Az idő nyila

A gyertya füstje, hője és fénye miért nem áll össze gyertyává? A kirántott tojás miért nem áll össze és mászik vissza a tyúkba? A földön heverő falevél miért nem megy vissza a fára, az ág, amelyiken van, miért nem húzódik vissza a törzsbe és az a magba, amaz meg a gyümölcs közepébe miért nem épül bele? Állítólag senki sem tudja. 

Illetve mondanak olyasmiket, hogy az idő nyila determinálja, hogy az események egy bizonyos sorrendben történjenek, vagy azt, hogy ezt nevezik az entrópia törvényének, melynek értelmében az Univerzum minden termodinamikai rendszere és maga az Univerzum is mint termodinamikai rendszer a rendezetlenség felé halad.

Az idő nyilának problémája már nagyon rég óta foglalkoztatja a gondolkodókat, mindjárt száz éve, és már nagyon rég megoldhatták volna a problémát, ha rájöttek volna, hogy a kérdést rosszul tették fel, már magában a kérdésben olyan előítélet rejtőzik, amely lehetetlenné teszi egy értelmes válasz létrejöttét.

Van értelme például annak a kérdésnek, hogy „Miért zöld az ég?”, vagy annak, hogy „Miért kék a fű?” Sok nincsen, mivel az ég nem zöld és a fű nem kék. Ugyanígy, azt a kérdést feltenni, hogy a gyertya fénye, hője és füstje miért nem áll össze gyertyává, már önmagában azt feltételezi, hogy ez nem történhet meg és az időnek nyila van, mert máshogy nem lehet.

És akkor kezdjük kérdezetni, hogy mi okozta azt, hogy a fizika törvényei az időnek csak egy irányát tegyék lehetővé, meg hasonló marhaságokat, amikor tudjuk, hogy az idő is egy ugyanolyan tér-dimenzió, mint a többi, csak éppen azokra merőleges. Tehát minden irányban elképzelhető a benne való haladás. „Akkor miért csak egy irányban haladunk?” – kérdjük.

Vegyünk egy mély lélegzetet, még egyszer olvassuk el ami eddig leírva vagyon és folytassuk alant, mert kell egy kicsi fantázia meg gondolkodás, de nem lesz vészes, ígérem. Csak az idő nyila problémát, meg a kauzáció problémáját fasírozzuk ki ma. Mindenkinek minden egyéb személyes problémáját, olyanokat, mint napi megélhetés, mit főzzünk délután, vagy hogyan közöljem ővele itt és most nem fogjuk megoldani, sajnálom. Na szóval:

Ha egy festményen, ami egy kétdimenziós felület, tetszőleges irányba el kezdek húzni egy vonalat, majd e vonal mentén tizedmilliméterenként egyenként megvizsgálom a vászon színét, akkor elegendő táv megtétele után bizonyos mintát fogok felfedezni. Talán azt mondom ekkor, hogy „minden három Kék és egy Lila pont után egy Sárga jön, kivéve, ha mindez előtt egy Ciklámen volt, mert akkor nem Sárga következik, hanem Fekete”. És ezzel megalkotom e rendszer fizikai törvényeit, melyek megmagyarázzák a színfoltok egymás utániságának szabályait és előrejelzik a következő foltokat. Minél több megfigyelést végzek, annál többször kell újragondolnom elméleteimet, majd végül, amikor egy elég hosszú szegmenst áttanulmányoztam, elmondhatom, hogy megtaláltam a rendszert leíró Nagy Elméletet. Ekkor viszont felteszem a kérdést, természetesen, mert jobb ötletem nincsen, hogy ugyanez miért csak egy irányba történhet? „Egy Sárga és egy Lila pont után miért nem jön három Kék?” Meg sem járja a fejem, hogy rendszeremet direkt egy olyan sorrendben kutattam, amely lehetővé tette ezt a fajta tudatosságomat, ezzel a fajta tudatosságommal pedig csak ezt az irányt tudtam kutatni.

Most gondoljunk bele abba, hogy mi történik, ha ezen a vonalon a vizsgálódást a másik irányba kezdem el? A pontokat más sorrendben látom, az érdekesség és a pontosság kedvéért tegyük fel, hogy tudatosságom is más minőségű, ahogy fizikai megjelenésem is és gőzöm sincs, ki az az illető, aki itt magyarul hebegett-habogott. És megfigyelem, hogy egy „Yellow” és egy „Lilac” után pontosan három „Blue” jön, továbbá nagyon hasonló helyzetekben ha a „Yellow” helyett „Black” van, akkor a három „Blue” után mindig egy „Magenta” fog jönni. Erre a megállapításra elégedetten röffentek egyet és csápjaimmal megigazítom a bal hetedik szememen a polárlencsét. Közben azon gondolkodom, miért megy ez CSAK ebbe az irányba, mi kényszeríti mindezt erre az egész cirkuszra.

Ám lehet tovább is folytatni. Képzeljük el, hogy elrugaszkodunk ettől a vonaltól, melynek mindkét irányítását kipróbáltuk és most egy ezzel kb 35 fokos szöget bezáró vonal esetén tesszük meg ugyanezt. Rövid leszek: olyasmikre fogok gondolni tudományos vizsgálódásom alatt, mint „de érdekes, minden második Blanche után Rouge jön, majd ha ez megtörtént már hatszor, akkor felváltva jön majd egy Bleu, két Chartreuse, majd egy Turqoise.” Emígyen megalkotom e rendszer fizikai törvényeit, mely törvények mostanra már egyre nyilvánvalóbb, hogy nem az egész kétdimenziós síkot írják le, hanem csak azt a bizonyos egyenest, amelyiknek egyik mintázata az a tudatosságom, amely ezt az irányt önmagában érzékeli. És nem is az egyenes mindkét irányát, hanem csak az egyiket. 

Ja, és kifelejtettem: „De miért történik mindez csak egy irányban...”

Ugye, most már milyen hülyén hangzik?

PS: Mindebből kifolyólag természetesen új színben tűnnek fel olyan kérdések, mint például „Mit értünk ok-okozat alatt?”, „Kik vagyunk?”, „Van-e szabad akarat?”, „Mi a világ célja?”, stb. Ugyanakkor ezeket már nem biztos, hogy ki fogom fejteni, ugyanis láttam egy jó filmet és legközelebb arról akarok írni, hadd ne lőjünk le minden poént egyszerre.