kedd, január 24, 2012
Csiki Attila-József
Pár nappal ezelőtt itt Budapesten óriási (egyesek szerint gigantikus) szimpátiatüntetés volt a jelenlegi magyar kormány mellett. Jöttek a pesti meg budai kerületekből, mentek a szomszédból, jöttek egészen mesziről, még Erdélyországból is. A dolog szimpátia-részét én csak megértem, hisz szimpátia miatt én is utazok akármikor egy ilyen távot, ahogy ezt meg is tettem, de nem tüntetni.
A szimpátiával minden rendben van. Egy teljesen természetes dolog. Sokszor segít - nem mindig - de úgy nagy vonalakban valljuk be, hogy egy kellemes érzés. Viszont mint minden érzés, ez is arra tartozik, aki érzi. Még azzal sincs baj - szerintem - hogy ha valaki kifejezi kisebb-nagyobb nyilvánosság előtt, hogy ő éppen kivel és milyen mértékben szimpatizál.
Mindezek kapcsán ugyanakkor megfogalmazódott bennem egy pár kérdés. Mint például:
Miért releváns egy erdélyi (értsd: nem magyar adófizető állampolgár) szimpátiája egy magyar állampolgárokat érintő ügyben? Miért nem releváns ugyanakkor konkrét magyarországi körök (értsd: egészségügyiek, tanügyben dolgozók) véleménye az őket élő húsig érintő kérdésekben (kirakati stílusú társadalmi konzultációk, stb)? Miért fontosabb a magyar kormánynak valakinek a szimpátiája, mint konkrét érintettek észérvei és véleménye?
Miért nem láttunk mindeddig Magyarországról Bukarestbe induló buszokat, hogy szimpátiamenetben biztosítsák a - tegyük fel - kormányon lévő RMDSZ-t, vagy hogy segítsenek a jogérvényesítésben, osztani az észt (nem negatív kifejezésként) az egészségügyi meg egyéb disputákban? Talán azért volna ez, mert a magyar az magyar, de a székely az aztán igen? Nem inkább azért, mert egy ilyen gesztus meg sem fordulna a magyarországi fejekben, mert hát más állam belügye, estébé, estébé?
Szerintem azon erdélyieknek, akik ilyen szimpátiamenetekben utaznak, előbb ezeken a kérdéseken kell elgondolkozniuk.
(open for debate)
0 beszólás:
Megjegyzés küldése