Alternatív karácsonyi üzenet 2


Elgondolkoztam azon, hogy mi lehet a Karácsony üzenete most, és minden ember számára. A gondolatsort az a meggyőződés indította el bennem, hogy amennyiben egy szakrális eseménynek valmilyen mondandója van, az nem szorul határok közé, nem csak azokat érinti, akik értik a nyelvezetét, bennfentesek valamiféle "misztikus" közösségben, vagy elkötelezettek egy bizonyos hitrendszer, világnézet mellett.

Merész gondolat.

Viszont kétezer évvel ezelőtt, amikor hitünk szerint Jézus Krisztus megszületett, nem voltak keresztények, akik úgymond 'csettintésre' odafordultak volna, hogy csodálják, imádják, nem voltak karácsonyi hagyományok, nem volt semmi globális közmegegyezés sem, hogy aznap mindenképpen ünnepet "kell" üljenek, netalántán megértéssel, szeretettel forduljanak egymás felé.

Mindaz, ami volt, az pár szóval leírható: eléggé normális, mindennapi élet. Ebben benne van minden, ami az életet jellemzi: örömök, nehézségek, közelség, ellentétek... És a legszentebb esemény ebben a közegben történt, nem egy rózsaszín felhőben, csilingeléssel körülvéve. A trágyás istálló volt a legtávolabb a feldíszített palotáktól, a fényes kommersz-ragyogástól és... és igen, a megértéstől is. Ugyanis annak eredménye, szimbóluma, hogy valaki nem fogadtatott be otthonosabb, melegebb, kényelmesebb helyekre.

Az elmúlt év sokak számára lehet, hogy gyönyörű volt, ismét sokak számára egyre nehezebb viaskodás, hogy fenntartsák családjukat, hogy merjenek értelmet találni ebben az életben és reménykedni egy szebb jövőben - akármilyen is legyen az. Meggyőződésem, hogy a Karácsony üzenete ezen körülmények között is valós, és észrevehető mindenki számára, aki függetlenül hit és világnézettől egy kis időt mer szakítani, hogy reflektáljon mindarra, amik történtek. 

Mert mi az, ami a Karácsony középpontjában van? Isten, a távoli, ijesztőnek tűnő, elérhetetlen Isten azt mondta: közeli, barátságos és elérhető akar lenni. Hol történt mindez? A legvalószínütlenebb körülmények között. Most őszintén, gondolná valaki, hogy saját városában éppen most születik meg az Isten? No jó, lehet, hogy ez nem a legjobb példa, nem elég közeli. És a szomszéd utcában? Rendben, ki ismeri manapság a szomszédokat... A saját házában? Menjünk tovább: és ha mindehhez el sem kell hagynunk az önmagunkat képező határokat? Igen, arról beszélek, hogy valami mindig jelzi azt, hogy bennünk valami/valaki születőben van.

Gondoljunk csak vissza a jelekre, amelyek az év folyamán, az utóbbi hónapokban velünk voltak. Valaki mondott valamit, ami elgondolkoztató volt, és pont jókor jött... Valaki ránk nézett, amikor senki más... Valaki mellettünk volt, amikor azt gondoltuk, hogy teljesen magányosak voltunk... Valakinek fontosak voltunk, nem azért, mert pénzünk van, eszünk, befolyásunk, szépségünk vagy tehetségünk... Vannak dolgok, amikre máshogy nézünk, mint egy évvel ezelőtt, de nem azért, mert azok a dolgok megváltoztak, hanem azért, mert bennünk változott valami, bennünk született meg valami új, ami mindent átértelmezett, ami mindennek új értelmet, új létet adott.

Mindennek tükrében szeretnék mindenkit meghívni arra, hogy igent mondjon arra, ami születőben van önmagában. Merjünk igent mondani arra ami az év folyamán nagyobb nyitottságra, megértésre és befogadásra ösztönzött. Merjünk elidőzni annál, ami mindezzel szembesített. Ha tiszta a fejünk ilyenkor, merjünk gondolkodni, kérdéseket feltenni. Ha nem annyira, az sem baj, engedjük, hogy mindaz, mi új volt és tápláló, hadd legyen ideje ránk hatni. 

Pár nap múlva úgyis egy másik év lesz, új kihívásokal, örömökkel és nehézségekkel. Merjünk időt adni magunknak, most, hogy új lendületet vegyünk a holnapra.

Áldott Karácsonyt!

Alternatív karácsonyi üzenet 1

Itt, Nagy-Britanniában hagyománya van annak, hogy minden Karácsonykor a Királynő szól a néphez. Az első ilyen üzenet, amit rádió közvetített,1932-ben hangzott el, 25 évre rá megtörtént az első tévés üzenet is, egy kissé lámpalázas királynővel, aki félve rendezgeti a papírjait, nehogy valami rosszul süljön el. Aki kíváncsi rá, a jutúbon ott van.

A Channel 4 ugyanakkor, már tizenhatodik éve egy "alternatív karácsonyi üzenetet" közvetít, azt hiszem tavaly volt az első, amikor az időpontja nem ütközött a Királynő beszédével. Idén a beszédet egy közismert személyiség mondja, a videó első két perce őt mutatja be.

Enter Miszter Prezident:



Nyelvlecke, egy helyen a züsszes!

Szóval:
Pár hete a székely jutúbon megjelent a "Nyelvlecke magyaroknak", mindannyiunk nagy derülésére. És gondolám, be fájin lenne ide beembeddelni a züsszeset, hogy a zember asztot hama mekkapja ha kéne valamikó. Kopirájt: szerzői, nem én.

















Kezicsókolom!

Steamboat Willie

Tegnap volt 80 éves az első hangos rajzfilm, Walt Disney Steamboat Wille-je. Rákerestem, megnéztem, és egyszerűen zseniális. Volt-e egyáltalán új motívum a rajzfilmekben azóta is (még a digitális éra előtt, vagy akár utána is) ?


Bölcs mondás

"Ha szélesebb a mosolyod, mint nekem, az még nem jelenti azt, hogy boldogabb is vagy.
Lehet, hogy csak a fejed nagyobb..."

Ma ezen szórakoztam a könyvtárból hazajövet. Azt hiszem, még most is...

Ne bántsd a szegény bankárt


Az elmúlt két héten főleg az elmúlt napokban, amikor kezembe vettem egy újságot, már tudnivaló volt, hogy ami benne le van írva, az már rég nem aktuális. A világ pénzügyi-gazdasági élete kezdett kiszámíthatatlan lenni, minden roppant gyorsan változott. Aki aktuális hírt akar, annak csak egy választása van: utánanézni az interneten, ahol nem 5-6 órával vannak lemaradva a hírek, hanem csak 15 perccel.  

Ebből a helyzetből kifolyólag szinte elkerülhetetlen az a helyzet, hogy a Tisztelt Újság beszámol egy bombasztikus hírről – szegényeknek még idejük sincsen sajátos értelmezést kölcsönözni a történteknek, olyan gyorsan pörögnek az események – a valóság azonban már lapzárta után egy órával rácáfol a főcímekre. „Az FTSE 100 újra emelkedőben/zuhanóban” típusú cikkek már csak nem is tényszerű leírások, hanem kockázatos előrejelzések csupán, pillanatképek egy háborúból, ami vagy egy robbanást ábrázol, mintha az egész háború robbanás volna, vagy pipázó Churchillt, mintha az elmúlt nap csak dohányfüst lett volna (ami mondjuk nem is olyan rossz hasonlat). Minden terjengős elemzés ezekre a pillanatképekre épül és egy órán belül ki lehet dobni az egészet az ablakon. 

Péntek este a BBC „Newsnight” c. műsorában a fő vendég Nassim Nicholas Taleb volt, „A Fekete Hattyú” c. könyv írója. Az 1987-es tőzsdeválság alatt szerezte meg vagyonát és többek közt megjósolta a mostani válságot is. Könyvének és személyének fő mondanivalója, amit saját weboldalán is (http://www.fooledbyrandomness.com/) megfogalmaz : „Engem az érdekel, hogy hogyan éljünk egy olyan világban, amit nem ismerünk elég jól – más szóval, amíg az emberi gondolkozás általában (főként a felvilágosodás óta) arra összpontosított, hogy hogyan alakítsa a tudást döntéssé, engem az érdekel, hogy hogyan alakítsuk az információ-, értés- és „tudás”-hiányt döntésekké – hogy ne legyünk „pulykák”. Legutóbbi könyvem, A Fekete Hattyú feltérképezte azt, amit nem értünk; a jelenlegi munkám pedig arra összpontosít, hogy hogyan szelídítsük meg az ismeretlent.” A tévéműsorban elmondta, hogy a jelenlegi probléma gyökere az a mentalitás, miszerint „tudjuk, hogy hogyan működnek a dolgok”. Mondja, minden reggel az az első gondolata, hogy nem tudja, hogyan működik ez a világ, és ebben az érthetetlen világban tanul eligazodni.  

Azt láttam az elmúlt napokban, hogy rengetegen (magánszemélyek és kormánytisztviselők egyaránt) szidják a bankárokat és tőzsdebrókereket, mondván, hogy mennyire felelőtlen magatartás ez, ahogyan végzik vagy nem végzik dolgukat. Azt hiszem, az ilyen kitörések részben megalapozottak – de ez annyira nem is tartozik a lényeghez – , részben pedig csak prűd és/vagy képmutató leintések. Ezzel szemben megragadta a figyelmemet amit Taleb mondott, mivel valahogy más volt a megközelítési módja. Nem az erkölcstelenséget, habzsolást szajkózta hanem a mögötte rejlő mentalitást. Az úgynevezett „episztemikus arroganciát”, amikor azt képzeljük magunkról, hogy ismerjük a minket körülvevő valóságot. Ez a mentalitás Taleb szerint attól függetlenül vezet katasztrófához (említi a részeg pilóta esetét), hogy épp milyen szándékkal állunk neki dolgaink végeztének.  

És ez szépen összecseng a csak tájékoztatni vágyó újságírók esetével, akik ugyanúgy, mint a bankárok vagy tőzsdebrókerek, csak a munkájukat végzik – legjobb tudásuk szerint... Hogy miért? Mert nincs olyan, hogy „legjobb tudás”. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek, ha elfogadjuk, messzemenő etikai következményei vannak. 

Szellemes és tartalmas. Szimpatikus az illető, azt hiszem utánaolvasok egy kicsit bővebben, miket is ír. Talán egyszer majd én is el tudom mondani, hogy „annyit, de annyit tanultam, de mégis úgy ébredek fel minden reggel, hogy gőzöm sincs, mi és hogyan zajlik ebben a világban”.

Sej, haj!

Keira Knightley legújabb filmjében (The Duchess - A hercegnő) képkompozíciók sokasága kápráztat el minket. A sztori is érdekfeszítő, legfőképpen azoknak, akik érdeklődnek az angol történelem iránt, de nemcsak. Devonshire hercegnője korának "Dianá"-ja volt, történetesen éppen e jeles hölgy egyik felmenője.

Az arisztokrácia promiszkuitásáról szól a film - olvasom tucatnyi helyen, de nem jön, hogy elhiggyem. Az egyetlen ilyen karakter a Ralph Fiennes alakította Devonshire hercege, Georgiana - a főszereplőnő - férje, viszont az ő helyzete is stabilizálódik a film folyamán. Helyzetük semmiben sem különösebb egy mai átlagos konjunktúránál, talán csak annyiban, hogy ottan több politika keveredett a magánéletbe. 

Szerintem a film inkább szól arról, hogy a két anya meddig képes elmenni gyerekeiért. Ez a téma sokkal jobban körül van járva, mint az agyonemlegetett promiszkuitás, ami többé-kevésbé kimerül egy-két botlásban, amolyan mesterséges téma. Valószínüleg egy kritikus elkezdte emlegetni e témát és agyatlan majmok hada követte. Ismétlem: anyaság.

A herceg szeretője is csak a gyermekeiért teszi amit tesz, mármint hogy láthassa őket. Anyaoroszlán, akit zsarol az élet. Csak egy férje volt, aki mostohául bánt vele. Ez vajon szajhává teszi őt? Új esély, szép élet reménye? Hosszú.... 

Georgiana (Keira K.) szegény romantikus házasságba vél csöppenni, ám az egyáltalán nem annak alakul. Csak lánygyermekeket szül, ami férjének nem tetszik, finoman fogalmazva. Ezért a váltás férfirészről. Neki is kialakul egy kapcsolata, belőle is előbújik az anyaoroszlán, viszont teljesen más irányba viszi, sok bújdosás és rejtegetés között lánya születik, lassan felnő, és a sztori itt valami mellék-alagúton kibújik a 35mm alól és elvész a távolban.

Keira Knightley középszerűen meggyőző teljesítményéről a göndör haja nekem legalábbis végig elterelte a figyelmem, szubjektíve mindvégig megtartva a filmet a jótól nagyon jóig terjedő skálán. 

A kijózanító pillanat a film vége volt, amikoris egyik percben még ezerrel pörögtek az események, másik percben már a filmvégi feliratok másztak a falra, hamarosan már én is...
Hogy hogyan lehet egy ilyen frizurát egy ilyen befejezéssel elrontani, azt nem tudom. 

Mi Chrome olekula


Amint megláttam a Google Chrome-ot a böngészőben, gondoltam, kipróbálom, mit dícsérnek annyira? Mi az, ami kissé felbőszítette a Mozilla és a Microsoft embereit?

Rákattintok (az állítólag bombabiztos Mozilla Firefox 3 alatt, mert az Internet Explorert kissé korruptnak találtam) és fél másodpercen belül egy olyan párbeszédablak ugrott fel, amit csak azt bánom, hogy nem örökítettem meg:

“Firefox.exe has encountered a problem and it needs to close. Please tell Microsoft about the problem.”

avagy

“A firefox.exe problémába ütközött és kénytelen leállni. Kérjük, értesítse a Microsoftot a problémáról.”

Nem sikerült megörökítenem, de tanúm van rá...

Egyébként állítólag ez is bombabiztos, nem sikerült lefagyasszák. Csak azt felejtették el, hogy manapság egy programnak nem kell lefagynia ahhoz, hogy leálljon. Ma például épp egy linkre kapcsolok, a Crome-ban vsz bekapcsolt egy szubrutin, megállapítja, hogy ennek bizony fagyás lesz a vége, és se szó, se beszéd leáll. Eltűnik a képernyőről, szerető bitjei megszűnnek kapcsolni.

Hát így könnyű, emberek! Problémamegoldás Google módra: inkább nem vágunk bele? Jó, hogy erre eddig még senki sem gondolt! De mégis... általánosan elterjedt a homo sapiens fajban... aha, már értem! Ezek szerint már az is tiszta, hogy miért maradt „open source”!

Legalább 2mp alatt be lehet indítani újra.

Na ugye...

Elég lusta lehetsz.
Már rég semmi új.
Van új?
Mondtam, hogy nem én írom...

Emlékeztető

Aki düledezik, azt csak támogatni lehet;
de aki meghal, azt fel is lehet támasztani.

Ami itt ritka

London nem arról híres, hogy a Nap egyfolytában süt, főz, vagy éppen tojást ránt.
Gyakori a köd, eső, ami a szigetország sajátossága, néha nagy adag szmog, ami a hétmilliós várossal jár.
Az említettek fényében érthető, hogy szombat kora reggel miért siettem kutyafuttában a tetőre a fényképezőgépemmel. Az ég majdnem teljes egészében tiszta volt és a Nap épp felkelőben volt.
Örömmel osztom meg mindenkivel a látványt, akkor is, ha a világ más részein szerencsésebb embereknek mindennap részük van benne:)
Itt ritka.

Utazzunk időt!

Nem feltétlenül ragaszkodom a helyesíráshoz a címben, valamikor helyes volt vagy valamikor helyes lesz.

Két hónap sem kell hozzá és beindul az LHC (Large Hadron Collider). Egyesek szerint a kísérleti feltételek valószínüleg tér-idő kaput nyitnak majd meg, tehát 2008 az időutazás kezdeti éve lehet (katt ide). Nos, a vitákba nem mennék bele, meg hogy mennyire valószínű az egész, mindenesetre egy hozzászólásom azért lenne nekem is. Elkéstek.

A Malév ugyanis már jó ideje foglalkozik ilyen utazásokkal, egyetlen gond az, hogy a visszautat nem tudják garantálni.

Az idő lassan elszivárog,
nem lógok a mesék tején,
hörpintek valódi világot,
habzó éggel a tetején.
(részlet, József Attila: Ars Poetica )


A virágok évszakon tanulnak

Nem is tudom, hogy mikor volt itt tél, volt-e egyáltalán, lesz-e, vagy az ősz végétől egy folytonos tavaszban vagyunk.
Már a virágok sem a régiek.
Novemberben elültettem néhány tulipánt és nárciszt, hogy aztán március közepe felé kivirágozzanak. Egy sorozatot direkt földbe, két másikat óriási műanyag-tartókba, a negyediket egy nagy, nehéz fenyőfa tákolmányba ültettem.
Hamarosan le kellett fedjem az utóbbit, mert a rókák rájártak éjszakánként szerencsét (és idegeket) próbálni, a két műanyag tartót meg fel kellett rakni jó magasra. A földdel nem bajlódtak. Valami lehetett a komposzttal.
Ma reggel észrevettem, hogy azok, amiket földbe ültettem, már kidugták a fejüket a földből, a méretükből ítélve még január végén! Gyorsan leszedtem a rögtönzött fedélt a fenyőfa tákolmányról, hogy kapjanak valami fényt, mire - nagy meglepetés - kissé nagyobbak voltak már, mint a többi.
Szóval: mondhatni, megjött a tavasz.
Viszont a kertben a sárga rózsák egész "télen" folyamatosan virágoztak...

Common sense...

Valaki azt az érvet hozta fel egy gondolatsor továbbfűzése kapcsán, hogy "ezen a vonalon nem érdemes továbbmenni, mert túlmegy a józan ész határán". (angolul jobban kijön: common sense)

Hosszú idő után először gondolkodni kezdtem....

Abból, hogy egy gondolatsor nem követi a közös értelmet (azt hiszem, az érthetőség kedvéért maradnék az angol változat erőltetett tükörfordításánál) csak az következik, hogy nem egyezik meg az általánosan elfogadott értelemmel. Az nem következik, hogy ez az értelem illegitim volna. Csak más. Szokatlan. Más, mint az általánosan elfogadott nézet.

Egyébként is, mi az a "közös értelem", általános gondolkodásminta?
Részemről történő általánosítása mindannak, amit mások gondolkodásmódjából leszűrök (s talán mások hallgatólagosan elfogadják).
Viszont, amennyiben általánosítás, átlagolás, éppen annyiban fennáll a veszélye, hogy nem tükröz egyetlen konkrét felfogást sem. (ahogy a 2, 3, 5, 6 számsorozat átlaga 4, de nincs egy ilyen értékű elem sem a sorban...)
Ebből az következik, hogy a legtöbb gondolkodásmód épp egyediségénél fogva elüt a "közös"-től.
Akkor mitől lesz ez "közös"?

Számomra csak egy magyarázat kézenfekvő, de nyitott vagyok más irányban is: közössé egyedül az én feltételezésem teszi. A reményem, hogy mi mind - ha nem is hajszálpontosan megegyezően, de - annyira hasonlóan gondolkodunk, hogy van alapja a kommunikációnak. Ez a feltevés biztonságot ad és megnyugtat.
Mindezzel csak egy probléma van: nem ad egyetlen objektív szempontot sem az általánosításra, ugyanis ez "csak számomra" tud létezni. Senki kivülálló nem tud belenézni abba, hogy az én felfogásom az univerzálisan egységes gondolkodásmódról megegyezik-e a sajátjával - és a többi hat és félmilliárdéval.

Ha végletekig és következetesen kritikus akarok lenni e téren, akkor ezt a relativizmust nemcsak más - fennebb említett - gondolatára kell alkalmaznom, hanem saját gondolkodásmódomra is. És ebben az esetben a mindenkori egyedi "sajátságos" gondolkodásmód fog mintául szolgálni az elismert "általános" számára, amiből az következik, hogy senki sem mondható józan gondolkozónak, aki nem ezt követi. Körben-körben járunk... Csak előjelt váltottunk...

Ezért óvva intek mindenkit, hogy akármit is elhiggyen, amit leírok, sőt, attól is, hogy elolvassa a fenti sorokat... Az a fénykép a bejegyzés bal felső sarkában szerintem sokatmondóbb.

Ismét bölcsebb a fa.

A film címe: “Genesis”. Főszerepben: az Ember

fotó: Matt Houston/AP

Szenzációként járta körül a világot az a hír, miszerint tudósoknak (Craig Venter és a J. Craig Venter Institute) sikerült mesterségesen létrehozniuk genetikai állományt (Mycoplasma Genitalium). Végső céljuk mesterséges élet előállítása. Pontosabban: ez a következő lépés. Behelyezni a génálományt egy fehérje-labdába és beindítani az egészet mintegy gombnyomásra. Ez az eredmény pár hónapon belül várható (ha már eddig nem tették meg, tegyük hozzá). Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet majd megkülönböztetni az általuk létrehozott mesterséges génállományt egy akármilyen természetestől. Nem mondták meg, de hamar kiderült (innen), hogy a következő szöveg szerves részét képezi a DNS-nek és így garantáltan bekerül a történelemkönyvekbe:


VENTERINSTITVTE
CRAIGVENTER
HAMSMITH
CINDIANDCLYDE
GLASSANDCLYDE


Az alkotó, hogy stílusos legyen, kézjegyével (pontosabban: "vízjegyével") látta el művét.


Mindez, hogy milyen etikai következményekkel jár, elég vitatott, hagyjuk a szakemberekre. Bennem csak az fogalmazódott meg, hogy tudományos fejlődés ide, tudományos fejlődés oda, de az ember akármennyire próbál istent (akárkit vagy akármit is értsen valaki e szó alatt) játszani, valami mindig hibádzni fog a képben.


Szigorúan materiális fogalmakban gondolkozva ez körülbelül ahhoz hasonlítható, mint amikor azt mondom valakinek: "Építs egy olyan autót, amely 1 liter benzint fogyaszt 100 km-en!". Namármost, más a helyzet annak az embernek az esetében, akinek rendelkezésére áll többszáz ilyen kész autó és csak rá kell jönnie, hogyan működnek (s ezeknek alapján megépít egy újat); és megint más annak az esetében, akit kiteszek egy kopár bolygóra, semmiféle műszer, laboratórium, alapanyag, tervek, stb. nélkül, és elvárom ugyanezt.


Ennyi erővel akár azt is el tudnám képzelni (+/- pármillió éves távlatban gondolkozva), ahogy két egysejtű egymás közt beszélget egy - azóta klasszikussá vált - helyszínen:

-Figyelj, én nagyon büszke vagyok!

-Mire?

-Nézz körül, mire képes a mi fajtánk. Csak idő kérdése volt, és mi mindent létrehoztunk! Növények, állatok, emberek, épületek, repülőgépek... Egyikőtök sem hitte el nekem annak idején, hogy fajtánkban ilyen óriási potenciál létezik. Istenek vagyunk, mondom én! A mi kezünkben van élet, halál, fejlődés, végnélküli evolúció! A teremtésnek nemcsak koronái vagyunk, hanem koronázói is! És gondolj csak bele, va....

A beszélgetésnek pillanat alatt vége szakadt. Az ablakon egy kis porszem szállt be, és kettejük közé leereszkedett. Ők hirtelen olvadni kezdtek és eszméletüket vesztették. Pedig a porszem nem volt több, mint egy közönséges penészgomba spórája...


Szóval: elismerésem e nagy eredmény előtt, de hajlongani nem fogok.


A Csoda már így is, és anélkül is körülvesz.


Köd...?

Reggel, amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy nagy köd van. Mivel metrón utaztam az egyetemig, többet nem is láttam belőle. Aztán este, amikor hazafele mentem - szintén a metrón - olvasom az egyik ingyenes újságban (szép kép is volt mellékelve, melyen csak a British Telecom adótornyának teteje látszott csak tisztán), hogy ma reggel és a délelőtti órákban nagyon sűrű szmog volt Londonban. Tehát nem is annyira köd... Csak ködös.
Íme egy fotó, hogy hogyan nézhetett ki.Igaz, ez a fotó a tavaly június végén készült, és én csak egy hónapra rá érkeztem meg, de a lényeget tisztán mutatja.

Illetve takarja...

Fárasztó

Néha kezd irritálóvá válni, hogy a nyugati filozófiában mindennek, amit csak el lehet képzelni, indoklásra, igazolásra van szüksége. Ha mondasz valamit, vagy használsz egy módszert, a legjobb, ha megindoklod, miért teszed, aztán meg azt indoklod meg, mi indokolta azt, hogy épp ezt és ezt a módszert használtad indoklásra.

Ilyenkor az az érzésem, hogy hajlamosak vagyunk összetéveszteni az életet a matematikával, figyelmen kívül hagyva, hogy tényleg vannak helyzetek, az élet bizonyos aspektusai, amire a matematika alkalmazható, de ez csak egy a sok közül. Itt jön a következő kérdés: minek alapján döntöm el, hogy mi az és mi nem? Hogyan indokolom meg? Fárasztó.

Ilyenkor csodálom a fa bölcsességét, ami csak ott áll a kertben és ehhez nincs szüksége semmiféle indoklásra, igazolásra. Nem is sejti, hogy van ilyesmi. Nincs is szüksége semmi adalékra a saját létéhez, ami adalék, az csak megzavarja az életét. Merthát hogyan lehetne megindokolni valaminek a létezését? Nem a létezése okára gondolok, hanem az indoklásra. Hogyan képzeli, hogy csak amúgy ott van, amikor majdnem mindentől számonkérjük ezt? Hülye kérdés, emberek terméke.


Leginkább azzal tudnám illusztrálni, ha megnézném a "sztó" szó jelentését... Akárhogy is hunyorítok, a szemem sarkából sem látom. De azért itt, a végén, még ráakasztom a drága fára, hátha a kettőből együtt kijön valami értelmes szó, ami megadja a létek indoklásának végső értelmét és célját. Na lássuk csak:

fára sztó...

Új generálisa van a Jézus Társaságának

Négy nap ima és megbeszélés után a szavazatok második körében P. Adolfo Nicolás-t választotta meg a 35. Általános Rendgyülés 217 küldötte a Jézus Társasága új általános elöljárójának. (január 19)

Ő a második generális, aki régebb japán provinciális volt, P. Pedro Arrupe után. P. Nicolás ugyanakkor teológiatanár volt a tókiói Sophia Egyetemen. Miután tartományfőnöki megbizatása lejárt, néhány évvel ezelőtt, egészen mostanig a kelet-ázsiai és óceániai jezsuiták konferenciájának elnöke volt.

Ismerői vidám, optimista emberként írják le, ugyanakkor nagyon tájkozott a teológia és a spiritualitás terén. Mint teológiaprofesszor, mély rálátása van az Egyházat és a Jézus Társaságát jelenleg érő kihívásokra.

De kár...

Nem értette, mit akarok mondani.
Nem azzal volt bajom, hogy a "gondolkodom"-ból ne következne az, hogy "vagyok", igenis, simán, de csak akkor, ha el tudom mondani azt, hogy "gondolkodom"...
Mert nem tudom. Lehetséges, de nem mindenképpen.
Mindaddig, amig lehetséges egy alternatív rendszer, amelyben a saját jelenlétem és a gondolatok jelenléte nem követeli föltétlenül azt, hogy "gondolkozzam" (itt gondolkozás alatt önmagam egyik megnyilvánulását, durva fogalmazásban "tulajdonságát" érteném), nincs semmi "cogito". Ugyanis elképzelhető egy olyan felállás, amelyben vannak a gondolatok, vagyok én, a gondolatok megtörténnek, én meg csak figyelem őket.
Nem értette, mit akarok mondani.
Azt hitte, kötekedem a "gondolkodok"-"vagyok" átmeneten.
Nem erről volt szó.
Én csak egy fokkal továbbfejlesztettem a klasszikus felállást, illetve egy fokkal visszábbvettem a lángot. Neki is ez volt az eredeti szándéka. Addig venni vissza a lángot, amig egyáltalán szikrát lehet látni.
Nem jött be.
De kár...

3 éves rajzok

Ez itt a művészet rovat. Most ide fogom rakni a rajzaimat. Stílusban valahol Vasarelly, Dali és a Feynman-diagramok között vannak. Valamikor így kúráltam magam.

életáramlatok
az első ilyen stílusú rajzom. minden áramlat mögött ott van egy másik, egy nagyobb, egyik áramlat sem létezik önmagában, emitt-amott összeérnek.

személyes felhő

a hozzám közel álló személyeknek élesebb a körvonala, a távolabbiak elmosódnak. olyan, mint egy felhő. egy személyes felhő.

kezdet és vég

mindennek kezdete és mindennek vége ugyanaz. az egyik irány kifele mutat, a másik befele. de melyik?

222 döntés

minden döntés válaszút elé állít minket. minden válaszút egy elágazás. ha ránézek az eddigi életemre, ilyen rajzolatot látok, középről indul az a vonal, emiről emlékeim vannak, az egyetlen, amit sajátoménak tekintek. hogy miért épp 222? az egyik ok az, hogy a megrajzolás folyamatát hajszálpontosan ennyi döntés kísérte. a másik, hogy amikor kijelöltem az objektumokat exportálásra, a gép azt írta ki, hogy "222 objects selected"...

aszfalton

egy ember, aki olyan gyorsan száguld előre az életben, hogy a saját Szíve nem tudja utólérni. a Fül süket, "majd máskor szívesen" meghallgatja. az ember egy parkolóban félrehúz, hogy bevárja a közeledő szívet, de az valahol elekadt a hajszában. az űr szembetűnő, a Szív háromdimenziós, nélküle az ember csak egy árny az aszfalton. az árny tehetetlen.
ez a rajz a végső formáját akor érte el, amikor az egyik változatnál ledöbbentem: többet fejezett ki, mint amennyit akartam volna...

sas4 (de lehet, hogy páva)

egy dinamikus madár, szerintem sas, a négyes verzió, mások szerint páva. egy nagyobb kompozíció része, mely egy jóbarát falán lóg, alkalmanként kis mécsessel megvilágítva, hogy jobban kiadja a színeket és jobban érvényesüljön a hatás.

acéltáj

egy másik jóbaráttal, egy zenésszel kötött egyezség rám eső része. "beszéljünk úgy, mint kultúrlények. én valamicskét értek a rajzoláshoz, te meg a zenéhez. én rajzolok valamit, lerajzolom azt, ahogyan látlak, te meg készítesz egy zenét arról, hogy hogyan látsz engem". a zene telitalálat volt.

összezavarodva

"milyen rend az, amit össze lehet zavarni?" - örök kérdés, volt egy időszak, amikor csak ezt lehetett leolvasni az arcomról. magamba néztem és ezt láttam. kicsit darabosra sikeredett, de így hitelesebb.

erős kéz

szívből jövő ajándék egy nagyon közeli barátnak, aki pontosan azt képviselte az életemben, amit a cím és a kép mutatnak. örök hálám.

önarckép


és végül "a művész önarcképe" rovat, csak annyi a baj vele, hogy nem művész és nem önarckép, igazából minden, ami kifejeződik, egyfajta önarckép, ami megmutatja, mi zajlik belül.

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger