Hát ez így mégsem kóser!

Mármint, hogy idén csak 8-9 bejegyzés jelent meg a blogomon, amikor előző években ugyanolyan gyakorisággal jelentek meg posztok, mint jelenleg a Hírcsárdán. Hogyan is lehetek ilyen kegyetlen a saját olvasóközönségemmel szemben, ennyire megvonva őket az ízes falatoktól? Pedig még nincs is itt a böjt. 

Ki ne emlékezne az óriási sikert aratott Legjobb buli a világvége, mert nem leszel másnapos (vagy valami hasonló című írásra), vagy a State of the Onion című évértékelő beszédre, amiből akár Orbán is tanulhatna (kormányzati kommunikáció-stratégiailag elhelyezett macák a háttérben - legalább ezt!), esetleg a sokak kedvencére, egy szép versre, ugyanis mindjárt itt a Karácsony és vallásos versek is fontosak, a Szerelem, szerelem c. rovat újkeletű epizódjára.

Ha eddig ilyen fergeteges (és néha dögunalmas) volt a blog, hogyan lehetett idén ennyire lapos (és még dögunalmasabb)?

Hát egyszerű, kedveseim: egyrészt az év elején nem is volt olyan lapos, másrészt meg az év folyamán az élet nagybetűs része kezdett egyre nagyobb intenzitással kibontakozni, azt pedig ugye senki sem szeretné, ha e blogon MINDEN ENNYIRE NAGYBETŰS LENNE, MERT AKKOR MINDENKI AZT HISZI, HOGY ORDÍTOK ÉS SENKI SEM JÖN VISSZA IDE!

Na ugye?

Szokásom, hogy Karácsonykor írok valami kis szösszenetet, hol Ahmadinezsádtól raktam be szívmelengető üzenetet, hol az angol királynőtől egy méltóságteljeset, tavaly például arról érveltem, hogy mindenkinek joga van azt ünnepelni, ami számára megünnepelendő.

Ennek a jegyében idén egyszerűen csak annyit mondok, hogy Áldott Karácsonyt mindenkinek és kívánom, hogy életetek, az a nagybetűs, nagyon szépen alakuljon!

Világunk egy számítógépes szimuláció - Bullshit alert

Nemrég olvastam egy cikket, ami röviden arról szól, hogy bizonyos tudósok arra utaló jeleket találtak (angolul: evidence), hogy világunk egy számítógépes szimuláció.

Érdekesnek találtam, elolvastam, megosztottam fészbukon is, de mivel akkor munka területén eléggé el voltam havazva, mélyebben nem is gondoltam bele. Pár napja viszont visszatért a téma, és akkor egy érdekes felfedezést tettem. Mindez olyan féltételezésekre épül, amit a cikk szerzői, valamint a tanulmány készítői első perctől kezdve de facto tényként kezeltek, pedig nem az.

A cikk az alábbi két alapfeltevésre épül:

  1. Ha egy civilizáció elér a fejlettség bizonyos fokára, szimulációkat kezd futtatni önmagáról. csak idő kérdése, hogy a szimuláció újabb szimulációt indít el, mivel az is egy szimuláció. Mindebből viszont az következik, hogy ha létezik egy sor ilyen civilizáció, akkor tekintve az univerzum fennállása óta eltelt időt (kb. 14 milliárd év), sokkal nagyobb a valószínűsége annak, hogy világunk egy számítógépes szimuláció, minthogy világunk az egyetlen eredeti.
  2. A kozmikus sugárzás bizonyos "csomagokban" érkezik, vagyis van egy alapérték, aminek jönnie kell, annál kisebb energiaszinten nem mérhető sugárzás, csak e mérték többszöröseként. Ezért valószínűsíthető, hogy ez a kvantálás (és nem csak ez) a szimuláció adat-definiálásának az eredménye.
Habár e két feltevés elég elmés, és egy ideig engem is becsapott, vannak problémáim velük. Tapasztalataim szerint, ha megvizsgáljuk a kimondatlan háttérfeltevéseket, amin az egész alapszik, elég sokat megtudunk az érv logikai rendszeréről:
  1. Az első kimondatlanul azt feltételezi, hogy képesek vagyunk kívülről ránézni az egész lépcsős rendszerre, és a legalsónak, az eredeti világnak az időintervallumához szabadon hozzáférünk. Magyarul: tudjuk, hogy az eredeti világ X milliárd éves, tehát azóta biztosan volt idő szimulációkat készíteni. Ezzel csak az a probléma, hogy ha világunk egy szimuláció, semmi ilyen információhoz nem férünk hozzá, ugyanis lehet, hogy világunk tényleg egy szimuláció és úgy van felépítve, hogy X milliárd évesnek tűnjön, amikor csak 100. És ekkor annak valószínűsége, hogy szimuláció vagyunk, nem nagy, hanem maximum 50%. Tehát a végső valószínűség nem magas, hanem valahol 0 és 100% között van. Laikus nyelven: eldönthetetlen.
  2. Lehet, hogy érezték az előbbi érv gyengeségét, ezét folyamodtak a kvantált mennyiségek kártyához: ha szimulációt hozunk létre, a számítógépünk teljesítménye véges, ezért nem szimulálunk végtelen mértékig finomítható változókat, hanem meghatározunk egy határt, és akkor be tudjuk lőni, hogy kábé ez kiszámítható lesz-e vagy nem. Nos, a fizikai mennyiségek atomossága nem szükségszerűen a szimulált világok tulajdonsága. Ugyanannyira lehet az a világ valós is. Mert nem csak egy mesterséges adathalmaznak lehetnek bizonyos tulajdonságai, hanem a valós világnak is. Itt rejlik a második tévedés.
Összegezve mindezt, a következőre jutottam: nem mondható el, hogy valószínűbb a szimulált lét mint a valós annak alapján, hogy a világ elég régi és létrejöhetett egy halom lépcső, mivel mindezt olyan információra alapozzuk, amiben csak akkor lehetünk biztosak, ha hozzáférésünk van a való világhoz. Továbbá, ha bizonyos tulajdonságok, amivel egy világ rendelkezik "szerintünk" másolat jellegű, az csak egy vélemény, mert nem tudunk semmi információt adni arra vonatkozólag, hogy a kritérium amit összehasonlításképp használtunk miért ne lenne alkalmazható a valós világra is? Konkrétan: Kezemben egy zöld Dreher sörös doboz és azt mondom, ez a világ egy másolat, mert a való világban a Dreher sörös doboz sárga.

Tehát mindkét esetben olyan információkra alapozzuk kijelentésünket, miszerint világunk legvalószínűbben egy másolat, melyekhez csak akkor férhetnénk hozzá, ha a valós világban élnénk.

Q.E.D.

Alakul a család

Rég írtam az otthoni család talán semmit sem tud rĺlam.

Már hosszú ideje nem éreztem azt, hogy egy család része vagyok. A mi családunk ˝ elkopott˝. Eljött az ideje, jogy változzon a helyzet. Mondjuk, sok időbe került, rengeteg vargabetű, de alakul. Most itt ülök, új családi körben és otthonos. Új család alakul.

Van egy szuper állás, Az, amit hosszú ideje remélek: egyszerre IT, nyelvtudás, problémamegoldás, utazás, csendes környezet, szuper kollégák, lefoglal és motivál:D

Aztán: könyv. Voltam szabadúszó, felkértdk egy könyv nagy részének megírására, ez ,egvan. Régi álom, idén valóra vált.

Lakás: két hét s költözünk Helgával. Szép környezetbe, Gazdagrét, két szoba, zöld környezet, jómkilátás, csend:)

Tervek: valahogy úgy lépni előre, hogy a tartozádok mértékét nem növelni, hanem végre, évek után egyenesbe jönni.

U.i. Vsz a következő bejegyzésünk (jaj, már többes számban beszélek:)) ) már arról fog szólni, hogy milyen az új lakás és az élet mint házasember:D

Végre munka

Legutóbbi bejegyzésem óta történt egy s más. Gyergyóból Budapestre költöztem, másfél hónapig piacoztam, másfél hónapig szabadúszó író voltam, de a legutóbbi héten kezdtek felgyorsulni az események.
Kilenc hónapnyi munkakeresés után ki gondolta volna, hogy a kulcs: szerzetesi múltam kiradírozása a CV-ből? Nem mintha a munkáltatók diszkriminálnának, de mégis. Nem tudják, mi az, és eldobják a cv-t. Vagy azt hiszik, hogy fanatizmust vinnék a munkakörnyezetbe. Hogy hetente zaklatnám szentnél szentebb eseményekkel, hogy kéthetente gyónni küldeném, hogy csuhában járnék dolgozni, vagy esetleg molesztálnám a kollégák gyerekeit.
És íme, ahogy letagadom múltamnak ezt a szeletét, már másnap felhívnak, hogy várnak interjúra.
A folyamatot óriási módon leegyszerűsítve, volt két interjú. Az egyik egy nagy, ismert cég, nemzetközileg standardizált interjúkérdésekkel, száz kérdés arról, hogy mik az erősségeim, mi tesz engem jó csapatjátékossá, meg hasonló nyálas kérdések tömege, amikre már megszereztem a jogot, hogy ne válaszoljak. És majdnem semmi arról, hogy mire lennék képes. Mintha azért fizetnének, hogy mély önismeretem legyen és értsek interjúnyelven beszélni.
A másik helyen szinte csak arról volt szó, hogy mit tudok és hogyan találkozik az, amit tudok azzal, amit el kell végeznem. Alaposan leteszteltek, kérdezték, hogyan oldanék meg adott szituációkat, éreztem, hogy munkahelyet pályázok, nem óvódai nagycsoportot.
Végül emellett döntöttem, így lettem tegnaptól IT support munkatárs.
Ja, és ez az első bejegyzésem, amit telefonon írtam (Blob, symbian, akinek mond valamit).

Balázs bá naplója

Mint már sokszor megírtam, politikai kérdésben nem foglalok állást, egyházügyben sem, csak ha valakit éppen szidnak vagy szidni kell. Olvasom az előbb, hogy az Új Színház új igazgatója, Dörner úr kirúgta Galkó Balázs művészt. Ebbe sem fogok beleszólni, felnőtt emberek, eldöntik mit akarnak, összevesznek, megegyeznek, kezet fognak, "ődóguk".

Azon okból ragadtam tollat, hogy kifejtsem, ha mindaz igaz, amit Dörner mond, akkor az Új Színház alkalmazottainak létszáma nulla lesz. Kifejtem.

Galkó Balázs naplójából: 
-...Nézd, neked van egy határozatlan idejű szerződésed. Én ilyet senkivel nem fogok kötni, nem akarok kibaszni az esetlegesen utánam jövő igazgatóval. Én ilyen szerződést neked nem tudok fölajánlani, semmilyen szerződést sem. Legfeljebb, ha szükségünk lesz rád, szerződtetünk.
- Ez azt jelenti, hogy nem akartok velem dolgozni?
- Dehogynem, ha lesz olyan szerep, amire szükségünk van rád, majd hívunk. Például a következő szezon első bemutatója lesz egy Nyírő József novelláiból készülő színdarab; a Jézusfaragó ember… abban van egy öreg székely, aki mesél… Azt bőven el tudom képzelni, hogy te legyél.
- Ezek szerint nem akartok szerződtetni.
- De, csak más formában. Mint darabszerződésest. Nézd, sem a te egzisztenciális problémádat, sem Magyarország gazdasági helyzetét nem én fogom megoldani.
- Én sem. Szóval?
- Balázs itt más színház lesz… Itt mostantól csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is…
(forrás: index.hu)
Pro primo: ebből látható, hogy "csupa olyan ember lesz a társulat tagja, aki hisz Istenben, aki tudja, hogy léteznek másfajta dimenziók, amiket nem tudunk tapasztalni, olyanok is...".

Pro secundo: ismeretelméleti megközelítésben csak akkor tudhat valaki valamit, ha a hite igaz és indokolt. Röviden, mert ezt még lehet ragozni. Amig mindez nem teljesül, addig csak hite van, tudása nincs.

Pro tertio: azon emberek halmaza, akik ugyanabban az időben tudják, hogy léteznek olyan dimenziók, melyekről semmilyen tapasztalatunk nem lehet, ugyanakkor erről semmilyen tapasztalatuk sincsen, legjobb esetben is a nullához közelít.

Lehetett volna a sztori fordítva is, mondjuk Galkó rúgja ki Dörnert, úgy is csak ezt szólnám hozzá a témához...

Mrs. Doubtfire 2: The Ironing Lady

Nemrég megjelent egyik gyerekkori kedvencem, a Mrs. Doubtfire folytatása, az "Ironing Lady" (A vasalónő) c. szakmai életrajz.

Az új film már nem New Yorkban játszódik, hanem javarészt Londonban, ahol a forgatókönyvíró szokatlan cselhez folyamodik: az első részből ismert Robin Williams Meryl Streepnek öltözve próbálja saját magát  férfi vasalónőként eladni, amit - ad absurdum - a britek be is vesznek, annak rendje és módja szerint, nem mintha ez egy átlagos, jól borotvált férfinek a legkisebb nehézséget is okozná a szigetországban.

Az első részben is feltűnő, Stuart Dunmire szerepében tetszelgő Pierce Brosnan is újabb karaktert ölt magára, kipróbálhatja, milyen lehet brit titkosügynököt játszani.

A szövegkönyv szerint a "vasalónőre" új kihívások várnak, hirtelen nem csak egy családi házért lesz felelős, hanem egyszerre sokért. Bizonyos esetekben még a konyhát is rábízzák, minek következtében Budapesten vásárol paprikát. Ez borzasztó mértékben lecsökkenti a szabadidejét, melyben eddig argentin szappanoperákat szokott követni. Ez túlkompenzáláshoz vezet, melyben jó kis port kavar föl.

A film vége felé az angoloktól ismert klasszikus módon sűrűsödik a cselekmény, amint mondják, "Deplot Dickens", a vasalónő csontja meg ezzel egyenes arányban ritkul. Élete alkonyán oszteoporózisért és vasalási teljesítményéért kitüntetik, valamint a nemzetközi béke érdekében megajándékozzák egy "Esmeralda és a Vad Angyal összes" akciós DVD-csomaggal.

(ha megnéztem, még írok)

Pár eltüntetett kérdés a szimpátiáról

Pár nappal ezelőtt itt Budapesten óriási (egyesek szerint gigantikus) szimpátiatüntetés volt a jelenlegi magyar kormány mellett. Jöttek a pesti meg budai kerületekből, mentek a szomszédból, jöttek egészen mesziről, még Erdélyországból is. A dolog szimpátia-részét én csak megértem, hisz szimpátia miatt én is utazok akármikor egy ilyen távot, ahogy ezt meg is tettem, de nem tüntetni. 

A szimpátiával minden rendben van. Egy teljesen természetes dolog. Sokszor segít - nem mindig - de úgy nagy vonalakban valljuk be, hogy egy kellemes érzés. Viszont mint minden érzés, ez is arra tartozik, aki érzi. Még azzal sincs baj - szerintem - hogy ha valaki kifejezi kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt, hogy ő éppen kivel és milyen mértékben szimpatizál.

Mindezek kapcsán ugyanakkor megfogalmazódott bennem egy pár kérdés. Mint például:

Miért releváns egy erdélyi (értsd: nem magyar adófizető állampolgár) szimpátiája egy magyar állampolgárokat érintő ügyben? Miért nem releváns ugyanakkor konkrét magyarországi körök (értsd: egészségügyiek, tanügyben dolgozók) véleménye az őket élő húsig érintő kérdésekben (kirakati stílusú társadalmi konzultációk, stb)? Miért fontosabb a magyar kormánynak valakinek a szimpátiája, mint konkrét érintettek észérvei és véleménye?

Miért nem láttunk mindeddig Magyarországról Bukarestbe induló buszokat, hogy szimpátiamenetben biztosítsák a - tegyük fel - kormányon lévő RMDSZ-t, vagy hogy segítsenek a jogérvényesítésben, osztani az észt (nem negatív kifejezésként) az egészségügyi meg egyéb disputákban? Talán azért volna ez, mert a magyar az magyar, de a székely az aztán igen? Nem inkább azért, mert egy ilyen gesztus meg sem fordulna a magyarországi fejekben, mert hát más állam belügye, estébé, estébé?

