Vigyázat, robban!

Ráakadtam az abszurd viccek királyára, pontosabban “ő” akadt rám. Szerintem übereli a Monty Pythont, a L'art pour L'artot, Salvador Dalit és minden egyebet a kategóriában és azon kívül. Amikor leesett a poén, az éjszaka közepén felébredtem és nem bírtam visszaaludni. Íme:

Étteremben. Pincér a vendéghez:
- Ön ugye nem kért narancsot?
- Úgy van, nem kértem.
- Hoztam egy narancsot akarata ellenére.
- De hisz ez kényszer!
- Nézze, kifacsarom a levét.
- De hisz ez kényszer!
- Gyanús, hogy ismételgeti önmagát. Egyébként is, már kijött belőle.
- Igaza van, most hogy mondja, nincs már benne kényszer...
- Úgy van, uram. Ez már egy kénytelen kapor.
- Puskapor!

Ha esetleg valakinek rajtam kívül leesik, hogy mi köze van a “kényszer”-nek a “kapor”-hoz, annak gratulálok és egyben engedtessék meg, hogy kifejezzem mély együttérzésemet. Mert rá fog férni.