Sej, haj!

Keira Knightley legújabb filmjében (The Duchess - A hercegnő) képkompozíciók sokasága kápráztat el minket. A sztori is érdekfeszítő, legfőképpen azoknak, akik érdeklődnek az angol történelem iránt, de nemcsak. Devonshire hercegnője korának "Dianá"-ja volt, történetesen éppen e jeles hölgy egyik felmenője.

Az arisztokrácia promiszkuitásáról szól a film - olvasom tucatnyi helyen, de nem jön, hogy elhiggyem. Az egyetlen ilyen karakter a Ralph Fiennes alakította Devonshire hercege, Georgiana - a főszereplőnő - férje, viszont az ő helyzete is stabilizálódik a film folyamán. Helyzetük semmiben sem különösebb egy mai átlagos konjunktúránál, talán csak annyiban, hogy ottan több politika keveredett a magánéletbe. 

Szerintem a film inkább szól arról, hogy a két anya meddig képes elmenni gyerekeiért. Ez a téma sokkal jobban körül van járva, mint az agyonemlegetett promiszkuitás, ami többé-kevésbé kimerül egy-két botlásban, amolyan mesterséges téma. Valószínüleg egy kritikus elkezdte emlegetni e témát és agyatlan majmok hada követte. Ismétlem: anyaság.

A herceg szeretője is csak a gyermekeiért teszi amit tesz, mármint hogy láthassa őket. Anyaoroszlán, akit zsarol az élet. Csak egy férje volt, aki mostohául bánt vele. Ez vajon szajhává teszi őt? Új esély, szép élet reménye? Hosszú.... 

Georgiana (Keira K.) szegény romantikus házasságba vél csöppenni, ám az egyáltalán nem annak alakul. Csak lánygyermekeket szül, ami férjének nem tetszik, finoman fogalmazva. Ezért a váltás férfirészről. Neki is kialakul egy kapcsolata, belőle is előbújik az anyaoroszlán, viszont teljesen más irányba viszi, sok bújdosás és rejtegetés között lánya születik, lassan felnő, és a sztori itt valami mellék-alagúton kibújik a 35mm alól és elvész a távolban.

Keira Knightley középszerűen meggyőző teljesítményéről a göndör haja nekem legalábbis végig elterelte a figyelmem, szubjektíve mindvégig megtartva a filmet a jótól nagyon jóig terjedő skálán. 

A kijózanító pillanat a film vége volt, amikoris egyik percben még ezerrel pörögtek az események, másik percben már a filmvégi feliratok másztak a falra, hamarosan már én is...
Hogy hogyan lehet egy ilyen frizurát egy ilyen befejezéssel elrontani, azt nem tudom. 

Mi Chrome olekula


Amint megláttam a Google Chrome-ot a böngészőben, gondoltam, kipróbálom, mit dícsérnek annyira? Mi az, ami kissé felbőszítette a Mozilla és a Microsoft embereit?

Rákattintok (az állítólag bombabiztos Mozilla Firefox 3 alatt, mert az Internet Explorert kissé korruptnak találtam) és fél másodpercen belül egy olyan párbeszédablak ugrott fel, amit csak azt bánom, hogy nem örökítettem meg:

“Firefox.exe has encountered a problem and it needs to close. Please tell Microsoft about the problem.”

avagy

“A firefox.exe problémába ütközött és kénytelen leállni. Kérjük, értesítse a Microsoftot a problémáról.”

Nem sikerült megörökítenem, de tanúm van rá...

Egyébként állítólag ez is bombabiztos, nem sikerült lefagyasszák. Csak azt felejtették el, hogy manapság egy programnak nem kell lefagynia ahhoz, hogy leálljon. Ma például épp egy linkre kapcsolok, a Crome-ban vsz bekapcsolt egy szubrutin, megállapítja, hogy ennek bizony fagyás lesz a vége, és se szó, se beszéd leáll. Eltűnik a képernyőről, szerető bitjei megszűnnek kapcsolni.

Hát így könnyű, emberek! Problémamegoldás Google módra: inkább nem vágunk bele? Jó, hogy erre eddig még senki sem gondolt! De mégis... általánosan elterjedt a homo sapiens fajban... aha, már értem! Ezek szerint már az is tiszta, hogy miért maradt „open source”!

Legalább 2mp alatt be lehet indítani újra.

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger