szerda, április 22, 2009
Csiki Attila-József
Az ESA azt tervezi, hogy egy szondát küldjön a Marsra, ami majd egy talajmintával fog majd hazaküldeni egy rakétát. Nagyon ambiciózus terv, nagy haladást remélnek tőle. Ugyanakkor, szerény véleményem szerint ez az egész legjobb esetben is csak egy szemkiszúrás, mintha nem volna más, amivel foglalkozzanak. Egy magára valamit is adó geológusnak (martológusnak - ha van ilyen) egy minta nem elég, elég csak egy pillantást vetni a Brit Szigetek geológiai térképére.
Mindez ahhoz hasonlítható, amikor valakit arról próbálunk megítélni, hogy milyen szögben tartja a villát a kezében a szombat esti spagettiparti ötödik percében... No mindegy, hát sok sikert az ESÁnak, ha tényleg ez a szándéka, drukkolok is nekik, legyen meg a sikerélményük, hisz óriási munkát kell ebbe a tervbe fektessenek és rengeteg a hibalehetőség. Csak azt kétlem, hogy az eredményt majd komolyan lehet venni. Szerintem leginkább arról szól az egész, hogy legyen a Földön a Mars egy darabkája, amit ki lehet állítani, lehet csodálni, lehet rá hivatkozni, benne lesz a történelemkönyvekben, egy lapon fogjuk emlegetni Magellánnal, Armstronggal. Gagarinon még gondolkozunk... Itt jön közbe a "public support", ami nélkül finanszírozás nincsen, a tisztelt publikumnak meg kézzelfogható eredmény kell. Akkor is, ha tudományos értéke megkérdőjelezhető.
