kedd, február 20, 2018
Csiki Attila-József
Most már eltelt egy teljes hét, mióta a Star Trek Discovery első évadzáró epizódja kijött, tehát aki tényleg látni akarta, az eddig megnézhette. Aki mégsem, annak figyelmeztetés, lesz itt spoiler elég.
A kritikák
Miután a kulcsjeleneteket még egyszer végignéztem, egnéztem jópár kritikát, melyek lefedték a reakciók egész spektrumát. Egy dologban mind egyetértettek, mégpedig abban, hogy a 15 epizód alatt kidolgozott karakterek és a felépített feszültség nem vezetett úgymond klimaktikus magasságokba. Az időzített bomba nem robbant fel, a megérdemelt győzelem nem jött el, a kiérdemelt vereség nem pusztított, stb. Kifejezetten antiklimaktikus epizódnak lehettünk tanúi. Pedig hétről hétre növekedhetett bennünk a vágy, hogy történjen valami végleges, valami nagy durranás, ami helyrehozza a kiinduló helyzetet, de nem.
Ezen a ponton szembesít a sorozat önmagunkkal (véres bosszúra vágytál és még te mondod magadról, hogy felfilágosodott trekkie vagy?), ahogyan a Föderációval és Klingon Birodalommal is tette. Viszont egy dolog kitalált entitások érzéseivel játszadozni és teljesen más a nézőkével.
A rossz és rosszabb lehetséges megoldás
Csalódtam. Igen, legalábbis az első pillanatokban. Azt vártam volna, hogy lesz egy olyan stratégiai lépés, amit a DS9 idején megszoktunk, amikor Kardassziát erővel, harctéri taktikával, misztikával és még ki tudja minek a segítségével győzték le, tehát volt a több év alatt felgyűlő feszültségnek egy kioldása a sorozat végén.
El tudtam volna képzelni például, hogy visszautaznak az időben és megakadályozzák az egész konfliktust (problémamegoldás azáltal, hogy megnemtörténtté teszik). Olcsó megoldás lett volna, legtöbbünknek nem adatik meg egy ilyen lehetőség. Egyébként is ott az idővonal, nehogy már utolsó pillanatban változtatnak rajta, és akkor egy párhuzamos univerzum mellé még kapunk egy párhuzamos idővonalat, és egy évadot kidobhatunk a kukába. Az évad során kialakult galaktikus erőegyensúly/arány így ment volna a szelektívbe, már ha gyüjtik.
Vagy azt, hogy sikerül az eredeti terv, feltérképezik a Q'onos-t belülről, sikerül odacsapjanak, aminek hatására a Klingonok összefognak, mint a tengeren túliak 9/11 után. Szépen kielégült volna a néző vérszomja, viszont bekövetkezett volna az, amiről Georgiou beszél, hogy mire hármat szusszan a Föderáció, egy egységes Klingon Birodalom for a régi helyére nőni, és az egész problémát csak elnapolni tudják (problémamegoldás halasztás által).
Mint fent, úgy lent, mint kint, úgy bent
Végül úgy tűnik, hogy a hagyományos Star Trek vonalat választották: problémamegoldás két lépés távolság vételével és a gyökérprobléma orvoslásával.
Úgy a Föderációnak, mint a Klingon Birodalomnak hasonló probléma okozta a belső konfliktusát: önazonosságát feladva a pillanatnyi nyereség útjára léptek. Hogy a klingonok esetében ez mit jelent, az látható volt azon, hogy házakra szakadtak és hiába győzték volna le a Föderációt, lassan elvesztették volna a közös kultúrát, misztikát, és idővel ez lett volna a vesztük. A Föderáció alternatívája viszont jobban ki volt dolgozva, ugyanis eltölthettünk pár órát a tükör univerzumban, láthattuk, mivé vált ott a "Terrán Birodalom", és Georgiou bevonása az elsődleges univerzumbeli konfliktusba előreláthatóan hozta volna ezt az irányt és végkifejletet.
Ezt az interpretációt látszik alátámasztani az is, ahogyan Ash Tyler (AshVoq) karakterével bántak. Ezen a ponton már nem meglepetés, hogy AshVoq valójában Voq, a klingon T'Kumva fáklyahordozója, akit L'Rel egyszer megkérdezett, hogy kész-e mindent feladni a Birodalomért, majd átoperálta őt emberré. ezzel létrehozva a klingon-ember háborút egy személybe bezárva, Ettől a ponttól kezdve minden, ami AshVoq-kal történik fontos a narratíva szempontjából, mert mintegy mikrokozmoszként egy az egyben leképezi a makrokozmikus állapotokat. Személyében/személyükben létrejövő egyensúly, változás hasonló változásokat vetít előre, amennyiben a megoldásnak ő is része lesz.
Öcsém hívta fel a figyelmemet még régen, a TNG idején, hogy úgy tűnik, a történések két síkon zajlanak: történnek dolgok a hajóval és történnek dolgok egy konkrét kis embercsoporttal/egyénnel/párossal és ez a két szál a történetben a végére legtöbbször összekapcsolódik.
A végére AshVoq tényleg személyében is része lesz a megoldásnak, egyéni sorsa így konkrétan belefolyik a végkifejlet birodalmi vonalába.
0 beszólás:
Megjegyzés küldése