Kínlódni azon, hogy megtaláljuk a fő különbséget a ’normál’
és a ’tudatos’ anyag között szerintem fölösleges és amúgy is hamis dichotómia.
Legjobb esetben csak sírást-rívást és fogcsikorgatást eredményez. Vannak ugyanakkor akik oda s vissza vannak érte, de csak azért mert gőzük sincs, miről szól az egész. Nézzük csak a
következő gondolatbeli párbeszédet A (egy tévelygő, saját magát sem értő zseni)
és B (egy józan paraszti ész) között:
A: Meg szeretném találni a különbséget a ’normál’ anyag és a
’tudatos’ anyag között.
B: Mit értesz ezek alatt? (mert ugye, hülyék leszünk úgy
belemenni egy vitába, hogy nem tudjuk, hogy a vitapartner által használt két kifejezés
mit takar)
A: Normál anyag alatt értem a vizet, asztalt, fülhallgatót,
kenyeret, stb, melynek nincs tudata. Tudatos anyag alatt értem az embert pölö,
mert hát anyag és tudatos.
B: Már megbocsáss, de ahogy ez van, elég pongyola. Honnan
tudod, hogy az egyik tudatos, a másik meg nem?
A: Onnan, hogy az egyik ad erről jelzést, a másik nem.
B: Tehát ha egy számítógép válaszol a kérdéseidre, onnantól
tudatos, ha pedig én csak ülök és katatón módon tekintek előre, akkor már nem
vagyok tudatos?
A: Igaz, de tovább lehet lépni: a tudat vizsgálatánál a
viselkedésen túl nézhetünk mást is.
B: Mi mást tudnánk nézni, ami kívülről látszik?
A: Ha például egy ember nem mozdul, az nem gond, mert
tudjuk, hogy az emberek képesek erre, vagyis a mozgásra, vagy beszédre. Ha egy
számítógépet kikapcsolok, az nem ad jelet, viszont azt is tudom, hogy a
viselkedést csak beleprogramozták a számítógépbe.
B: Argument from killing… Ugyanez az emberre is igaz lehet,
nem? Viszont egy darab kenyér esetén mi a kritérium?
A: Nem érez.
B: Mi alapján tudjuk megállapítani, hogy nem érez?
A: Nincs idegrendszere. Alapvetően elmondhatjuk, hogy aminek
nincs idegrendszere, az nem tudatos.
B: De ez mégiscsak egy feltételezés, nem? Azt elmondhatjuk,
hogy nincsenek benne idegek, amik jeleket továbbítanának, de vajon állíthatjuk
azt, hogy nem éreznek?
A: Igen, mert érezni csak idegrendszerrel lehet.
B: Ezt ki mondta? Valaki megvizsgálta, hogy mit érez a nehéz
kő, mely repül, és azt sem tudja hol áll meg? És nem talált semmit? Vagy csak
ránézett és megvonta a vállát?
A: Nem tudhatom mi járt annak a valakinek a fejében, miért
tőlem kérdezed?
B: Hát kábé ide szerettem volna én is kilyukadni. Ugyanis még
azt sem tudjuk megállapítani, hogy az elvileg hozzánk hasonló másik embernek
van-e és ha van, milyen szubjektív tapasztalata van a világról, azt még
kevésbé, hogy a kő ezzel hogyan áll. És amíg nem tudjuk, nem is osztályozhatjuk
be, hogy ez már pediglen tudatos/nem tudatos.
PS: a cikk gyakorlatilag arra a feltételezésre épül, hogy B nem kérdezett vissza. Ezért akit érdekel, elolvashatja, de csak fölöslegesen fárasztja magát vele, mert kábé arról van szó benne, hogy most a két szilva több dió-e mint ahány alma egy körte.
PPS: I'm back bitches!
PPS: I'm back bitches!
0 beszólás:
Megjegyzés küldése