Alternatív karácsonyi üzenet 3: Alter Nativity


Négy hétnyi advent elmélkedés alatt arra a következtetésre jutottam, hogy a Karácsony ugyanolyan jogon ünnepe a bevásárlásnak és konzumidiotizmusnak, mint amennyire a szeretetnek vagy legendás alakok születésének.

Az évnek ebben a szakaszában rengetegen állnak ki a „karácsony” igazi jelentése mellett, mintha létezne valami ilyesmi a közmegegyezésen kívül. Azt mondják, hogy az ünnep igazi jelentése nem a bevásárlás, hanem a szeretet, az összetartozás, a remény születése meg hasonlóak.

Ugyanúgy vannak, akik amellett állnak ki, hogy az ünnep valódi jelentése a téli napforduló, meg ősi római istenségek évfordulói, termékenységi ünnep, hajfésülési vagy hátvakarási, esetleg buddhaszobor-hasfényezési ünnep.

Mindkét tábornak ugyanannyira van igaza, mint amennyire végzetes módon tévednek is.

A karácsony mindig annak az ünnepe lesz, amire az embereknek igényük lesz és nincs ebben semmi fura. Csak az fura, ha valaki vagy valakik meg akarják szabni, hogy egy ünnepnek miről kell szólnia. Mintha maga a jelentés és az ünnep ott lebegne valahol a levegőben, elméktől függetlenül, arra várva, hogy valaki összekapcsolja őket.

Ugyanolyan hibás ebben a vallási zelóta, aki meg akarja szabni, hogy az ünnepnek kihez kell kötődnie, mint az ateista, aki erőltetni próbálja, hogy ez mégpedig a téli napforduló ünnepe. Ha valakinek ünnepelni támad kedve és ezt valamivel racionalizálni akarja, az az ő baja. Nem hiányzik egy harmadik fél, aki ezt helyette megtegye.

Eljön majd az idő, amikor a Karácsony a Gleccserek és Szarvasok Emléknapja lesz, vagy kevésbé optimista előrejelzések szerint a Győzelem Napja, amikor fagyöngy alatt szerencsés lesz hadat üzenni.

Vagy akármit.

RIP Christopher Hitchens

Londoni éveim alatt ismerkedtem meg a vitriolos, szókimondó stílusával mindenütt feltűnő Hitchenssel. Eleinte nagyon zavart, de az a két perc hamar eltelt. Ahányszor megszólalt, annyiszor gondolkodtatott el, annyiszor indított el bennem lavinát mindaz, amit mondott.

Először is mint ateistát, mindent és mindenkit letaroló polemikust ismertem meg, csak később tudatosodott bennem, hogy egy komoly karriert befutott újságíróról van szó, aki sosem fogta magát vissza, ha valahol igazságtalansággal találkozott, elmondta azt, amit más félt kimondani és olyan tényekre hívta fel a világ figyelmét, mely dolgok mindaddig csak kevesekben tudatosodtak. Filozófiatanáraim mellett ő is gondolkodni tanított.

Az egyik dolog, amit rendre elismételt az volt, hogy a legfőbb rossz ami a világon és a világgal történhet az a szervezett vallás, mert ez a gyűlölet legfőbb forrása. Embereket nevel arra, hogy puszta létüknél fogva rosszak. Bűntudatukon és elfojtott szexualitásukon keresztül manipulálja a tömegeket, hogy e tudatuk, frusztrációjuk méginkább növekedjen és eme eltorzított emberi érzéken keresztül akármire képesek legyenek vallásuk nevében.

Nos, eme gyakran említett érvével nem értek egyet. Mert hisz nem vak követője vagyok, hanem megfogadtam tanácsát és gondolkodom. Nem mintha távol állna az igazságtól, hanem azért, mert szerintem nem ment elég mélyre. Talán, mivel nem filozófus volt, hanem újságíró, ezt el is lehet nézni neki, még ha jelenleg a Twitteren keresztények és muszlimok fenyegetik is halálnak halálával az életműve és halála előtt tisztelgő, #GodIsNotGreat hash köré gyűlő tweetelőket, ami miatt a Twitter le is vette a trendek közül eme hasht. Egyszer hasonló téma miatt említette Hitch: sosem hallotok olyanról, hogy mi, ateisták halálosan megfenyegettünk volna valakit, csak azért mert keresztény...

Vele való nézeteltérésem oka egyszerű. Én nem azt tartom, hogy a szervezett vallás minden gonosz gyökere. Két okból. Ezek közül egyik sem arra céloz, hogy ilyent kijelenteni átkos istentelenség és káromlás. Más okaim vannak.

Az első ok: a "gonoszság" erkölcsi, etikai kategória. Mint olyan, az egyén gondolkodásától, döntéseitől függ. Az egyéni döntésekre külső körülmény lehet ugyan kihatással, viszont sosem determinálja azt. Ha ezt állítanánk, egyenértékű volna azzal, mintha feloldanánk mindenkit az erkölcsi felelősség terhe alól, áttolva a hibát egy többé-kevésbé megszemélyesített jelenségre. Az csak a dolog pikantériája, hogy az említett jelenség emberekből, gondolkodásmintákból, mémekből, mozgalmakból, hagyományokból és társadalmi nyomásból tevődik össze, mely elemeknek mind meghatározható és fontos az emberi összetevője. Ezért, habár külső tényezők erősíthetik vagy gyöngíthetik, de a "gonoszság" okát az egyén rendelkezésére álló és az ő döntési hatáskörében rejlő jelenségben, tényezőben kell keresnünk. 

Második ok: éppen ezért arra szorulunk, hogy a probléma gyökerét mélyebben keressük. Erre ki is tértem másik blogomon, melynek legutóbbi, majd négy hónapja megírt szövege így szól:
Egy embert addig fenyeget a valóságtól való elrugaszkodás veszélye, amíg azt tartja, hogy a szubsztanciák önmagukban létező és nem elmefüggő dolgok. “De hát ez így SZÉP”, “így HELYES”, “így JÓ”, mindaddig azt fogjuk hinni, hogy ez így van, amíg észre nem vesszük, rá nem jövünk, hogy nem létezik a “SZÉP”, a “HELYES”, a “JÓ” önmagában. Nem lebeg valahol láthatatlanul a levegőben vagy valami még láthatatlanabb halmaz kellős közepén csak arra várva, hogy valamire rácsatlakozhasson és onnantól fogva amaz “SZÉP” és “JÓ” lesz. Az egy dolog, hogy valamit szépnek, jónak, helyesnek érzékelünk, tartunk, ítélünk, de ez a mi szubjektív értékítéletünk. Amennyiben ezt elfelejtjük, a szubsztanciákat önmagukban létező, objektív lényeknek tekintjük és hajlamosak leszünk saját szubjektív látásmódunkat rákényszeríteni másokra. Mert az “így JÓ”, “így “HELYES”, “így SZÉP”. Viszont, amennyiben ráébredünk arra, hogy mindezek csupán az elménk szüleményei, szabaddá válhatunk tőlük és másokat is szabadon hagyunk.
Véleményem szerint ez áll a rombolás középpontjában. Ha az ember nem tekintené az említett dolgokat, mint "Jó", "Rossz", "Illő", "Üdvös", "Kárhozatos" önmagukban létező dolgoknak, akkor egy csöpp erőfeszítést sem tenne annak érdekében, hogy erről másokat meggyőzzön. Viszont mindaddig, amíg ebben a hitben él, feljogosítva fogja magát érezni arra, hogy a "magasabb igazság" nevében mindenfélét elkövessen, valamint az általa szubjektíven hitt dolgokat mint objektív valóság tanítsa gyerekeinek és mások gyerekeinek. Ez már a dolog természeténél fogva kognitív disszonanciát okoz, hiszen adott emberpalánta azzal fog felnőni, hogy saját szubjektív érzéseinek nincs létjogosultsága az "örök, objektíven létező irányelvek és meghatározásokkal" szemben. Ez frusztrációhoz és elfojtásokhoz vezet. Mindez azért, mert valaki, aki rá nagyobb hatással volt, elmulasztotta felismerni a különbséget saját szubjektív ízlése és az objektíven létező dolgok között.

Nagy igazságot mondott az, aki legelőször megfogalmazta, hogy a pokolra vezető út jószándékkal van kikövezve. Mert hiszen saját kritériumuk szerint sosem gonoszságból követik el e hibát és ebből kifolyólagos atrocitásaikat az emberek. A "jószándékot" önmagában-létező entitásként kezelő hominid pokolra vezető utat kövez ki leges-legelsősorban önmaga számára, másodsorban egy segítő kezet  nyújt ebben a környezete irányába is. Lassan csökkenni fog, majd idővel teljesen megszűnik a kritikus gondolkozása - ez kimutatható -, brutálisan lecsökken a vallások szerint "lelkiismeretnek" nevezett képessége és ez már egyenes út arra a szintre, amit maga a vallásos szóhasználat nevez "gonosznak". Természetesen azzal a kitétellel, hogy ugyanezen emberek fogják eldönteni, mi lesz a "Jó" és mi lesz a "Gonosz", újonnan torzult ítélőképességük birtokában, vagy épp annak hiányában.

Így eshet meg például a Hitchens által is többször felemlített eset, hogy a szegényekért való jótékonykodás azzal társul, hogy megvonjuk tőlük és megtiltjuk nekik pont azt a tényezőt, amely nekik igazán segíteni tudna. Hogy pontosan kire célzott, most nem fogom megemlíteni, egy cikkben két "szent" túl sok lenne. Az ideológiai alapú jótékonykodás, vagy mások életébe való ideológiai alapú beleszólás ilyenkor jelentkezik és kúrja el rendszerint a helyzetet.

Ahogy mondád, Hitch, Rot In Peace!

Tisztellek.


Az Egymillió csillag a szegényekért a romániai Caritas-szervezetek nagyszabású szolidaritási akciója. November 12-én a Gyulafehérvári Caritas gyertyákkal világít meg egy-egy közteret, a helyszínen begyűlt adományokból élelmiszercsomagokat vásárol a hátrányos helyzetű családok karácsonyának a szebbé tételéért.

Fizikai Nobel

Forrás: NASA
A tegnap kihirdették az idei fizikai Nobel-díjat. Felét Saul Perlmutter, másik felét Brian P. Schmidt és Adam G. Riess kapta "az Univerzum gyorsuló tágulásának távoli szupernovák megfigyelésén keresztül való felfedezéséért"

State of the Onion - vagyis a büdös valóság

Az elmúlt 12 hónapra visszatekintve a legelső, amire emlékszem, hogy a szeptember egy nagy WTF-vel kezdődött - mint a mellékelt ábra is mutatja. Szeptember elején hazajöttem Londonból és a családi ház kész romhalmaz volt. Szeméttelep. Kifosztott frigyláda. Leégett múlt. Penésztnyészet. Fekete lyuk. Biológiai fegyver. Jogi csapda. Pénzügyi feneketlen tó. Valahol viszont lakni kellett és momentán ez volt az a "valahol". Egy hónap után már be tudtam költözni, ez volt szeptember vége.

Az idő nyila


A gyertya füstje, hője és fénye miért nem áll össze gyertyává? A kirántott tojás miért nem áll össze és mászik vissza a tyúkba? A földön heverő falevél miért nem megy vissza a fára, az ág, amelyiken van, miért nem húzódik vissza a törzsbe és az a magba, amaz meg a gyümölcs közepébe miért nem épül bele? Állítólag senki sem tudja. 

Kettős standard


Ha a szeretetet csak mint feltételes jelenséget tapasztalhattuk meg eddig, akkor ez azt jeleni, hogy minket állatként idomítottak. Ha azt tettük amit elvártak, akkor elfogadtak, ha nem, akkor pedig elutasítottak. Ettől kezdve ahányszor nem úgy teljesítünk, ahogy magunknak megszabuk, ideális énünk büntetni kezd minket.
Mondhatni odabasz.

Közösségi pénznemek reális esélyei Romániában



Törvényes váltó, vagy kiegészítő, helyettesítő pénznem? Ha már ez a kérdés felmerült, akkor miért ne kérdezzünk rá: egyáltalán szükséges pénzről beszélnünk, vagy gondjaink nagy része anélkül is megoldható?

Helyi pénz, országnyi nehézségek

Elindulna a Sic. Tényleg jó volna. Egy olyan helyi pénzről volna szó, amelynek román pénzben a megfelelője a bankban csücsül amig a rendszert használók egymás között fizetőeszközként használnák a keletkezett utalványokat. Magyarországon már működik ez, Soproni Kékfranknak hívják és működik. Romániában nem, mert a világon egyedülálló módon itten az ország szuverenitása ellen indított támadásként értékelik.

Kiloccsant a tej

Nyolc hónap számolás után Svájcban, szuperkomputer segítségével sikerült elkészítsék a Tejútrendszer kialakulásának eddigi legrealisztikusabb modelljét. Egy PC-n ez 570 évbe került volna...

Videó a mohácsi csatáról

Tegnapelőtt felrakták a YouTubera a mohácsi csata első részét. Sok kommentárt nem is fűzök hozzá, csak annyit, hogy íme, így kell történelmet oktatni a XXI. században. Nagyon várom már a második részt, remélem hamarosan azt is feltöltik.

Szekuláris Európáért Kampány


Nemrég egy érdekes mozgalomról értesültem: Kampány egy Szekuláris Európáért. A neve önmagáért beszél, viszont a "szekuláris" szót legtöbben vagy nem értik, vagy ez volt az a mumus, amivel a templomban ijesztgetni szoktak. Legtöbbször azt halljuk, hogy az emberek értékvesztése meg minden nyavaja gyökerében a szekularizmus áll, hogy ez az oka annak, hogy az emberek eltávolodnak istenüktől, stb. 

Érdekes hét

Érdekes hét volt tudományos és magánszempontból is.

Először is, úgy néz ki, hogy a Földnek valamikor két holdja volt. Az egyik vsz ütközött a nagyobbikkal, ez sok jelenlegi észrevételt megmagyaráz: pl. hegyek a Hold túlsó oldalán, súlyelrendezés, stb. Aztán most legalább tudják, hogy milyen további dolgokat figyeljenek meg e szatelliten.

Ha már égitestek, nyilvánosságra hozták, hogy a Marson van víz, valószínüleg sós. Az ottani késő tavasz, korai nyár beköszöntével cseppfolyósodott valami, aztán lefolyt a hegyoldalon, majd eltűnt. Minden körülmény figyelembevételével ez legvalószínűbben víz lehet. Mivel a Földön ismertek sósvízi mikroorganizmusok, az izgalom a tetőpontjára hágott.

Apropó hágott: fMRI (funkcionális magnetorezonanciás képalkotás) vizsgálattal meg sikerült állapítani, hogy a nőknél külön agykérgi terület felel a hüvelyi és csiklói orgazmusért, továbbá a mellbimbók izgatásakor is kigyúlnak az agyban a nemiszervekért felelős központok. Ez megmagyarázza, hogy hogyan érhet el nő orgazmust a mellek birizgálásával. Ami a lényeg: tudósok végre megtalálták a csiklót! Nagy szám, lehet repíteni:)

Ha már repülőknél tartunk, az is kiderült, hogy az Archaeopteryx nem a legősibb madár, Kínában találtak régebbit. is. Nem nagyon izgalmas, de biztos van, akinek. Nekem is más napon az lenne.

Ami viszont jobban tud izgatni, közelítenek a Higgsre, legalábbis ez a következtetése azoknak, akik észrevették, hogy a paddypower.com már nem fogad el fogadásokat erre nézve (pedig volt ilyen). Na de meglátjuk. Ha nem most, hát ezután valamikor. Ezek szerint Hawking vsz veszít 100 dolcsit, ami nem nagy szám, csak ha svájci frankban fogadott volna.

Ami a nagy hír: március elején beadott diplomahonosítási kérelmemet jóváhagyták, így lett öt hónap a 45 napos határidőből. Angliában ez 10 naptári nap. Na most mehetek Bukarestbe, ők meg a ...

Update: kimaradt még egy. Besoroztak esküdtszékbe... Ez az Egyesült Királyságban úgy müxik, hogy hagysz csapot-papot és mész teljesíteni a hazafias kötelességed, a munkaadód meg köteles elengedni. Szerencsére nem öt, csak három évet éltem kint, úgyhogy a fellegek elvonultak. Egyelőre...

The Man from Earth

Egy nappal ezelőtt kaptam a tippet, hogy volna egy film, amit talán érdemes volna megnézni, és hát hallgattam a bölcsek szavára. A "The Man from Earth"-ről van szó, végül meg is néztem.

Fénysebesség

Csak gondolkodom egy kicsit. A fénysebesség egy ellentmondásos szó. Fizikailag van is értelme meg nem is, filozófiailag semmiképp. Elméletileg a fény terjedési sebességét jelzi (299.792.458 m/s)

RIP Amy Winehouse (1983-2011) - Back To Black...

STS-135 - The Voyage Home

The Voyage Home (forrás: NASA)

Érdekes tények a vallások hátteréről

Azt viszonylag kevesen tudják, hogy vallások kialakulásának létezik egy teljesen kézenfekvő, természetes magyarázata is (ha már Gregor Mendel születésnapja van, csak foglalkozzunk a természettel és az örökléssel).

A mozdulatlan mozgató, jaj de izgató

Mivel mindennek van oka, ezért minden, aminek oka van szintén indító okkal rendelkezik. A legelső esemény, amelyre vissza tudunk következtetni, az a Big Bang. Ami minden most létezőnek oka volt.Mi volt az oka a Big Bangnek?

Peter Falk (1927-2011)

Valentin Stan a székelyekről

Ha a videónak furcsa alakja van, annak oka száz lehet, de én nem tudtam rajta segíteni, ez van. De attól még meg lehet nézni. 12 perc.

Titokzatos kérdések, titokzatos válaszok

Ezt a témát Eliezer Yudkowsky-tól kölcsönzöm, illetve az ő leírására támaszkodom. Van egy olyan jelenség, mely szerint összemossuk azt, ami tudás, azzal, ami a tudás érzetét adja. Olyan "titokzatos" kérdésekről van szó, mint az, hogy "Mi a tűz?", "Mi mozgatja az izmokat?". Elég volt készpénznek venni valaki "bölcsnek" a megjegyzését, miszerint ezek titokzatos dolgok, melyeket a tudomány soha a büdös életben nem fog tudni megmagyarázni és a tömeg máris nyitott arra a magyarázatra, mely a tűzre azt mondja, hogy egy flogiszton nevű anyag, mely a fába lett zárva, és hő hatására kiszabadul belőle. Vagy az izmok mozgatójára kitalálni az "elan vital" elméletet, miszerint van egy életerő, belső lendület, ami mozgat. Hasonló dolog az emberi tudatosság kérdésére a "lélek" választ adni, vagy valami hasonlóan kézzelfoghatatlan és ugyanolyan misztikus kifejezést.

De ezek az elméletek nem adnak új tudást, az eredeti kérdés ugyanannyira titokzatos marad, mint addig. A flogiszton elmélet nem magyarázza meg, hogy mi is az a flogiszton, hogyan hat, miért hat úgy ahogy hat, az elan vital elmélet meg nem magyarázza meg, hogyan hat az akarat erre az elan-ra és az elan az izmokra. Amiben az ilyen titokzatos válaszok kimerülnek, az az elmélet nevének hangoztatása: flogiszton! Elan vital! És mostanában: vonzás törvénye! Karma! Az... Semmi új információt nem kapunk ezért, hogy ezek az állítólagos dolgok hogyan is működnek, mi alapján, de mivel valaki adott egy titokzatos választ, ezért úgy tűnik, mintha most már tudnánk, de aztán mégsem.

Yudkowsky a titokzatos kérdések témakörben négy kritériumot említ, amiről fel lehet ismerni ezt a bullshit kategóriát:

    1. a magyarázat nem jelzi előre az előreláthatót, hanem megállítja a kíváncsiságot. Ad egy választ, ezzel lezárja a kérdést, de a válasz nem ad semmit.
    2. a hipotézis nem tartalmaz semmi változó, mozgó részt, komplexebb mechanizmust, csupán egy "erő", egy "tér", egy "szubsztancia", amiről elhangzik, hogy emitt vagy amott van, vagy épp mindenhol. Viszont az, hogy ez a titokzatos erő miért éppen így viselkedik, ahogy a hipotézis leírja, elvész a titokzatosság ködében.
    3. azok, akik kedvelik az ilyenfajta magyarázatokat, ignoranciájukkal dicsekednek, hangos szóval hirdetik mindenfelé azt, hogy milyen fantasztikus ez a jelenség és hogyan győzi le a tudományt, meg mennyire kívül áll a mindennapos dolgok körén és nem alkalmazható rá tudományos magyarázat.
    4. a kérdéskör még azután is titokzatos marad, hogy a hipotézis választ adott rá, és ugyanúgy rendelkezik a csodálatos megmagyarázhatatlanság mesés tulajdonságával, mint azelőtt.

Minderre egyetlen egyszerű pirulát ad Yudkowsky: meg kell értenünk, hogy a titokzatosság a kérdések tulajdonsága, nem pedig a válaszoké.

Érvelés fail

Két fajta, gyökeresen különböző gondolkodásmód létezik. Két féle gondolkodás, mely között párbeszéd nem lehetséges, annyira ellentétesek az alapfeltevéseik. De nem csak azok hanem maga a mód is, ahogyan a két módozat szerint információhoz, tudáshoz jutunk. Ugyanakkor a közöttük lévő hasonlóságok sokakat hiábavaló párbeszédre ösztönöz.
  • 1. Nevezzük egyeseknek
a. Amit érzékelek az nem térkép, hanem maga a terep. 
b. Benyomásaimat, ismereteimet nem a térképről szerzem, hanem a terepről. 
c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam az objektív valóságról.
d. Mindebből következik, hogy ugyanazon terepről több embernek ugyanaz a térkép lesz a fejében.
  • 2. Őket meg ketteseknek
a. A térkép alakja nem a terep alakja, ugyanúgy a térkép tökéletlensége nem a terep tökéletlensége. 
b. Benyomásaimat vegyesen szerzem a térképről és a terepről, de amennyiben a terepet nem láthatom, úgy csak a térképről. 
c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam egy valósnak érzékelt dologról.
d. Mindebből következik, hogy külön emberek fejében létező térképek ugyanannyira különböznek, mint alma meg körte.
  • Az első módon gondolkodók úgy tartják, hogy ezer ember hite elegendő bizonyíték arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek: 
a. Amit érzékelnek, az maga a valóság, hisz dirrekt módon azt érzékeljük ami van. Mint egy videokamera.
b. Ami kint van, az lesz bent is. Bent nincsen semmi kép anélkül, hogy valami előbb kint ne lett volna.
c. Az a hit, ami – mint belátom – szubjektív dolog, annyiban szubjektív, hogy a saját érzékelésemet tükrözi az objektív, külső valóságról.
d. Mindebből az következik, hogy ezer ember hite személyes és e hit léte objektív valóságra utal, tehát az az objektív valóság létezik.
e. Végül pedig teljesen legitim, hogy én is ugyanebben higgyek. Ha másnak fontos annyira, hogy az életét tegye rá, akkor ez a legkevesebb amit tehetek.
  • Érvelési hiba:
E1. 1.e: Az érvelés során használt premisszák szerint a másik ember hite  valóságról alkotott kép. Egy térkép. Mégis úgy bánik vele az érvelés, mint az objektív valóság részével, és tovább már nem a valóság leképezéseként használja. Saját törvényét szegi, ez pedig, mivel hitrendszert érint, kognitív disszonancia. Csúsztatok, mert valamit csupán az általa nyújtott érzések miatt akarok elhinni. Bujkálok saját szubjektivitásom elől. Tagadásban élek, és szereztem valamit, ami eufóriát ad, az eufória pedig elfedi azt, ami elől menekülök. Ha az, amit szereztem alkohol vagy drog, akkor azt mondják rá, hogy függőség, veszélyes, elszakít a valóságtól és kezeltetni kell. Ha ugyanaz a betegségem, de tündérmesével etetem magam, az társadalmi elismerésnek örvend és nem kezelik sehol. Sőt, elvárják, hogy ugyanazt egyem én is, mert ha nem, színvak vagyok meg süket, meg miegymás. Akkor ugyan kik kezelnék az ilyesmit? Vak vezet világtalant?
  • A második módon gondolkodók viszont úgy tartják, hogy "egymilliárd ember hite" sem alap arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek:
a. Amit azok érzékelnek az nem mond semmit a valóságról Az egy reprezentáció, egy értelmezés.
b. Általában véve a benyomásaikat vegyesen szerzik a valóságról és maguk és mások fejében élő reprezentációiról, viszont láthatatlan valóság esetén csupán saját maguk és mások reprezentációira tudnak támaszkodni.
c. Ebből az következik, hogy esetektől függően egy párszáz generációs, csupán mások fejében élő dolgok alapján végzett térképmásolás alapján állítják azt, hogy valaha volt terep is. L. R. Hubbard is megcsinálta, nem nagy kunszt, csak mivel a szemünk előtt tette, annyira azért nem hiszünk neki.
d. Hiába adjuk össze egymilliárd ember konkrét dologról alkotott személyes hitét, nem egymilliárdszor kapjuk ugyanazt, hanem egymilliárdszor másvalamit. Habár az "egymilliárd ember Gittegyletről való képalkotása" értelmezhető kifejezés, "egymilliárd embernek a Gittegyletről alkotott képe" már nem értelmezhető ugyanabban az értelemben. Az. "egymilliárd ember hité"-nek még értelme sincs. Ugyanúgy semmi értelme az "őseink hite", "szentek hite", "évezredes hit", stb. kifejezéseknek. A hit egyszerre csak egy fejben létezhet, ezért természetes korlátja az az emberi agy, amelyben benne van, az agynak meg tér- és időbeni korlátai vannak.
e. Ezért a maximum amit elmondhatunk egymilliárd ember hitéről az az, hogy nekik valami külön-külön dolog, amiről azt hiszik, hogy ugyanaz, ami a szomszéd fejében is van, valamiért fontos. Annak van a legkevesebb valószínüsége, hogy ez a legkevésbé is kötődjön a valósághoz. Sőt, az E1. alapján ez a valószínüség is gyakorlatilag a nullával egyenlő.
  • Érvelési hiba:
E2. 2.e. Az érvelés hibája abban rejlik, hogy ha egyesek olvassák, amúgy sem értik, mert még logikusan is szubjektív alapon gondolkodnak, ha meg kettesek, akkor ezzel csak az érvelés hiábavalóságára emlékezteted őket, ami egy elég privát és fájó gondolat...

Na, erre kössél bogot!

Érdekelne ez a könyv

Épp olvasok egy ismertetőt erről a könyvről, és felcsillant a szemem. Két elméletet helyez egymással szembe: Chomsky elméletét, miszerint a nyelv az ember veleszületett kompetenciája, valamint Corballis saját, rekurzív elme elméletét. Chomsky szerint a nyelv olyan képesség, amelyik az emberben akkor is benne van, ha még nem volt beszélő egyének körében, van az emberben egy veleszületett nyelvi mélystruktúra, amire épül minden létező nyelv. Voltak számomra szimpatikus cáfolatkísérletek, mint pl. Daniel Everett kutatásai a pirahã-k körében, amiről írtam valamikor a blogon, vagy ha nem is írtam, kellett volna, mert szerintem kiemelkedő. A pirahák nyelve teljesen sajátos, minden létező nyelvtől eltér a mélystruktúrája és ezzel Everett azt akarta kimutatni, hogy ez a struktúra nem velünk született, mert lám, ők is emberek és nekik ilyen nincsen. Sajnos Everett munkáját mások nem tudták leellenőrízni, ugyanis ő e nyelvnek az egyedüli szakértője, de Corbalis említ még egy hasonló nyelvet valahol Új Guineában, a latmul nyelvet, ami ugyanúgy rekurzivitásmentes mélystruktúrával rendelkezik, pontosabban mélystruktúrája nem rendelkezik rekurzivitással. Na.

Corbalisnak a problémát nem a nyelvészet, hanem az agykutatás irányából közelíti meg, amiért nálam van egy jó pontja, hisz így akkor egy nyelvet beszélünk, Chomsky nézeteivel amúgy sem szimpatizáltam, múltba vésző, homályos okok miatt. A jelek szerint Corbalis arról ír, hogy az ember mint faj abban sajátos, hogy rekurzív gondolkodásra képes (a sajátosságot vitatnám, de ahhoz el kellene olvassam a könyvét, amit valószínüleg nem fogok tudni megtenni egyhamar, ezért ettől eltekintek). Az ő elmélete az, hogy e rekurzív gondolkodást használja ki a nyelv és ezért lesz olyan mélystruktúrája, mint amit Chomsky jelez. Viszont így - állítja - az is megmagyarázható, hogy miért létezhet egyáltalán a Pirahã, vagy a latmul nyelv: ezekben az esetekben egyszerűen nem használták ki az agy ezen képességét. Tehát köszönték szépen de nem kértek belőle. Ugyanúgy, ahogy mondjuk én sem kértem a trigonometriából a gimiben, de később viszont nagyon-nagyon, mert a földméréshez viszont kellett.

Érdekes kompromisszumnak találom ezt, ezek szerint a nyelv mélystruktúrája nem velünkszületett, viszont az a neuro-struktúra, ami hátán ez lovagol (amennyiben akar) viszont az.

Várom nálamnál hozzáértőbbek hozzászólásait, mert tudatában vagyok korlátaimnak:)

Kvantum hétvége

Kicsit kutakodó kedvemben ért ez a hétvége, így kiböngésztem magam, Úgy tűnik, nem hiába, mert ráakadtam két csemegére. Az egyik egy TED előadás, az első, szabad szemmel is látható tárgyról, ami egy az egyben kvantumtörvények szerint működik. Habár olvastam erről már régebben, de ez egy nagy szó. A szubatomi részecskék világában jelen lévő jelenségről van szó, miszerint egy elektron vagy foton egyszerre lehet jelen két helyen. Ha már több részecske kapcsolódik össze, ez az effektus megszűnik, ezért az ojjektum már csupán egy helyen lehet. Érdekes mondattal zár a pasi: szoktuk azt mondani, hogy a világegyetemben minden mindennel össze van kötve, de a valóság ennél mélyebb, azok a kapcsolatok, amelyekkel a környezetünkhöz kapcsolódunk szó szerint meghatározzák azt, akik vagyunk. Kicsit ezoterikusra sikeredett, de aki ki akarja, az ki tudja hámozni ebből azt, amiről Aaron beszél.



A második nyalánkság, amire akadtam ugyanígy a "bevett" törvényes keretek feszegetéséről szól. Régi tudás, hogy a fény, attól függően, hogy egy kísérletben hogyan közelítjük meg vagy a részecske, vagy a hullámtermészetét mutatja meg, és ebből logikusan következik az, hogy nem lehetséges olyan kísérletet összeállítani, amely egyszerre mindkét természetét kimutatja. Ismeretes a kétréses kísérlet, mely arról szól, hogy a fényforrásból kilépő fotonok egy két réssel ellátott falon haladnak keresztül. Ha az egyik rést lefedem, akkor a fotonok egyenes vonalon haladnak át a másik résen és a kísérleti berendezés legvégén található képernyőn egy pontba érkeznek be. Részecskekét viselkednek. De ha szabaddá tesszük a másik nyílást is, akkor a fotonok szétszóródnak a képernyőn és sávokba rendeződnek, jelezve azt, hogy a két résen átjutva saját magukkal interferálnak. Tehát hullámként viselkednek. Namármost ügyes kobakoknak sikerült egy olyan kísérletet összehozniuk, amelyben egyszerre ki tudják mutatni a fény részecske- és hullámtermészetét: a képernyőn megjelenik az ismerős interferenciakép, viszont itt van egy érdekesség: a rések egy leheletvékony kalcitréteggel voltak bevonva, amin a foton át tud haladni, de attól függően, hogy melyiken halad át, annak függvényében hajlik el egy kissé. Így azt is meg tudták mérni, hogy melyiken. Tehát ki tudták mutatni, egyszerre a fény mindkét természetét. Tehát úgy tűnik, hogy megdöntöttek egy régi törvényt. No de: a trükk a részletekben rejlik. Nem az egyéni fotonok esetében hajtották végre a mérést, hanem a fotonok összességére nézve egy átlagolt mérést. Ebben az esetben viszont a régi elv még mindig nem sérül, ugyanis nincs itt többről szó, mint arról, amikor egy makro-objektum esetében hajtunk végre méréseket. Ha ez az utóbbi megjegyzés le is lohasztja a kedélyeket, úgy látom, hogy még így is nagy dologról van szó, hiszen sikerült egy adott fotonhalmazt egyként kezelni és konkrét megfigyelés alapján rekonstruálni az alkotó fotonok pályáit (majdnem "pályájait" írtam, de ez itt nem az a hely ahol én is új szavakat fedezzek fel, kicsit késő van, na). Más szóval először sikerült a fényt makro-objektumként kezelni és nem fotonok sorozataként. Már ha jól értelmezem.
A BBC-nek van egy jó cikkje erről.

Új időszámítás

El szeretnék most térni egy kicsit a hétvégi világvégi őrülettől és tudatosan még csak erre utaló szavakat sem akarok használni. De annyit muszáj leírnom, hogy a "dátummal" bezárólag sikerült megjelenjen a 250. post, aztán kb. egy hete indult új minimálblogom, mely aztán tényleg nincs elkomplikálva, semmi linkek, képek, videók, fölösleges gombok, csak pár sor (ez egyébként sumák egy link, mert mindig máshová visz, de ezt itt megengedhetem, mert ezen a blogon továbbra is lesznek harsány dolgok, linkek ezrével, videók és ilyen trükkök). Ritka nagy lehetőség, hogy az ember egyszerre két helyről is oszthatja az észt, de hát már régóta mondogatják nekem, hogy a matekot gyakorolni kell;)

PS: a képen, ami innen: Ez tök gáz volt. "Senki sem ismeri a napot és az órát..."*
PPS: (nem "az" a PPS...) Vajon e kijelentés akkor is érvényes, ha már a dolog "bekövetkezett" és akkor már hogyne ismerné mindenki a napot és az órát, vagy a nap és óra meghatározása, időtartama a kérdés, melyet kétezer éve tényleg csak sacc per kábé alapon ismertek, jelenleg is általános konfúzió tárgya?
PPPS: ...francba, mégsem sikerült a témát kikerülni:D

Még itt vagytok? :D

Csak mert nem lehet betelni vele :)))
Piros háromszög: "STUPIDITY KILLS"



P.S.: Ez az Alkonyzóna 250.-ik bejegyzése! 

"A Világvége a legjobb buli" c. tematikus napunk zajlik

Kellemes szombatot mindenkinek. Több nem lesz.

Aki lemaradt volna róla, Amerikában sokan május 21-re várják az Ítélet Napját. Elhagyták munkahelyeiket, minden pénzüket arra költötték, hogy reklámozzák az "eseményt" és csak arra várnak, hogy szombaton elragadtassák őket. 

A gondosan kivitelezett számítások ezt a dátumot jelölték meg, aztán öt hónap múlva világvége. A még gondosabban kivitelezett számítások viszont valószínűbbé teszik, hogy ők nem kell már szombatig várjanak, már elszálltak. Vasárnap reggel rengeteg ember fog pofára esni és jelenleg ez az egyetlen biztos dolog, amit tudhatunk. 

Ember, teremtés koronája, te mindent elhiszel, ha megfelelő hanglejtéssel és pátosszal mesélik be neked! Elég pár összekovácsolt összefüggést felmutatni és máris ezrek tojnak maguk alá a gyönyörtől. Elég nagy nevekre hivatkozni és hangzatos bölcsességeket eléd dobni, eszed, mint a cukrot, mert sosem tanultál meg magadtól gondolkozni.

Aztán, ha valaki nem hajlandó bevenni azt a halom fost amit betömsz a szádon válogatás nélkül, rögtön ráordibálsz, hogy hogyan létezik, hogy ennyire zárt elméjű legyen, elvégre egy nyitott embernek el kell fogadnia ezen dolgokat. Nektek üzenem, hogy engedjetek be házaitokba minél több mézesmázason beszélő embert gondolkodás nélkül (jaaa, nem szoktatok? Hát hogyan létezik ez, csaknem kezdünk kételkedni már, ejnye bejnye? Vagy csak úgy szórakozásból, időtöltésből gondolkodunk, helyesebben gondolkodgatunk?)

Levezetőnek íme egy rövid videó, jótanács azoknak, akik remélik, hogy elszállnak, vagy már el is szálltak:

David Hume - 300

Szombaton volt David Hume születésének háromszázadik évfordulója. Egy számomra nagyon kedves skót volt, amig volt. A jelenleg érvényben lévő kor-korlátozási uniós törvények miatt nem érhette meg a hétvégi fergeteges bulit, amit tiszteletére rendeztek volna. Viszont írt csomó érdekes dolgot, melyet három percben az alábbi videó bemutat:)

Szent helyekről, kókuszdióhéjban

Machu Picchu - "Öreg csúcs"
Szakrális helyek, helyek, melyeket szakrálisnak tartanak, pár gondolat. Csak egészében értelmezhető, mondatokat kiragadni nem érdemes.

1. Van olyan, hogy szent hely. Valahogy ezt érezni lehet, ha nem is az átlagember, de a szerzetesek, például buddhista szerzetesek mindenképpen. Ráéreznek arra, hogy egy hely valahogy "különleges" és oda építenek egy sztúpát. Vagy kápolnát. Tényleg van ilyen. Az ilyen helyeken csodák történnek. Az ember feltöltekezhet energiával, érezheti a Föld és az Univerzum lüktetését, szívdobbanásait és eltelhet kegyelemmel. Tényleg van ilyesmi.

2. Fontosak a szakrális erőterek, jelentsen bármit az, hogy "szakrális" vagy az, hogy "erőtér". Előmozdítják az ember tisztulását és morális felemelkedését, csupán azáltal, hogy ott van. Hihetetlen! És elképesztő, hogy szerzeteseink mennyire érzik ezt a teret, hogy pont oda kell katedrálist emelniük, mi, közemberek túl buták vagyunk ehhez, nem érezzük. Biztosan azért, mert ők tiszták, mi meg gyarlóak vagyunk, bőnösök, földön csúszó férgek. Meg is érdemeljük, hogy ne érezzünk semmit a Szent Erőtérből. Majd jól megbánunk mindent amit tettünk, mert homályos értelmünk nem bírja megkülönböztetni a jót a rossztól. Jobb mindent bánni, mindenért hibásnak érezni magunkat, mert akkor a zisten megbocsát. Ha jónak látja, mert hisz mi rosszak vagyunk és buták, nem érdemlünk semmit.

3. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas hegy. Egy alkalommal egy ember mászott fel rá. Azt érezte, hogy erő árad ki a helyből és elmelegszik. Erre az alkalomra kis keresztet emelt. Tíz év múlva egy másik ember járt ott és meglátta a keresztet. Biztos szent hely, mondta és megtisztelte a helyet egy kápolnával. Két évszázad múltán már katedrális állt ott és egyre több ember zarándokolt oda, mert érezték a szakrális erőteret, akármi is legyen az. Majd jött a nagy háború, lebombáztak mindent, kipusztultak azok is, akik még emlékeztek arra, hogy mi állt ott. A köveket elhordták már rég, kellett az új kórházhoz. Ötszáz év múltán egy magányos ember járt arra. Nem érzett semmi különöset, nem is volt tudatában, hogy itt valami különöset kellene érezzen. Jó erőnlétnek örvendett, nem melegedett és fulladt ki a meredek hegytől, nem kapkodta jobban a levegőt, mint máskor, nem ugrott ki a szíve az erőlködéstől. Csak a szellőt érezte, amikor leült egy fa tövébe, mely a romok helyében nőtt. Három órán keresztül élvezte a tájat és a szellőt. Aztán egy váratlan pillanatban megvilágosodott! Olyan hatalmas élmény volt, hogy átitatta teljes lényét. Belefolyt minden sejtjébe. Sejtjeinek minden atomjába. Áthatotta szubatomi szinten, behatolt a tér és idő szerkezetébe is és onnan jövőbe és múltba kezdett terjedni. A jövőben is, a múltban is emberekkel találkozott e hullám, ez az erőtér, akik érezték mindezt. A jövőben és a múltban is emléket állítottak az emberek ennek az érzésnek, ezen a helyen. Mert "szent ez a hely" mondták.

4. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy magas hegy. Egy alkalommal két ember mászott fel rá. A hegy tetején az egyik megszólalt: "Szent ez a hely. Maradjunk itt egy ideig és töltekezzünk." A másik nem igazán értette, de látván, hogy emberünk arca átváltozik és béke sugárzik ról, gondolta, hogy minek zavarni őt és gyüjteni a bajt, hát ő is letelepedett. Három napot töltöttek ott étlen-szomjan, majd útnak indultak. Majd a következő évek során rendszeresen visszatértek oda, előbb csak ők ketten, majd sokadmagukkal. A második ember eleinte úgy volt ezzel, hogy biztos, valami van benne, ha nem is érzi, de később már egyre kevésbé volt valószínű, hogy kételyei támadjanak, hisz akkor már nem egy, hanem három, öt, húsz zarándoklat miatt érezte volna hülyén magát. Ez megtartotta hitében. Ezért embereket toborzott még, hogy ha esetleg elfelejtené, legyen ki emlékeztesse rá, hogy szent ez a hely. Hogy úgymondd: jó közösségben legyen. Mert a közösség és a struktúra megtart. Lényegtelen, hogy miben. Megtart.

5. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy uralkodó. Egy alkalommal két ember járult színe elé, azzal, hogy a világ legritkább, legdrágább és legcsodálatosabb anyagából hoztak, azt nem kell megfizetnie, az ingyenes ajándék, csupán a munkadíjat kell, mert neki ebből megszövik legcsodálatosabb ruháját a földkerekségnek, meg hát a szállást, étkezést kell biztosítania. De olyan szövet ez ám, hogy a bűnös, tudatlan, buta, a gyarló ezt nem láthatja. Ezzel neki is álltak szőni. Íves mozdulatokkal, szertartásszerű ringásokkal és arckifejezéssel, teljes odaadással dolgoztak egy kerek hónapon át. Amikor készen lettek, ismét az uralkodó színe elé járultak. "Íme a világ legcsodálatosabb ruhája, tiszta ingyen. Ez az Önismeret ruhája, mivel aki ezt nem látja, hülye, buta, bűnös és gyarló. Ezt jó lesz kihirdetni is, mert nem árt tudni." Az uralkodó levetette minden ruháját és felvette ezt a csodaszövetből készült gúnyát. Parádét is rendezett, hogy bemutassa a népnek, neki mije van.

Lógó pöcse volt. Az!

6. Ugyanbiza, ha valaminek mérhető hatása van, akkor azt a valamit miért nem lehet mérni? Aztán ha valaki azt állítja, hogy mérte, akkor miért nem tudja e mérést megismételni? És ha meg is tudja ismételni, akkor vajon miért csak ő tudja e mérést kiértékelni? Ezért a mutatványáért miért kell hajlongani előtte és miért épp ő ül a magasban, szabadon lógó pöccsel, tiszteletet várva?

7. Nem egyszerűbb az, hogy "Te is hülye, én is hülye, oszt valamit csak kihozunk ebből is"?

Így kell biciklit lopni...


A klasszikus vicc szerint a cigány a fiát lopni tanítja. Biciklin tolnak egy-egy nagy zsák valamit. Megállítja őket a rendőr és megkérdi: Mégis, mi van abban a zsákban? Fű, mondja a cigány. A rendőr nem hiszi és kibontatja velük, hát tényleg fű. Miután a rendőr továbbengedte őket, az öreg megszólal: Na látod, fiam, így kell biciklit lopni.


Valami hasonló történt az éjjel is, amikor Obama egy nagy beszédet mondott. Persze előzőleg le volt kommunikálva, vagyis ki lett szivárogtatva a hírcsatornáknak, hogy a bejelentés miről fog szólni, hogy elegendő számú rendőr meg tanú verődjön össze annak megállapítására, hogy a zsákban igenis friss fű van, majd ezt kollektíve megünnepelhessék. Mert a tömeg mindig jobban ünnepel, jobban túrázzák egymást, mint kurbli a Dácsiát. Míg egyedül az ember talán észreveszi a biciklit, tömegben kötelező a fűvel tömött zsákot látni. Hiába no, ilyenek vagyunk, úgy fajilag.

Akkor nézzünk csak rá, mi is az a bicikli, aminek szinapszisai ilyen szép érzelmi töltet segítségével a zember agyába berögzülnek: 

1. A 9/11 még mindig rezonál. Ezzel mindent meg lehet nyerni.
2. A zsákot tovább kell növelni, emlékeztetni kell a családokat, hogy családtagokat vesztettek. Vendetta!
3. A fájdalom eggyé forrasztott minket, mert volt közös ellenség. Fontos megemlíteni, hogy nem számított, milyen istenben hiszünk, csak az, hogy amcsik vagyunk. America, F*ck yeah! Tíz éve indultunk friss fűért, gyerekek.
4. Habár nem említhetjük meg a Guantanamót, mert az biciklitartozék, azt mindenképpen muszáj, hogy Afganisztánban lecseréltük a kaszákat, mert nem vágtak jól. Otthon megerősítettük a csűrt, hogy férjen be a széna. Ingyom bingyom tálib-e, tutálibe, málibe.
5. Augusztusban szóltak a srácok, hogy hol a fű, csak akkor volt más hír-értékű dolog úgyhogy nem akartuk a médiát megtömni ilyesmikkel, a dollár is jól állt és az olaj is olcsó volt. Most a dollár lent, az olaj fent, ezt meg kellett változtatni. Szerencsétlenségből volt elég a napokban, jól jön a jó hír is.
6. Persze, fű van a zsákban, de nem azért mert zöld. Lehetne kék is. A zölddel semmi bajunk. A színe nem számít (mi úgyis a bicikliért mentünk, haha).
7. Jujj de jó, hogy ilyen jó kaszás kalákát összehoztunk.
8. Tíz évig próbáltuk megbosszulni, hogy egy marék füvet lelegeltek tőlünk, igaz, hogy rááldoztunk egy hektárt is, de akit ez zavar, forduljon félre, inkább nézze: hoztunk egy zsákkal!
9. Ismét megemlítem a szakikat, mert jó munkát végeztek, hősök ők.
10. Ugyanúgy a családokat is, hogy legyen szép keretben a téma, érzelmek, érzelmek a végén is.
11. Még nem fejeztük be a dolgunkat, még biciklizünk jobbra-balra, teszünk ezt-azt, tekerjük a pedált, a kanyarban jelzünk, szép szabályosan, de ez ne tűnjön fel senkinek, mert csak egy mondatot pazarlunk erre.
12. Ezek után a biztonság kedvéért meg kell említeni, hogy „One nation, under God, indivisible”, mert ha nem, akkor muzulmánnak néztek, pedig a héten megmutattam nektek, hogy mekkora a születési bizonyítványom, higgyétek már el végre, hogy terrorellenes vagyok, nem muszlim, amerikai, szeretlek titeket és keresztény vagyok!

May 2, God Bless USAM!
(update)

Majális a Rajongás téren, flekkent hozzatok, bor lesz!

Mennyiben változott a világ az elmúlt kettőezer évben? Ha a szemmel látható dolgokat tekintjük, akkor sok mindenben. Ha viszont azt nézzük, hogy változott-e az emberi természet, akkor azóta mindenütt ugyanoda lyukadunk ki, ugyanazokat a dolgokat tesszük, hasonlóképp reagálunk. A színdarab ugyanaz, csak más színpadon játszódik, más szereplőkkel, újabb, fényesebb díszlettel. És ez elég nekünk ahhoz, hogy kijelentsük: bezzeg a régi szép időkben, akkor másképp volt! Akkor még elhangzott egy pár áhítatos Hozsanna. De most! Most olyan nincs. Vagy mégis? És ha van, akkor milyen tulajdonságunkra utal? Jó az? Rossz? Kikerülhető vagy hasznosítható?

Kereken pár ezer évvel ezelőtt a színdarabhoz egy jeruzsálemi kapu kellett, egy szamár, főszerepben egy Messiás apostolokkal, mint mellékszereplőkkel körülvéve. Aztán egy halom pálmaág és statiszták, akik tartsák azokat kezükben, ritmikusan lengetve. Közben hűségesen mondják szövegüket: hozsanna, hozsanna.
Manapság ugyanehhez a színdarabhoz egy filmbemutató kell, egy limuzin (egyesenek a bicikli is jó), egy mosolygó filmsztár sajtósokkal, mint tartozékokkal körülvéve. Aztán a háttérben statiszták, akik adják a rajongók hadát és kezeikben digitális kamerát és noteszeket, fotókat lengetnek és közben csak úgy repdesnek az “ájlavju”-k és “ájmjorbiggesztfán” sikoltozások.
Más szereposztásban is elképzelhető: helyszín egy stadion, fehér, golyóálló limuzin, egy integető vallási vezető püspökökkel körülvéve, és amerre szertenéz, rajongók hada, akikre pár nap múlva rá lehet fogni, hogy nem is rajongók voltak, hanem mély spiritualitású emberek...
Mintha az, hogy az ember momentán épp miért rajong meghatározná a lelkisége minőségét. De Mello már rég megmondta, "nem a lelkiséged minősége változott, hanem csak az ízlésed". Régebb odavoltál a kóláért, de ma ugyanazzal a szomjjal vedeled a klasszis francia pezsgőt.
A lelkesedéssel, rajongással nem is az a baj, hogy van. Rejtőt idézném szabadon. Azt írja, könnyebb egy távoli személyért lelkesedni, napestig azzal törődni, hogy egy hajóúton, a világ másik felén elveszett egy híres földrajztudós, mit azzal, hogy a szomszéd zongoratanár azt sem tudja megengedni magának, hogy lányának harisnyát vegyen. Mert az "hallatlan"!
A nagyhírű, távoli személyek iránti lelkesedésnek édeskevés köze van a konkrét élethez. Nem kell értük minden nap megszenvedni, nem is hoz magával nagy megváltást, maximum rövid ideig kiemel a szürkeségből. Rákra aszpirin. Ha elmúlik, jót lehet csámcsogni a bajukon, amikor egy héttel később az újság lehozza.
"Hátizsákos" papunk, aki sokszor igen egyszerűen össze tudta foglalni számunkra a lényeget, mondta nekem egyszer, hogy nem érti, miért csinálnak az emberek olyan nagy ügyet abból, hogy elutaznak akár az ország tulsó felére vagy külföldre is, csak hogy az imádott “Ő”-t láthassák (a bukaresti pápalátogatásról beszélt), amikor csak ki kellene nyitniuk a szemüket otthon, mert ott is van, akit látni... Mert nehezebb ugyanilyen lelkesedéssel közelebbiekhez fordulni, és nem azért, mert lehetetlen, hanem mert áldozatokat kíván. Nem is akármilyeneket. Ugyanúgy nehéz önmagunkba szállnunk és megközelítenünk saját fájó pontjainkat, amelyek távoli rajongásokba taszítanak. Ugyanakkor csak ezekből a húsbavágó áldozatokból emelkedhet ki az igazi jutalom, az új élet, a rendezett kapcsolat, az együttlétért érzett hála, mindaz, ami az életet élhetővé teheti.
(cikkem eredetiben itt)

Elnöki lyóváhagyásal

Így nézne ki a blogom ha Schmitt Pál írná:
Alkonyzóna

Update: és így, ha Orbán Viktor:))

Visszanézés, előretekintés



Ötven év rövid idő. Amikor születtem, erre még csak húsz éve emlékeztek. Úgyhogy egyúttal előre is tekintek.

Plasztilló, a szürke alak

Egyszer unalmamban fogtam egy marék plasztelint (magyarországiak kedvéért: gyurmát), egy kamerát és egy állványt, no meg egy ostort és addig pattogtattam, amig az a bizonyos darab plasztelin félelmében el nem kezdett táncolni a kamera előtt. Na.

"No fictional character was harmed during the making of this video"

Irodalomóra: egy szép szerelmes vers

A Buddha és az Istennő
Mottó: „Minden üres. A semmi is üres.”

Eképpen gondoltam el[1]:
Egyszer a Buddha
Az Ojai-i[2] tölgyliget ösvényein sétált,
Sétált anélkül, hogy valahová is megérkezett volna, vagy valami
Gondolata lett volna a megérkezésről vagy a meg-nemérkezésről.
És csillogó lótuszok tűntek fel csodásan
Lépteit kísérve,
Lágyan, mint a selyem, lába árnyékában.
Amikor hirtelen, a türkíz-derült égből
Befele néző, félig zárt szeme előtt táncot lejtve,
Szivárványos tündökléssel és áttetszően,
Akár egy pókháló vagy egy hajnali harmatcsepp a lótusz szirmain
–az Istennő jelent meg remegve,
mint egy kolibri a levegőben, előtte.
A nő, mert hogy nő volt ő,
Amint a Buddha láthatta őt
Megkülönböztetően bölcs, éber szemével,
Többnyire vörös színű volt.
Habár, mikor a fény rajta megcsillant,
Szivárványszínben tündökölt.
Virágdíszét leszámítva, mit Istennők
–mint tudjuk–
hordanak,
mezítelen volt.
Hosszú haja
Mélykék volt, szemei feneketlen aknái az űrnek,
Harmadik szeme vérmes éneke a tűznek.
A Buddha összefogta kezét, Istennőt köszönteni
Így szóltak ajkai:
„Ó, Istennő, miért állsz utamba?
Amíg nem láttalak, boldogan mentem semerre.
Most már nem tudom, hogy merre…”
„Megkerülhetsz.”
Szólt az Istennő, s fordult egyet sarkán,
Mint egy madár, rázva tollán,
S ugrásra kész.
„Vagy csatlakozhatsz hozzám,
hiányom hasztalan színlelnéd.
Enyém is az erdő, nem csupán tiéd.”
Ezzel a Buddha egy bo-fa[3] tövében,
Alkalmazkodón, min egy kígyó,
Megbújt árnyékában,
Ültében ingathatatlan szilárdságában:
„Talán megbeszélhetnénk…” – szólt.
„Minden nap hajnalán, ugyanígy, lelkesen,
s így sok év gyakorlat után
beléptem a Valóságba és…”
„Ne olyan gyorsan, Buddha” – szólt az Istennő.
„Én vagyok a Valóság.”
  
A Föld megmeredt,
Az óceánok elcsitultak,
Maga a szél is odafigyelt.
–Arhat[4], bodhiszattva[5] és dakini[6] seregek
jelentek meg, hogy hallhassák,
mi történik tovább a szóváltásban.
„Tudom magamról, hogy megragadom életem”
–mondta a Buddha,
„De úgy ismernek engem, mint A Félelem-Nélkülit.
Tehát vágjunk bele.”
És ő, meg az
Istennő
További szavak nélkül
Egymás szemébe néztek.
Fénysugarak, mint a Nap fénycsóvái
Lövődtek ki
Oly erősen, hogy még
Sariputra[7], az, Aki Mindent Lát,
Ő is elfordulni kényszerült.
Majd gondolatokat cseréltek
És a fényesség, akár egy gyémántgyertya lángja.
Majd elméket cseréltek
És csend lett, oly mély, mint a mindent ölelő világűr.
Majd testet cseréltek,
Majd ruhákat,
És tudatára ébredt a Buddha,
Mint az Istennő
És tudatára ébredt az Istennő,
Mint a Buddha.
És így át, meg vissza,
Míg le nem telt százezerszer százezer kalpa[8].
Ha a Buddhát látod,
Az Istennővel találkozol,
Ha az Istennőt látod,
A Buddhával találkozol.
S nem csupán ez. Hanem:
A Buddha az üresség,
Az Istennő a gyönyörűség.
Az Istennő az üresség,
A Buddha a gyönyörűség.
És ezért igaz mindaz, ami vagy és ami nem vagy.
Tehát itt jön az Istennő és a Buddha mantrája,
A felül-nem-múlt nem-duális mantra. Elég ha
Kimondod e mantrát, elég
Ha egy szavát is hallod, egyszerre
Olyanná tesz mindent, amilyen igazából is: OK!
Tehát itt áll:
Földön-járó/égen-járó
Hej, te csendes, hej, te hangos
Nem kettő/nem is egy
Nem különvált/nem szétesett
Ez a szív
A gyönyörűség üresség,
Az üresség gyönyörűség
Légy a légzésed, ah
Mosolyogj, hej! És lazíts, hó!
Emlékezz: nem tévesztheted el.






[1] Értsd: Eképpen fordítottam le – Cs. A. (az eredeti angol nyelvű változatot Rick Fields követte el)
[2] Ojai egy üdülő település Kaliforniában (Egyesült Államok)
[3] bo-fa: a megvilágosodás fája, boddhi-fa
[4] arhat: az önmegvalósítás magas fokán álló buddhista aszkéta
[5] bodhiszattva: olyan személy, aki az életét arra szentelte, hogy az összes szunnyadó lényt segítse a teljes  Buddhaság elérésében. Közmegegyezés szerint ezt a kifejezést azokra a hipotetikus lényekre alkalmazzák, akik a megvilágosodás magas fokán állnak. A „bodhisattva” szó szerint, a szanszkrit nyelvben „megvilágosító  (’bodhi’) igazságot (’sattva’)” jelent.
[6] dakini: űr-járó, égi nő, felhőtündér
[7] Sariputra: Buddha két legfőbb tanítványának egyike
[8] kalpa: itt: időegység. Négy különböző hosszú kalpa létezik. Van a szabványos kalpa, mely hozzávetőleg 16 millió év, valamint a kis kalpa, mely 1000 szabványos kalpa, vagy16 milliárd év. Továbbá egy közepes kalpa 320 milliárd év, vagyis 20 kis kalpával egyenértékű. Egy nagy kalpa hajszálpontosan 4 közepes kalpa, ami testvérek között is 1,28 trillió év.

Bioszóra

Előző rovatban földrajz, most biológia. Így működik az emberi szervezet éles(lövési) helyzetben. Woody Allen bemutatja.

Földrajzóra

Kb. tíz éve tanultam utoljára földrajzot és lassan elérkezett az ideje, hogy ebből valamit visszaadjak a világnak. Fogadjátok sok-sok szeretettel. Íme:


Tizenötödikei jótanács

Március 15.-e alkalmából közlöm jókívánságaimat a magyar néppel:

Nyalogassátok nyugodtan régi sebeiteket, Bahrein is ezt fogja tenni 163 év múlva.

Ünnepeljetek forradalmat konzervatív módon, úgyis erről szól az egész, kifogyott belőletek a civilkurázsi, gyerekek!

Háborodjatok már fel azon amit írtam, hányni tudok a langytól. Kiváncsi vagyok, hány piros-fehér kokárdát látok ma.



PS: kép forrása: BBC.
Troops from a number of Gulf states, including Saudi Arabia and the UAE, have arrived in Bahrain at the request of the kingdom, officials say.

Egykori suliújság, a Papagáj reloaded. In memoriam Selyem András

Szavakból nincs sok. Sztorikból, emlékekből, képekből, rajzokból annál inkább. Eredetileg csak szöveges lett volna, de úgy tűnik helyesnek, hogy ne a fájdalmunknak állítsunk emléket, hanem a barátunknak.
Köszönünk, András!

Márciusi kontrasztok

Elérkezett az a nap is, amikor azt sem tudom, hogy bánatomban, vagy örömömben sírjak.

Egyrészt ott van Andris, akivel az iskolaévek alatt sajátos kapcsolat alakult ki: minden nap azzal kezdődött, hogy háromnegyed nyolckor a híd mellett találkoztunk - vagy ő várt meg, vagy én őt - és együtt mentünk az iskolába, majd ugyanúgy vissza. Ezen idők alkalmat adtak arra, hogy elbeszélgessünk mindenről, ami érdekel, mindenről, aminek örülünk, mindenről, ami bánt. 

Ez volt egy normális nap kerete.

Ami nem is tűnik fel, amig bele nem gondol az ember (igen, így, személytelenül kifejezve, merthát még hadakozom a valósággal, hogy merjem-e egyáltalán közel engedni vagy sem), hogy mennyi mindent kapott ennyi év alatt: meghallgatást, vidám mosolyt, sugárzó életkedvet, más szempontokat: egy barátot.

Másrészt ott van a második unokahugom, Andrea, akit ma hoztam haza a szülészetről és csöndes, aranyos, gyönyörű, szuperlatívusz, szuperlatívusz, estébé. Egy új élet kezdete. Valaki, akivel még nem beszélgettem, nem sétáltattam meg, aki még fel sem ismer, de akivel régi iskolám mellől indulok el és érünk haza. Egyből szép lett az a nap, amikor megtudtam, hogy megszületett és az a nap is, amikor láthattm, hogy hogy mosolyog:)

A végén mindez érdekes módon találkozott: a házhoz közelítve az utcasarkon lelassítottam, ott kell megfordulnom az autóval. Igen, itt szoktunk Andrással minden reggel találkozni...

Gyorsan be a házba, menekülni a külső könnyek elől, majd látva a két testvérkét bent, ahogy egymásra mosolyognak ugyanúgy gyorsan ki, mert benn is könnyek vártak rám.

Túl sok ez így, egyszerre. Tudom, ilyenkor jön a legkönyebben, hogy félrerakjam mindezt, mintha lehetne és tettessem, hogy nem vagyok ember.

Nem megy. Végül is az vagyok. 

E két kontrasztpólus közé feszült ember.

Köszönlek Titeket.

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger