Az alvás funkciója és a kérdések hihetősége

A mai nap egy konstansabb hobbimnak hódoltam, megnéztem egy előadást az agyműködés szimulálásáról. Egy érdekes jelenség, amit Larry Abbott agykutató bemutatott az az, hogy a neurális aktivitás sokkal erősebb olyankor, amikor az ember alszik, vagy éppen nem csinál semmit, vagy ábrándozik (kaotikus működés) - azonban amikor az agy külső stimulusra reagál az egész működés lecsendesedik, koherensebbé válik. Az előadás végén az egyik kérdés arról szólt, hogy mi a funkciója az alvásnak ebből a szempontból nézve? Abbott szerint erre még nincs válaszunk. Én egy másik kérdést tettem volna fel legszívesebben: miért tekintjük az ébrenlétet elsődleges funkciónak és az alvást másodlagosnak? Ugyanis ebből a szempontból igazán nehezen érthető, hogy milyen evolúciós előnye lehetett a központi idegrendszerrel...

Boldog évfordulót, Magyarország!

Majdnem elfelejtettem, és kissé fura is erre gondolni, 1989 már húsz éve volt! Bakker! Hogyan repül az idő! Ma Magyarország ünnepli a harmadik köztársaság kikiáltását, decemberben Románia a puccsot forradalmat, ami kissé megváltoztatta a felállást Közép-Kelet Európában. Magyarországon állítólag gengszterváltás volt, Romániában még az sem, vagyis csak egy rendszerváltás. Elég fura így húsz év távlatából emlékezni vissza azokra az eseményekre, milyen volt a hangulat az utcákon, milyen volt a házakban, milyen hosszú sorok voltak a postán a friss újságért, stb. Hosszú idő, de hamar elrepült. Egyszer a mai nap lesz történelem...

Távolba kavarás

A napokban kissé megkavartam a helyzetet a messzi távolban, félreérthető megjegyéseket téve egy egyébként számomra többnyire semleges témában. A majd száz komment megléte egy más esetben bőven kárpótolna a témába fektetett munkáért, ebben az esetben azonban kétségeim vannak. Tényleg ezt, és tényleg így kellett volna megírni? Rendben, voltak emberek, akik vették a lapot, de ugyanannyi ember is volt, akit megbotránkoztattam, ez pedig sosem könnyű. Egyrészt nem vagyok egyetlen téma esetében sem a langyos megalkuvás híve (sokszor sajnálom is, hogy így van - mennyire nyugodt életem lenne...), meg-megkavarom az állóvizet nemcsak magam, hanem mások esetében is; másrészt meg kezd bennem kialakulni egyfajta "család fekete báránya" feeling, ... mit finomítok, ez rég megvan, talán az okát is tudom, néha...

Szabotálja magát az LHC, vagy valami más?

Az LHC-t indulása (hehe, jó vicc) óta egy sorozat balszerencse érte, éri. Sokaknak megkönnyebbülés, sokaknak gyanús. Két fizikus előjött azzal az ötlettel, hogy valószínüleg a remélt Higgs bozon, aminek a felfedezését az LHC-től várják visszahat a tér-idő kontinuumra és megakadályozza saját felfedezésének lehetőségét. Eddig a papirusz. Most egy kis eszmefuttatás.Egy ilyen lehetőség azokat a sci-fi sztorikat juttatja eszembe, amelyekben a főhős visszatér a múltba és megöli saját nagyapját, majd emiatt őmaga nem születhet meg, de akkor nincs ki visszamenjen, hogy megölje a nagyapját, ez esetben viszont mégiscsak megszületik... stb. Egyik lehetőség, hogy eből a paradoxonból kilábaljunk az volna, hogy az időt nem egy egyenes zsinórként képzeljük el, amelyben csak egyféleképpen történhetnek a dolgok...

Pages 371234 »
Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger