kedd, május 15, 2012
Csiki Attila-József
Legutóbbi bejegyzésem óta történt egy s más. Gyergyóból Budapestre költöztem, másfél hónapig piacoztam, másfél hónapig szabadúszó író voltam, de a legutóbbi héten kezdtek felgyorsulni az események.
Kilenc hónapnyi munkakeresés után ki gondolta volna, hogy a kulcs: szerzetesi múltam kiradírozása a CV-ből? Nem mintha a munkáltatók diszkriminálnának, de mégis. Nem tudják, mi az, és eldobják a cv-t. Vagy azt hiszik, hogy fanatizmust vinnék a munkakörnyezetbe. Hogy hetente zaklatnám szentnél szentebb eseményekkel, hogy kéthetente gyónni küldeném, hogy csuhában járnék dolgozni, vagy esetleg molesztálnám a kollégák gyerekeit.
És íme, ahogy letagadom múltamnak ezt a szeletét, már másnap felhívnak, hogy várnak interjúra.
A folyamatot óriási módon leegyszerűsítve, volt két interjú. Az egyik egy nagy, ismert cég, nemzetközileg standardizált interjúkérdésekkel, száz kérdés arról, hogy mik az erősségeim, mi tesz engem jó csapatjátékossá, meg hasonló nyálas kérdések tömege, amikre már megszereztem a jogot, hogy ne válaszoljak. És majdnem semmi arról, hogy mire lennék képes. Mintha azért fizetnének, hogy mély önismeretem legyen és értsek interjúnyelven beszélni.
A másik helyen szinte csak arról volt szó, hogy mit tudok és hogyan találkozik az, amit tudok azzal, amit el kell végeznem. Alaposan leteszteltek, kérdezték, hogyan oldanék meg adott szituációkat, éreztem, hogy munkahelyet pályázok, nem óvódai nagycsoportot.
Végül emellett döntöttem, így lettem tegnaptól IT support munkatárs.
Ja, és ez az első bejegyzésem, amit telefonon írtam (Blob, symbian, akinek mond valamit).
Kilenc hónapnyi munkakeresés után ki gondolta volna, hogy a kulcs: szerzetesi múltam kiradírozása a CV-ből? Nem mintha a munkáltatók diszkriminálnának, de mégis. Nem tudják, mi az, és eldobják a cv-t. Vagy azt hiszik, hogy fanatizmust vinnék a munkakörnyezetbe. Hogy hetente zaklatnám szentnél szentebb eseményekkel, hogy kéthetente gyónni küldeném, hogy csuhában járnék dolgozni, vagy esetleg molesztálnám a kollégák gyerekeit.
És íme, ahogy letagadom múltamnak ezt a szeletét, már másnap felhívnak, hogy várnak interjúra.
A folyamatot óriási módon leegyszerűsítve, volt két interjú. Az egyik egy nagy, ismert cég, nemzetközileg standardizált interjúkérdésekkel, száz kérdés arról, hogy mik az erősségeim, mi tesz engem jó csapatjátékossá, meg hasonló nyálas kérdések tömege, amikre már megszereztem a jogot, hogy ne válaszoljak. És majdnem semmi arról, hogy mire lennék képes. Mintha azért fizetnének, hogy mély önismeretem legyen és értsek interjúnyelven beszélni.
A másik helyen szinte csak arról volt szó, hogy mit tudok és hogyan találkozik az, amit tudok azzal, amit el kell végeznem. Alaposan leteszteltek, kérdezték, hogyan oldanék meg adott szituációkat, éreztem, hogy munkahelyet pályázok, nem óvódai nagycsoportot.
Végül emellett döntöttem, így lettem tegnaptól IT support munkatárs.
Ja, és ez az első bejegyzésem, amit telefonon írtam (Blob, symbian, akinek mond valamit).
