A mai nap egy konstansabb hobbimnak hódoltam, megnéztem egy előadást az agyműködés szimulálásáról. Egy érdekes jelenség, amit Larry Abbott agykutató bemutatott az az, hogy a neurális aktivitás sokkal erősebb olyankor, amikor az ember alszik, vagy éppen nem csinál semmit, vagy ábrándozik (kaotikus működés) - azonban amikor az agy külső stimulusra reagál az egész működés lecsendesedik, koherensebbé válik.
Az előadás végén az egyik kérdés arról szólt, hogy mi a funkciója az alvásnak ebből a szempontból nézve? Abbott szerint erre még nincs válaszunk.
Én egy másik kérdést tettem volna fel legszívesebben: miért tekintjük az ébrenlétet elsődleges funkciónak és az alvást másodlagosnak? Ugyanis ebből a szempontból igazán nehezen érthető, hogy milyen evolúciós előnye lehetett a központi idegrendszerrel...