesek mindenképpen. Ráéreznek arra, hogy egy hely valahogy "különleges" és oda építenek egy sztúpát. Vagy kápolnát. Tényleg van ilyen. Az ilyen helyeken csodák történnek. Az ember feltöltekezhet energiával, érezheti a Föld és az Univerzum lüktetését, szívdobbanásait és eltelhet kegyelemmel. Tényleg van ilyesmi.

2. Fontosak a szakrális erőterek, jelentsen bármit az, hogy "szakrális" vagy az, hogy "erőtér". Előmozdítják az ember tisztulását és morális felemelkedését, csupán azáltal, hogy ott van. Hihetetlen! És elképesztő, hogy szerzeteseink mennyire érzik ezt a teret, hogy pont oda kell katedrálist emelniük, mi, közemberek túl buták vagyunk ehhez, nem érezzük. Biztosan azért, mert ők tiszták, mi meg gyarlóak vagyunk, bőnösök, földön csúszó férgek. Meg is érdemeljük, hogy ne érezzünk semmit a Szent Erőtérből. Majd jól megbánunk mindent amit tettünk, mert homályos értelmünk nem bírja megkülönböztetni a jót a rossztól. Jobb mindent bánni, mindenért hibásnak érezni magunkat, mert akkor a zisten megbocsát. Ha jónak látja, mert hisz mi rosszak vagyunk és buták, nem érdemlünk semmit.

3. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas hegy. Egy alkalommal egy ember mászott fel rá. Azt érezte, hogy erő árad ki a helyből és elmelegszik. Erre az alkalomra kis keresztet emelt. Tíz év múlva egy másik ember járt ott és meglátta a keresztet. Biztos szent hely, mondta és megtisztelte a helyet egy kápolnával. Két évszázad múltán már katedrális állt ott és egyre több ember zarándokolt oda, mert érezték a szakrális erőteret, akármi is legyen az. Majd jött a nagy háború, lebombáztak mindent, kipusztultak azok is, akik még emlékeztek arra, hogy mi állt ott. A köveket elhordták már rég, kellett az új kórházhoz. Ötszáz év múltán egy magányos ember járt arra. Nem érzett semmi különöset, nem is volt tudatában, hogy itt valami különöset kellene érezzen. Jó erőnlétnek örvendett, nem melegedett és fulladt ki a meredek hegytől, nem kapkodta jobban a levegőt, mint máskor, nem ugrott ki a szíve az erőlködéstől. Csak a szellőt érezte, amikor leült egy fa tövébe, mely a romok helyében nőtt. Három órán keresztül élvezte a tájat és a szellőt. Aztán egy váratlan pillanatban megvilágosodott! Olyan hatalmas élmény volt, hogy átitatta teljes lényét. Belefolyt minden sejtjébe. Sejtjeinek minden atomjába. Áthatotta szubatomi szinten, behatolt a tér és idő szerkezetébe is és onnan jövőbe és múltba kezdett terjedni. A jövőben is, a múltban is emberekkel találkozott e hullám, ez az erőtér, akik érezték mindezt. A jövőben és a múltban is emléket állítottak az emberek ennek az érzésnek, ezen a helyen. Mert "szent ez a hely" mondták.

4. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas hegy. Egy alkalommal két ember mászott fel rá. A hegy tetején az egyik megszólalt: "Szent ez a hely. Maradjunk itt egy ideig és töltekezzünk." A másik nem igazán értette, de látván, hogy emberünk arca átváltozik és béke sugárzik ról, gondolta, hogy minek zavarni őt és gyüjteni a bajt, hát ő is letelepedett. Három napot töltöttek ott étlen-szomjan, majd útnak indultak. Majd a következő évek során rendszeresen visszatértek oda, előbb csak ők ketten, majd sokadmagukkal. A második ember eleinte úgy volt ezzel, hogy biztos, valami van benne, ha nem is érzi, de később már egyre kevésbé volt valószínű, hogy kételyei támadjanak, hisz akkor már nem egy, hanem három, öt, húsz zarándoklat miatt érezte volna hülyén magát. Ez megtartotta hitében. Ezért embereket toborzott még, hogy ha esetleg elfelejtené, legyen ki emlékeztesse rá, hogy szent ez a hely. Hogy úgymondd: jó közösségben legyen. Mert a közösség és a struktúra megtart. Lényegtelen, hogy miben. Megtart.

5. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy uralkodó. Egy alkalommal két ember járult színe elé, azzal, hogy a világ legritkább, legdrágább és legcsodálatosabb anyagából hoztak, azt nem kell megfizetnie, az ingyenes ajándék, csupán a munkadíjat kell, mert neki ebből megszövik legcsodálatosabb ruháját a földkerekségnek, meg hát a szállást, étkezést kell biztosítania. De olyan szövet ez ám, hogy a bűnös, tudatlan, buta, a gyarló ezt nem láthatja. Ezzel neki is álltak szőni. Íves mozdulatokkal, szertartásszerű ringásokkal és arckifejezéssel, teljes odaadással dolgoztak egy kerek hónapon át. Amikor készen lettek, ismét az uralkodó színe elé járultak. "Íme a világ legcsodálatosabb ruhája, tiszta ingyen. Ez az Önismeret ruhája, mivel aki ezt nem látja, hülye, buta, bűnös és gyarló. Ezt jó lesz kihirdetni is, mert nem árt tudni." Az uralkodó levetette minden ruháját és felvette ezt a csodaszövetből készült gúnyát. Parádét is rendezett, hogy bemutassa a népnek, neki mije van.

Lógó pöcse volt. Az!

6. Ugyanbiza, ha valaminek mérhető hatása van, akkor azt a valamit miért nem lehet mérni? Aztán ha valaki azt állítja, hogy mérte, akkor miért nem tudja e mérést megismételni? És ha meg is tudja ismételni, akkor vajon miért csak ő tudja e mérést kiértékelni? Ezért a mutatványáért miért kell hajlongani előtte és miért épp ő ül a magasban, szabadon lógó pöccsel, tiszteletet várva?

7. Nem egyszerűbb az, hogy "Te is hülye, én is hülye, oszt valamit csak kihozunk ebből is"?

Így kell biciklit lopni...

2011-05-02T08:32:00.004+01:00

A klasszikus vicc szerint a cigány a fiát lopni tanítja. Biciklin tolnak egy-egy nagy zsák valamit. Megállítja őket a rendőr és megkérdi: Mégis, mi van abban a zsákban? Fű, mondja a cigány. A rendőr nem hiszi és kibontatja velük, hát tényleg fű. Miután a rendőr továbbengedte őket, az öreg megszólal: Na látod, fiam, így kell biciklit lopni.

Valami hasonló történt az éjjel is, amikor Obama egy nagy beszédet mondott. Persze előzőleg le volt kommunikálva, vagyis ki lett szivárogtatva a hírcsatornáknak, hogy a bejelentés miről fog szólni, hogy elegendő számú rendőr meg tanú verődjön össze annak megállapítására, hogy a zsákban igenis friss fű van, majd ezt kollektíve megünnepelhessék. Mert a tömeg mindig jobban ünnepel, jobban túrázzák egymást, mint kurbli a Dácsiát. Míg egyedül az ember talán észreveszi a biciklit, tömegben kötelező a fűvel tömött zsákot látni. Hiába no, ilyenek vagyunk, úgy fajilag.

Akkor nézzünk csak rá, mi is az a bicikli, aminek szinapszisai ilyen szép érzelmi töltet segítségével a zember agyába berögzülnek:

1. A 9/11 még mindig rezonál. Ezzel mindent meg lehet nyerni.

2. A zsákot tovább kell növelni, emlékeztetni kell a családokat, hogy családtagokat vesztettek. Vendetta!

3. A fájdalom eggyé forrasztott minket, mert volt közös ellenség. Fontos megemlíteni, hogy nem számított, milyen istenben hiszünk, csak az, hogy amcsik vagyunk. America, F*ck yeah! Tíz éve indultunk friss fűért, gyerekek.

4. Habár nem említhetjük meg a Guantanamót, mert az biciklitartozék, azt mindenképpen muszáj, hogy Afganisztánban lecseréltük a kaszákat, mert nem vágtak jól. Otthon megerősítettük a csűrt, hogy férjen be a széna. Ingyom bingyom tálib-e, tutálibe, málibe.

5. Augusztusban szóltak a srácok, hogy hol a fű, csak akkor volt más hír-értékű dolog úgyhogy nem akartuk a médiát megtömni ilyesmikkel, a dollár is jól állt és az olaj is olcsó volt. Most a dollár lent, az olaj fent, ezt meg kellett változtatni. Szerencsétlenségből volt elég a napokban, jól jön a jó hír is.

6. Persze, fű van a zsákban, de nem azért mert zöld. Lehetne kék is. A zölddel semmi bajunk. A színe nem számít (mi úgyis a bicikliért mentünk, haha).

7. Jujj de jó, hogy ilyen jó kaszás kalákát összehoztunk.

8. Tíz évig próbáltuk megbosszulni, hogy egy marék füvet lelegeltek tőlünk, igaz, hogy rááldoztunk egy hektárt is, de akit ez zavar, forduljon félre, inkább nézze: hoztunk egy zsákkal!

9. Ismét megemlítem a szakikat, mert jó munkát végeztek, hősök ők.

10. Ugyanúgy a családokat is, hogy legyen szép keretben a téma, érzelmek, érzelmek a végén is.

11. Még nem fejeztük be a dolgunkat, még biciklizünk jobbra-balra, teszünk ezt-azt, tekerjük a pedált, a kanyarban jelzünk, szép szabályosan, de ez ne tűnjön fel senkinek, mert csak egy mondatot pazarlunk erre.

12. Ezek után a biztonság kedvéért meg kell említeni, hogy „One nation, under God, indivisible”, mert ha nem, akkor muzulmánnak néztek, pedig a héten megmutattam nektek, hogy mekkora a születési bizonyítványom, higgyétek már el végre, hogy terrorellenes vagyok, nem muszlim, amerikai, szeretlek titeket és keresztény vagyok!

May 2, God Bless USAM!

(update)

Majális a Rajongás téren, flekkent hozzatok, bor lesz!

2011-05-01T08:01:00.003+01:00

Mennyiben változott a világ az elmúlt kettőezer évben? Ha a szemmel látható dolgokat tekintjük, akkor sok mindenben. Ha viszont azt nézzük, hogy változott-e az emberi természet, akkor azóta mindenütt ugyanoda lyukadunk ki, ugyanazokat a dolgokat tesszük, hasonlóképp reagálunk. A színdarab ugyanaz, csak más színpadon játszódik, más szereplőkkel, újabb, fényesebb díszlettel. És ez elég nekünk ahhoz, hogy kijelentsük: bezzeg a régi szép időkben, akkor másképp volt! Akkor még elhangzott egy pár áhítatos Hozsanna. De most! Most olyan nincs. Vagy mégis? És ha van, akkor milyen tulajdonságunkra utal? Jó az? Rossz? Kikerülhető vagy hasznosítható?

Kereken pár ezer évvel ezelőtt a színdarabhoz egy jeruzsálemi kapu kellett, egy szamár, főszerepben egy Messiás apostolokkal, mint mellékszereplőkkel körülvéve. Aztán egy halom pálmaág és statiszták, akik tartsák azokat kezükben, ritmikusan lengetve. Közben hűségesen mondják szövegüket: hozsanna, hozsanna.

Manapság ugyanehhez a színdarabhoz egy filmbemutató kell, egy limuzin (egyesenek a bicikli is jó), egy mosolygó filmsztár sajtósokkal, mint tartozékokkal körülvéve. Aztán a háttérben statiszták, akik adják a rajongók hadát és kezeikben digitális kamerát és noteszeket, fotókat lengetnek és közben csak úgy repdesnek az “ájlavju”-k és “ájmjorbiggesztfán” sikoltozások.

Más szereposztásban is elképzelhető: helyszín egy stadion, fehér, golyóálló limuzin, egy integető vallási vezető püspökökkel körülvéve, és amerre szertenéz, rajongók hada, akikre pár nap múlva rá lehet fogni, hogy nem is rajongók voltak, hanem mély spiritualitású emberek...

Mintha az, hogy az ember momentán épp miért rajong meghatározná a lelkisége minőségét. De Mello már rég megmondta, "nem a lelkiséged minősége változott, hanem csak az ízlésed". Régebb odavoltál a kóláért, de ma ugyanazzal a szomjjal vedeled a klasszis francia pezsgőt.

A lelkesedéssel, rajongással nem is az a baj, hogy van. Rejtőt idézném szabadon. Azt írja, könnyebb egy távoli személyért lelkesedni, napestig azzal törődni, hogy egy hajóúton, a világ másik felén elveszett egy híres földrajztudós, mit azzal, hogy a szomszéd zongoratanár azt sem tudja megengedni magának, hogy lányának harisnyát vegyen. Mert az "hallatlan"!

A nagyhírű, távoli személyek iránti lelkesedésnek édeskevés köze van a konkrét élethez. Nem kell értük minden nap megszenvedni, nem is hoz magával nagy megváltást, maximum rövid ideig kiemel a szürkeségből. Rákra aszpirin. Ha elmúlik, jót lehet csámcsogni a bajukon, amikor egy héttel később az újság lehozza.

"Hátizsákos" papunk, aki sokszor igen egyszerűen össze tudta foglalni számunkra a lényeget, mondta nekem egyszer, hogy nem érti, miért csinálnak az emberek olyan nagy ügyet abból, hogy elutaznak akár az ország tulsó felére vagy külföldre is, csak hogy az imádott “Ő”-t láthassák (a bukaresti pápalátogatásról beszélt), amikor csak ki kellene nyitniuk a szemüket otthon, mert ott is van, akit látni... Mert nehezebb ugyanilyen lelkesedéssel közelebbiekhez fordulni, és nem azért, mert lehetetlen, hanem mert áldozatokat kíván. Nem is akármilyeneket. Ugyanúgy nehéz önmagunkba szállnunk és megközelítenünk saját fájó pontjainkat, amelyek távoli rajongásokba taszítanak. Ugyanakkor csak ezekből a húsbavágó áldozatokból emelkedhet ki az igazi jutalom, az új élet, a rendezett kapcsolat, az együttlétért érzett hála, mindaz, ami az életet élhetővé teheti.

(cikkem eredetiben itt)

Elnöki lyóváhagyásal

2011-04-13T13:17:00.002+01:00

Így nézne ki a blogom ha Schmitt Pál írná:

Alkonyzóna

Update: és így, ha Orbán Viktor:))

Visszanézés, előretekintés

2011-04-12T04:02:00.000+01:00

Ötven év rövid idő. Amikor születtem, erre még csak húsz éve emlékeztek. Úgyhogy egyúttal előre is tekintek.

Plasztilló, a szürke alak

2011-03-28T18:12:00.001+01:00

Egyszer unalmamban fogtam egy marék plasztelint (magyarországiak kedvéért: gyurmát), egy kamerát és egy állványt, no meg egy ostort és addig pattogtattam, amig az a bizonyos darab plasztelin félelmében el nem kezdett táncolni a kamera előtt. Na.

"No fictional character was harmed during the making of this video"

Irodalomóra: egy szép szerelmes vers

2011-03-22T17:30:00.002Z

A Buddha és az Istennő

Mottó: „Minden üres. A semmi is üres.”

Eképpen gondoltam el[1]:

Egyszer a Buddha

Az Ojai-i[2] tölgyliget ösvényein sétált,

Sétált anélkül, hogy valahová is megérkezett volna, vagy valami

Gondolata lett volna a megérkezésről vagy a meg-nemérkezésről.

És csillogó lótuszok tűntek fel csodásan

Lépteit kísérve,

Lágyan, mint a selyem, lába árnyékában.

Amikor hirtelen, a türkíz-derült égből

Befele néző, félig zárt szeme előtt táncot lejtve,

Szivárványos tündökléssel és áttetszően,

Akár egy pókháló vagy egy hajnali harmatcsepp a lótusz szirmain

–az Istennő jelent meg remegve,

mint egy kolibri a levegőben, előtte.

A nő, mert hogy nő volt ő,

Amint a Buddha láthatta őt

Megkülönböztetően bölcs, éber szemével,

Többnyire vörös színű volt.

Habár, mikor a fény rajta megcsillant,

Szivárványszínben tündökölt.

Virágdíszét leszámítva, mit Istennők

–mint tudjuk–

hordanak,

mezítelen volt.

Hosszú haja

Mélykék volt, szemei feneketlen aknái az űrnek,

Harmadik szeme vérmes éneke a tűznek.

A Buddha összefogta kezét, Istennőt köszönteni

Így szóltak ajkai:

„Ó, Istennő, miért állsz utamba?

Amíg nem láttalak, boldogan mentem semerre.

Most már nem tudom, hogy merre…”

„Megkerülhetsz.”

Szólt az Istennő, s fordult egyet sarkán,

Mint egy madár, rázva tollán,

S ugrásra kész.

„Vagy csatlakozhatsz hozzám,

hiányom hasztalan színlelnéd.

Enyém is az erdő, nem csupán tiéd.”

Ezzel a Buddha egy bo-fa[3] tövében,

Alkalmazkodón, min egy kígyó,

Megbújt árnyékában,

Ültében ingathatatlan szilárdságában:

„Talán megbeszélhetnénk…” – szólt.

„Minden nap hajnalán, ugyanígy, lelkesen,

s így sok év gyakorlat után

beléptem a Valóságba és…”

„Ne olyan gyorsan, Buddha” – szólt az Istennő.

„Én vagyok a Valóság.”

A Föld megmeredt,

Az óceánok elcsitultak,

Maga a szél is odafigyelt.

–Arhat[4], bodhiszattva[5] és dakini[6] seregek

jelentek meg, hogy hallhassák,

mi történik tovább a szóváltásban.

„Tudom magamról, hogy megragadom életem”

–mondta a Buddha,

„De úgy ismernek engem, mint A Félelem-Nélkülit.

Tehát vágjunk bele.”

És ő, meg az

Istennő

További szavak nélkül

Egymás szemébe néztek.

Fénysugarak, mint a Nap fénycsóvái

Lövődtek ki

Oly erősen, hogy még

Sariputra[7], az, Aki Mindent Lát,

Ő is elfordulni kényszerült.

Majd gondolatokat cseréltek

És a fényesség, akár egy gyémántgyertya lángja.

Majd elméket cseréltek

És csend lett, oly mély, mint a mindent ölelő világűr.

Majd testet cseréltek,

Majd ruhákat,

És tudatára ébredt a Buddha,

Mint az Istennő

És tudatára ébredt az Istennő,

Mint a Buddha.

És így át, meg vissza,

Míg le nem telt százezerszer százezer kalpa[8].

Ha a Buddhát látod,

Az Istennővel találkozol,

Ha az Istennőt látod,

A Buddhával találkozol.

S nem csupán ez. Hanem:

A Buddha az üresség,

Az Istennő a gyönyörűség.

Az Istennő az üresség,

A Buddha a gyönyörűség.

És ezért igaz mindaz, ami vagy és ami nem vagy.

Tehát itt jön az Istennő és a Buddha mantrája,

A felül-nem-múlt nem-duális mantra. Elég ha

Kimondod e mantrát, elég

Ha egy szavát is hallod, egyszerre

Olyanná tesz mindent, amilyen igazából is: OK!

Tehát itt áll:

Földön-járó/égen-járó

Hej, te csendes, hej, te hangos

Nem kettő/nem is egy

Nem különvált/nem szétesett

Ez a szív

A gyönyörűség üresség,

Az üresség gyönyörűség

Légy a légzésed, ah

Mosolyogj, hej! És lazíts, hó!

Emlékezz: nem tévesztheted el.

[1] Értsd: Eképpen fordítottam le – Cs. A. (az eredeti angol nyelvű változatot Rick Fields követte el)

[2] Ojai egy üdülő település Kaliforniában (Egyesült Államok)

[3] bo-fa: a megvilágosodás fája, boddhi-fa

[4] arhat: az önmegvalósítás magas fokán álló buddhista aszkéta

[5] bodhiszattva: olyan személy, aki az életét arra szentelte, hogy az összes szunnyadó lényt segítse a teljes Buddhaság elérésében. Közmegegyezés szerint ezt a kifejezést azokra a hipotetikus lényekre alkalmazzák, akik a megvilágosodás magas fokán állnak. A „bodhisattva” szó szerint, a szanszkrit nyelvben „megvilágosító (’bodhi’) igazságot (’sattva’)” jelent.

[6] dakini: űr-járó, égi nő, felhőtündér

[7] Sariputra: Buddha két legfőbb tanítványának egyike

[8] kalpa: itt: időegység. Négy különböző hosszú kalpa létezik. Van a szabványos kalpa, mely hozzávetőleg 16 millió év, valamint a kis kalpa, mely 1000 szabványos kalpa, vagy16 milliárd év. Továbbá egy közepes kalpa 320 milliárd év, vagyis 20 kis kalpával egyenértékű. Egy nagy kalpa hajszálpontosan 4 közepes kalpa, ami testvérek között is 1,28 trillió év.

Bioszóra

2011-03-20T21:34:00.000Z

Előző rovatban földrajz, most biológia. Így működik az emberi szervezet éles(lövési) helyzetben. Woody Allen bemutatja.

Földrajzóra

2011-03-18T17:06:00.000Z

Kb. tíz éve tanultam utoljára földrajzot és lassan elérkezett az ideje, hogy ebből valamit visszaadjak a világnak. Fogadjátok sok-sok szeretettel. Íme:

Tizenötödikei jótanács

2011-03-15T07:37:00.000Z

Március 15.-e alkalmából közlöm jókívánságaimat a magyar néppel:

Nyalogassátok nyugodtan régi sebeiteket, Bahrein is ezt fogja tenni 163 év múlva.

Ünnepeljetek forradalmat konzervatív módon, úgyis erről szól az egész, kifogyott belőletek a civilkurázsi, gyerekek!

Háborodjatok már fel azon amit írtam, hányni tudok a langytól. Kiváncsi vagyok, hány piros-fehér kokárdát látok ma.

PS: kép forrása: BBC.
Troops from a number of Gulf states, including Saudi Arabia and the UAE, have arrived in Bahrain at the request of the kingdom, officials say.

Egykori suliújság, a Papagáj reloaded. In memoriam Selyem András

2011-03-14T07:31:00.001Z

Szavakból nincs sok. Sztorikból, emlékekből, képekből, rajzokból annál inkább. Eredetileg csak szöveges lett volna, de úgy tűnik helyesnek, hogy ne a fájdalmunknak állítsunk emléket, hanem a barátunknak.
Köszönünk, András!

Papagály_SelyemAndrásEmlékszám

Márciusi kontrasztok

2011-03-08T22:05:00.000Z

Elérkezett az a nap is, amikor azt sem tudom, hogy bánatomban, vagy örömömben sírjak.

Egyrészt ott van Andris, akivel az iskolaévek alatt sajátos kapcsolat alakult ki: minden nap azzal kezdődött, hogy háromnegyed nyolckor a híd mellett találkoztunk - vagy ő várt meg, vagy én őt - és együtt mentünk az iskolába, majd ugyanúgy vissza. Ezen idők alkalmat adtak arra, hogy elbeszélgessünk mindenről, ami érdekel, mindenről, aminek örülünk, mindenről, ami bánt.

Ez volt egy normális nap kerete.

Ami nem is tűnik fel, amig bele nem gondol az ember (igen, így, személytelenül kifejezve, merthát még hadakozom a valósággal, hogy merjem-e egyáltalán közel engedni vagy sem), hogy mennyi mindent kapott ennyi év alatt: meghallgatást, vidám mosolyt, sugárzó életkedvet, más szempontokat: egy barátot.

Másrészt ott van a második unokahugom, Andrea, akit ma hoztam haza a szülészetről és csöndes, aranyos, gyönyörű, szuperlatívusz, szuperlatívusz, estébé. Egy új élet kezdete. Valaki, akivel még nem beszélgettem, nem sétáltattam meg, aki még fel sem ismer, de akivel régi iskolám mellől indulok el és érünk haza. Egyből szép lett az a nap, amikor megtudtam, hogy megszületett és az a nap is, amikor láthattm, hogy hogy mosolyog:)

A végén mindez érdekes módon találkozott: a házhoz közelítve az utcasarkon lelassítottam, ott kell megfordulnom az autóval. Igen, itt szoktunk Andrással minden reggel találkozni...

Gyorsan be a házba, menekülni a külső könnyek elől, majd látva a két testvérkét bent, ahogy egymásra mosolyognak ugyanúgy gyorsan ki, mert benn is könnyek vártak rám.

Túl sok ez így, egyszerre. Tudom, ilyenkor jön a legkönyebben, hogy félrerakjam mindezt, mintha lehetne és tettessem, hogy nem vagyok ember.

Nem megy. Végül is az vagyok.

E két kontrasztpólus közé feszült ember.

Köszönlek Titeket.

Ad hoc MSC műhelymunka

2011-03-05T16:09:00.000Z

Bevezető, előzmények: Attila felrakta a facebookra, intézkedni kezdett. Hogy mit is intézett? Hát kihívást.

Alapanyag: RSA Animate filmecske az Empatikus Civilizációról.

Attila kérdése: HELP! Akkor hogyan is van ezzel az Ádámos sztorival???

Villámválasz:
Eredeti tények:
(1) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy nőre vezethető vissza (Mitokondriális Éva néni)
(2) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy férfira vezethető vissza (Ádám bátyó)
Következtetés:
(3) "the Bible got this one right" (a bibila ezt az egyet telibe találta), vagyis volt egy Ádám és volt egy Éva (most hogy így hívták-e őket az nem lényeg), akiktől az egész emberiség származik.

Elemzés:
Vizsgáljuk csak meg, hogy az (1) és (2) -ből szükségképpen következik-e a (3).
Nem, mert: ehhez a szükségességhez a fenti állítások a következőképpen kellene kinézzenek:

(1) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy nőre vezethető vissza (Mitokondriális Éva néni)

(2) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy férfira vezethető vissza (Ádám bátyó)

(2b) Ezen a két genetikai anyagon kívül más származású gének a jelen élő emberek genetikai anyagában nincsenek.

Az (1) és (2) csak azt állítja, hogy volt 1 nő és 1 férfi (azt nem állítja, hogy "házasok" voltak) akiknek olyan génjeik voltak, hogy az abban a korszakban létező n* vérvonalból csak az tudott a mai napig fennmaradni, amelyikhez valamilyen módon (mint dirrekt nemzők, indirrekt felmenők) bizonyos mértékben hozzájárultak.

Ide illene egy ábrát is rakni ugyebár, rövid szünet, amíg megrajzolom, de ti ezt nem érzékelitek, mert úgyis csak a legvégén rakom ki a bejegyzést:

1. ábra: szép színes

Nos, eggyel megvagyunk.

További dolgok:

A tükör neuronok: kérem szépen, erre épül az elmék kommunikációja. Innen tudjuk, hogy amikor a másik fájdalmat jelez, akkor nem lekvároskenyérről van szó és vice versa. Közös alapot ad egy közös létre. Biztos voltak olyanok is, akiknek ez nem volt, kihaltak hamar, mert ahelyett, hogy kaját kértek volna, mindenféle filozófiai disszertációkat kezdtek írni, de az a kardfogút nem hatotta meg, s kihaltak.

Etikai megfontolás:

Teljes mértékben egyetértek. Nincs miért mesterséges etikákat kidolgozni, max szabályrendszert alkotok, de semmiképp sem "attól" lesznek jók az emberek. Ez az empátia majdnem mindenkiben benne van, akiben nincs hamar életképtelenné válik és kipusztul. Akkor miért léteznek mégis gyilkosok meg vademberek? Bennük nincsenek tükör-neuronok? 1. nincsenek s kipusztulnak 2. van, de megtanulták nem tudatosítani, ami elég trükkös és eleve más kórokat is feltételez, tudathasadásos pszichopata és patkó lesz belőlük.

Spiritualitás:

Ismét a voluntarista (akarattal szabályt követő) és a misztikus (annak felfedezése, ami mindegyikünkben benne van) irányzatok közötti különbség, de erről beszéltem bővebben régebb, itt a blogon, elő lehet keresni:)

Dióhéjban, leegyszerűsítve ennyi.

A hajnali Oscar kapcsán

2011-02-28T05:49:00.000Z

A Böjte-terv margójára: suszter maradjon a kaptafánál

2011-02-27T13:33:00.001Z

Bevezető

Böjte atya írását nehéz volt olvasni. A gondolatmenet meanderezése, a logika hiánya és a pontok, vesszők elhelyezésének önkényessége nehéz olvasmánnyá tette.

“Hiszem, hogy szeretetből született létünk egy óriási kirakójáték, melynek minden darabja megvan, csak alázatosan, kitartó tervezéssel mindennek meg kell keresnünk a helyét, szerepét.”

Veszélyes gondolatsor. Azt sugallja, hogy minden helyzetre van megoldása, amikor ez nem is olyan biztos. Ideje szembenézni azzal, hogy a kudarc egy olyan dolog, ami igenis létezik és fontos megtanulni együttélni vele. A kudarc szembesít határainkkal és a realitást láttatja velünk, hogy a következő lépést már objektívebben tehessük meg.

Igazából az iromány első részéhez többet nem tudok hozzáfűzni, mert gyakorlatilag ott sem hangzik el érdemben semi konkrét. Csak annyi, hogy jaj de jó nekünk itt lenni ebben a földi paradicsomban, ahol minden tejjel és mézzel folyik, de ma már nem annyira, és fogjunk össze, meg hogy mindennek van megoldása, meg hogy konkrétan Szent István, a Boldogságos Szűz Mária és a Jóisten mellettünk áll, de hogy ez a mellettünk állás miben nyilvánul meg azt mindenki fogja rá arra amire akarja.

Tündérkert – tündérmese

“Lehetne folytatni a felsorolást és hatalmas vitákat lehetne rendezni e kérdésben, de jobb ha csendesen megállapítjuk, hogy megváltozott a mindennapi betevő falatnak az előállítási módja.“

Ha ezt az írást vitaindítónak szánta, akkor ne zárkózzon el a vita lehetőségétől.

“Úgy tűnik, hogy az agrár társadalmak ideje lejárt, a lakosság törtrésze gondoskodni tud a mindennapi táplálékunkról. Így a körülöttünk lévő táj egy részére már nincs reális szüksége a mezőgazdaságnak”

Az agrártársadalmak ideje épp most érkezik csak el igazán. Egy olyan trendből, mely lecsökkenteni látszik a helyi termelés jelentőségét arra következtetni, hogy lejárt a helyi termelés korszaka enyhén szólva is baromság. Ugyanezzel a logikával élve azt is lehet mondani, hogy a válások növekvő számából kiindulva lejárt a házasság korszaka. Vagy, hogy az egyre kevesebb templombajáró miatt úgy tűnik lejárt a szervezett vallás korszaka. Ha egyféle logikát használunk, legyünk következetesek benne és ne csak szelektíven alkalmazzuk.

“Sok tudós szerint, a lakosság maximum 5-10 százaléka képes megtermelni az emberiség élelmiszerszükségletét, és a népesség 20-25 százaléka képes előállítani az ipari szükségleteinket is.”

Sok tudós szerint – nem szerencsés konkrét hivatkozás nélkül ilyent mondani, mert leellenőrízhetetlen, hogy milyen reakciók születtek ezekre a kijelentésekre a szaklapokban. Ugyanakkor nem világos, hogy miért gondolja Böjte atya, hogy ezek a termelők szükségszerűen más vidéken fognak létezni és nekünk fel kell hagynunk a termeléssel. Ilyen kijelentések veszélyesek, mert sokan hallgatnak Böjte atyára és ezzel egész konkrétan gazdasági és szószerinti öngyilkosságba hajszolja a népet. Ha máshol termelik meg az élelmünket, azt nekünk ki kell fizetni. Miből?

A konkrét javaslata: ültessük be virágokkal az utak mentét, hogy nézzen ki szépen. Ezért fizessünk embereket. Miből?

Vezessünk be “tündérkert-adót”. Ezze egyrészt nem mindenki fog egyetérteni, másrészt ha egyetértene is, a magasabb adók miatt kevésbé volna kedv ránézni a kiültetett virágokra. Értem én, Böjte atya legszivesebben mindenhol virágokat látna, de ez egy naív tündérmese. Szálljunk le már a földre.

Az erdők újratelepítése, igen, jó ötlet. Csak túl tág, tól csapongó. Itt is felmerül a kérdés: pénzforrás? Ha a javaslat az állam felé tevődik, akkor miért ilyan lufieregetés és nem konkrét törvénytervezet? Az egész írásnak olyan szaga van, hogy megnevezzük a problémákat, aztán konkrét javaslatokat fogalmazunk meg amelyek során a lépések nem rajtunk múlnak, “jó lenne ha” majd “az állam”, “a társadalom” kézbevenné az ügyet.

A “megújuló energia” kifejezést meg nem abban a kontextusban használják, hogy fát ültetek és kivágom, majd helyébe más fát ültetek, habár lehet, hogy vannak már új fejlemények e téren, amiről lemaradtam.

“Szülőföldünkön szeretnénk ha a turizmus húzóágazat lenne, de e cél eléréséhez nem elég csak az utakat, a moteleket, szállodákat rendbe rakni, hanem magát a tájat is rendeznünk kell, hisz annak a megcsodálására hívjuk a látogatókat. “

Ha jól értem, költeni kell mindarra, amire mindeddig nem volt költségvetési keret. Mitől megoldás ez? Miből költeni? Nekem volna egy javaslatom: úgyis sokat költ az állam templomrestaurálásra és templomépítésre, ideje lenne ennyi pénzből szociális lakásprogramot indítani vagy rendbehozni az utakat, stb. Csak egy ötlet.

“A külföldi befektetők előtt is előbb-utóbb muszáj lesz megnyitni a földvásárlás lehetőségét.”

Könyörgöm, csak ebben tudunk már gondolkodni, hogy “nincs pénz, adjuk el az országot?”

“Mindenki rendbe teszi a maga portékáját mielőtt a vásárba vinné. Tündérkert-terv – álmaink szárnyakat adnak!” – persze. Elszállt gondolatmenet.

Összefoglalva eddig: tegyük rendbe azt, ami a mienk, adjuk el külföldieknek, az árából vásároljuk meg azt, amit a külföldiek megtermelnek helyettünk. Majd ha a pénz elfogy és nem lesz mivel megvásárolni azt, amit nem mi termelünk meg, vagy az olajhiány miatt nem tudják messziről ideszállítani az élelmet, akkor nézzünk körül és vegyük észre, nincs már földünk, amin megtermeljük a saját megélhetésünket.

Eddigi verdict: kész öngyilkosság.

Roncsház program

Van egy olyan általános benyomásom az irományról, hogy „így kellene, úgy kellene” stílusával azt hiteti el, „Shouldlandben” (Kellene-országban) élünk, ahol elég kimondanunk „Kellene”, és kész is, meg is oldottuk a problémát. Jobb helyeken nem azt mondják, hogy „kellene”, hanem azt, hogy „ezt meg ezt lehetne” tenni.

A konkrét program: sokan nem tudják megengedni maguknak, hogy javitgassák düledező házukat. Ezért úgy kellene csináljuk, hogy az építési költségek 80%-áért ezek az emberek új házat építhessenek maguknak. A probléma az, hogy ezeknek az embereknek javításra sincs pénzük, ha meg volna 80 százalékuk, már rég építettek volna kisebb házat maguknak. 20 százalékkal kisebbet. Építőanyagokat forgalmazó cégektől meg irreális elvárni, hogy szociális vállalkozásként fognak működni, széleskörben kedvezményeket adva. Nem az volt az első irományban az egyik megfogalmazott probléma, hogy nagy mértékű a segélyből élők száma (akiket a dolgozó lakosság tart el és emiatt ... á, hagyjuk)?

Kárpát-medencei népnevelés

Itt sincsen semmi konkrétum megemlítve. Elhangzik a szokásos ateistagyalázás, melyet annyira érdekesnek tartok, hogy teljes egészében beidézem:

„Tudatosítanunk kell magunkban a bukott ateizmus csődjét. Ha csak az anyagi világban hiszünk, és ha csak abban keressük a boldogulásunkat, akkor tudnunk kell, hogy folyamatos konfrontációk lesznek ezen a Földön.”

Szótár:

„Bukott ateizmus csődje” – erre van más kifejezés, „anyagi javak hajhászása”, „individualizmus”, „kapitalizmus”. De semmiképpen nem ateizmus. Amúgy meg mitől bukott az ateizmus? Mert nem ad magyarázatot a halál utáni életre? Ugyanezzel a logikával érvelve a kereszténység is bukott, mert nem ad magyarázatot a kuplungtárcsa működésére.

“ha csak az anyagi világban hiszünk ... konfrontációk lesznek a Földön” – Tipikus bűnbakkeresés, ateisákkal szembeni gyűlöletbeszéd. “Vannak problémák, kenjük az ateistákra, mi hívők vagyunk, nálunk a megoldás”. Hogy konkrétan milyen megoldás? A következő bekezdésben megláthatjuk. Addig is: a “konfrontációk” léte nem attól függ, hogy az ember hisz-e a természetfölöttiben vagy sem, hanem abból, hogy különféle emberek érdekei általában nem kompatibilisek. Jószándékú emberek jó céljai egymást ütik. Még akkor is, ha ezek a jószándékú emberek keresztények, akkor is ha ateisták, akkor is ha muszlimok. Ez a természet rendje, ezzel meg kell barátkozni. Szabadjon megfogalmazni egy kis diagnózist úgy mentalitás szintjén: itt is ugyanazt látom, amint fennebb, hogy minden helyzetnek mindenképpen meg kell legyen a megoldása. De nincsen. Van aminek megvan, van aminek nincs. Amúgy is egy csomó dolgot mi nevezünk ki problémának. Adok egy példát: piros az alma. Kinevezem problémának, mert a szemem érzékeny a pirosra és megfogalmazom “úgy kellene legyen, hogy az alma kék legyen”. Probléma ez? Legfennebb nekem. Megoldható? Nem. Miért nem megoldható? Mert nehéz probléma? Nem. Azért, mert amúgy nem probléma.

„A tudatos népnevelés olyan örömök felé kell a figyelmünket irányítsa, amiből rengeteg van, és amiből mindenkinek bőségesen jut, aki igényli. Olyan boldogságforrásokat kellene a figyelmünkbe ajánljon ez a testület, mind a szeretet, a jócselekedet lelket felemelő, tiszta öröme, vagy a szépség, a művészi alkotás semmihez sem fogható belső ragyogása, a családi élet, a gyermekvállalás új horizontja stb. Igen, a teremtett világban való gyönyörködés, annak a szépségének megmutatása, megértetése szintén boldoggá tud tenni, akárcsak egy közösen szervezett, előadott színdarabok, művészi vagy tudományos alkotások. Egy közösség által létrehozott park, kirándulóhely szintén eltölthet belső békével örömmel. Maga a csendes közösségi játék, egy tábortűz körüli meghitt beszélgetés, önmagunk gondolatokban való megmutatása, és a másik szép lelkének megismerése szintén olyan örömöket tud felkínálni nekünk, melyhez nem fogható sem a birtoklás kéje, sem a hatalom mámora.”

Egy dolgot nem értek, hogy miben különbözik ez attól az ateizmustól, mely állítólag becsődölt és kész kudarc?

Amúgy meg a felnőttek képzésére vonatkozó gondolatok tényleg fontosak. De már létezik felnőttképzés, nem kell tehát úgy beállítani, mintha feltalálnánk a spanyolviaszt. Ugyanakkor itt sem látok semmi konkrétumot: mit oktatni, milyen céllal, kinek lenne jó, mibe kerülne, milyen koncepció mentén, stb. Túl sok az általánosság, kevés a hozzaértés.

No mindegy.

Egy aktuális elemzés

2011-02-26T22:15:00.000Z

Mottó: "Ne szájalj, hogy nem vagy gazdasági szakember, ha kocsid van, pofa be s olvasd!"

A helyzet úgy áll, hogy a világ vezető olajkitermelő országai akármelyikében akármikor instabilitás léphet fel. A helyzet iróniája, hogy a 100 (száz) éves időtartamú, kőolajra alapozott civilizációnk olajból meggazdagodott államai szinte kivétel nélkül komoly szociális problémákkal küzdenek. Magas munaknélküliség, alacsony átlagéletkor (<35 év), élelemhiány, stb. Talán szimbolikus leírása ennek a világrendnek a Burj Khalifa 800 méteres műpéniszének/tornyának megnyitása, mely bár nagy is volt, gyönyörű is volt, de szerény véleményem szerint is egy epikus méreteket öltő önkielégítés, mely nem jó semmi egyébre. Fényesen spriccolt mindenfelé, s nagyjából ennyi...

Szóval, helyi instabilitások esetére az olajárak alakulására a becslések a következőek:

(forrás: EarlyWarning)

A vörös csík abban az esetben érvényes, amikor napi 2 millió hordó tartalékkapacitása van az illető országnak, a kék csík meg akkor, ha nincs tartalékkapacitása. Figyelmet érdemel ebben a kontextusban az az információ, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség az olajkitermelési csúcsot (peak oil) már a múltba helyezi...

Megfigyelhető, hogy Líbia, mint Európa fő édes-nyersolaj ellátója kissé kiesett, és ezen a héten a brenti olajár napról napra mászott fel 103, majd 108, majd 111, majd 117 dollárra, mielőtt ugyanaznap vissza nem zuhant 13-ra, majd 111 dolláron stabilizálódott (egyelőre).

Miért mondom, hogy "egyelőre"? Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Szaud-Arábiában is küszöbön áll egy nagyobb megmozdulás, habár manapság nem lehet előre kiszámítani semmit.

Amennyiben mégis, vessünk csak egy pillantást a fenti grafikonra és nézzünk csak rá a 350 dolláros olajárra.

Ami a mainak három és félszerese...

Ez pár hónapbon belül három és félszeres benzinár...

Kérdésem: ezek után is komolyan gondoljuk, hogy a "külföldi árú" kell nekünk, vagy odaállunk a gyergyói, székelyföldi, vagy román árú mellé?

Randomize(ALL);

2011-02-26T09:48:00.000Z

Aszongya, hogy "Twitter is over capacity". Manapság olyan gyorsan változik a helyzet globális szinten, hogy senki sem tudja követni, még kevésbé megjósolni, másnap mi fog történni. Ezért mindenki a Twitterre rohan, hogy aszongya, hallámsza mi van ott küjjel. A rendszer meg nem bír el a terheléssel. A jelenleg homályban élők között találhatóak a letűnőben lévő világrend információmonopoljai, mint pl titkosszolgálatok, gazdasági elemzők, Közel-kelet "szakértők", meteorológiai előrejelzők, stb.

Brit tudósok megállapították, hogy elértünk egy olyan korszakba, ahol egy véletlenszám generátor pontosabb előrejelzést ad akármiről, mint a gondosan elvégzett számítások.

Nassim Nicholas Taleb, a Fekete Hattyú írója már rég erről beszél: "Engem az érdekel, hogy hogyan éljünk egy olyan világban, amit nem ismerünk elég jól - más szóval, amíg az emberi gondolkozás általában (főként a felvilágosodás óta) arra összpontosított, hogy hogyan alakítsa a tudást döntéssé, engem az érdekel, hogy hogyan alakítsuk az információ-, értés- és "tudás"-hiányt döntésekké - hogy ne legyünk "pulykák". Legutóbbi könyvem, a Fekete Hattyú feltérképezte azt, amit nem értünk, a jelenlegi munkám pedig arra összpontosít, hogy hogyan szelidítsük meg az ismeretlent." Egy tévéműsorban elmondotta, hogy a jelenlegi gazdasági problémák gyökere az a mentalitás, miszerint "tudjuk, hogy hogyan működnek a dolgok". Mondja, minden reggelaz az első gondolata, hogy nem tudja, hogyan működik ez a világ, és ebben az érthetetlen világban tanul eligazodni.

Problémák, problémák, problémák

2011-02-25T19:04:00.001Z

1. Mennyiben tud segíteni a kereszténység a konkrét, mindennapi problémák megoldásában?
"Jöjjetek hozzám akik fáradtak vagytok és terheket hordoztok, én felüdítelek titeket" - mondja az egyik irányzat.

2. Ezzel szemben vajon mennyiben tud segíteni a buddhizmus a konkrét, mindennapi problémák megoldásában?
Erre a Buddha válasza: ha hozzám jössz 83 problémáddal, én csak a 84-ik problémádon tudok segíteni, ami: "Azt akarom, hogy ne létezzen a többi 83 problémám".

3. Mennyiben tud segíteni attila, hogy eligazodhassunk e két szempont között?
Erre mondja attila, hogy ő szívesen felhomályosít. Íme:

a 85-ik probléma: van egy helyzet és kinevezem problémának, mert racionalizálni akarom azt, hogy "csak úgy" alakítani akarom a világnak a számomra nem tetsző szeletét. Viszont nem szeretném vállalni a felelősséget ezért az önkényes viselkedésért. Inkább ráfogom valamilyen "univerzális" rációra.

Miért nem vállalom fel?
A válasz a 86-ik probléma:
Mert akkor az egész probléma-témakör átköltözik saját magamra.

Miért probléma ez?

Mert ha az az "én" áll neki a problémamegoldásnak, amely szubjektív volta miatt nem megbízható, a terv zsákutcába jut.

Nem kivitelezhető.

In aeternum Amen!

Líbia első szabad újságja, első szám

2011-02-24T20:36:00.000Z

Bengházi városában adták ki, a szavakat nem tudom kiolvasni, de a képeket értem.

Hetesi Zsolt: Ébresztő... a fele elfogyott!

2011-02-23T17:21:00.000Z

Sam Harris: Science can answer moral questions

2011-02-23T09:33:00.001Z

Egy újfajta forradalom

2011-02-11T19:23:00.000Z

A BBC-n az egyik egyiptomi érdekes dolgot mondott, ami elgondolkodtatott:

Ez volt az első olyan forradalom a világon, amelyikben a technológia szervezte össze az embereket. Nem volt vezér, az események mozgatórugójai fiatalok hálózatai voltak. Ilyen forradalom sem volt. Aztán olyan forradalom volt, amely nem erőszakkal fenyegetőzött és nem támadott, végig békésen kérték a változást.

Jó, tudom, hogy valószínüleg nem száz százalék pontos ez a kijelentés, de az akkor is elgondolkodtató, hogy a hagyományos társadalomszerveződés megváltozni látszik. Amikor a közösségi hálózatok lehetővé teszik, hogy emberek óriási hálózatai szinte pillanatszerűen szerveződjenek, akkor talán azon sem árt elondolkodni, hogy a participatív demokrácia új szintre lépett. Ez a szint régen óriási infrastruktúrát és rengeteg időt igényelt volna, még akkor is, ha meglett volna rá a mai létező igény. Wael Ghonim, letartóztatott, majd szabadon engedett Közel-Keleti Google marketing-főnök a Twitteren említi: Wait for my book soon: Revolution 2.0. (Várjatok csak, amig a könyvem megjelenik: Forradalom 2.0.)

Okosabb gondolatokért most azt hiszem megvárom okosabbak hozzazólását, mert tudásom egyelőre kérdések feltevésére sem nagyon elég.

Mai no comment

2011-02-11T18:00:00.000Z

(via)

Élőlánc

2011-02-04T17:52:00.001Z

Karácsony előtt az egyiptomi kopt közösséget támadások érték. Karácsony este muzulmánok vonultak a kopt templomokhoz, hogy élőláncot formálva megakadályozzák, hogy az ünnep alatt a keresztényeket zaklatás érje.

Ezen a képen fordított a helyzet: keresztények formálnak láncot a Tahrir téren az imádkozó muszlimok körül.

Hidegen hagy?

(via)

Hiányzó emlékek - áltatom magam

2011-01-30T13:51:00.001Z

Igazából nem is hiányoznak. Mind ott vannak, mint egy tágas könyvespolcon, felsorakozva, van sor, melyben nagyság szerint, van ahol téma szerint és van, ahol hangulat szerint. Ez a könyvespolc hemzseg az emlékektől, mint a tömött kamra az eltett befőttektől, sonkától, szalonnától. Olyan időket idéz, amikor volt tennivaló bőven, amikor a nap mindig túlfolyt a huszonnégy órán és a hét a hét napon és mégis elfért valahogy. Amikor az események olyan ütemben követték egymást, hogy már lehetetlen volt őket követni. Amikor folyt a tej s a méz és nem volt idő mind meginni, megenni. Amikor mindig volt a közelben egy barát, egy jó szó, egy csók, egy ölelés.

Amikor minden emberibb volt.

Ami viszont hiányzik az a jelen töltöttsége. Kong mint az üres bádogdoboz. Nincsen benne semmi és senki aki kitöltené, amihez és akihez hangzatos mellékneveket lehetne fűzni, hogy aki hallja, mind elcsodálkozzon: ez igen! Egyszerűen nincs. A tegnapi jelen is kong. Igaz, azt már múltnak nevezzük, de attól nem lesz kevésbé telített. A holnapi jelen is kong, ettől tud csak igazán üres lenni a mostani.

De tényleg? A holnapi is? Elfogytak volna a remények? A tervek? Tényleg?

Vannak tervek és vannak remények. Csak most tart a sivatag, holnapra minden más lesz, ígérgetem magamnak. Visszakérdezek, hogy egy gyors fordulattal meglepjem önmagam, mielőtt rájönnék, hogy az ilyen trükkök már rég lejártak: mitől üres a most? Hogyhogy mitől üres? Azt lehet kérdezni, hogy mitől van teli, de hogy mitől üres?? Olyan, mintha fel kellene soroljam, hogy mi az, ami nincs benne: egy házibuli fél éve, igen, az nincs benne. Az jó volt. A legjobb. Tekergések Soho környékén, Camdenben, késő éjjel. Az sincs benne. (Pedig de jók voltak azok az idők...) Bal oldalon vezetni. Az tök laza. Az sincs most. Uszoda a háztól húsz percnyire, jó térdek és társaság focizni, percenként változó időjárás a Fogarasi-havasok tövében, ásványvízzel felkevert instant kávé a hadgyakorlaton, az is hiányzik innen. Valaki, aki hazavár, az érzés, hogy hazavárnak, hogy a nap, az a társas tünemény, nem délután ötkor végződik egy viszláttal, hanem este egy jó éjszakáttal. Igen, ezektől üres a Most. És igenis mondhatom, ugyanabban az értelemben, mintha csak azt mondanám, hogy ezektől zsúfolt. Mert itt vannak.

Üres volt a jelen, üres a ma, üres a most.

És ekkor lassanként kezdtek beözönleni az emlékek, a pont innen hiányzó emlékek és elfoglalták a helyüket, mintha csak éppen műszakcsere történt volna, kiment a semmi – és bejött a valami.

A szobában magányosan elmélkedő énem pedig erre a pár üres percre nem volt már egyedül. Újra átélte azt, hogy milyen érzés reggel, harmatos fűben és papucsban átcammogni a park sarkán Alihoz újságért, tejért. Meg azt, hogy a Hargitáról egyszer látszott még a Fogaras is. Hogy egyszer még étel és ital meg pénz nélkül is neki mertünk vágni egy nyolcnapos túrának.

Még azt is, habár csak egy pillanatra, hogy valaki régen azt mondta, hogy „Attila, nem unatkozok én, nem hiányzik már a pörgés. Voltak szép idők, nehéz idők is. Voltak dolgok, amiket nem tudtam teljesen átérezni, mert nem volt rá idő a sok rohanástól. Most van.

Minden itt van. Minden most van.”

...

Újra csak ámítom magam.

Komolyan, létezik egyáltalán ilyen???

2011-01-29T23:02:00.000Z

Amatőr munka, meg minden, de hát ki mondta, hgy egy dal csak akkor értékes meg érdekes, ha milliókat ölnek bele? No, mindenesetre, "StarTrek Girl", itt, az Alkonyzónán. Szolgáljon jó például a szebbik nem tagjai számára! Engage!

A fáraó szembesül egy szimbolikus Exodussal

2011-01-29T22:43:00.002Z

Kicsit későn kaptam észhez, de tényleg, érdekesnek tűnnek az események. Már haragszom is magamra, hogy "érdekes"-nek nevezem. 89-ben Európában volt egy hasonló hullám (Németország, Lengyelország, Bulgária, Magyarország, Románia), mint ami most Észak-Afrikában.

Pár hete egy ember felgyújtotta magát Tunéziában...

Ennek az lett az eredménye, hogy emberek ezrei ebből bátorságot merítettek és Tunézia Lásztminit Turistaparadicsom Zrt., alias Türkizkék Diktatúra napok alatt összeomlott. Ezt követték tüntetések Egyiptomban, Algériában, Líbiában, Jordániában, Jemenben... Mind olyan országok, ahol az átlagéletkor 22 és 27 év között van.

Itt tartok most egy szünetet azok kedvéért, akik valami csoda folytán még nem sikerült rendesen megdöbbenjenek (talán gyengék matekből)...

22 és 27 év közötti átlagéletkor!

A nyomaték kedvéért, szakítva irodalmi etikámmal: BAZDMEG!
Jön, hogy sírva fakadjak!

A civilizált Európában ez háromezer évvel ezelőtti állapot. A szociális helyzetet csak ahhoz tudom hasonlítani, mint amikor a felhők pozitív és negatív töltésű rétegei vagy a földfelszín között villám sül ki.

Sok értelmes dolgot nem tudok most mondani, mivel a legtöbb dolognak itt számomra érzelmi töltése van.

Csak annyit: egyszer mi is itt voltunk és a világ így látott minket, mint most mi őket.

Vili bácsi reloaded

2011-01-29T13:28:00.000Z

Bill bácsi az egyik legnépszerűbb médiaszemélyiség az Egyesült Államokban, a Fox-nak dolgozik. Rengetegen szeretik, csodálják a brilliáns intellektusát. Van rá tömegigény.

Nehogy most azzal jöjjetek, hogy "a tehénszar finom dolog, elvégre hatmilliárd légy nem tévedhet..."

Kérem, kicsit nagyobb tisztelettel beszélni Bill O'Reillyről. Ő egy meg nem értett zseni. Még Hawkingnál is okosabb. Szerintem. Íme a bizonyíték:

Attól most tekintsünk el, hogy amint a Youtubeos kommentekből is kilátszik 13 éves kislányok is meg tudják cáfolni azt, amit mond. Mit is tudnak ők az életről??? Egyáltalán mit is keresnek internetközelben? Ahelyett csak babázzanak s sminkeljék magukat, ne szóljanak bele a nagyok dolgába. Legyen már egyszer rend ebben a világban :|

Na.

Vili bácsi megmondja

2011-01-29T09:43:00.000Z

Komolyan, ez az ember egy zseni. Egy előző interjúban azt az érvet hozza fel, hogy istennek léteznie kell, mert nem tudjuk, hogyan működik az apály és a dagály. Erre valakik egy teljesen legitim kérdést tettek fel, itt jön a válasz:

Szemelények: "Ok. Hogy került oda a Hold? S a Nap? Kétségbeesettek vagytok, komolyan. S a Marson miért nincs? A Mars hogy került oda? A Hold hogy került oda? Az amőba ami kimászott a vízből, hogy került oda? A Hold hogy került oda? Nagyobb hit kell hogy az ember ne higgyen s azt mondja, szerencse volt az egész, véletlen, mint az, hogy hinni egy istenségben".

Apropó szerencse és véletlenek, már egy ideje megígértem, hogy erről is írok, de úgy történt, hogy nem jött össze. No de hamarosan ez is lesz no.

Csak meg ne kérdezzétek, hogy "s ez hogy került ide"...kérlek...

King's Speech

2011-01-25T21:18:00.000Z

Ez a film kb 12 Oscar-jelölést kapott, meg is tudom érteni miért. Colin Firth nagyon jól játssza a királyt, akinek előbb önmagával kell megküzdenie, hogy később kézbe vehesse a Birodalmat. Geoffrey Rush kész felüdülés és gyógyító kontrasztként jelenik meg a merev, hivatalos, görcsös protokollal szemben, Helena Bonham Carterről pedig nem kell mondanom semmit, ő egyszerűen elbűvölő, mint mindig. Neki az Oscar alapból járna szerintem. "Benne van HBC? Írja fel az Oscarra Mucikám. Majd később megnézzük, amikor túl vagyunk a pörgésen"

A leendő VI György király (CF) beszédhibás. Dadog, máshogy fogalmazva. Felesége, Erzsébet (HBC) felkeres egy beszédterapeutát (GR), aki nem a tünetet akarja kezelni, hanem az embert, ezért meg is barátkoznak a királlyal. Bla bla bla, itt zajlik a film lényegi része, amit látni kell, oszt a vége felé a királynak adnia kell egy olyan King's Speechet, amilyent manapság a királynő ad és Queen's Speechnek neveznek, amint egyszer írtam is róla a munkamegosztás ürügyén. Egyébként II Erzsébet VI György lánya. A filmben egész kicsi. No nem annyira, de észlelhetően.

Namármost úgy halfway through dö film ellátogattam a hőn szeretett Wikinkhez, hogy vajon mit szól ő mindehhez. Hát, lássunk csodát, ott volt minden feketén fehéren. Mármint történelmi adatok, s miegymás. A film megnézése előtt érdemes belenézni. Nem muszáj, de nem árt.

Miért kedvelem és támogatom e film megoszkárosodását?

-végre nem azon múlna a díj, hogy melyik színész hány hektoliter könnyet hullatott

-nem is azon, hogy hány nézőt siratott meg

-azon sem, hogy milyen hősi tettet hajtottak végre benne valaki egész konkrét, ma is létező ellenség ellen

-továbbá azon sem, hogy mennyire zsidópárti vagy zsidóellenes

-és végsőképp: it bloody well deserves it!

Kinek mi jó: imamódok, spirituális fejlődési szakaszok kimerítő listája

2011-01-24T07:14:00.001Z

Sokszor hallok olyan érveket, hogy a kereső embernek van amikor ez vagy az a módszer felel meg jobban, később már az is, stb. Pl: ennek az embernek még a rózsafüzér kell, a másiknak a szabad, kötetlen ima jó, a harmadik már elmélkedhet, mert odáig fejlődött, aztán aki már olyan fejlett, meditálhat...

Lószart!

Meg is mondom miért:

Egy: ez az érvelés az embereket egymás alá és fölé helyezi el, mintha valamilyen groteszk Kama Szutrát néznénk. Pedig nem vagyunk mi senkinek alá- vagy fölérendelve ezen a téren. Pedig milyen fasza volna elérni mondjuk a harmadik fokozatra, mert akkor már két teljes fokozatnyi ember volna alattunk! Vagy a hetedik mennyországba, mint Pál. Az ilyen „utakat” úgy hagyd ott, amint csak tudod. Csak arra jók, hogy felfújják az egódat, semmi másra.

Kettő: a módszerek, az Utak különbözősége abszolút nem változtat azon a tényen, hogy most valaki őszintén kiváncsi/keres, vagy csak pótcselekszik. Aki őszinte, az minden pillanatban nyitott arra, hogy amit eddig igaznak hitt, az teljesen hamis és fordítva. Aki pótcselekszik, az viszont csak enyhülést keres és kész az idejét akármivel kitölteni. Sartre szerint aki azt mondja, hogy gyógyulni akar, az gyógyulni akar, de vele ellentétben Freud már látta, hogy a legtöbb emberben, mivel nincs ismeretük a tünetekről és az azokat kiváltó okokról, összemossák a tüneteket magával a betegséggel, ezért csak tünetmentessé akarnak válni.

Az enyhülés mindig kellemes, a gyökeres változás viszont mindig fájdalmas. Vagy nyitott vagy rá, vagy nem. Vagy készen állsz rá, vagy nem.

Ha igen, jó neked.

Ha nem, az egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy vársz.

Aztán, hogy ezt a várakozást mivel töltöd ki, vagy semmivel sem, az privát ügyed, csak egy dolgot ne feledj el: a különböző módszerek sosem azért vannak, mert más emberek más szinten állnak, hanem azért mert mindenkinek máshogy jön, hogy kitöltse az idejét, meg hogy egyáltalán kedvet kapjon az egészhez. Mások a pszichológiai igényei: van aki párbeszédre vágyik, van aki képek szemlélésére, vagy csendre. Ilyen prózai az egész. Nem azért teszed, hogy elérj egy következő, magasabb, fejlettebb fokozatra, hanem hogy megmaradj a várakozás állapotában.

Ami az egyetlen, tényleg célravezető dolog amit tehetsz.

...Ugyanakkor pedig az egyetlen igazán céltalan is...

Vasárnapi beszólás

2011-01-23T18:55:00.001Z

A legmélyebb és legalapvetőbb keresztény tapasztalat nem a magunkra erőltetett mézesmázas mű-spiritualitás, vagyis saját hit- és vágyvilágunkból felépített pszicho-kulturális tündérmese, hanem az Isten hiányának megtapasztalása, egy olyan mély élmény, amely teljesen, exisztenciális szinten renget meg mindent, ami vagyunk.

Ezért jó ateista csak keresztény lehet, és igazán jó keresztény csak egy ateista.

Történelmileg a keresés mindig folyamatos kétkedés, identitásvesztés által jellemzett folyamat volt, és ezt az aspektust legtöbbször szem előtt tévesztjük. Csak azt szeretjük látni, hogy egy új kapcsolat új identitást hoz, arra nem figyelünk fel, hogy amig nem engedjük bele önmagunkat egy hihetetlenül fájdalmas, sötét, üres szakaszba nem alakulhatunk át. Az élet nem habostorta, szokták mondani. Ez ebben a kontextusban nem azt jelenti, hogy az élet nem édes, hanem azt, hogy az életben az előrehaladás sosem azáltal történik meg, hogy egyik édes dologra ráhúzunk még egy édes és puha réteget.

Ezért ne mondja nekem senki, sem hívő, sem ateista, sem agnosztikus, hogy komolyan foglalkoztatja az isten- vagy igazságkeresés.

Ha komolyan foglalkoztatná, az már annak a jele lenne, hogy kész arra, hogy minden, amiben eddig hitt darabokra törjön. Ha meg kész rá, akkor darabokra is törik azonnal. Ha pedig darabokra törött, akkor az utolsó dolog, amit ki fog tudni mondani, az az, hogy mindez őt komolyan foglalkoztatja.

Ezért nem szokott engem meghatni. Sőt: dirrekt ásítok ilyenkor. Kikapcsol az agyam és képzeletben Armagnacot iszogatok és Cohibát szívok, több okból is. Egy: amig csak képzelgek róla, ingyen van. Kettő: amig képzelgek róla, addig kintről úgy néz ki, hogy jófiú vagyok és figyelek, de csak én tudom, mi folyik itt bent. Három: me' jobb, azé'!

És ezért tud meghatni egy ilyen pl.:

Mert ez legalább hiteles.

A majom lába

2011-01-22T04:57:00.000Z

Fáradtság esetén a legeslegelső agyizom amely kikapcsol, az az önmérséklet.

Így lesz belőled alkoholista, munkamániás, szexmániás, drogfüggő, stb.

Próbáld csak bátran, aszkézissel újraindítani ezen agyizmot. Nem fog menni. A tevékenységeket át fogod tudni alakítani, alkohol helyett a munkában hajszolod agyon magad, de betegséged ugyanaz marad. Ha már a munkamániád is eltűnt, kerül valami más, nyugodj meg, amit épp nem sikerül mérsékelni. A hangod, a tekinteted, bármi.

Miközben abban a tévhitben fogod ringatni magad, hogy jujj de jót haladtál és fejlődtél.

No. További szép napot.

Csodavarrás 5. – Akkor mégis mindez miért?

2011-01-20T19:16:00.000Z

Előzmények:

Csodavarrás 1. – Egy kis metodológia

Csodavarrás 2. – Körülmény és összefüggés

Csodavarrás 3. – Várakozás örökkévalóságig

Csodavarrás 4. – Vallás tömegeknek vagy spiritualitás egyedeknek

(folytatás)

Összefoglalva: amennyiben a vallás komolyan vehető és releváns szeretne maradni a 21. században, el kell tekintenie a következőktől:

A világ jelenségeinek megmagyarázása (ez a tudomány dolga)
A világ létezési értelmének leszögezése (szubjektív, egy valláson belül is erősen kultúrafüggő, megnehezíti, vagy akár lehetetlenné teszi a spirituális fejlődést)
Csodák posztulálása az eddig meg nem magyarázott dolgokból (elősegíti az 1-es pontban található szereptévesztést és a 2-es pontban található, kritika nélküli gondolkodást)

...

Akkor mégis miért teszi ezeket?

A világ jelenségeinek megmagyarázásának nagy hagyománya van. No nem mint kulturális jelenség, hanem csak mert az emberi agy így működik. Nem attól álltunk neki jelenségeket magyarázni, mert vallásosak, hívők vagyunk, hanem azért mert emberek vagyunk. Dolgokat magyarázunk, ha egy egyetemhez tartozunk, ha egy egyházhoz. Csupán azért, mert emberek vagyunk. Miért adunk mégis zűrös magyarázatokat dolgokra? Mert egy zűrös magyarázat is több mint semmi magyarázat. Aztán ebbe belekapaszkodunk és mindennel alá próbáljuk támasztani, no meg minden további dolgot eszerint magyarázunk.
A világ létezésének és életünk értelmének kijelentése szintén tradicionális homo sapiens tevékenység. Szintén nem abból fakad, hogy az ember vallásos vagy nem, tudományos vagy nem, hanem abból (hogy az ok-okozati irányt tegyük rendbe), hogy mindent, ami létezik eszköznek tekintünk. Ha készítettünk egy baltát azzal a céllal, hogy fát fágjunk vele, egy tollat azzal a céllal, hogy írjunk vele, akkor megfordul a fejünkben, hogy milyen céllal lett készítve a hegy, a bárány, meg jómagam. A hegy biztosan azért, hogy a bárány legyen mire felmásszon s hol zabáljon, a bárány, hogy legyen mi tejet, gyapjút s húst adjon, s oszt nekem is van biztos valami célom... Ez volna az az ominózus analógia. Arra az általánosításra épül, hogy ha a kalapács és a toll eszköz, akkor minden az. Továbbá arra a téves következtetésre, hogy ha bizonyos létező dolgoknak én értelmet tudtam találni, adni, akkor minden dolognak van egy végső célja, értelme. Egyszerűen nem következhet ez elsőből a második! Viszont ennek ellenére tesszük, spekulálunk, mert egy lehetséges, ám téves válasz megléte mindig több motivációt tud adni, mint egy fairen kezelt, nyitott kérdés. Az agyat sosem a logika motiválja, hanem az érzések, amelyeket a biztonságérzet, félelem, stb alakít. Az embereknek céltudat kell, mert azt hiszik, nem tűzhetnek ki saját célt. Annak, aki embereket akar összefogni közös cél kell, mert nem engedheti meg magának, hogy mindenkinek más célja legyen. Ilyen egyszerű.
Csodák posztulálása eddig meg nem magyarázott dolgokból: kényes ügy. Nem csak azért, mert ha nem történne mindez, akkor be kellene látni, hogy a csodává nyilvánításnak semmilyen logikus alapja nincsen, hanem főként azért, mert világszerte százmilliók (vagy több) csodára várnak. Abban a téves hitben élnek, hogy csodák nélkül nincs mi kitöltse az életüket. Azt hiszik, hogy a helyzet kulcsa önmagukon kívül van, mivel nem ismerik a K1,...,Kn releváns körülményeket és az L1,...,Ln összefüggéseket. Hihetetlen mennyiségű és intenzitású érzelmi energiát fektetnek bele a csodavárásba és mint tudjuk, minél implikáltabb valaki egy dologban, annál kevésbé tudja objektíve átlátni. Amennyiben valami történik, ami „magyarázatra szorul”, de a már ismertetett aspektusok miatt ez a magyarázat elmarad, abból a „hitből”, miszerint minden eseménynek értelme és célja van megszületik a „csoda”. Csodát varr abból, ami nem az. Nem a „csoda” mint esemény, hanem a „csoda” mint értelmezés, interpretáció. Megjegyzem, a „csodák” posztulálása, legyen az gyógyulás, feltámadás vagy napfogyatkozás nem csak világvallások sajátja, hanem vallástól független emberi jellemző. Ennek az emberi jellemzőnek történelmi és kulturális tényezők mentén való alakulása nyilvánul meg manapság is világszerte.

Végezetül megismételném azt, amit az elején mondtam: nem akarom senki hitét elvenni, csak a gondolkodás folyamatát letisztítani. A vallások, ha természetes, ha más okokból léteznek, az tény, hogy a társadalmi élet szerves részét képezik, még szekuláris országokban is. Máshol méginkább. A jelen kor kihívása ezért szerintem nem az, hogy „megszabaduljunk a vallásoktól”, hanem, hogy mindegyikben rátalálni azokra a spirituális gyökerekre, amelyek inkább összekötnek, mint elválasztanak. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a hangsúly nem azon lesz, hogy ki (melyik vallás vagy melyik filozófia) birtokolja a végső igazságot (ha egyáltalán van ilyen), hanem melyik személy tudja magát átadni egy „végső igazság” keresésének.

A „véletlenekről”, „szerencséről” valamelyik következő alkalommal, egy másik sorozatban.

Csodavarrás 4. - Vallás tömegeknek vagy spiritualitás egyedeknek

2011-01-20T05:37:00.000Z

Előzmények:

Csodavarrás 1. – Egy kis metodológia

Csodavarrás 2. – Körülmények és összefüggések

Csodavarrás 3. – Várakozás az örökkévalóságig

(folytatás)

Ha a vallás tehát sem nem magyarázhat, sem nem tűzhet ki végső célt, akkor még milyen lehetősége(i) van(nak)?

Még nem foglalkoztunk azzal, ami a legtöbb vallásalapító sajátja: egy bizonyos spiritualitás. Spiritualitás alatt nem azt értem, hogy az ember hisz megfoghatatlan dolgok létezésében, leellenőrízhetetlen összefüggésekben és fedezet mélkül kijelentett ígéretekben. A spiritualitás alatt itt azt a hozzáállást értem, amikor nem a világ megmagyarázása érdekel, azt hagyom a tudományra, nem a világ vélt vagy valós célja érdekel, azt hagyom a spekulánsokra, hanem csupán az, hogy a jelenemet hogyan élem meg.

Nem a dolgok hogyanján vagy miértjén agyalok, nem az ismeretek elsajátítására teszem a hangsúlyt, hanem, ahogy Szent Ignác mondja: "a dolgok belső ízlelésére". A dolgokat, eseményeket, személyeket és kapcsolatokat mélyebben élem át, mert nem gondolkodom róluk, hanem ízlelem, szemlélem, megélem. Olyan ez, mint a különbség a víz analitikus elemzése és a fürdés, a viharban való széttépetés és a békés nyugalom, vagy a csillagászat tanulmányozása és a Holdra lépés között.

Hogyan tehetem ezt?

Belevetem magam az életbe, ebbe a forgatagba, vagy felülemelkedek rajta és kívülről szemlélem? Mindkettő jogos spirituális irányzat. Egyedül akarom élni az életemet, vagy emberekkel körülvéve? Választhatok szívem szerint, nem attól lesz ez spiritualitás, mert egyiket vagy a másikat választom, hanem attól, ahogyan választom egyiket vagy másikat. Cikkeket fogok érni, vagy fát fogok hasogatni? Ismét: a „hogyan végzem” a fontos, a releváns kérdés. A világban létezés, és annak szubjektív tapasztalata. Hogy milyen folyamatok zajlanak le bennem. Lehet, hogy találok összefüggéseket, de tudjam, hogy ez mind szubjektív és ha 25 évig bizonyos dolog szerint történtek bennem a dolgok, a 26-ik évben még mindig jöhet egy esemény, körülmény, ami feje tetejére állítja az egészet. Merni rácsodálkozni dolgokra, megdöbbenni, lecsendesedni, mind olyan dolgok, amik túlmutatnak a kiszámíthatón, a tisztán körvonalazhatón, a meghatározhatón.

Tehát magyarázni a szubjektív élettapasztalatot nem érdemes. Ahogyan azt megjósolni sem, hogy ez milyen következményekkel van a jövőre nézve.

Csak megélni.

(folyt. köv)

Csodavarrás 3. - Várakozás az örökkévalóságig

2011-01-19T07:23:00.000Z

Előzmények:

Csodavarrás 1. – Egy kis metodológia

Csodavarrás 2. – Körülmény és összefüggés

...no meg egy rövid ízesítő:

(folytatás)

Eddig gondolom tiszta, hogy amennyiben a vallást összekeverjük a megmagyarázhatatlannal, csak magunkból csinálunk hülyét. Nos, akkor lépjünk tovább.

Azzal a kijelentéssel szintúgy problémám van, hogy a vallás a dolgok miértjével foglalkozna. Mi a célja ennek, mi a célja annak, amannak? Itt két lehetősége van, vagy kijelenti, hogy „misztérium”, ez esetben sok kárt nem tett a témában, vagy pedig kijelenti, hogy „azért, hogy ez meg ez a végső állapot létrejöhessen”. Az ilyen „végső állapotokkal” csupán az a probléma, hogy eddig még senki sem látott ilyen izét. Emberek százmilliói szenvednek, mert ez „garantálja” egy örökkévalóságig tartó boldogság – mint végső állapot eljövetelét. Többezren végeznek a jelenben öngyilkos merényletet, mert azzal „garantálják”, hogy megkapjanak 70 szűzet, mint „megérdemelt, végső állapotot”. Egy FVX fiktív vallás tagjait egy örökkévalóságig tartó „VÁ” végső állapot reményében rá lehet venni, hogy ugyanazt az állapotot a jelenben nélkülözzék, sőt, ezt boldogan tegyék. Ez egyszerű pszichológiai jelenség, ennek nem kell igaznak vagy hamisnak lennie ahhoz hogy működjön vagy ne működjön. Akkor is működik, ha esetleg igaz, s akkor is, ha nem. Éppen ezért válik be már sokezer éve. Most kockáztasson az ember? Mert mi van, ha mégis igaz?

Van aki ostorral hajt, s van aki mézesmadzaggal vonz.

Ezzel csak az a probléma, ami a Pascal fogadásával: ha van isten s hiszek benne, akkor az nekem jó, de ha nem hiszek benne, nekem rossz. Ha nincs isten, akkor mindegy, hogy hiszek benne vagy nem. Tehát nekem az a legjobb fogadás, ha még az isten nemléte esetén is a létezésére teszem minden pénzem. No de ez bajos, mert Pascal nem vette figyelembe, hogy többezer lehetséges isten van, tehát nem lehet ilyen egyszerűen kibújni a gondolkodás terhe alól. Ugyanígy többezer lehetséges „végső kimenetel”, „végső állapot” van. Egy vallás sem fog fennmaradni, amennyiben létezésének értelme egy végső cél szolgálata a jelen mellőzésével. Vagyis fennmaradhat, mert emberhátteret mindenféle ideológiára lehet találni, de koherens sosem lesz. Éppen ezért drasztikus létszámcsökkenések várhatóak, amelynek folyamata már érezhető. Ez nem filozófiai álláspont, ez a multikulturalitásból és mindenféle információ elérhetőségéből fakadó logikai következmény és tény.

http://www.atheistcartoons.com/?attachment_id=4063">

(folyt. köv)

Csodavarrás 2. - Körülmény és összefüggés

2011-01-18T07:04:00.001Z

Előzmény: Csodavarrás 1. – Egy kis metodológia

(folytatás)

Tehát: minden olyan esetben, amikor valamire nincsen magyarázat (ami tudományos, falszifikálható – fennáll a lehetősége, hogy további vizsgálatok megdöntsék vagy módosítsák), csupán arról van szó, hogy

Nem ismerjük, hogy a jelen lévő körülmények közül melyik az, amelyik releváns. Például egy barna téglát nekidobok az ablaknak, az betörik. Körülmények: a tégle színe, tömege, alakja, sűrűsége, az ablak átlátszósága, törékenysége, ellenállósága, vastagsága. Itt például nem számít az, hogy a tégla milyen színű vagy mennyi az ablak fényáteresztő képessége. Amennyiben kéznél lenne egy tökéletesen elfogadható és reprodukálható magyarázat, de nem a releváns körülményeket választottam ki, olyan magyarázatokra juthatok, mint pl: a tégla attól törhette be az ablakot, mert barna, stb. Egy barna papír nem fogja betörni az ablakot (pedig barna...), ezért ez a magyarázat esni fog. Továbbá, ha betörik az ablak, de nem tudjuk mitől, vagy kitől (az eszközöket elvitték, rég történt, stb), szintén nem fogjuk ismerni a körülményeket. „Lehetséges” magyarázatokat dolgozhatunk ki, több olyan esetre, amikor vagy a K1, vagy a K2, stb. körülmény állt fenn. Ezekben az esetekben a magyarázatunk nem bizonyítható, de nem azért, mert valami természetffölötti történt, hanem azért, mert több lehetséges körülmény állhatott fenn.
Amikor nem ismertek az összefüggések, akkor hasonló helyzetben vagyunk, mint a tudomány párszáz éve. A körülmények változtatása által próbáljuk az E eseményben beálló válozásokat kvantifikálni, mérhetővé tenni. Amennyiben ez nem sikerül, még mindig nem jelenti azt, hogy az esemény megmagyarázhatatlan, csupán azt, hogy a releváns körülményeket még nem tudtam olyan mértékben variálni, hogy egy összefüggés léte világossá váljon előttem. Nem fogom tudni megmagyarázni, hogy miért jelenik meg villám (ami tűz) pont akkor, amikor zápor van (víz), stb. Ha nem ismerem az összefüggést az kőolaj ára és a kenyér ára között, akkor nekiállhatok és módosíthatom a paramétereket: kőolaj árát vihetem fel vagy le pár napig, figyelve a kenyér árában beállt változást. Amennyiben ezt a kísérletet több évig végzem, észrevehetem, hogy habár pár hónap késéssel, de a kőolaj ára befolyásolja a kenyér árát, mivel a kőolajből üzemanyag lesz, azzal mennek a mezőgazdasági gépek, kamionok, a pékség főnökének kocsija, stb. Itt megállapíthatok egy összefüggést, miszerint a magas kőolaj ár és a magas kenyérár összefügg. A másik aleset, amikor nagyjából ismertek a körülmények, de az ok-okozati összefüggések megközelítésénél problémák vannak. A körülmények: felgyúlt a lámpa, megnyomtam egy gombot. Az ok-okozati irányt meghatározom: a lámpa felgyúlása okozta azt, hogy én megnyomtam a gombot. Hogyan? A lámpa mindig és mindenkor, amikor fel akar gyúlni, vágyat ébreszt bennem, hogy megnyomjam a gombot. Ellenőrízhető? Természetesen: ahányszor a lámpa felgyúlt, én mindig fel akartam kapcsolni. Akkor miért nem gyúlt fel pl most, hogy megnyomtam a gombot? Mert most nem a lámpa akart kigyúlni, hanem én akartam önálló kezdeményezésből megnyomni a gombot. Ergo: az én döntésem irreleváns, nem számít, a lényeg, hogy a lámpa mit akar... Tehát ok-okozat irányra vigyázni, gyerekek!

Összesítve: ha valamire nincs tudományos magyarázat az nem jelenti azt, hogy valamire nem létezhet tudományos magyarázat. Lehet, hogy nem ismerünk minden releváns körülményt, lehet, hogy nem ismerünk minden összefüggést, és lehet, hogy eleve rossz oldalról közelítjük meg az ok-okozati összefüggés kérdését.

Éppen ezért csodának nyilvánítani valamit, aminek tanulmányozására véges időt szenteltünk, mert e véges idő alatt nem találtunk rá magyarázatot, felelőtlenség és nem tanúskodik különösképpen letisztult metodológiáról.

(folyt. köv)

"Csodavarrás" sorozat 1. Egy kis metodológia

2011-01-17T10:14:00.001Z

(egy aktuális cikk)

Már az elején ki szeretném fejezni, hogy nem elírásról van szó, sőt ezzel a szóval többet akarok kifejezni, mint amennyit ki lehet egy oldal szöveggel.

Ez az írás több részre fog oszlani, mert ugyebár egyből senki nem fog nekivetemedni elolvasni egy nyolcoldalas dokumentumot. Én legalábbis kétszer meggondolnám...

Hosszú tekergéseken keresztül a következő „téziseket” állítom fel és igyekszem bebizonyítani: a vallásnak nem dolga a világ jelenségeinek magyarázata, ebből kifolyólag problémás a „csodák” értelmezése és kezelése, továbbá problémás a „végső célok” posztulálása, kijelentése. Mindehhez szigorúan metodológiai szempontból közelítek, és a végső pont amire el szeretnék jutni az az, hogy magára a „vallásra”, mint jelenségre tökéletesen természetes, emberi magyarázat lehetséges, és ezért nem tartozik a „csoda”, a „természetfölötti alapítás” kategóriába. Csupán a csodák beazonosításánál követett módszertant használom. Aztán, ha minden jól megy, kikezdem a sorozat végén, vagy új sorozatban a véletlen egybeesések és a szerencse témakörét is. Na.

Lóra fel!

Szokták mondani, hogy a tudomány a világ megmagyarázásával foglalkozik, a vallás meg azzal, hogy a világ értelmére rávilágítson (egyik a hogyan, másik a miért). Ezt így problémásnak találom. Ugyanis modják még azt is, hogy ahol a tudomány kudarcot vall, áveszi a helyét a hit. Ebből az utóbbi mondatból az következik, hogy a vallás mégiscsak magyarázni akarja világot, viszont felmerül az a probléma, hogy ahogyan a tudomány egyre több dolgot tud megmagyarázni, egyre kevesebb helyet enged a hitnek. Puff.

Nos, közelítsük meg a problémát a tudomány és a magyarázat szempontjából: mikor lehetséges valamit megmagyarázni? Tegyük fel, hogy van egy E esemény. Ezt az eseményt megfigyelik, felállítanak egy T elméletet, amely kijelenti: K1,...,Kn körülmények fennállása esetén, mivel léteznek ezek között L1,...,Ln törvények, az E esemény törvényszerűen bekövetkezik. A T elmélet tesztelése úgy történik, hogy beállítanak mindenféle körülményt: olyant, amelyekben a K1,...,Kn jelen van, olyanokat, amelyekben egy bizonyos Ki vagy Kj hiányzik, stb. Amennyiben a teljes körülményhalmaz az ismert L1,...,Ln törvények alapján megismételhetően és leellenőrízhetően az E eseményt produkálja, a T elméletet elfogadhatjuk mint az E esemény magyarázatát.

Ebből következik, hogy a következő esetekben nem találunk magyarázatot az E eseményre:

A K1,...,Kn körülményhalmaz nem ismert
Az L1,...,Ln összefüggéshalmaz nem ismert. Vagy pedig ismertek a körülmények, de rossz oldalról közelítjük meg a kauzalitás kérdését (hogy mi okoz mit), ezért az összefüggéseket nem tudjuk meglátni.

(folyt. köv)

Napi rutin

2011-01-16T19:34:00.000Z

Nagyon fontos!

Anélkül szétfolyik az életed. Ezért én például makacsul ragaszkodom az enyémhez: legkésőbb tizenegykor felkelni az ágyból, délre beindul a nap is, pár óra laza tenivalóra vadászás és fejvakarás, hogy ezért minek kellett egyáltalán feltápászkodni hajnalok hajnalán. Ezt követi a délutáni fahasogatás, tűzrakás, ebéd. Estére kávé és valami nagyon monoton tennivaló. Ettől négy-öt órán belül támad az embernek valami ragyogó ötlete. Amit le érdemes írni.Ezt azán kell hagyni érni. Egy órát, egy napot, egy évet, ahogy kívánja és ahogy összejön. Végül pedig le kell írni mindezt. Ha az írás hajnali egykor fejeződik be, jó, ha reggel hatkor, az még jobb.

Legalább lesz mivel megindokolni a délig alvás jogosságát.

Horoszkóp és gonoszpók

2011-01-15T10:20:00.002Z

Hiszel az asztrológiában?
Olvasod a napi horoszkópodat?
Meg vagy győződve arról, hogy tipikus Skorpió/Kos/Oroszlán vagy?

Think again.

Eredetileg 13 állatövi jegy volt (tulajdonképpen ma is annyi van), csak a babiloniaknak tetszett a 12-es szám, ezért egyet kivágtak. Ehhez még hozzatevődik a Föld tengelyének periodikus dőlésszögváltozása, ami csúszásokat okoz a zodiákusban. Szigorúan tudományos, asztronómiai alapon, ahogyan ma ez érvényes, a 13 jegy a következőképpen oszlik meg (a napok azért fedik egymást, mert a pontos elválasztó nem GMT 0 óra 00 perckor történik csak a mi kedvünkért, hanem akkor, amikor éppen):

Bak: Január 20-Február 16
Vízöntő: Február 16-Március 11
Halak: Március 11-Április 18
Kos: Április 18-Május 13
Bika: Május 13-Június 21
Ikrek: Június 21-Július 20
Rák: Július 20-Augusztus 10
Oroszlán: Augusztus 10-Szeptember 16
Szűz: Szeptember 16-Október 30
Mérleg: Október 30-November 23
Skorpió: November 23-29
Kígyótartó: November 29-December 17
Nyilas: December 17-Január 20

Ha esetleg valakiben ezzel identitászavart okoztam, szívesen máskor is. Van egy átszámoló-gép is, habár amint látom, ebben is eltolódások vannak. Szép hétvégét:)

Minden nem virágos. Az érem másik oldala

2011-01-13T07:25:00.001Z

Az előző cikk kiegyensúlyozása érdekében következzék a "Tippek Firkászoknak" sorozat, második rész:

Neked az élet fájdalom, nekem egy sztori – ami nem is kell igaz legyen.

Melyik valósabb a kettő közül? A szó vagy az érzés? Egyiket sem lehet megfogni, csak átérezni. Ugyanakkor fájdalmadat elmondhatod, szavakba öntheted, és amit én mondok az lehet, hogy fájdalmat okoz neked.

Van olyan fájdalom, amit nem lehet kikerülni. Fáj a fog. Ettől lesz valósabb? Vannak olyan sztorik, amelyektől, amelyekből nem lehet menekülni. Nem az esemény, hanem a sztori ami belőle készült. Az esemény, amikor a kalapács megüti a mutatóujjadat. Ebből készül egy darab kikerülhetetlen fájdalom és egy darab kikerülhetetlen sztori.

Van olyan fájdalom, amit ki lehet kerülni. Csak keresni kell egy megfelelően nagy szőnyeget, ami alá be lehet seperni, vagy egy nagyobb fájdalmat kinevezni szőnyegnek. Nagyobbat? Legyen intenzívebb, de ne legyenek olyan következményei mint a kisebbnek! És itt fonódik össze a fájdalom a sztorival. Itt már nem egy esemény két külön produktuma, hanem egymást alakító tényezők: a sztori hordozza a fájdalmat, a fájdalom új sztorit szül, hogy az abból fakadó kín feledtesse azt ami volt.

Csupán az ilyen sztorizgatás már nem a valóságról fog szólni. Minden ami valaha reális volt benne átalakul a hajdani emlékek és érzések útvesztőjében.

A valóság már nem reális, mert a sztorit tettem azzá.

Új valóság születik, mert új sztori született.

Egy kérdését sem hiszem el

2011-01-12T07:42:00.001Z

(Variációk egy életre)

1. Hihetetlen, mennyi minden múlik egy kérdésfeltevésen. Többet változtathat a válaszon, mint amennyit maga a valóság flexibilitása megengedne. Magát a témát is behatárolja, olyan mederbe tereli, amelyben magától talán esze ágában sem lett volna folyni. Tudom, van akinek az a fontos, hogy a tényeket rögzítse és a tényeket adja vissza. Ha alulírottnak ez volna a legfontosabb, akkor már régen valamelyik újságnak vagy rádiónak szerkesztené az esti híradóját, vagy azzal foglalkozna, hogy kinyomozza a sziklaszilárd tényeket, hogy másnap már rá lehessen nyomtatni egy papírvékony pépre. Ja, a rádiónak lényegtelen, hogy egy híradó déli, vagy esti, úgyis óránként nyomatja ugyanazt a süket dumát. Van ilyen. Persze, van egy olyan is, hogy az író szó szerint tud idézni beszélgetéseket, ragra pontosan rögzíteni a fejében mindent, ami egyszer is elhangzott vagy nyomtatásban napvilágot látott, hiszen a szavakból, és a szavakért él. Ami még nem jelenti azt, hogy mindezt a produkciót akarja is, vagy hogy az az édes, drága szürkeállománya engedné, hogy mindig és minden körülmények között megtegye. És lassan kezdek igazat adni neki. Mármint a szürkeállomány ama cenzúrázó szekciójának. Ismerek ugyanis pár embert, akinek ez a „cenzor” kivette az örökös szabadságot, csupán azt a pár embert nem hagyja, hogy ugyanazt tegye. És akkor láttam, hogy ez jó. Este lett és reggel, a második nap.

2. Az egy dolog, hogy a memória amúgy is flexibilis. Nincs az a cirkuszban nevelkedett kontorszionista, aki utolérhetné. Torzítja az emlékeket, torzítja a tényeket. Ha a vasárnapi ebédre vasárnap ebédidőben azt gondoltam, hogy ennél jobbat már Gordon Ramsay sem főzhetne, ma már határozottan arra emlékszem, hogy én még raktam volna bele egy csipetnyi bazsalikomot, meg két evőkanál tejet. Ha az író három hónapja még teljes őszinteséggel azt mondta, hogy az udvarukon sosem voltak fák, most ugyanazzal a nyiltsággal tudja kijelenteni, hogy igenis voltak: orgonafák, szilvafák, almafák meg... egy hársfa. Azt csak ő tudja, hogy ez a két kijelentés nincsen ellentmondásban.

Tudom, ha egy betűbűvölész (voilá!) ilyeneket mond, nem indul jó eséllyel az „Év Igazmondója” versenyen. Kifejezetten ront az esélyein, ha egy ilyen kijelentés hagyja el a száját, tollát, klaviatúráját, vagy IP címét, mert onnantól fogva a kutya sem fogja komolyan venni. És akkor láttam, hogy ez még jó. És este lett és reggel, a harmadik nap.

3. Ha valaki a kérdést úgy teszi fel, hogy mennyi megbízhatóságról árulkodnak a firkász sorai, akkor mérget lehet venni arra, hogy kérdése mögött egy olyan alapfeltevés húzódik meg, miszerint egy írásnak mindig és mindenhol vagy igaznak, vagy hamisnak kell lennie. Hány nővel voltál már? Én? Öttel. Mind barna volt, az egyik ráadásul szeplős. Egyik forró nyáron szedtem össze, egy macskakiállításon, drágám. Vagy: Én? Csak eggyel. Ő volt életem nagy szerelme. Nem bírtam vele. De tényleg. Vagy: Nővel? Ez annyira ötvenes évek. Hol élsz te? Aki kicsikét is jártasabb az írásban vagy csak rutinosabbban szélhámos, az tudja, hogy mindhárom válasz köré kiépíthető egy teljesen őszinte emlék – és sztori, ami azt alátámasztja. Sosem fordítva. De azt is tudja, hogy csak az utolsó válasz garantál lakcímet, ahol hajnal kettő és három között a következő jó sztorit lehet előkészíteni egy borgőzös, ablak alatti, romantikus/idegölő szerenáddal. Amennyi poén van ebben a pár mondatban összesűrítve, az még mindig jó. Megint este lett és megint reggel, és már három napja csak írok. Lassan. De biztosan. Ütemesen. Ahogy az óra ketyeg, és ahogy hallom a ketyegést ettől a borzasztó forgalomtól...

4. Az, aki a sorok igazságtartalmára esküszik, elfeledi, hogy még ha a színtiszta igazságot is fejeznek ki amazok, ha tényeket ennél szorosabb, testhezálló ruhába még nem is öltöztette emberfia, Jancsi, aki ma ezt olvassa, másnap már úgy fog minderre emlékezni, hogy nincs semmi baj egy kis csúsztatással, Juliska arra, hogy minden Jancsi megbízhatatlan, az meg, akinek van egy kis sütnivalója pedig arra, hogy itt volt ez az amúgy brilliáns kis írás, csak ne lett volna benne az a sok közhelyszerű név. Mindebből egyenesen következik, hogy azoknak az embereknek, macskáknak és vasorrú bábáknak aránya, akik ténylegesen arra fognak emlékezni, ami itt a legfelső és legalsó sorok között konkrétan állt, elhanyagolható, mint falbontáskor a kvantumeffektus. Ha mindenhol azt tanítják, hogy az író mindig vegye figyelembe a célközönségét, akkor ez olyasvalami, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni. Mert hát kiknek írunk? Egy halom amúgy is memóriazavarral küzdő embernek, akiket több és még több precíz ténnyel megterhelni anyi, mint az amúgy is tele Dunába még beleönteni egy Tiszát is. Persze csak miután abba meg beleöntöttünk egy Marost, hogy ha lúd, legyen kövér... Manapság már senkit sem érdekelnek a tények, ez tény. Még akkor sem, ha ezt mondják. Mindenkit csak a csomagolás érdekel, és az, hogy ha kijelentik, hogy: „engem igenis érdekelnek a tények”, legtöbbször csak valami másnak a csomagolása. Legvalószínübben annak, hogy „egyedül vagyok, beszélj hozzám és végy komolyan”. Vagy valami hasonló. És láttam, hogy valami furcsa okból kifolyólag ez még valahogy mindig jó. És este lett és reggel, az „és”-ek halmozódtak a mondatok elején, de hát már nagyobb könyv is kezdődött ilyen nyelvtan- és logikahibás sztorival, mégis blockbuster lett belőle, mert az embereket sosem a tények érdeklik, hanem mindig csak a csomagolás, a tálalás. Ugyebár. Bárcsak belátnánk és mindenki sokkal nyugodtabban ehetné mindennapi kóser vagy halal ebédjét. Imam’s Fried Chicken? Ne mondd, hogy nem hallottad!

5. Aztán még ott van az is, hogy ha az alapfeltevés nem az írás igazságtartalmával foglalkozik, hanem azzal, hogy éppen milyen szóválasztás és sorrend ad nagyobb esztétikai élményt, akkor a „Köszönöm, már ettem – mondta, és lefeküdt” már kompatibilis azzal, hogy „Miért épp egy zsömle? Ennyit érek én neked?! – ordította és becsapta az ajtót”-al. Egyrészt, már ki emlékszik arra, hogy ki mit mondott, legfőképpen meg, hogy miért? Másrészt meg minden attól függ, milyen sztoriban helyezkedik el ugyanaz az esemény. Mert nem arról van szó, hogy mi igaz és mi nem. Igazság ennyi fáradtságot meg nem ér, és ennyi élvezetet meg nem ad. Ide most már leírható az, hogy „Én vagyok a sztorivonal, a csomagolás és élek!”. Nos, mindegy. Valahogy még ez is jó. És este lett és reggel, a hatodik nap.

6. Ilyenkor ugyebár szembesülnünk kell azzal, hogy mindez nemcsak írásban jelentkezik, hanem beszédben is. Van, aki beszédben mondja a maga odaillő sztoriját. Van aki leírja és becsúsztatja valós vagy metaforikus ajtód alá. De mindenki sztorizik. Ezért már nem lep meg az, ha az albérlő azt mondja, holnap után adja a pénzt, teljesen, két napra rá meg mindaz amit ad, csupán egy szúrós tekintet és értetlenkedő vállvonogatás. Nem lep meg az, ha a mészáros másnapra friss húst igér, de másnap az a hús ami van nemhogy friss lenne, hanem ráadásul még egy nappal régebbi. Mert ugyebár eltelt egy nap... Nem lep meg az, ha azt hallom: „majd hívlak”, de később kiderül, hogy valójában azt jelentette, hogy „mindenképpen te hívjál”. És az sem lep meg, ha a végén kiderül, hogy ha mindez jó is volt, ha megint este lett és megint reggel és a hetedik nap is beköszöntött, az sem a pihenésről fog szólni, mint a mesékben, hanem csak hétköznapjaink értékelődnek át újra, meg újra, más és más sztorikban.

7. Mondom én, sosem a sztori a hamis, hanem a kérdés, ami kiprovokálja.

Fölösleges szavak

2011-01-11T08:00:00.001Z

Ismerős az érzés, amikor valaha volt egy szó, amit értettünk, de már nem mond semmit? Amely régen gazdag volt jelentésben, kiemelkedő volt fontosságban és meghatározó a következményeiben? Most pedig üres, nem jelent semmit, elveszett az értelme valahol, nem is tudni pontosan hol és mikor...

Ott van az a szó például, hogy güzmöc. Aki vissza tud emlékezni, ez a szó volt másfél-két éves korunk meghatározó szava. A güzmöc volt a grálok grálja. Minden csecsemő arról beszélt. Hogy a güzmöc így, a güzmöc úgy. A güzmöc volt a Fűszer, mely módosítja a tudatot, mely nélkül az űrutazás elképzelhetetlen, és mely még az orrot is tisztítja. A güzmöc a tündérpor és álompára keverékének szárított változata, az a vegyület, amely ízet ad az anyatejnek s a hullámhossz, mely színt ad a manók fülének.

Ahogy azonban teltek-múltak a hetek-hónapok (olyan korán az életben minden erősen fel van gyorsulva, bizony) megtanultuk, hogy nincs olyan, hogy tündér, tehát nincs tündérpor sem. Az álmot nem párolják, nincs is semmi illékony összetevője, ugyanis tudatállapot a drága. Manók csak a mesékben vannak, az anyatejet meg felváltotta a hideg sör. Ergo: a güzmöc egy üres fogalom, nem takar semmit. Ha egy szikrányit is telítettebb lenne, már takarna valamit, de nem. Üres. Kong. Nem is értjük, hogyan lehet egyáltalán hivatkozni rá. Feltenni olyan kérdéseket mint például: Hány deka tündérpor kell egy fél liter güzmöchöz? Vagy: mi a különbség egy güzmöcös és egy güzmöctelen manófül között...?

És ez csak egy példa a sok közül. Ismerős az érzés?

Nos, egy ilyen szóval találkoztam nemrég: hivatás... „Hogy érzed, volt neked? Van neked? Hogyan alakult? Mivé vált?” Mi is az a hivatás? Ez eleve rossz kérdés. Hova hív? Ki hív? Kit hív? Mit válaszolj, ha már egyik kérdésnek sem hiszel?

Erre csak egy helyes válasz van, azt hiszem: a güzmöc besoldízott a mamlaxba!

Próza után verselés

2011-01-10T21:08:00.001Z

"All you need is lóvé", ahogy azt megénekelték. Most a berakott linkről idézek, majd ahogyan azzal megvolnánk, annak szellemében következzék egy vers a ritmusról. Érzékenyebb fülüek talán a csörömpölést is kihallják a sorok közül.

"Egyébként éppen akkor zajlott a második világháború, ezért mindennaposak voltak a szőnyegbombázások, éjjelente pedig a tőlünk három utcára lévő német nagykövetségen kínvallatott angol túszok üvöltéseire aludtam el. De azért szép gyerekkorom volt, sokat nevettünk."

2.
ritmus a fülben
lükteti éppen
éltető dalát a
szívverés

amikor dobban

kiserken ottan

ritmusra él az

ébredés

ám ha nem ottan

hangzik a hangsúly

ahol a fülnek

jólesik

lehet a mondat

érthető ugyebár

de az egész bizony

szétesik darabokra

Válasz az előző cikkre

2011-01-09T10:32:00.000Z

Egyesek számára úgy tűnhet, hogy jól lehúztam az értékeket és egy érték- és elvek nélküli felfogást promoválok.

Ez csak részben igaz.

Egy aggodalom ilyenkor az, hogy értékek (akár abszolút, akár relatív) nélkül a társadalom, a közösségi élet anarchiába fullad. Ez így igaz. Ezért fontosnak találom egy kissé körüljárni az értékek kérdéskörét.

Hagyományosan két fő spirituális irány létezik, mindkettőnek természetesen megvannak a maga előnyei és hátrányai.

Az egyik a „voluntarisztikus”, a másik a „misztikus”.

A voluntarisztikus dióhéjban annyit jelent, hogy az akarat van előtérben. Az akaratot formálom, az akaraterőt erősítem annak érdekében, hogy valamit elérjek. Ez bizonyos esetekben egy külső cél, míg más esetekben önfejlesztés. Előnye az, hogy a szervezetlen, kaotikus életet, felfogást és hozzaállást struktúrálni képes, olyan irányba elmozdítani, amely lehetővé teszi az egyén és a közösség számára egy bizonyos értékrend mentén való haladást. Ez azért előny, mert az emberek egy jelentős részének igenis szüksége van arra, hogy kapaszkodói legyenek, olyan irányvonalak, amelyekhez passzítani tudja saját életét. Hátránya az, hogy könnyen belekerülhetünk az előző cikkben kifejtett csapdákba: a saját felelősség kikerülése egy értékrendre hivatkozva, vagy bűntudatból fakadó, túlzott, görcsös felelősségvállalás, mely újra csak a bőntudatot táplálja. A voluntarisztikus vonal kézzelfoghatósága alkalmassá teszi arra, hogy viszonylag könnyen elérhető legyen a legtöbb ember számára, viszont megmarad a felszínen és zárt rendszerként egy bizonyos idő után már inkább korlát mint kapaszkodó.

A misztikus irányzat ezzel szemben nem az akaraton dolgozik. Sőt, a hangsúly nem a „munkán” van, hanem a megfigyelésen, tudatosságon. A „misztikus” szót nem úgy kell érteni, mint valami titokzatos, megfoghatatlan hókusz-pókusz, melybe „beavatatlanok” nem tudnak belelátni. Abból indul ki, hogy embernek lenni nem egy lehatárolt valóság, amit kimeríthetek, vagy ha nem is meríthetek ki, kontrollálhatok. Nem egy előre meghatározott értékrend „elsajátítására” helyezi a hangsúlyt, hanem arra a bizalomra épül, hogy mindenkiben eredendően megvannak azok az értékek, vágyak, amelyekre egyénileg és közösségileg építeni lehet. Ettől kezdve a hangsúly ezeknek az értékeknek, vágyaknak a felfedezésén, beazonosításán, tudatosításán van. A Kereső ebben az esetben igyekszik nyitott lenni arra is, hogy a legnagyobb értékeket akár olyan helyen találja meg önmagában, amelyik „túl szagos”, „piszkos” volt addig, hogy foglalkozzon vele. Például, amíg félt szembenézni az énközpontúságával és nem merte azt hagyni megnyilvánulni, addig az akaratát kellett kényszerítenie arra, hogy másokkal együtt tudjon élni. Viszont ha már lassanként kezdi felismerni, hogy önmaga nem egy sziget, hogy önmagát nem mások ellen kell meghatároznia hanem létezik egy szimbiotikus kapcsolat közötte és a közösség más tagjai és a környezete között, az „én” meghatározása átalakul és fokozatosan megengedheti, hogy az énközpontúság ebben az új szemléletben (az Én fokozatosan Mi-vé alakulásában) a közösséget szolgálja, az együtt-létezést. Mindezt teljesen természetes módon, csupán hagyva, engedve, hogy a már meglévő értékek kifejezhessék önmagukat.

A misztikus iránynak az előnyei közé tartozik, hogy nem erőltet az emberre semmi életidegen dolgot, inkább úgymond előcsalogatja belülről mindazt, ami végső soron az akaratot természetes módon motiválni tudja. A nehézség ebben az, hogy erőfeszítést kíván elszakadni pár percre a konvencionális gondolkodásmódtól, mely azt várja el tőlönk, hogy mindig és mindenkor kontrollálni tudjuk az életünket. Habár azt belátni, hogy a kontroll egy illúzió viszonylag könnyű, könnyen abba a csapdába eshetünk, hogy elvárjuk önmagunktól, hogy „ne kontrolláljuk”, csak megfigyeljük a belső folyamatokat. Éppen ezért a misztikus irányzattal nem lehet rövid távon foglalkozni. Rövid távon időkidobásnak tűnik, szemben a voluntarisztikus vonallal, ahol a pillanatnyi elhatározás már eredményt mutat.

Itt viszont már nem az eredmények érdekelnek minket, hanem maga a folyamat. Ebben áll a misztikus irányzat kihívása.

***

"A zenében valaki nem a végső hangot adja meg a dal céljának, mert akkor mindenki sietne, hogy odaérjen, és a hangversenyek abból állnának, hogy ki ér hamarébb a végére. A zeneszerzők csak finálékat írnának és a közönség csak az utolsó hangra érkezne be a koncertterembe. De fura módon, ez az a felfogás, amire az oktatási rendszerünk nevel.

Óvoda, onnan továbbjut a gyerek az elemibe, a középiskolába, egyetem, aztán odajutsz hogy biztosítást árulsz, kvóták, újabb kvóták, újabb kvóták, aztán negyven évesen azt mondod: istenem, végre odaértem. a siker! És mégsem érzed magadat másképpen, mint ahogy mindig is érezted. És úgy érzed átvertek. Mert tényleg átvertek. Mert lemaradtál mindenről. Úgy gondoltunk az életre, mint egy kezdő és végpont közötti zarándoklatról, ahol a végpont a siker, a boldogság, a pénz, egy mennyország... De eltévesztettük. Végig a dalt kellett volna dúdolni, nem a végső hangra várni..." (Alan Watts)

Elvek, smelvek

2011-01-08T22:35:00.000Z

Régen hinni tudtam abban, hogy az ember elvek mentén tud élni. Mi több, önmagamat sok évig úgy formáltam, hogy olyan elveknek is megfeleljek, amelyeket senki sem várhat el tőlem józanul. Pl: „ne táncolj, mert az ellenkezik az emberi mélósággal”, „ne nevess, ne mosolyogj, minden pillanatban kontrollálnod kell az érzéseidet”, vagy „mindig a másik embert helyezd előtérbe”...

Később, többnyire saját bőrömön megtanultam, hogy azok, akik „elvek” szerint élnek, csupán ugyanolyan ösztönösen meghozott döntéseikre keresnek igazolást az „elvek” címszó alatt, vagy rosszabb esetben önmagukat büntetik valami miatt...

Keresztény kultúrkörben mindkettőre bőven láttam példát.

Az első típus önismeretileg nem jutott el arra a szintre, hogy legalább önmaga előtt belássa, hogy önnön szükségletei irányítják tetteit és nem más – és mivel keresztény kultúrkörben nevelkedett, feltűnés nélkül tudja igényeit úgy bemutatni, mint egy „magasabb elv” megnyilvánulásait, legtöbbször éppen emiatt mások irányába is elvárásként is fogalmazva meg azokat. Így lehet a „Szeretem azt látni, hogy ti is kiszámíthatóan így meg így cselekedtek, mert személyes szinten elbizonytalanít, sőt pánikba taszít amikor nem tudom kontrollálni a környezetemet”-ből az, hogy „Tudom, hogy nektek is nehéz, de értsétek meg, nem én akarom, hanem ez az Elv!”.

Ezekből az esetekből messziről rikít a személyes felelősség elkerülése. A személyes felelősség kerülése olyan esetekben, amikor a személyes döntésnek helye és lehetősége van, egy olyan skizofrén helyzethez vezet minket, melynek során aktívan igyekszünk „felnőttek” lenni, viszont nem vesszük észre, hogy éppen a felelősség elkerülésével tartjuk önmagunkat a gyerekkorban. Elvárjuk, hogy felnőttként kezeljenek, ugyanakkor kihasználjuk ha úgy tesznek és végrehajtjuk gyerekcsínjeinket...

A második típus az, aki önmagát bünteti.

Sok esetben igenis meghozza a felnőtt döntést. Igenis vállalja a felelősséget azért, amibe belevág. A probléma éppen ez, túl sok felelősséget vesz magára. Azt is, ami nem odavaló. Míg az önigazolók első típusa a felelősségtől menekül, ebben az esetben a másik véglettel van dolgunk. Az illető hibáztatni fogja magát azokért az esetekért, amikor kusza agresszív gondolata véletlenül egybeesett valakinek balesetével, halálával, és ezért megesik, hogy élete végéig ez a bűntudat motiválja. No meg azért is, ami nem az ő döntése volt, hanem másé, mert talán valaki, valamikor, szintén bűntudatból motiválva azt mondta neki, hogy „Fiam, küldetésed van ezekhez az emberekhez. Ehhez a családhoz. Ehhez a nemzethez. Ehhez a világhoz”. Így lesz az erdőben magányosan kidőlő fából, a Szaharában homokviharban elpusztult karavánból, egy alkoholistává vállt szomszédból „az, aki rámbizatott, akinek veszte az én kudarcom”. Ilyenkor egy alap bűntudatból fakadó túlzott felelősségvállalás eredménye egy garantált kudarcélmény lesz, ami tovább fűszerezi a bűntudatot, hogy az ördögi kör mindörökkön örökké fennmaradhasson...

Az első halyzettel szembesülni fájdalmas. Senkinek sem tetszik egyszerre felelősséget vállalni azért, amit mindeddig büntetlenül másra kenhettün. No nem konkrét személyre – habár sokszor megeshet – hanem egy anyagtalan elvre, ami nem attól anyagtalan, hogy a fizikai világon kívül létezik, hanem attól, hogy kitaláció, hogy semmi köze ahhoz, vagy a valósághoz.

A második helyzettel szembesülni roppant kínos. Ugyanis fel kell vállalni azt, hogy rengeteg energiát fölöslegesen dobtunk ki. Komoly mennyiségű idő és erőfeszítés befektetéséről kell minden bátorságunkat összeszedve kijelentenünk, hogy szélmalomharc vol. Hogy hülyét csináltunk magunkból. Hogy a világon senkit, s azon kívül még annyit sem érdekel, hogy épp most milyen áldozatot hozunk meg. Áldozatom önsanyargatássá változik, ennek beismerése kínos és kevesen engedhetik meg maguknak.

Nos, ez lenne minden?

Nagy erőfeszítések árán végre sikerül elvek szerint élnünk és akkor jön ez az Alkonyzónás Attila és azt mondja, hogy vagy menekülök a felelősségvállalás elől, mindent az „elvre” kenve, vagy hülyét csinálok magamból a túlzott felelősségvállalásommal?

Hát... kb erről volna szó, gyerekek.

***

Egy régi sztori szerint egy üzletember felkereste a Mestert, hogy adjon tanácsot neki, hogyan érheti el a megvilágosodást. A Mester azt tanácsolta neki, hogy amikor elkezd esni az eső, menjen ki a szabadba, tárja szét kezeit és nézzen fel az égre. Az illető így is tett. Következő találkozásukkor a Mester megkérdezte:

-Nos, hogyan érezted magad a gyakorlat közben?

-Bevallom, egész hülyén... - válaszolta amaz.

-Akkor – mondta a Mester – legelső lépésnek ez éppen tökéletes :)

Kneel before Neil

2011-01-08T00:19:00.000Z

Premissza: "Isten létezik, mert nem tudom (sic!), hogy hogyan működik az apály és dagály..."

Siralmas interjú, újra visszamegyünk a Magyarázatok Istenére* - amint azt valamikor oly elokvensen kifejtettem :D Röviden: ha az Isten-fogalom ahhoz kötődik, hogy "az, ami megmagyarázza a jelenséget, amit jelenleg nem értek mert sült bolond és simaagyú vagyok", ne csodálkozzak azon, ha kiröhögnek. Jobban tenném, ha saját magam röhögném ki, mivel a hitet egyenrangúvá teszem ezáltal a tudatlansággal. Ha ezt valaki megteszi, akkor írhatnék akármilyen bődületes marhaságot* erre a blogra (amint azt rutinszerűen teszem is*, ne féljetek), mindenki hagyva csapot-agyat elkezdene hirtelen hódolni a "kinyilatkoztatásom" előtt.

Nos, aki teszi, ő baja.

Szerencsére itt van Kolbert Pista, akiről majdnem elnevezték a Megyeri Hídat*, de aztán mégsem annyira:

(Aki tudja, hogyan kell be-mbeddelni egy be-embeddelhetetlen videót, az szóljon. De link azért van)

* látjátok, egy igényes cikket dokumentálni kell, ami utánanézéssel jár.**

** hogy saját írásoknak néztem utána, ahhoz senkinek semmi köze***

*** nekem van miből, mert írtam eleget****

**** "sokat" talán, de "ELEGET"...???

Történelem

2011-01-07T12:25:00.002Z

B4H

2011-01-05T16:42:00.000Z

Mai gondolat

2011-01-03T21:59:00.000Z

Picard, nevetve: "...tudja, néha egyszerűen csak meg kell hajolni az abszurd előtt:))"

The Royale

2011-01-02T20:12:00.001Z

Egy másik Star Trek TNG epizód. Egy 21. századi amerikai űrhajós ezredes hajója egy idegen fajjal találkozva elpusztult, csak ő maradt életben. Az idegenek, mivel jó szándékúak voltak és a NASA űrhajó pusztulása csupán egy véletlen baleset volt, nem szándékos esemény, kárpótolni szerették volna az ezredest. Az a gondolat támadt bennük, hogy élete végéig olyan környezetbe helyezik őt, amilyenből jött.

Az űrhajóban találtak egy könyvet, amiről megmintáztak egy zárt környezetet: "The Royale". Az ezredest ebbe a környezetbe helyezték bele, teljesen jószándékból. 38 év után már nem bírja tovább és azt írja: "Az idegenek biztosan azt hitték, ez számomra az ideális, viszont ez egy nagyon rosszul megírt könyv. Ez a poklom és már csak a halált várom."

Ekkor elgondolkoztam azon, de még nem tudom, hogy melyik volna az a könyv, esetleg film, amelyikről nem venném rossz néven, hogy megmintázzanak egy környezetet és belehelyezzenek.

Az, amelyikről 38 év után nem azt mondanám, hogy valóban, ez egy rosszul megírt (forgató)könyv és ez a poklom.

Vagy 38 év után már akármelyik könyv pokollá változik?

BÚÉTK

2011-01-01T10:57:00.000Z

Az Alkonyzóna mindhárom olvasójának Boldog Új Évtizedet kívánok.
Leszünk még többen is.

Prime Directive

2010-12-26T17:42:00.003Z

Egy kis etika, így a két ünnep között.

A Star Trek világában az Elsődleges Irányelv megtiltja Picardnak, hogy beleavatkozzon egy civilizáció életvitelébe, hogy rákényszerítsen egy életrendet, ha azok nem kérik azt kifejezetten.

A Star Trek TNG sorozat első évadában (ep.8, Justice) Wesley Crushert halálra ítélik egy bolygón, mert fűre lépett. Picard nem avatkozhat be az elítélő kultúrába. Nos, let me be the Devil's Advocate, ebben a helyzetben, ha a kimentés mellett döntene, nem Picard avatkozna bele egy másik kultúra értékrendjébe, hanem azok avatkoznának bele az övébe. Ha az erdőben egy vaddisznó csörtet felém és nálam puska van, lelövöm. Ugyanakkor nem akarok a vaddisznóra ráerőltetni egy olyan kultúrát, amire nincs megérve, nem rakok eléje tányért és ezüstkést meg villát... Nem akarom ráerőltetni, hogy támadás előtt szándékát lefaxolja nekem.

Röviden, szükséges megkülönböztetni a mások életébe való beleavatkozást a mások által átlépett határvonaltól.

Az epizód végét még nem láttam, azért vontam le egy következtetést még azelőtt.

Szórakozom.

Magamban.

Picard megoldása: "There cannot be justice as long as laws are absolute" (Nem lehet igazság mindaddig, amig a törtvények általánosak és örökérvényűek). "Even Life itself is an exercise in exceptions" (Az Élet önmaga is egy gyakorlat a kivételes helyzetekre).
Riker hozzáteszi: "When has justice been as simple as a rule-book?" (Mikor volt az igazság egyszerű, mint egy szabálykönyv?)

Költői, de lehetett volna még bontani a témán. Kár, hogy szorította őket az idő...

Két hét bontás után

2010-11-16T17:27:00.000Z

Volt egy félig leégett motel hául az udvarban. Ex-motel. Két hét bontás utáni állapot. Azt hiszem holnap ki sem mozdulok a házból, ugyanis ma sikerült segítséggel a fölldel egyenlővé tenni. A filmen a tegnapi állapot.