Ne bántsd a szegény bankárt

Az elmúlt két héten főleg az elmúlt napokban, amikor kezembe vettem egy újságot, már tudnivaló volt, hogy ami benne le van írva, az már rég nem aktuális. A világ pénzügyi-gazdasági élete kezdett kiszámíthatatlan lenni, minden roppant gyorsan változott. Aki aktuális hírt akar, annak csak egy választása van: utánanézni az interneten, ahol nem 5-6 órával vannak lemaradva a hírek, hanem csak 15 perccel.  

Ebből a helyzetből kifolyólag szinte elkerülhetetlen az a helyzet, hogy a Tisztelt Újság beszámol egy bombasztikus hírről – szegényeknek még idejük sincsen sajátos értelmezést kölcsönözni a történteknek, olyan gyorsan pörögnek az események – a valóság azonban már lapzárta után egy órával rácáfol a főcímekre. „Az FTSE 100 újra emelkedőben/zuhanóban” típusú cikkek már csak nem is tényszerű leírások, hanem kockázatos előrejelzések csupán, pillanatképek egy háborúból, ami vagy egy robbanást ábrázol, mintha az egész háború robbanás volna, vagy pipázó Churchillt, mintha az elmúlt nap csak dohányfüst lett volna (ami mondjuk nem is olyan rossz hasonlat). Minden terjengős elemzés ezekre a pillanatképekre épül és egy órán belül ki lehet dobni az egészet az ablakon. 

Péntek este a BBC „Newsnight” c. műsorában a fő vendég Nassim Nicholas Taleb volt, „A Fekete Hattyú” c. könyv írója. Az 1987-es tőzsdeválság alatt szerezte meg vagyonát és többek közt megjósolta a mostani válságot is. Könyvének és személyének fő mondanivalója, amit saját weboldalán is (http://www.fooledbyrandomness.com/) megfogalmaz : „Engem az érdekel, hogy hogyan éljünk egy olyan világban, amit nem ismerünk elég jól – más szóval, amíg az emberi gondolkozás általában (főként a felvilágosodás óta) arra összpontosított, hogy hogyan alakítsa a tudást döntéssé, engem az érdekel, hogy hogyan alakítsuk az információ-, értés- és „tudás”-hiányt döntésekké – hogy ne legyünk „pulykák”. Legutóbbi könyvem, A Fekete Hattyú feltérképezte azt, amit nem értünk; a jelenlegi munkám pedig arra összpontosít, hogy hogyan szelídítsük meg az ismeretlent.” A tévéműsorban elmondta, hogy a jelenlegi probléma gyökere az a mentalitás, miszerint „tudjuk, hogy hogyan működnek a dolgok”. Mondja, minden reggel az az első gondolata, hogy nem tudja, hogyan működik ez a világ, és ebben az érthetetlen világban tanul eligazodni.  

Azt láttam az elmúlt napokban, hogy rengetegen (magánszemélyek és kormánytisztviselők egyaránt) szidják a bankárokat és tőzsdebrókereket, mondván, hogy mennyire felelőtlen magatartás ez, ahogyan végzik vagy nem végzik dolgukat. Azt hiszem, az ilyen kitörések részben megalapozottak – de ez annyira nem is tartozik a lényeghez – , részben pedig csak prűd és/vagy képmutató leintések. Ezzel szemben megragadta a figyelmemet amit Taleb mondott, mivel valahogy más volt a megközelítési módja. Nem az erkölcstelenséget, habzsolást szajkózta hanem a mögötte rejlő mentalitást. Az úgynevezett „episztemikus arroganciát”, amikor azt képzeljük magunkról, hogy ismerjük a minket körülvevő valóságot. Ez a mentalitás Taleb szerint attól függetlenül vezet katasztrófához (említi a részeg pilóta esetét), hogy épp milyen szándékkal állunk neki dolgaink végeztének.  

És ez szépen összecseng a csak tájékoztatni vágyó újságírók esetével, akik ugyanúgy, mint a bankárok vagy tőzsdebrókerek, csak a munkájukat végzik – legjobb tudásuk szerint... Hogy miért? Mert nincs olyan, hogy „legjobb tudás”. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek, ha elfogadjuk, messzemenő etikai következményei vannak. 

Szellemes és tartalmas. Szimpatikus az illető, azt hiszem utánaolvasok egy kicsit bővebben, miket is ír. Talán egyszer majd én is el tudom mondani, hogy „annyit, de annyit tanultam, de mégis úgy ébredek fel minden reggel, hogy gőzöm sincs, mi és hogyan zajlik ebben a világban”.