Szerintem azon erdélyieknek, akik ilyen szimpátiamenetekben utaznak, előbb ezeken a kérdéseken kell elgondolkozniuk.

(open for debate)

Nyílt levél, vagy miafene

kép: http://revjph.blogspot.com
Páter XY hozzáállása a BBC magyarországi tudósításához már jó ideje részrehajló, és nem a tények, hanem a hangulat terén. Ezt jeleztem neki, azért, hogy ne rontsa a saját színvonalát és jó hírnevét. Na, meg legyen tisztelettel irántunk és ne nézzen hülyének. Válaszolt, és abban elismerte, hogy nem kíváncsi sajátjától eltérő véleményre és megszakít velem minden kapcsolatot. Majd amikor látta, hogy amit közölt, elolvastam, kitörölte kettenünk párbeszédét. A beszédeit, írásait ezentúl érdemes megszűrni ezen a szűrőn.

Ez egy szomorú történet arról, hogy hogyan fajulhat el egy dolgokról szóló véleménycsere. Nem arra hajazom, hogy bárki a vitában mellém álljon, vitáimban helyet tudok állni magam is. Inkább üzenni szeretnék, de amíg erre sor kerül, kissé fel kell vezetni a helyzetet, mert egyrészt bánt, másrészt a fair play szabályainak sérülése miatt erre, önhibámon kívül, más fórumon nincs lehetőségem.

Történt a napokban, hogy az (egykori) barátságunkra tekintettel elhallgatott nevű szerzetespap ismerősöm egy ideje nyílt támadást intéz a BBC ellen. Olyanokat ír Facebook oldalára, hogy a "BBC nap mint nap támadja magyarországot a legaljasabb módon" meg "the BBC is proving to be an enemy to the Hungarian nation. Magyarul: "Angol barátaimhoz: a BBC a magyar nép ellenségének bizonyul". Folytatja, hogy ez nem angol úriemberhez méltó, nem így kell bánni egy néppel, mely 1956-ban kiállt a szabadsága mellett és 1989-ben megnyitotta a Vasfüggönyt. Egy amúgy teljesen tényszerű beszámolóra pedig így reagál, hogy ez "újabb példája, hogy a BBC Magyarország ellen kampányol."

Ekkor megszületett a BBC-nek küldött panaszlevél is, melynek tartalma röviden: sajnos az önök tudósításai részrehajlóak, valamint nem veszik figyelembe, hogy ez az a nép, amely 1848, meg 1956, stb. Gondoltam, lehetséges lesz racionális párbeszédet folytatni és rákérdeztem, mire alapozza ezt a nagy kirohanást? Ekkor tettem pár megjegyzést arra vonatkozólag, hogy szerintem az új magyar alkotmány nem 1848-ról, nem 1956-ról, hanem 2012-ről szól, meg a támadások szerintem nem arról szólnak, hogy nem lenne legitimitása a nép által demokratikusan megválasztott vezetőknek, nem ez ellen tüntet a "nyugat", hanem olyan dolgok miatt, ami a magyar demokráciát szerintük belülről bomlasztja és ezért megváltoztatandó, szóval egy a többség számára teljesen érdektelen politikai vita volt, amitől még barát maradhat a barát, több is hangzik el kocsmaasztal mellett (feltételezem) probléma nélkül. Szóváltásunk során, mivel ellenérve nem volt, sorra olyan mondatokat adott a számba, amiket nem mondtam, ezzel viszont a fair vita legalapvetőbb szabályát szegve meg. Majd győzelemittasan utalt a BBC válaszlevelére is, hozzátéve, hogy
A BBC hozzáállása a magyar helyzethez már jó ideje részrehajló, és nem a tények, hanem a hangulat terén. Ezt jeleztem nekik, azért, hogy ne rontsák a saját színvonalukat. Na, meg legyenek tisztelettel irántunk. Válaszoltak, és abban elismerték, hogy ők is beszálltak a politikai csatába. Ami nem lenne rossz, de az ő esetükben azt jelenti, hogy tudatosan pártot választottak ország-világ előtt. A híradásaikat ezentúl érdemes megszűrni ezen a szűrőn.
Megtippeltem, hogy a válasz nem erről szólt, csupán elintézték egy "megértjük aggodalmait, igyekszünk TOVÁBBRA IS kiegyensúlyozott híradást nyújtani" kijelentéssel. Később észrevettem: ott a válaszlevél is, amit ide angolul és magyarul egyaránt berakok, mert ebben semmi olyasmiről nem volt szó, hogy a BBC beismerte volna, hogy beleszállt a politikai vitába és kikezdte saját hírnevét.
Dear Fr ____,
Thank you for your kind email and your passionate response to our coverage of Hungary. I can assure you that we are fully aware of the political debate raging in Hungary about Mr Orban's government. You need to know that we have complaints from both sides and so aim to tread a completely impartial path, as we do will all our coverage. We are also aware of Hungary's difficult history under communism and do our best to bring an accurate and impartial explanation of what's going on in the country. Hence we have a correspondent who had known Mr Orban for many years giving his assessment of the situation, as well as the daily news coverage which today includes the EU's commencement of legal infringement proceedings.
We are aware that Fidesz commands a big majority in parliament but we must also balance that with the widespread criticism the government gets in the EU and in Hungary too. This is what a vibrant democracy is about, whether in Budapest or London.
Yours
BBC News Website
Magyarul:
Kedves _____ atya,
Köszönjük kedves levelét és Magyarországról szóló hírösszeállításunkra adott szenvedélyes hangvételű válaszát. Biztosíthatom önt arról, hogy teljes mértékben tudatában vagyunk a magyarországi, Orbán úr kormánya körül tomboló politikai vitáknak. Szeretnénk, ha tudná, hogy mindkét oldal részéről értek hozzánk panaszok, ezért igyekszünk teljes mértékben részrehajlás nélküli úton haladni, amint tesszük azt minden tudósításunk során. Továbbá tudatában vagyunk Magyarország kommunizmus alatti nehéz történelmének és megteszünk minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy hogy egy pontos és részrehajlás nélküli képet fessünk mindarról, ami az országban történik. Éppen ezért egy olyan újságíróra bíztuk a helyzet bemutatását, valamint a napi hírösszeállítást -mely ma tartalmazza az EU törvényes eljárását- aki rég óta ismeri Orbán urat. Tudatában vagyunk, hogy a Fidesz nagy többséggel rendelkezik a parlamentben, de ezt ki kell egyensúlyoznunk a kormányt az EU és magyar részről érő kritikákkal is. Erről szól egy pezsgő demokrácia, úgy Londonban mint Budapesten.
Tisztelettel:
BBC News Website
Jelzésemre, miszerint  a "Biztosíthatom önt arról, hogy teljes mértékben tudatában vagyunk a magyarországi, Orbán úr kormánya körül tomboló politikai vitáknak" nem egyenértékű azzal, hogy "Válaszoltak, és abban elismerték, hogy ők is beszálltak a politikai csatába" csak azt a választ kaptam, hogy
Kedves Attila! Láthatóan nem találkoznak gondolataink. Szeretném kérni, hogy kímélj a kommentjeidtől, lévén, hogy ez egy személyes oldal. Lévén, hogy mi nem vagyunk semmilyen kapcsolatban egymással ezennel fel is függesztem a kapcsolatunkat. Isten áldjon! ___
Ez után következett első fokon a Facebook ismerősök közüli kirakás, hogy ne tudjak válaszolni, majd hamarosan minden általam írt komment kitörlése, hogy ne legyen látható semmiféle ellenvélemény, hogy ne csorbuljon saját jó híre, amikor az egyedüli dolog, aminek kitörlésével saját jó hírét és becsületét megmenthette volna az a BBC válaszának félreidézése.

Ha valaki ragaszkodik ahhoz, hogy személyes legyen az oldala, akkor saját magáról írjon, ne másokat gyalázzon. Ha másokat támad, engedjen felületet a vitára. Ha azt akarja, hogy más még így se szólhasson bele, akkor elég, ha a kommenteket letiltja. Ha a kommentelés megengedett, viszont csak azok maradnak meg, amelyek osztják véleményét, mindenki mást pedig kimar, akkor nem rosszabb jobb* annál, amit oly hangzatosan elítél.

Üzenetem Hozzád, és minden hasonlóan gondolkodó civilhez és egyházfihez a következő: Szabad eltérő véleménnyel lenni! Még nektek is. Mindenki megengedi, hogy véleményeteket kimondjátok, amazt érvekkel alátámasszátok. Nem csinálunk személyes ügyet abból, ha máshogy néztek dolgokra mint mi. De ha korlátozni próbáljátok saját véleményünk kinyilvánítását, ha kinyilvánított véleményünket előbb félreidézitek, majd meg-nem-történtté igyekeztek tenni, ha ily módon bemocskolni próbáltok és nem is adtok esélyt a válaszra, akkor az eltérő vélemény ártalmatlan helyzetéből személyes sérelmet kovácsoltok! Elő veletek és mutassatok valami gerincre hasonlatos dolgot, különben a saját magatok által ásott gödörből senki sem fog tudni titeket kihúzni!

Kommentálni márpedig szabad.

*(Update: javítva, mert ugye ennek így van értelme...)

‎"Nekünk egy szaros idézőjel nem diktálhat!"

Forrás: nol.hu. Mert úgy illik.
Amikor pár éve Londonban egy következmények nélküli esszét kellett benyujtanunk (értsd: a kapott értékelés nem számított be a végső átlagba, csupán "meg kellett, hogy legyen"), akkor mindazt, amit hat-hét oldalon keresztül összehalandzsáztunk feltöltéskor átment egy bizonyos Turnitin nevezetű szoftveren.

A drága kis szoftver az esszét kijavító tanárnak kijelezte, hány százalékban hasonlít már létező írásokhoz az az irományunk, melynek tényleg abszolút semmi következménye nem volt emberek életére nézve (hidak nem dőltek össze, nem kaptunk dupla akkora fizetést másnaptól, nem kaptunk hangzatos címeket tőle, stb). Ilyeneket adott ki: "25% Low plagiarism level, probably many quotes" (alacsony plágium szint, valószínüleg több idézetet használ), meg "30% Elevated plagiarism level, worth looking up" (emelkedett plágiumszint, érdemes jobban belenézni), vagy "55% Blackbelt Copy-Paster. Just kick him out!" (feketeöves másológép, csak rossz hírt hoz rátok). Természetesen nem pont ezek a mondatok voltak az automatikus ajánlásokban, de most példának megteszi. A helyzeten az is árnyal, hogy filozófiában sokszor nem volt más választásunk, mint egyes érveket, ellenérveket pontosan visszaadni, ugyanis a precíz árnyalás nagyon fontos volt és a legapróbb változtatás már megváltoztathatta az egész bekezdés értelmét. Ezért tanáraink nem igazán sértődtek meg, ha a rendszer például 30%-os plágiumszintet adott ki.

Egyedüli igazi következménye a csalásoknak ott jelentkezett, amikor a záróvizsákon, más választásunk nem nagyon lévén, egykori esszéink anyagából táplálkoztunk emlékezetből, ugyanis lehetetlenség lett volna a filozófia szó szerint is könyvtárakat megtöltő, minden szerteágazó ágát behatóan ismerni kutatóstól, érvestől, ahogy mondják: szőröstől, meg bőröstől. Akkor már igazi eredményekért játszodtunk. Ahogyan mindenki más is, aki harcát megvívta és tudja, hogy milyen élmény.

Nos, van valaki, aki a jelek szerint csupán egyfajta harc megvívásának élményét ismeri, fekete-fehér képe a bal felső sarokban, színes poziciója a jobb felső polcon (ha le nem mondott közben, amint az illik). Ő, úgy tűnik, 80%-ot kapott volna a minket vizsgáló szoftvertől, amire már a gépnek is elakadt volna a szava.

Már csak arra vagyok kiváncsi, hogy ennek milyen következményei lesznek Schmitt Pálra és Magyarországra nézve.


PS: az emlék:
Turnitin Suite Demo from Turnitin on Vimeo.

(A cím meg a HírCsárdáról...)

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger