Az alvás funkciója és a kérdések hihetősége

A mai nap egy konstansabb hobbimnak hódoltam, megnéztem egy előadást az agyműködés szimulálásáról. Egy érdekes jelenség, amit Larry Abbott agykutató bemutatott az az, hogy a neurális aktivitás sokkal erősebb olyankor, amikor az ember alszik, vagy éppen nem csinál semmit, vagy ábrándozik (kaotikus működés) - azonban amikor az agy külső stimulusra reagál az egész működés lecsendesedik, koherensebbé válik.

Az előadás végén az egyik kérdés arról szólt, hogy mi a funkciója az alvásnak ebből a szempontból nézve? Abbott szerint erre még nincs válaszunk.

Én egy másik kérdést tettem volna fel legszívesebben: miért tekintjük az ébrenlétet elsődleges funkciónak és az alvást másodlagosnak? Ugyanis ebből a szempontból igazán nehezen érthető, hogy milyen evolúciós előnye lehetett a központi idegrendszerrel rendelkező állatnak abból, hogy képes elaludni - Rejtőt idézve: "az ájulási agyizma elsőrendűen működik". Viszont ha megfordítjuk a kérdést, akkor már arra kel választ találnunk, hogy milyen evolúciós előnye származik annak az élőlénynek, amelyik naponta jópár órára képes ébrenléti állapotot produkálnia?

Azt hiszem, a kérdésfeltevés módja attól függ, hogy milyen háttérfeltevéseink vannak a dolgok működésével kapcsolatban.

Ha például descartesi dualizmus szemszögéből nézzük - vagy a dualizmus alapfeltételein nőttünk fel - természetesnek hangzik egy olyan kérdés, hogy "milyen evolúciós haszna van a tuatosság eltűnésének?", mivel e dualizmus az elme, a tudatosság elsőbbségét és felsőbbrendűségét hirdeti. Ugyanakkor mindezzel csak az a probléma, hogy egyszerre feltételezzük azt, hogy az elme elsőbbséget élvez (dualista örökség: a cogito az alap) és azt, hogy az elme egy evolúciós produktum (materialista beállítottság). Nem akarok most itten egyik mellett sem kardoskodni, csak megjegyezni, hogy két ennyire különböző alapfeltevésből nem lehet egészséges kérdést fabrikálni. Akkor meg ne várjunk egészséges választ. Dualista szemszögből egy kérdés maximum csak annyit mondhat: "miért válik a test naponta pár órára alkalmatlanná a tudatosság megjelenítésére, fenntartására?". Ez meg már teljesen más tál tészta, nem agykutatási terület.

Ha materialista szemszögből tennénk fel a kérdést, akkor nem fogok az elme elsőbbrendűségével előállni, olyan kérdéseket tehetek fel, mint pl. "hogyan alakult ki a tudatosság az agyban?", "hogyan szűnik meg a tudatosság az agyban?", vagy, hogy "milyen evolúciós szerepe van a tudatosságnak?". Ezeknek volna értelme. De annak, hogy "milyen előnye van a tudatosság megszűnésének?" egyszerűen csak két totál különböző kérdés kombinációjának látom. Nyelvtanilag helyes, de egyébként semmi értelme.

Valami olyasmi, mint: egy alma meg két körte az összesen hány szilva?