Elsö és utolsó

Lassan itt a Karácsony. Itt, Londonban a tél is kezd megérkezni, a ma reggeli hideg szívetmelengetö meglepetést hozott: vastag hóharmat takart mindent. A házunk tetején a látvány, amikor közelebbröl megnéztem, egyszerüen csodálatos volt, futottam is a fényképezögépemért, hogy megörökítsek pár jégkristályt. Nem tudni, meddig maradnak még.A képen mohacsomók látszanak, amint aprócska jégkristályok borítják a reggeli fényben.Azt hiszem, ez lesz a 2007-es év utolsó bejegyzése, ezért mindenkinek Áldott Karácsonyt és boldog Új Évet kíván...

Vigyázat, robban!

Ráakadtam az abszurd viccek királyára, pontosabban “ő” akadt rám. Szerintem übereli a Monty Pythont, a L'art pour L'artot, Salvador Dalit és minden egyebet a kategóriában és azon kívül. Amikor leesett a poén, az éjszaka közepén felébredtem és nem bírtam visszaaludni. Íme: Étteremben. Pincér a vendéghez:- Ön ugye nem kért narancsot?- Úgy van, nem kértem.- Hoztam egy narancsot akarata ellenére.- De hisz ez kényszer!- Nézze, kifacsarom a levét.- De hisz ez kényszer!- Gyanús, hogy ismételgeti önmagát. Egyébként is, már kijött belőle.- Igaza van, most hogy mondja, nincs már benne...

"Re: Segítség! Híres akarok lenni! Levelek! Monnyonle!"

Azt hiszem, betelt a pohár. Az oka? Valószínüleg a sok jóakaró. Rögtön kifejtem, irodalmi alakba öntve, úgy hatásosabb. Kedves Mindenki, aki olvassa! Úgy döntöttem, hogy én is hozzájárulok az egyetemes kultúra megvalósulásához, és megírom a magam lánclevelét, remélve, hogy mindenki megküldi majd minden ismerősének, azok is tovább, s majd nézem, hány ismerősömtől kapom vissza. Ez fogja garantálni, hogy igenis komolyan vettek és nem kell ezután együttélnem azzal a gondolattal, hogy jelentéktelen semmi vagyok és senki sem figyel rám, sőt, mindenki jóakarója is leszek egyúttal. Igaz, elkövethetnék egy nagy gaztettet, de akkor csak három napig...

Látsz, nem látsz

- Jaj, te, ha tudnád...- Most meg mit panaszkodsz?- Mindenben, amibe elég mélyen belenézek, önmagamat látom, mint egy tükörben.- Mi itt a baj?- Nem erre vártam.- És mi ebben a baj? Nem önmagadat kerest...

Nem vers, nyers

Habár szívesebben mondanám azt, hogy az, mert akkor nem kellene lesütnöm szemeimet, ha valaki nem értené. Mondhatnám azt, hogy ez kérem, művészet. De nem mondom. Csak egyszerűen leírom ide, ahogy ma reggel megfogalmazódott bennem, ahogy már napok óta születőben van, ahogy évek óta formálódik:Az, hogy az ember véges, nem mond ellent annak, hogy láthatunk korlátlanabbat is.Csak azt állítom, hogy az a valaki, aki erről gondolkozik, Véges.Az, aki ezt látja, Végtelen.A Véges, ha magát nem látja annak, ami, akkor nincs meg az a látása, ami a Végtelennek megvan.A Véges, ha magát annak látja, ami, akkor látása ugyanaz, mind a Végtelen látása.A Véges, ha magát Végesnek látja, akkor látása ugyanaz, mind a Végtelen látása.Ha látása ugyanaz, mind a Végtelen látása, megszűnik látása.Ha megszűnik látása,...

Pages 371234 »
Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger