Kékszakáll rejtélye

Gondolom mondanom sem kell, mi a téma. Jurovízió, szakállas néni, rémlik valami? Nos, láttam ezzel kapcsolatban mindenféle reakciót, hozzátenni már nem nagyon lehet, elmondtak már mindent kicsik és nagyok. Hogy ez egy szörnyeteg, vagy hogy ez egy győzelem a toleranciának, stb...

Most jöjjön a saját bullshit-értelmezőm, mert találkoztam egy elterjedt eszmefuttatással:
1. Ami látható: egy nő, aki férfi, és szakálla van. Énekel
2. Number one asszociáció: szexuális orientációja
3. Onnan: szexipar, pornó (ez a lépés van, ahol kimarad)
4. Pfuj, ez egy állat, undorító!

Etikai boncolgatásba nem kezdek, van itt érdekesebb. Aki ismer tudja, hogy számomra sokkal a fontosabb az, hogy egy adott ponton milyen háttér-feltételezések és motivációk szükségesek, hogy egyik gondolatból másik legyen.

Kezdjük az 1-2 átmenettel: mi kell legyen ahhoz, hogy az 1-esből elérjünk a 2-esbe? Az, hogy mi, igen, a gondolatot létrehozó szubjektum belülről, saját fejünkből úgy viszonyuljunk tetszőleges külső személyhez, mint szexuális érdeklődésünk tárgyához. Csak akkor releváns. Ha nem kezeljük így, az első gondolat már nem a szexualitás irányába visz el. De mi van, ha mindezt 'erkölcsi aggályom' jegyében teszem? Na persze (kuncogás), az csak utólagos magyarázkodás, mert magam előtt sem akarom belátni, hogy a hormonjaimmal nem tudok mit kezdeni.

További (2-3) átmenet? Hasonló, ezt az olvasóra bízom. 3-4? Undor csak ott jelentkezik, ahol személyes implikáció van, ami csak megerősíti, hogy amit az 1-2 átmenetről mondtunk, helytálló.

Ergo: mindenki levonhatja a következtetéseket.

PS.  Kikívánkozik, hogy már pedig ilyen szakáll nincs is. Dús szakállat láttam, de ez mindent visz! Kamaszkoromban próbálkoztam szakállnövesztéssel, hát nem nőtt mindenhol, gyér volt, amit a hosszával próbáltam kárpótolni, de akkor meg kezdett vörösödni. Ilyen egy szakáll. Pedig milyen fasza lett volna, kétnapos borostával szakállkirály lenni, s lekapcsolni minden csajt a diszkóban. Hehe, szép álom. Nem is jártam diszkóba, hogy ezt az elképzelt csajozós szakállt bevethessem. Ez van. Tehát ilyen dolgok fordultak meg a fejemben. Előjött a szakállirigység. Aztán belegondoltam, hogy egy ilyen dús szakáll megeszik naponta egy borotvapengét, valószínűleg drága mulatság. No de nincs ilyen szakállam, ez már nem az én gondom. Amikor idáig eljutottam az eszmefuttatásban, látom, hogy sok ismerős már ott tart, hogy ki milyen állat iránt érez vonzalmat, meg további borzalmas dolgok.

Egyet mondjatok meg nekem: ezek után hogy merjek leülni sörözni egy ilyen emberrel, ha már biztosan tudom, hogy mindent szúrna? Vajon biztonságban érezhetem magam? Vigyek sokkolópisztolyt minden eshetőségre? Hová jutott a világ?

Read more »

Tegmark új cikkének margójára

Kínlódni azon, hogy megtaláljuk a fő különbséget a ’normál’ és a ’tudatos’ anyag között szerintem fölösleges és amúgy is hamis dichotómia. Legjobb esetben csak sírást-rívást és fogcsikorgatást eredményez. Vannak ugyanakkor akik oda s vissza vannak érte, de csak azért mert gőzük sincs, miről szól az egész. Nézzük csak a következő gondolatbeli párbeszédet A (egy tévelygő, saját magát sem értő zseni) és B (egy józan paraszti ész) között:

A: Meg szeretném találni a különbséget a ’normál’ anyag és a ’tudatos’ anyag között.

B: Mit értesz ezek alatt? (mert ugye, hülyék leszünk úgy belemenni egy vitába, hogy nem tudjuk, hogy a vitapartner által használt két kifejezés mit takar)

A: Normál anyag alatt értem a vizet, asztalt, fülhallgatót, kenyeret, stb, melynek nincs tudata. Tudatos anyag alatt értem az embert pölö, mert hát anyag és tudatos.

B: Már megbocsáss, de ahogy ez van, elég pongyola. Honnan tudod, hogy az egyik tudatos, a másik meg nem?

A: Onnan, hogy az egyik ad erről jelzést, a másik nem.

B: Tehát ha egy számítógép válaszol a kérdéseidre, onnantól tudatos, ha pedig én csak ülök és katatón módon tekintek előre, akkor már nem vagyok tudatos?

A: Igaz, de tovább lehet lépni: a tudat vizsgálatánál a viselkedésen túl nézhetünk mást is.

B: Mi mást tudnánk nézni, ami kívülről látszik?

A: Ha például egy ember nem mozdul, az nem gond, mert tudjuk, hogy az emberek képesek erre, vagyis a mozgásra, vagy beszédre. Ha egy számítógépet kikapcsolok, az nem ad jelet, viszont azt is tudom, hogy a viselkedést csak beleprogramozták a számítógépbe.

B: Argument from killing… Ugyanez az emberre is igaz lehet, nem? Viszont egy darab kenyér esetén mi a kritérium?

A: Nem érez.

B: Mi alapján tudjuk megállapítani, hogy nem érez?

A: Nincs idegrendszere. Alapvetően elmondhatjuk, hogy aminek nincs idegrendszere, az nem tudatos.

B: De ez mégiscsak egy feltételezés, nem? Azt elmondhatjuk, hogy nincsenek benne idegek, amik jeleket továbbítanának, de vajon állíthatjuk azt, hogy nem éreznek?

A: Igen, mert érezni csak idegrendszerrel lehet.

B: Ezt ki mondta? Valaki megvizsgálta, hogy mit érez a nehéz kő, mely repül, és azt sem tudja hol áll meg? És nem talált semmit? Vagy csak ránézett és megvonta a vállát?

A: Nem tudhatom mi járt annak a valakinek a fejében, miért tőlem kérdezed?

B: Hát kábé ide szerettem volna én is kilyukadni. Ugyanis még azt sem tudjuk megállapítani, hogy az elvileg hozzánk hasonló másik embernek van-e és ha van, milyen szubjektív tapasztalata van a világról, azt még kevésbé, hogy a kő ezzel hogyan áll. És amíg nem tudjuk, nem is osztályozhatjuk be, hogy ez már pediglen tudatos/nem tudatos.

PS: a cikk gyakorlatilag arra a feltételezésre épül, hogy B nem kérdezett vissza. Ezért akit érdekel, elolvashatja, de csak fölöslegesen fárasztja magát vele, mert kábé arról van szó benne, hogy most a két szilva több dió-e mint ahány alma egy körte. 

PPS: I'm back bitches!

Read more »

Az undor állami etikája

Az emberi erkölcsi megfontolásoknak több fajtája létezik. Van, aki szerint az erkölcs attól függ, hogy mennyire felelsz meg egy bizonyos szabályrendszernek. Mások szerint az erkölcs annak a függvénye, hogy a lehetséges állapotok közül melyik bizonyul majd hasznosabbnak. de létezik az erkölcsnek egy olyan változata is, amely aszerint tart valamit erkölcsösnek vagy erkölcstelennek, hogy nyugalommal gondol-e rá, vagy pedig undorodik tőle. Ezek után, természetesen, rögtön továbbtereli a hivatkozást és kitalált szubjektív erkölcsére mint szabályra, vagy mint hasznos elvre hivatkozik.

Most térjünk a konkrét példák világára. Jancsi és Juliska ülnek egy padon a város egyik parkjában. Jobb oldalra néznek, és ott fekszik egy hajléktalan. Megszólal Jancsi:

 - Undorodom tőle, börtönbe kéne zárni az összeset!

 - Börtönbe? Miért ? - Kérdi Juliska.

 - Mert a magunkfajta tisztességes emberek megérdemlik, hogy ne kelljen egész nap bűnözők közelében lenniük!

Nézzük csak, mi történt. Jancsi, aki minden valószínűség szerint Fidesz szavazó, nem veszi észre, hogy minden, magára valamit is adó erkölcsi rendszerben egy személy tetteinek erkölcsi értéke adott személy tetteitől függ és nem attól, hogy mások ettől mennyire undorodnak vagy sem. Normális ember fejében ez meg sem fordul, de ha már fejeknél vagyunk, tekintsünk a Jancsi fejébe. Így gondolkozik:

1. Én erkölcsös és jól nevelt vagyok.

2. Tehát, az erkölcsről tett kijelentéseim igazak.

3. Undorodom a bűzös Pistabától.

4. Tehát Pistabá erkölcsileg rossz.

5. Erkölcsileg csak az rossz, aki rosszat tett.

6. Tehát, Pistabá biztosan valami rosszat tett.

Összegzés: Ha undorodom valakitől, az biztosan bűnös, bűnöző, büntetendő.

Innentől már egyenes az út, a rendszerbe inputként bemegy az undor, outputként meg full HD-ben kijön az erkölcsi ítélet.

Jancsi és Juliska tovább ülnek a padon, mert a rendőr bácsi elvitte Pistabát a vesztőhelyre, hogy a világ most már sokkal fajtisztább, szőkébb és kékszeműbb lehessen. Most egy meleg párt vesznek észre. Megszólal Juliska:

 - Pfuj, ez erkölcstelen, miattuk megy tönkre mindenki más erkölcse, el velük a ketrecbe!

 - Miért éppen oda? - Kérdi Jancsi, aki valószínűleg maga is klozettbuzi, csak még maga előtt is hazudik és annyira nem is gerjed Juliskára mint híreszteli, úgy hogy nem is lesz gond kibírni az esküvőig.

 - Erkölcsileg tisztának kell megtartani a környezetünket, mert ha nem, utolér minket az Isten haragja! - tüzelődött tovább Juliska, mert tudat alatt sejteni kezdte, hogy ha Jancsi, az az érzékeny lélek elfogadhatónak tartaná a melegházasságot, akkor ő, Juliska aggszűzként halna meg, mert annyira azért nem szép, mint amilyen okosnak gondolja magát.

 - Igazad van - vette fel a ritmust Jancsi, mert érezni kezdte, hogy ha "azok" ott maradnak, saját magával is elszámolnivalója lesz - Ők egy nagy veszély mindenre, ami szent - fejezte ki elokvensen és nemes egyszerűséggel azt, hogy félti a saját takargatott szarát.

Mi történt a fejekben? Milyen erkölcsi érvek kapcsolódtak egymásba? Hasonlóan, mint fenn, csak újabb csúsztatások is felléptek:

1. Én erkölcsös és jól nevelt vagyok.

2. Tehát, az erkölcsről tett kijelentéseim igazak.

3. Undorodom a melegektől.

4. Tehát aki meleg az erkölcsileg rossz.

5. Valakit nem csak saját tettei ítélnek meg, hanem azoké is, akiket megtűr.

6. Tehát ha megengedem, hogy a bűnös köztünk éljen, akkor én is elítélendő vagyok.

Összegzés: Ha valakitől undorodom, akkor azt minél hamarabb el kell távolítani, mert ha nem, rám ragad (vagy észreveszem, hogy én is pont olyan vagyok - szerkesztői megj.)

Milyen apropón írom mindezt?

Nem tudom, ki milyen országból olvas, de az emberek mindenhol hasonlóak. Magyarországon jelenleg a hajléktalanok kriminalizációja készül undor alapon. Vagyis: valaki attól bűnös és büntetendő, mert én undorodom tőle. Ugyanez a melegházassággal kapcsolatban is: egy szimpatikus ellentüntető szavaival élve "akkor mostantól férfi és állat is házasodhat?".

Kedves Fidesz-KDNP, tudom, úgysem látjátok be a büdös életben, hogy egy egyszerű etikai érvelésben legalább háromszor csúsztattok. Undorodtok valamitől, egy lépés múlva dogmában kimondjátok, hogy ez Isten elleni bűn jele, még egy lépés múlva, hogy ergo ez büntetendő tény és ismét egy lépés múlva azt, hogy a bűnösnek semmi keresnivalója a társadalomban, mert megfertőzi azt. Amikor az egyetlen dolog, ami történik az az, hogy a tartós undor szembenézni ösztönöz önmagunkkal, hogy miért is zavar ez meg az.

Nem véletlen, hogy hozzátok hasonló jobboldali vallási fanatikusok találták ki annó azt, hogy ha valakinek valamilyen undorító betegsége van, az az Isten büntetése azért, mert vagy ő vagy a szülei bűnt követtek el. A mögöttes logika ugyanaz: az undor egy belénk épített detektor, ami a bűnt ismeri fel.

Ebből a szempontból megértem én azt is, hogy az igazságszolgáltatás miért int gudbájt a jogállamiságnak. Azért, mert a bűn meghatározása többé már nem az illető konkrét tette, hanem a másoknak vele kapcsolatos undora.

De jegyezzétek meg, hogy undora nem csak egy fideszesnek lehet, hanem mindenki másnak, veletek szemben is, és legtöbben mégsem tekintik az undort elegendőnek ahhoz, hogy ítélkezzenek.

Halom dísz-PhD-s majom, csillogó philosophus doctor, azt sem tudja, hogy mikor csúsztatás egy érv :)) Már nem is undorodom tőletek, hasamat fogom a röhögéstől, hogy ezek után még mindig színpadon akartok maradni. Hajrá!

Read more »

Balázs bá naplója

Mint már sokszor megírtam, politikai kérdésben nem foglalok állást, egyházügyben sem, csak ha valakit éppen szidnak vagy szidni kell. Olvasom az előbb, hogy az Új Színház új igazgatója, Dörner úr kirúgta Galkó Balázs művészt. Ebbe sem fogok beleszólni, felnőtt emberek, eldöntik mit akarnak, összevesznek, megegyeznek, kezet fognak, "ődóguk".

Azon okból ragadtam tollat, hogy kifejtsem, ha mindaz igaz, amit Dörner mond, akkor az Új Színház alkalmazottainak létszáma nulla lesz. Kifejtem.

Galkó Balázs naplójából: 

-...Nézd, neked van egy határozatlan idejű szerződésed. Én ilyet senkivel nem fogok kötni, nem akarok kibaszni az esetlegesen utánam jövő igazgatóval. Én ilyen szerződést neked nem tudok fölajánlani, semmilyen szerződést sem. Legfeljebb, ha szükségünk lesz rád, szerződtetünk.
- Ez azt jelenti, hogy nem akartok velem dolgozni?
- Dehogynem, ha lesz olyan szerep, amire szükségünk van rád, majd hívunk. Például a következő szezon első bemutatója lesz egy Nyírő József novelláiból készülő színdarab; a Jézusfaragó ember… abban van egy öreg székely, aki mesél… Azt bőven el tudom képzelni, hogy te legyél.
- Ezek szerint nem akartok szerződtetni.
- De, csak más formában. Mint darabszerződésest. Nézd, sem a te egzisztenciális problémádat, sem Magyarország gazdasági helyzetét nem én fogom megoldani.
- Én sem. Szóval?
- Balázs itt más színház lesz… Itt mostantól csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is…
(forrás: index.hu)

Pro primo: ebből látható, hogy "csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is...".

Pro secundo: ismeretelméleti megközelítésben csak akkor tudhat valaki valamit, ha a hite igaz és indokolt. Röviden, mert ezt még lehet ragozni. Amig mindez nem teljesül, addig csak hite van, tudása nincs.

Pro tertio: azon emberek halmaza, akik ugyanabban az időben tudják, hogy léteznek olyan dimenziók, melyekről semmilyen tapasztalatunk nem lehet, ugyanakkor erről semmilyen tapasztalatuk sincsen, legjobb esetben is a nullához közelít.

Lehetett volna a sztori fordítva is, mondjuk Galkó rúgja ki Dörnert, úgy is csak ezt szólnám hozzá a témához...

Read more »

RIP Christopher Hitchens

Londoni éveim alatt ismerkedtem meg a vitriolos, szókimondó stílusával mindenütt feltűnő Hitchenssel. Eleinte nagyon zavart, de az a két perc hamar eltelt. Ahányszor megszólalt, annyiszor gondolkodtatott el, annyiszor indított el bennem lavinát mindaz, amit mondott.

Először is mint ateistát, mindent és mindenkit letaroló polemikust ismertem meg, csak később tudatosodott bennem, hogy egy komoly karriert befutott újságíróról van szó, aki sosem fogta magát vissza, ha valahol igazságtalansággal találkozott, elmondta azt, amit más félt kimondani és olyan tényekre hívta fel a világ figyelmét, mely dolgok mindaddig csak kevesekben tudatosodtak. Filozófiatanáraim mellett ő is gondolkodni tanított.

Az egyik dolog, amit rendre elismételt az volt, hogy a legfőbb rossz ami a világon és a világgal történhet az a szervezett vallás, mert ez a gyűlölet legfőbb forrása. Embereket nevel arra, hogy puszta létüknél fogva rosszak. Bűntudatukon és elfojtott szexualitásukon keresztül manipulálja a tömegeket, hogy e tudatuk, frusztrációjuk méginkább növekedjen és eme eltorzított emberi érzéken keresztül akármire képesek legyenek vallásuk nevében.

Nos, eme gyakran említett érvével nem értek egyet. Mert hisz nem vak követője vagyok, hanem megfogadtam tanácsát és gondolkodom. Nem mintha távol állna az igazságtól, hanem azért, mert szerintem nem ment elég mélyre. Talán, mivel nem filozófus volt, hanem újságíró, ezt el is lehet nézni neki, még ha jelenleg a Twitteren keresztények és muszlimok fenyegetik is halálnak halálával az életműve és halála előtt tisztelgő, #GodIsNotGreat hash köré gyűlő tweetelőket, ami miatt a Twitter le is vette a trendek közül eme hasht. Egyszer hasonló téma miatt említette Hitch: sosem hallotok olyanról, hogy mi, ateisták halálosan megfenyegettünk volna valakit, csak azért mert keresztény...

Vele való nézeteltérésem oka egyszerű. Én nem azt tartom, hogy a szervezett vallás minden gonosz gyökere. Két okból. Ezek közül egyik sem arra céloz, hogy ilyent kijelenteni átkos istentelenség és káromlás. Más okaim vannak.

Az első ok: a "gonoszság" erkölcsi, etikai kategória. Mint olyan, az egyén gondolkodásától, döntéseitől függ. Az egyéni döntésekre külső körülmény lehet ugyan kihatással, viszont sosem determinálja azt. Ha ezt állítanánk, egyenértékű volna azzal, mintha feloldanánk mindenkit az erkölcsi felelősség terhe alól, áttolva a hibát egy többé-kevésbé megszemélyesített jelenségre. Az csak a dolog pikantériája, hogy az említett jelenség emberekből, gondolkodásmintákból, mémekből, mozgalmakból, hagyományokból és társadalmi nyomásból tevődik össze, mely elemeknek mind meghatározható és fontos az emberi összetevője. Ezért, habár külső tényezők erősíthetik vagy gyöngíthetik, de a "gonoszság" okát az egyén rendelkezésére álló és az ő döntési hatáskörében rejlő jelenségben, tényezőben kell keresnünk. 

Második ok: éppen ezért arra szorulunk, hogy a probléma gyökerét mélyebben keressük. Erre ki is tértem másik blogomon, melynek legutóbbi, majd négy hónapja megírt szövege így szól:

Egy embert addig fenyeget a valóságtól való elrugaszkodás veszélye, amíg azt tartja, hogy a szubsztanciák önmagukban létező és nem elmefüggő dolgok. “De hát ez így SZÉP”, “így HELYES”, “így JÓ”, mindaddig azt fogjuk hinni, hogy ez így van, amíg észre nem vesszük, rá nem jövünk, hogy nem létezik a “SZÉP”, a “HELYES”, a “JÓ” önmagában. Nem lebeg valahol láthatatlanul a levegőben vagy valami még láthatatlanabb halmaz kellős közepén csak arra várva, hogy valamire rácsatlakozhasson és onnantól fogva amaz “SZÉP” és “JÓ” lesz. Az egy dolog, hogy valamit szépnek, jónak, helyesnek érzékelünk, tartunk, ítélünk, de ez a mi szubjektív értékítéletünk. Amennyiben ezt elfelejtjük, a szubsztanciákat önmagukban létező, objektív lényeknek tekintjük és hajlamosak leszünk saját szubjektív látásmódunkat rákényszeríteni másokra. Mert az “így JÓ”, “így “HELYES”, “így SZÉP”. Viszont, amennyiben ráébredünk arra, hogy mindezek csupán az elménk szüleményei, szabaddá válhatunk tőlük és másokat is szabadon hagyunk.

Véleményem szerint ez áll a rombolás középpontjában. Ha az ember nem tekintené az említett dolgokat, mint "Jó", "Rossz", "Illő", "Üdvös", "Kárhozatos" önmagukban létező dolgoknak, akkor egy csöpp erőfeszítést sem tenne annak érdekében, hogy erről másokat meggyőzzön. Viszont mindaddig, amíg ebben a hitben él, feljogosítva fogja magát érezni arra, hogy a "magasabb igazság" nevében mindenfélét elkövessen, valamint az általa szubjektíven hitt dolgokat mint objektív valóság tanítsa gyerekeinek és mások gyerekeinek. Ez már a dolog természeténél fogva kognitív disszonanciát okoz, hiszen adott emberpalánta azzal fog felnőni, hogy saját szubjektív érzéseinek nincs létjogosultsága az "örök, objektíven létező irányelvek és meghatározásokkal" szemben. Ez frusztrációhoz és elfojtásokhoz vezet. Mindez azért, mert valaki, aki rá nagyobb hatással volt, elmulasztotta felismerni a különbséget saját szubjektív ízlése és az objektíven létező dolgok között.

Nagy igazságot mondott az, aki legelőször megfogalmazta, hogy a pokolra vezető út jószándékkal van kikövezve. Mert hiszen saját kritériumuk szerint sosem gonoszságból követik el e hibát és ebből kifolyólagos atrocitásaikat az emberek. A "jószándékot" önmagában-létező entitásként kezelő hominid pokolra vezető utat kövez ki leges-legelsősorban önmaga számára, másodsorban egy segítő kezet  nyújt ebben a környezete irányába is. Lassan csökkenni fog, majd idővel teljesen megszűnik a kritikus gondolkozása - ez kimutatható -, brutálisan lecsökken a vallások szerint "lelkiismeretnek" nevezett képessége és ez már egyenes út arra a szintre, amit maga a vallásos szóhasználat nevez "gonosznak". Természetesen azzal a kitétellel, hogy ugyanezen emberek fogják eldönteni, mi lesz a "Jó" és mi lesz a "Gonosz", újonnan torzult ítélőképességük birtokában, vagy épp annak hiányában.

Így eshet meg például a Hitchens által is többször felemlített eset, hogy a szegényekért való jótékonykodás azzal társul, hogy megvonjuk tőlük és megtiltjuk nekik pont azt a tényezőt, amely nekik igazán segíteni tudna. Hogy pontosan kire célzott, most nem fogom megemlíteni, egy cikkben két "szent" túl sok lenne. Az ideológiai alapú jótékonykodás, vagy mások életébe való ideológiai alapú beleszólás ilyenkor jelentkezik és kúrja el rendszerint a helyzetet.

Ahogy mondád, Hitch, Rot In Peace!

Tisztellek.

Read more »

Az idő nyila

A gyertya füstje, hője és fénye miért nem áll össze gyertyává? A kirántott tojás miért nem áll össze és mászik vissza a tyúkba? A földön heverő falevél miért nem megy vissza a fára, az ág, amelyiken van, miért nem húzódik vissza a törzsbe és az a magba, amaz meg a gyümölcs közepébe miért nem épül bele? Állítólag senki sem tudja. 

Read more »

Titokzatos kérdések, titokzatos válaszok

Ezt a témát Eliezer Yudkowsky-tól kölcsönzöm, illetve az ő leírására támaszkodom. Van egy olyan jelenség, mely szerint összemossuk azt, ami tudás, azzal, ami a tudás érzetét adja. Olyan "titokzatos" kérdésekről van szó, mint az, hogy "Mi a tűz?", "Mi mozgatja az izmokat?". Elég volt készpénznek venni valaki "bölcsnek" a megjegyzését, miszerint ezek titokzatos dolgok, melyeket a tudomány soha a büdös életben nem fog tudni megmagyarázni és a tömeg máris nyitott arra a magyarázatra, mely a tűzre azt mondja, hogy egy flogiszton nevű anyag, mely a fába lett zárva, és hő hatására kiszabadul belőle. Vagy az izmok mozgatójára kitalálni az "elan vital" elméletet, miszerint van egy életerő, belső lendület, ami mozgat. Hasonló dolog az emberi tudatosság kérdésére a "lélek" választ adni, vagy valami hasonlóan kézzelfoghatatlan és ugyanolyan misztikus kifejezést.

De ezek az elméletek nem adnak új tudást, az eredeti kérdés ugyanannyira titokzatos marad, mint addig. A flogiszton elmélet nem magyarázza meg, hogy mi is az a flogiszton, hogyan hat, miért hat úgy ahogy hat, az elan vital elmélet meg nem magyarázza meg, hogyan hat az akarat erre az elan-ra és az elan az izmokra. Amiben az ilyen titokzatos válaszok kimerülnek, az az elmélet nevének hangoztatása: flogiszton! Elan vital! És mostanában: vonzás törvénye! Karma! Az... Semmi új információt nem kapunk ezért, hogy ezek az állítólagos dolgok hogyan is működnek, mi alapján, de mivel valaki adott egy titokzatos választ, ezért úgy tűnik, mintha most már tudnánk, de aztán mégsem.

Yudkowsky a titokzatos kérdések témakörben négy kritériumot említ, amiről fel lehet ismerni ezt a bullshit kategóriát:

    1. a magyarázat nem jelzi előre az előreláthatót, hanem megállítja a kíváncsiságot. Ad egy választ, ezzel lezárja a kérdést, de a válasz nem ad semmit.

    2. a hipotézis nem tartalmaz semmi változó, mozgó részt, komplexebb mechanizmust, csupán egy "erő", egy "tér", egy "szubsztancia", amiről elhangzik, hogy emitt vagy amott van, vagy épp mindenhol. Viszont az, hogy ez a titokzatos erő miért éppen így viselkedik, ahogy a hipotézis leírja, elvész a titokzatosság ködében.

    3. azok, akik kedvelik az ilyenfajta magyarázatokat, ignoranciájukkal dicsekednek, hangos szóval hirdetik mindenfelé azt, hogy milyen fantasztikus ez a jelenség és hogyan győzi le a tudományt, meg mennyire kívül áll a mindennapos dolgok körén és nem alkalmazható rá tudományos magyarázat.

    4. a kérdéskör még azután is titokzatos marad, hogy a hipotézis választ adott rá, és ugyanúgy rendelkezik a csodálatos megmagyarázhatatlanság mesés tulajdonságával, mint azelőtt.

Minderre egyetlen egyszerű pirulát ad Yudkowsky: meg kell értenünk, hogy a titokzatosság a kérdések tulajdonsága, nem pedig a válaszoké.

Read more »

Érvelés fail

Két fajta, gyökeresen különböző gondolkodásmód létezik. Két féle gondolkodás, mely között párbeszéd nem lehetséges, annyira ellentétesek az alapfeltevéseik. De nem csak azok hanem maga a mód is, ahogyan a két módozat szerint információhoz, tudáshoz jutunk. Ugyanakkor a közöttük lévő hasonlóságok sokakat hiábavaló párbeszédre ösztönöz.

• 1. Nevezzük egyeseknek

a. Amit érzékelek az nem térkép, hanem maga a terep. 

b. Benyomásaimat, ismereteimet nem a térképről szerzem, hanem a terepről. 

c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam az objektív valóságról.

d. Mindebből következik, hogy ugyanazon terepről több embernek ugyanaz a térkép lesz a fejében.

• 2. Őket meg ketteseknek

a. A térkép alakja nem a terep alakja, ugyanúgy a térkép tökéletlensége nem a terep tökéletlensége. 

b. Benyomásaimat vegyesen szerzem a térképről és a terepről, de amennyiben a terepet nem láthatom, úgy csak a térképről. 

c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam egy valósnak érzékelt dologról.

d. Mindebből következik, hogy külön emberek fejében létező térképek ugyanannyira különböznek, mint alma meg körte.

• Az első módon gondolkodók úgy tartják, hogy ezer ember hite elegendő bizonyíték arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek: 

a. Amit érzékelnek, az maga a valóság, hisz dirrekt módon azt érzékeljük ami van. Mint egy videokamera.

b. Ami kint van, az lesz bent is. Bent nincsen semmi kép anélkül, hogy valami előbb kint ne lett volna.

c. Az a hit, ami – mint belátom – szubjektív dolog, annyiban szubjektív, hogy a saját érzékelésemet tükrözi az objektív, külső valóságról.

d. Mindebből az következik, hogy ezer ember hite személyes és e hit léte objektív valóságra utal, tehát az az objektív valóság létezik.

e. Végül pedig teljesen legitim, hogy én is ugyanebben higgyek. Ha másnak fontos annyira, hogy az életét tegye rá, akkor ez a legkevesebb amit tehetek.

• Érvelési hiba:

E1. 1.e: Az érvelés során használt premisszák szerint a másik ember hite  valóságról alkotott kép. Egy térkép. Mégis úgy bánik vele az érvelés, mint az objektív valóság részével, és tovább már nem a valóság leképezéseként használja. Saját törvényét szegi, ez pedig, mivel hitrendszert érint, kognitív disszonancia. Csúsztatok, mert valamit csupán az általa nyújtott érzések miatt akarok elhinni. Bujkálok saját szubjektivitásom elől. Tagadásban élek, és szereztem valamit, ami eufóriát ad, az eufória pedig elfedi azt, ami elől menekülök. Ha az, amit szereztem alkohol vagy drog, akkor azt mondják rá, hogy függőség, veszélyes, elszakít a valóságtól és kezeltetni kell. Ha ugyanaz a betegségem, de tündérmesével etetem magam, az társadalmi elismerésnek örvend és nem kezelik sehol. Sőt, elvárják, hogy ugyanazt egyem én is, mert ha nem, színvak vagyok meg süket, meg miegymás. Akkor ugyan kik kezelnék az ilyesmit? Vak vezet világtalant?

• A második módon gondolkodók viszont úgy tartják, hogy "egymilliárd ember hite" sem alap arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek:

a. Amit azok érzékelnek az nem mond semmit a valóságról Az egy reprezentáció, egy értelmezés.

b. Általában véve a benyomásaikat vegyesen szerzik a valóságról és maguk és mások fejében élő reprezentációiról, viszont láthatatlan valóság esetén csupán saját maguk és mások reprezentációira tudnak támaszkodni.

c. Ebből az következik, hogy esetektől függően egy párszáz generációs, csupán mások fejében élő dolgok alapján végzett térképmásolás alapján állítják azt, hogy valaha volt terep is. L. R. Hubbard is megcsinálta, nem nagy kunszt, csak mivel a szemünk előtt tette, annyira azért nem hiszünk neki.
d. Hiába adjuk össze egymilliárd ember konkrét dologról alkotott személyes hitét, nem egymilliárdszor kapjuk ugyanazt, hanem egymilliárdszor másvalamit. Habár az "egymilliárd ember Gittegyletről való képalkotása" értelmezhető kifejezés, "egymilliárd embernek a Gittegyletről alkotott képe" már nem értelmezhető ugyanabban az értelemben. Az. "egymilliárd ember hité"-nek még értelme sincs. Ugyanúgy semmi értelme az "őseink hite", "szentek hite", "évezredes hit", stb. kifejezéseknek. A hit egyszerre csak egy fejben létezhet, ezért természetes korlátja az az emberi agy, amelyben benne van, az agynak meg tér- és időbeni korlátai vannak.

e. Ezért a maximum amit elmondhatunk egymilliárd ember hitéről az az, hogy nekik valami külön-külön dolog, amiről azt hiszik, hogy ugyanaz, ami a szomszéd fejében is van, valamiért fontos. Annak van a legkevesebb valószínüsége, hogy ez a legkevésbé is kötődjön a valósághoz. Sőt, az E1. alapján ez a valószínüség is gyakorlatilag a nullával egyenlő.

• Érvelési hiba:

E2. 2.e. Az érvelés hibája abban rejlik, hogy ha egyesek olvassák, amúgy sem értik, mert még logikusan is szubjektív alapon gondolkodnak, ha meg kettesek, akkor ezzel csak az érvelés hiábavalóságára emlékezteted őket, ami egy elég privát és fájó gondolat...

Na, erre kössél bogot!

Read more »

David Hume - 300

Szombaton volt David Hume születésének háromszázadik évfordulója. Egy számomra nagyon kedves skót volt, amig volt. A jelenleg érvényben lévő kor-korlátozási uniós törvények miatt nem érhette meg a hétvégi fergeteges bulit, amit tiszteletére rendeztek volna. Viszont írt csomó érdekes dolgot, melyet három percben az alábbi videó bemutat:)

Read more »

Csodavarrás 3. - Várakozás az örökkévalóságig

Előzmények:

Csodavarrás 1. – Egy kis metodológia

Csodavarrás 2. – Körülmény és összefüggés

...no meg egy rövid ízesítő:

(folytatás)

Eddig gondolom tiszta, hogy amennyiben a vallást összekeverjük a megmagyarázhatatlannal, csak magunkból csinálunk hülyét. Nos, akkor lépjünk tovább.

Azzal a kijelentéssel szintúgy problémám van, hogy a vallás a dolgok miértjével foglalkozna. Mi a célja ennek, mi a célja annak, amannak? Itt két lehetősége van, vagy kijelenti, hogy „misztérium”, ez esetben sok kárt nem tett a témában, vagy pedig kijelenti, hogy „azért, hogy ez meg ez a végső állapot létrejöhessen”. Az ilyen „végső állapotokkal” csupán az a probléma, hogy eddig még senki sem látott ilyen izét. Emberek százmilliói szenvednek, mert ez „garantálja” egy örökkévalóságig tartó boldogság – mint végső állapot eljövetelét. Többezren végeznek a jelenben öngyilkos merényletet, mert azzal „garantálják”, hogy megkapjanak 70 szűzet, mint „megérdemelt, végső állapotot”. Egy FVX fiktív vallás tagjait egy örökkévalóságig tartó „VÁ” végső állapot reményében rá lehet venni, hogy ugyanazt az állapotot a jelenben nélkülözzék, sőt, ezt boldogan tegyék. Ez egyszerű pszichológiai jelenség, ennek nem kell igaznak vagy hamisnak lennie ahhoz hogy működjön vagy ne működjön. Akkor is működik, ha esetleg igaz, s akkor is, ha nem. Éppen ezért válik be már sokezer éve. Most kockáztasson az ember? Mert mi van, ha mégis igaz?

Van aki ostorral hajt, s van aki mézesmadzaggal vonz.

Ezzel csak az a probléma, ami a Pascal fogadásával: ha van isten s hiszek benne, akkor az nekem jó, de ha nem hiszek benne, nekem rossz. Ha nincs isten, akkor mindegy, hogy hiszek benne vagy nem. Tehát nekem az a legjobb fogadás, ha még az isten nemléte esetén is a létezésére teszem minden pénzem. No de ez bajos, mert Pascal nem vette figyelembe, hogy többezer lehetséges isten van, tehát nem lehet ilyen egyszerűen kibújni a gondolkodás terhe alól. Ugyanígy többezer lehetséges „végső kimenetel”, „végső állapot” van. Egy vallás sem fog fennmaradni, amennyiben létezésének értelme egy végső cél szolgálata a jelen mellőzésével. Vagyis fennmaradhat, mert emberhátteret mindenféle ideológiára lehet találni, de koherens sosem lesz. Éppen ezért drasztikus létszámcsökkenések várhatóak, amelynek folyamata már érezhető. Ez nem filozófiai álláspont, ez a multikulturalitásból és mindenféle információ elérhetőségéből fakadó logikai következmény és tény.

http://www.atheistcartoons.com/?attachment_id=4063">

(folyt. köv)

Read more »

Csodavarrás 2. - Körülmény és összefüggés

Előzmény: Csodavarrás 1. – Egy kis metodológia

(folytatás)

Tehát: minden olyan esetben, amikor valamire nincsen magyarázat (ami tudományos, falszifikálható – fennáll a lehetősége, hogy további vizsgálatok megdöntsék vagy módosítsák), csupán arról van szó, hogy

1. Nem ismerjük, hogy a jelen lévő körülmények közül melyik az, amelyik releváns. Például egy barna téglát nekidobok az ablaknak, az betörik. Körülmények: a tégle színe, tömege, alakja, sűrűsége, az ablak átlátszósága, törékenysége, ellenállósága, vastagsága. Itt például nem számít az, hogy a tégla milyen színű vagy mennyi az ablak fényáteresztő képessége. Amennyiben kéznél lenne egy tökéletesen elfogadható és reprodukálható magyarázat, de nem a releváns körülményeket választottam ki, olyan magyarázatokra juthatok, mint pl: a tégla attól törhette be az ablakot, mert barna, stb. Egy barna papír nem fogja betörni az ablakot (pedig barna...), ezért ez a magyarázat esni fog. Továbbá, ha betörik az ablak, de nem tudjuk mitől, vagy kitől (az eszközöket elvitték, rég történt, stb), szintén nem fogjuk ismerni a körülményeket. „Lehetséges” magyarázatokat dolgozhatunk ki, több olyan esetre, amikor vagy a K1, vagy a K2, stb. körülmény állt fenn. Ezekben az esetekben a magyarázatunk nem bizonyítható, de nem azért, mert valami természetffölötti történt, hanem azért, mert több lehetséges körülmény állhatott fenn.
2. Amikor nem ismertek az összefüggések, akkor hasonló helyzetben vagyunk, mint a tudomány párszáz éve. A körülmények változtatása által próbáljuk az E eseményben beálló válozásokat kvantifikálni, mérhetővé tenni. Amennyiben ez nem sikerül, még mindig nem jelenti azt, hogy az esemény megmagyarázhatatlan, csupán azt, hogy a releváns körülményeket még nem tudtam olyan mértékben variálni, hogy egy összefüggés léte világossá váljon előttem. Nem fogom tudni megmagyarázni, hogy miért jelenik meg villám (ami tűz) pont akkor, amikor zápor van (víz), stb.  Ha nem ismerem az összefüggést az kőolaj ára és a kenyér ára között, akkor nekiállhatok és módosíthatom a paramétereket: kőolaj árát vihetem fel vagy le pár napig, figyelve a kenyér árában beállt változást. Amennyiben ezt a kísérletet több évig végzem, észrevehetem, hogy habár pár hónap késéssel, de a kőolaj ára befolyásolja a kenyér árát, mivel a kőolajből üzemanyag lesz, azzal mennek a mezőgazdasági gépek, kamionok, a pékség főnökének kocsija, stb. Itt megállapíthatok egy összefüggést, miszerint a magas kőolaj ár és a magas kenyérár összefügg. A másik aleset, amikor nagyjából ismertek a körülmények, de az ok-okozati összefüggések megközelítésénél problémák vannak. A körülmények: felgyúlt a lámpa, megnyomtam egy gombot. Az ok-okozati irányt meghatározom: a lámpa felgyúlása okozta azt, hogy én megnyomtam a gombot. Hogyan? A lámpa mindig és mindenkor, amikor fel akar gyúlni, vágyat ébreszt bennem, hogy megnyomjam a gombot. Ellenőrízhető? Természetesen: ahányszor a lámpa felgyúlt, én mindig fel akartam kapcsolni. Akkor miért nem gyúlt fel pl most, hogy megnyomtam a gombot? Mert most nem a lámpa akart kigyúlni, hanem én akartam önálló kezdeményezésből megnyomni a gombot. Ergo: az én döntésem irreleváns, nem számít, a lényeg, hogy a lámpa mit akar... Tehát ok-okozat irányra vigyázni, gyerekek!

Összesítve: ha valamire nincs tudományos magyarázat az nem jelenti azt, hogy valamire nem létezhet tudományos magyarázat. Lehet, hogy nem ismerünk minden releváns körülményt, lehet, hogy nem ismerünk minden összefüggést, és lehet, hogy eleve rossz oldalról közelítjük meg az ok-okozati összefüggés kérdését.

Éppen ezért csodának nyilvánítani valamit, aminek tanulmányozására véges időt szenteltünk, mert e véges idő alatt nem találtunk rá magyarázatot, felelőtlenség és nem tanúskodik különösképpen letisztult metodológiáról.

(folyt. köv)

Read more »

"Csodavarrás" sorozat 1. Egy kis metodológia

(egy aktuális cikk)

Már az elején ki szeretném fejezni, hogy nem elírásról van szó, sőt ezzel a szóval többet akarok kifejezni, mint amennyit ki lehet egy oldal szöveggel.

Ez az írás több részre fog oszlani, mert ugyebár egyből senki nem fog nekivetemedni elolvasni egy nyolcoldalas dokumentumot. Én legalábbis kétszer meggondolnám...

Hosszú tekergéseken keresztül a következő „téziseket” állítom fel és igyekszem bebizonyítani: a vallásnak nem dolga a világ jelenségeinek magyarázata, ebből kifolyólag problémás a „csodák” értelmezése és kezelése, továbbá problémás a „végső célok” posztulálása, kijelentése. Mindehhez szigorúan metodológiai szempontból közelítek, és a végső pont amire el szeretnék jutni az az, hogy magára a „vallásra”, mint jelenségre tökéletesen természetes, emberi magyarázat lehetséges, és ezért nem tartozik a „csoda”, a „természetfölötti alapítás” kategóriába. Csupán a csodák beazonosításánál követett módszertant használom. Aztán, ha minden jól megy, kikezdem a sorozat végén, vagy új sorozatban a véletlen egybeesések és a szerencse témakörét is. Na.

Lóra fel!

Szokták mondani, hogy a tudomány a világ megmagyarázásával foglalkozik, a vallás meg azzal, hogy a világ értelmére rávilágítson (egyik a hogyan, másik a miért). Ezt így problémásnak találom. Ugyanis modják még azt is, hogy ahol a tudomány kudarcot vall, áveszi a helyét a hit. Ebből az utóbbi mondatból az következik, hogy a vallás mégiscsak magyarázni akarja világot, viszont felmerül az a probléma, hogy ahogyan a tudomány egyre több dolgot tud megmagyarázni, egyre kevesebb helyet enged a hitnek. Puff.

Nos, közelítsük meg a problémát a tudomány és a magyarázat szempontjából: mikor lehetséges valamit megmagyarázni? Tegyük fel, hogy van egy E esemény. Ezt az eseményt megfigyelik, felállítanak egy T elméletet, amely kijelenti: K1,...,Kn körülmények fennállása esetén, mivel léteznek ezek között L1,...,Ln törvények, az E esemény törvényszerűen bekövetkezik. A T elmélet tesztelése úgy történik, hogy beállítanak mindenféle körülményt: olyant, amelyekben a K1,...,Kn jelen van, olyanokat, amelyekben egy bizonyos Ki vagy Kj hiányzik, stb. Amennyiben a teljes körülményhalmaz az ismert L1,...,Ln törvények alapján megismételhetően és leellenőrízhetően az E eseményt produkálja, a T elméletet elfogadhatjuk mint az E esemény magyarázatát.

Ebből következik, hogy a következő esetekben nem találunk magyarázatot az E eseményre:

1. A K1,...,Kn körülményhalmaz nem ismert
2. Az L1,...,Ln összefüggéshalmaz nem ismert. Vagy pedig ismertek a körülmények, de rossz oldalról közelítjük meg a kauzalitás kérdését (hogy mi okoz mit), ezért az összefüggéseket nem tudjuk meglátni.

(folyt. köv)

Read more »

Prime Directive

Egy kis etika, így a két ünnep között.

A Star Trek világában az Elsődleges Irányelv megtiltja Picardnak, hogy beleavatkozzon egy civilizáció életvitelébe, hogy rákényszerítsen egy életrendet, ha azok nem kérik azt kifejezetten.

A Star Trek TNG sorozat első évadában (ep.8, Justice) Wesley Crushert halálra ítélik egy bolygón, mert fűre lépett. Picard nem avatkozhat be az elítélő kultúrába. Nos, let me be the Devil's Advocate, ebben a helyzetben, ha a kimentés mellett döntene, nem Picard avatkozna bele egy másik kultúra értékrendjébe, hanem azok avatkoznának bele az övébe. Ha az erdőben egy vaddisznó csörtet felém és nálam puska van, lelövöm. Ugyanakkor nem akarok a vaddisznóra ráerőltetni egy olyan kultúrát, amire nincs megérve, nem rakok eléje tányért és ezüstkést meg villát... Nem akarom ráerőltetni, hogy támadás előtt szándékát lefaxolja nekem. 

Röviden, szükséges megkülönböztetni a mások életébe való beleavatkozást a mások által átlépett határvonaltól. 

Az epizód végét még nem láttam, azért vontam le egy következtetést még azelőtt. 

Szórakozom.

Magamban.

Picard megoldása: "There cannot be justice as long as laws are absolute" (Nem lehet igazság mindaddig, amig a törtvények általánosak és örökérvényűek). "Even Life itself is an exercise in exceptions" (Az Élet önmaga is egy gyakorlat a kivételes helyzetekre).
Riker hozzáteszi: "When has justice been as simple as a rule-book?" (Mikor volt az igazság egyszerű, mint egy szabálykönyv?)

Költői, de lehetett volna még bontani a témán. Kár, hogy szorította őket az idő...

Read more »

Itt valamit nem értek

Az első szintetikus életforma megszületése után olyan vádak érték Craig Ventert, mint "istent játszik".

Az érv szerint habár a vallás és tudomány kompatibilis, csak isten képes életet alkotni, és ha az ember úgy tesz, mintha isten volna, akkor ezzel kigúnyolja istent és barbári szintre süllyedhet.

Amiket itt nem értek:

A. egyszerű argumentum formában:

1. Ha csak isten tud életet alkotni, akkor mi az esélye annak, hogy az ember "istent tud játszani"? Nulla.

2. Ha ennek az esélye nulla, akkor mennyi a valószínüsége annak, hogy mindez barbári szintre süllyesztheti az embert? Nulla.

3. Tehát: Ha csak isten tud életet alkotni, akkor annak valószínüsége, hogy az ember barbári szintre süllyedhet élet alkotása miatt, nulla.

B.Továbbá:

Mi az a tényező az élet alkotásában, ami az emberből barbárt farag?

a) kevesebb tisztelet az Élet iránt?

b) kevesett tisztelet konkrét emberek felé?

c) kevesebb tisztelet egy isten felé?

Az elsőnek kevés a lehetősége. A folyamat olyan komplex és nehéz, hogy egyrészt a legutolsó dolog, amit a tudós ilyenkor tesz az, hogy elbagatellizálja (15 évnyi kutatás és kisérletezés csupán erre a célra irányítva, nem beszélve mindarról, ami idáig vezetett). Másrészt meg ha egy ilyen komplex kutatás során valaki nem tud lelkesedni a munkájáért, az kiesik, egyszerűen nem lesz meg a motivációja, hogy csinálja.

A másodiknak is kevés a lehetősége. A kutatás nem a többi ember életkörülményének a megkeserítésére, hanem megjavítására irányul. Természetesen, legelőször egy szép kihívás a kutatónak, amivel értelmet ad a saját létének és jól érzi magát tőle, főleg, ha tudatában van, hogy ez a munka nem csupán önmagáért hasznos.

A harmadiknak már több a lehetősége. Az élet jelensége demisztifikálódik és a lezajló folyamatok megérthetővé válnak, reprodukálhatóvá. Egyre kevesebb a szükség arra, hogy a meg nem értett természetes folyamatokat egy "god of the gaps" érvvel tömjük be. A villám nem isten haragja és a gravitáció nem intelligens gerelyhajítás.

Tehát, amikor a félelem arra irányul, hogy "ha az ember istent játszik, akkor barbári szintre süllyed" durván annyit jelent, hogy "ha az ember követi természetes kiváncsiságát és használja az agyát, akkor nem fogja tiszteletben tartani istent".

C. "Ha az ember követi természetes kiváncsiságát és használja az agyát, akkor nem fogja tiszteletben tartani istent" - kinek probléma ez?

a) a kutatónak, aki a szintetikus életformát létrehozta (és majd valamikor létre fogja hozni az első mesterséges életformát - persze ez is le lesz tagadva azzal, hogy "nem mesterséges életformát hozott létre, csak újraépített egy potenciálisan létezőt"...)

b) a Nagyérdeműnek, aki nagy kérdőjellel a feje fölött áll és néz, mint borjú az új kapu előtt, hogy "Na most akkor mi van?"

c) annak, aki e kijelentést mondja.

Az első nem biztos, hogy probléma. A világon nemcsak istenhvők vannak, elég sok az ateista is. Egy ateistának nem probléma az, hogy egy olyan szerepet vállal fel, ami mögött eddig úgysem volt egy intelligens tervező. Ebben az esetben a kutató csupán a személyes megjelenítője, rendezője és irányadója egy halom személytelen fizikai és biokémiai folyamatnak. Ezzel nem lecsökkenti annak a jelentőségét, hanem kiemeli. Hasonló a zeneszerzőhöz, akinek a tevékenysége azzal, hogy megjelenít, rendez és irányt ad hangoknak, nem csökkenti a természetesen jelen lévő hangok jelentőségét. Vagy a festőhöz, aki alakzatba rendezi a különböző színeket.

A második lehet, hogy probléma. A közember számára zavaró lehet, ha azzal szembesül, hogy egyik oldalról azt hallja: az életet csak isten teremtheti, másik oldalról meg azt, hogy emberi is képes életet alkotni. Ám valószínüleg hamar túlteszi magát rajta, ha eszébe jut, hogy mindössze csak egy ellentétes nemű egyénnel kell együttműködnie és ők is képesek új életet létrehozni.

A harmadik szinte biztos, hogy probléma. Annak, aki számára T1 hite szerint egy P eseményt csak isteni tevékenység eredményezhet, amennyiben szembesül azzal a T2 ténnyel, hogy ezt a P eseményt ember reprodukálta, ahhoz, hogy megtarthassa az eredeti T1 hitét, át kell értelmeznie vagy a T2 tényt, vagy a P eseményt. Itt tehát vagy azt vitatja, hogy ez a P esemény nem is "az" a P esemény, hanem mondjuk egy P2, vagy pedig azt, hogy a T2 tény egyszerűen nem helyénvaló. Mert nem lehetséges, de ha mégis lehetséges, akkor biztos csak azért, mert valaki mindenhatónak képzeli magát, ami nem lehet igaz, egyrészt mert a (B.a) pont ezt szépen kizárja, másrészt meg a (B.c) szerint ez az illetőt egyszerűen nem érinti, egyszerűen nincs szerinte senki, akinek a szerepét magára venné. Az egyetlen, amivel jöhet az az, hogy kifejezi aggódását, hogy T1 címzetű hite veszélybe kerül.

Ergo: az érv, miszerint "csak isten képes életet alkotni, és ha az ember úgy tesz, mintha isten volna, akkor ezzel kigúnyolja istent és barbári szintre süllyedhet" nem érv. Csupán annak az aggódásnak a kifejezése, hogy egy T2 esemény miatt veszélybe kerül a T1 hite. 

Magyarul: azt állítja, hogy vallás és tudomány kompatibilis, de attól fél, hogy mégsem, és ez számára ijesztő. Viszont ebben az esetben mindaz amit mond nem a világ eseményeiről szól, hanem a saját szubjektív érzéseiről. Természetesen véleménynek álcázva.

Read more »

See things not as they are but as they might be

Egy nagyon fáradt embert látok. Egy nap alatt legalább egy tucat interjút adott az eseményről, látszik az arcán, hogy jól jönne már a megérdemelt pihenés. Hogy projektálok? Lehet. Nem tagadom, hogy fáradt vagyok, kimerült. Ahol beismerés van és nincs tagadás, ott nincs szükség projekcióra.

Majd írok egy kicsit az esemény filozófiájáról is, meg az érvekről, ellenérvekről. Ahogy a vizsgák engedik.

U.I.: amikor két éve említettem Craig Ventert, elzárkóztam a munkája elismerése elől. Most nem teszem. Nem azért, mert ez nagyobb eredmény és ezzel "megvásárolt", hanem mert a két év alatt sokat változtam. Örülök az eredménynek és talán még a kóddal is megpróbálkozom;)

Read more »

Nietzsche Albion - Socrates Wanderers 3-1

Megvolt a filozófusok focimérkőzése, nemrég értem haza.

Az első félidőben a Socrates Wanderers játékosa, Stephen Law hozott valamicske színt az amúgy lapos játszmába, viszont a második félidőben minden kimaradt helyzetért kárpótolt Tony Caroll három gólja, egy lesen ért humorista csele, amint ellopta a bíró szemüvegét, valamint egy pályára tévedt, alsógatyás úriember bíró által történő körbe-körbe kergetése és egy játékos általi földre teperése:D Ez így pont jó volt, mind a négy gólt a Heythrop College tanárai lőtték. (...amint kiderült, ez épp így nem helyes, lásd: update)

A meccs előtt, a szünetben és a legvégén egy dagenhami női skótduda együttes lépett fel.

Valamint, ami egy Monty Python-ihlette eseményről elmaradhatatlan, egy hamis-szakáll-stand is volt, csak hát természetesen nem megkövezési kellékként, hanem mint "filozófus-szakáll" árulták.

Update: végre előkerült egy sajtónyilatkozat, ezek szerint rosszul láttam, a németek harmadik gólját Thomas Porter lőtte (Manchester University) 
http://www.philosophersfootball.com/files/press-releases/Release_Matchday_Web.pdf

A fotókra még várok.

Update2
http://www.flickr.com/photos/spookyandie/sets/72157623911258969/show/
http://www.flickr.com/photos/clurr/sets/72157623902070077/show/

Read more »

Philosophers Football 2010

1972-ben a Monty Python egy legendás darabot hozott össze, a Filozófusok Fociját. Görög filozófusok játszodtak német filozófusok ellen. Körülbelül 90 percig idegesítették a közönséget azzal, hogy nem játszodtak semmi focit, csupán a pályán sétáltak, gondolataikba merülve és filozófiai vitákat folytatva, amíg egy adott ponton, az utolsó percben egyikük rá nem jön, hogy ha az életről csupán filozofálunk, semmi sem történik, néha félre kell tenni a filozófiát és egyszerűen csak élni az életet.

Idén, több brit filozófus és értelmiségi egy történelmi futballmérkőzés erejéig fel igyekszik támasztani e 38 éves eseményt. Szándékuk az, hogy népszerűsítsék a filozófiaoktatást, és a kritikus gondolkozás, valamint a párbeszéd fontosságát. Ezért holnap, május 9-én újrajátszodják a régi meccset, ami jelenleg a "Socrates Wanderers" és a "Nietzsche Albion" között fog zajlani, az észak-londoni Wingate&Finchley Harry Abrahams stadionjában.

Különleges büszkeségre ad okot, hogy a játékosok között ott lesz az egyik tanárom, Stephen Law, valamint egy másik filozófus, akivel tavaly egy házban laktam és jelenleg az ő volt szobájában, Tony Caroll. Rajtuk kívül persze még jelen lesznek olyan nevek, mint például Mark Steel és Tony Hawks humoristák, Graham Taylor, az angol csapat volt menedzsere, valamint A. C. Grayling. 

Ugyanakkor, nem is tagadhatom, hogy a mai est fénypontja volt, amikor teljesen váratlanul azzal a felismeréssel találtam szembe magam, hogy az a darab papír, amit nekem átnyújtottak, nem egy szórólap volt az eseményről, hanem egy JEGY! Azt hiszem, ennél kellemesebb meglepetés jelen körülmények között nem is érhetett volna, főleg, hogy a meccs utáni napon kezdődnek a záróvizsgáim filozófiából:DDDDDD

U.I.: most citromillattal fészbukcsoportként is!

Read more »

Fura világ

Fura világba vitt be engem a filozófia. Már nem arról beszélek, hogy hogyan hatott a gondolkodásmódomra, vagy milyen dolgokról gondolkodom másképpen. Természetesen ez is fontos, mert rendet tesz a fejemben, csak hát én nemcsak fej vagyok. Az elmúlt napokban azon küszködtem, hogy befejezzem minden írásbeli feladatomat, amihez olvasni is kell bőven, és ijesztő dolgot hoztak magukkal. Nem felismerést, nem vizsgalázat, hanem egy sokkal furább dolgot: minél inkább belemerültem a filozófiai vitákba, egyre gyakrabban vettem észre azt, hogy nem tudom, hol vagyok... Csak olvastam, meg olvastam, kb 1-2 sor/perc sebességgel, és ha a ház mellett egy autó ment el, vagy valaki a házban egy ajtót becsukott, a hang mindig más és más helyszínhez kötődött.

Egyik pillanatban Budapesten találtam magam, mert a hangok olyanok voltak, mint amelyekre onnan emlékszem,  máskor meg Gyergyóban, a szobámban, aztán Miskolcon, Pécsen, Szebenben, Szegeden, Marosvásárhelyen (és ott is legalább négy különböző helyen), Bukarestben, Londonban emitt-amott... és nem csak egy felmerülő emlék mindez, hanem annak a valós érzése, hogy épp hol tartózkodom. Felébredek az éjszaka közepén, és ott, félálomban nem tudom, melyik városban vagyok, melyik utcában. És eleinte csak ez, majd ugyanez ébren is, miközben belemerülök a filozófiába. 

És ez fárasztó. Aggasztó. Meg ijesztő. 

Vajon az Arany János utca? Virág negyed 22? Harangvirág utca? Rapid? Aleea Carpati? Novi 7? Bolyai tető? Szeben, Avrig utca? Szeged, Jósika utca? Fényi tér? Második kerület, Pasarét? Másik főváros és Aleea Zanelor? Észak-London? Roppant nehéz, amíg sorra nem veszem a hangokat, amiket hallok, esetenként mindazt, amit látok magam körül, és sorra ki nem zárom a lehetséges helyeket... hogy végül elérjek odáig: igen, Dél-London, Windmill Drive. 

Úgy néz ki, a szervezetem erőteljesen jelzi, hogy elég volt a helycserékből. Valami stabilra vágyik, ahol talán öt-hat év alatt hozzászokhat ahhoz, hogy nem a költözködésről szól minden. És ezt most a filozófia csalogatja elő, de a mélyén a stabilitás hiányzik.

Ugyanakkor azt a lázadozást is érzem, ami akkor jön elő, amikor eszembe jut, hogy egy-két hónap múlva ismét csak költözés, majd ismét, és ismét, még egy ideig. Egy darabig elég "jól" tudtam ezt racionalizálni, hogy minden költözés alkalmából a csomagom csak kisebb és kisebb, meg hogy megszabadulok a ragaszkodásaimtól, de már ez sem tud felvillanyozni. 

Nem csomagot akarok, amit innen-oda magammal cipelek, hanem egy helyet, ahova innen vagy onnan hazatérhetek, csomaggal, vagy akár csomag nélkül. És főleg nem emitt-amott kedves vendéglátó embereket, hanem egy olyan helyet, amelyet mint otthont meg tudok osztani, ahová már én tudok másokat vendégül látni.

Read more »

Agora

Jujj, ez a film nagyon tetszett. Már hónapok óta vadászok rá, de valahogy nem akart összejönni. Alexandriai Hypatia életéről szól, aki az első filozófus nő volt, matematikus, csillagász, és valószínüleg az alexandriai könyvtár utolsó könyvtárosa. Rengetegen keresték meg, hogy hallgathassák a tanításait és ígéretes jövő állt előtte. Viszont hamarosan egy keresztény banda áldozatává vált, akik kivégezték, mert "idejét teljes mértékben mágiára, asztrolábokra és különféle hangszerekre áldozta és sátáni ármánnyal sokakat megvezetett..." (Ióannész, Nikiu püspöke).

"Well, not to have a centre... just breaks my heart"

Read more »

Ketyeg, ketyeg...

A nap idézete Heideggertől, ami miatt le kellett szigeteljem az elektromos csatlakozókat az egész szobában, nehogy szikrát produkáljanak:

“The formally existential totality of Dasein’s ontological structural whole must therefore be grasped in the following structure: the Being of Dasein means ahead-of-itself-Being-already-in-(the-world) as Being alongside (entities encountered within-the-world). This Being fills in the signification of the term “care” [Sorge], which is used in a purely ontologico-existential manner.”

Így még nem jártam...

Read more »