Tegmark új cikkének margójára

Kínlódni azon, hogy megtaláljuk a fő különbséget a ’normál’ és a ’tudatos’ anyag között szerintem fölösleges és amúgy is hamis dichotómia. Legjobb esetben csak sírást-rívást és fogcsikorgatást eredményez. Vannak ugyanakkor akik oda s vissza vannak érte, de csak azért mert gőzük sincs, miről szól az egész. Nézzük csak a következő gondolatbeli párbeszédet A (egy tévelygő, saját magát sem értő zseni) és B (egy józan paraszti ész) között:

A: Meg szeretném találni a különbséget a ’normál’ anyag és a ’tudatos’ anyag között.

B: Mit értesz ezek alatt? (mert ugye, hülyék leszünk úgy belemenni egy vitába, hogy nem tudjuk, hogy a vitapartner által használt két kifejezés mit takar)

A: Normál anyag alatt értem a vizet, asztalt, fülhallgatót, kenyeret, stb, melynek nincs tudata. Tudatos anyag alatt értem az embert pölö, mert hát anyag és tudatos.

B: Már megbocsáss, de ahogy ez van, elég pongyola. Honnan tudod, hogy az egyik tudatos, a másik meg nem?

A: Onnan, hogy az egyik ad erről jelzést, a másik nem.

B: Tehát ha egy számítógép válaszol a kérdéseidre, onnantól tudatos, ha pedig én csak ülök és katatón módon tekintek előre, akkor már nem vagyok tudatos?

A: Igaz, de tovább lehet lépni: a tudat vizsgálatánál a viselkedésen túl nézhetünk mást is.

B: Mi mást tudnánk nézni, ami kívülről látszik?

A: Ha például egy ember nem mozdul, az nem gond, mert tudjuk, hogy az emberek képesek erre, vagyis a mozgásra, vagy beszédre. Ha egy számítógépet kikapcsolok, az nem ad jelet, viszont azt is tudom, hogy a viselkedést csak beleprogramozták a számítógépbe.

B: Argument from killing… Ugyanez az emberre is igaz lehet, nem? Viszont egy darab kenyér esetén mi a kritérium?

A: Nem érez.

B: Mi alapján tudjuk megállapítani, hogy nem érez?

A: Nincs idegrendszere. Alapvetően elmondhatjuk, hogy aminek nincs idegrendszere, az nem tudatos.

B: De ez mégiscsak egy feltételezés, nem? Azt elmondhatjuk, hogy nincsenek benne idegek, amik jeleket továbbítanának, de vajon állíthatjuk azt, hogy nem éreznek?

A: Igen, mert érezni csak idegrendszerrel lehet.

B: Ezt ki mondta? Valaki megvizsgálta, hogy mit érez a nehéz kő, mely repül, és azt sem tudja hol áll meg? És nem talált semmit? Vagy csak ránézett és megvonta a vállát?

A: Nem tudhatom mi járt annak a valakinek a fejében, miért tőlem kérdezed?

B: Hát kábé ide szerettem volna én is kilyukadni. Ugyanis még azt sem tudjuk megállapítani, hogy az elvileg hozzánk hasonló másik embernek van-e és ha van, milyen szubjektív tapasztalata van a világról, azt még kevésbé, hogy a kő ezzel hogyan áll. És amíg nem tudjuk, nem is osztályozhatjuk be, hogy ez már pediglen tudatos/nem tudatos.

PS: a cikk gyakorlatilag arra a feltételezésre épül, hogy B nem kérdezett vissza. Ezért akit érdekel, elolvashatja, de csak fölöslegesen fárasztja magát vele, mert kábé arról van szó benne, hogy most a két szilva több dió-e mint ahány alma egy körte. 

PPS: I'm back bitches!