Peter Falk (1927-2011)

Read more »

Valentin Stan a székelyekről

Ha a videónak furcsa alakja van, annak oka száz lehet, de én nem tudtam rajta segíteni, ez van. De attól még meg lehet nézni. 12 perc.

Read more »

Titokzatos kérdések, titokzatos válaszok

Ezt a témát Eliezer Yudkowsky-tól kölcsönzöm, illetve az ő leírására támaszkodom. Van egy olyan jelenség, mely szerint összemossuk azt, ami tudás, azzal, ami a tudás érzetét adja. Olyan "titokzatos" kérdésekről van szó, mint az, hogy "Mi a tűz?", "Mi mozgatja az izmokat?". Elég volt készpénznek venni valaki "bölcsnek" a megjegyzését, miszerint ezek titokzatos dolgok, melyeket a tudomány soha a büdös életben nem fog tudni megmagyarázni és a tömeg máris nyitott arra a magyarázatra, mely a tűzre azt mondja, hogy egy flogiszton nevű anyag, mely a fába lett zárva, és hő hatására kiszabadul belőle. Vagy az izmok mozgatójára kitalálni az "elan vital" elméletet, miszerint van egy életerő, belső lendület, ami mozgat. Hasonló dolog az emberi tudatosság kérdésére a "lélek" választ adni, vagy valami hasonlóan kézzelfoghatatlan és ugyanolyan misztikus kifejezést.

De ezek az elméletek nem adnak új tudást, az eredeti kérdés ugyanannyira titokzatos marad, mint addig. A flogiszton elmélet nem magyarázza meg, hogy mi is az a flogiszton, hogyan hat, miért hat úgy ahogy hat, az elan vital elmélet meg nem magyarázza meg, hogyan hat az akarat erre az elan-ra és az elan az izmokra. Amiben az ilyen titokzatos válaszok kimerülnek, az az elmélet nevének hangoztatása: flogiszton! Elan vital! És mostanában: vonzás törvénye! Karma! Az... Semmi új információt nem kapunk ezért, hogy ezek az állítólagos dolgok hogyan is működnek, mi alapján, de mivel valaki adott egy titokzatos választ, ezért úgy tűnik, mintha most már tudnánk, de aztán mégsem.

Yudkowsky a titokzatos kérdések témakörben négy kritériumot említ, amiről fel lehet ismerni ezt a bullshit kategóriát:

    1. a magyarázat nem jelzi előre az előreláthatót, hanem megállítja a kíváncsiságot. Ad egy választ, ezzel lezárja a kérdést, de a válasz nem ad semmit.

    2. a hipotézis nem tartalmaz semmi változó, mozgó részt, komplexebb mechanizmust, csupán egy "erő", egy "tér", egy "szubsztancia", amiről elhangzik, hogy emitt vagy amott van, vagy épp mindenhol. Viszont az, hogy ez a titokzatos erő miért éppen így viselkedik, ahogy a hipotézis leírja, elvész a titokzatosság ködében.

    3. azok, akik kedvelik az ilyenfajta magyarázatokat, ignoranciájukkal dicsekednek, hangos szóval hirdetik mindenfelé azt, hogy milyen fantasztikus ez a jelenség és hogyan győzi le a tudományt, meg mennyire kívül áll a mindennapos dolgok körén és nem alkalmazható rá tudományos magyarázat.

    4. a kérdéskör még azután is titokzatos marad, hogy a hipotézis választ adott rá, és ugyanúgy rendelkezik a csodálatos megmagyarázhatatlanság mesés tulajdonságával, mint azelőtt.

Minderre egyetlen egyszerű pirulát ad Yudkowsky: meg kell értenünk, hogy a titokzatosság a kérdések tulajdonsága, nem pedig a válaszoké.

Read more »

Érvelés fail

Két fajta, gyökeresen különböző gondolkodásmód létezik. Két féle gondolkodás, mely között párbeszéd nem lehetséges, annyira ellentétesek az alapfeltevéseik. De nem csak azok hanem maga a mód is, ahogyan a két módozat szerint információhoz, tudáshoz jutunk. Ugyanakkor a közöttük lévő hasonlóságok sokakat hiábavaló párbeszédre ösztönöz.

• 1. Nevezzük egyeseknek

a. Amit érzékelek az nem térkép, hanem maga a terep. 

b. Benyomásaimat, ismereteimet nem a térképről szerzem, hanem a terepről. 

c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam az objektív valóságról.

d. Mindebből következik, hogy ugyanazon terepről több embernek ugyanaz a térkép lesz a fejében.

• 2. Őket meg ketteseknek

a. A térkép alakja nem a terep alakja, ugyanúgy a térkép tökéletlensége nem a terep tökéletlensége. 

b. Benyomásaimat vegyesen szerzem a térképről és a terepről, de amennyiben a terepet nem láthatom, úgy csak a térképről. 

c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam egy valósnak érzékelt dologról.

d. Mindebből következik, hogy külön emberek fejében létező térképek ugyanannyira különböznek, mint alma meg körte.

• Az első módon gondolkodók úgy tartják, hogy ezer ember hite elegendő bizonyíték arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek: 

a. Amit érzékelnek, az maga a valóság, hisz dirrekt módon azt érzékeljük ami van. Mint egy videokamera.

b. Ami kint van, az lesz bent is. Bent nincsen semmi kép anélkül, hogy valami előbb kint ne lett volna.

c. Az a hit, ami – mint belátom – szubjektív dolog, annyiban szubjektív, hogy a saját érzékelésemet tükrözi az objektív, külső valóságról.

d. Mindebből az következik, hogy ezer ember hite személyes és e hit léte objektív valóságra utal, tehát az az objektív valóság létezik.

e. Végül pedig teljesen legitim, hogy én is ugyanebben higgyek. Ha másnak fontos annyira, hogy az életét tegye rá, akkor ez a legkevesebb amit tehetek.

• Érvelési hiba:

E1. 1.e: Az érvelés során használt premisszák szerint a másik ember hite  valóságról alkotott kép. Egy térkép. Mégis úgy bánik vele az érvelés, mint az objektív valóság részével, és tovább már nem a valóság leképezéseként használja. Saját törvényét szegi, ez pedig, mivel hitrendszert érint, kognitív disszonancia. Csúsztatok, mert valamit csupán az általa nyújtott érzések miatt akarok elhinni. Bujkálok saját szubjektivitásom elől. Tagadásban élek, és szereztem valamit, ami eufóriát ad, az eufória pedig elfedi azt, ami elől menekülök. Ha az, amit szereztem alkohol vagy drog, akkor azt mondják rá, hogy függőség, veszélyes, elszakít a valóságtól és kezeltetni kell. Ha ugyanaz a betegségem, de tündérmesével etetem magam, az társadalmi elismerésnek örvend és nem kezelik sehol. Sőt, elvárják, hogy ugyanazt egyem én is, mert ha nem, színvak vagyok meg süket, meg miegymás. Akkor ugyan kik kezelnék az ilyesmit? Vak vezet világtalant?

• A második módon gondolkodók viszont úgy tartják, hogy "egymilliárd ember hite" sem alap arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek:

a. Amit azok érzékelnek az nem mond semmit a valóságról Az egy reprezentáció, egy értelmezés.

b. Általában véve a benyomásaikat vegyesen szerzik a valóságról és maguk és mások fejében élő reprezentációiról, viszont láthatatlan valóság esetén csupán saját maguk és mások reprezentációira tudnak támaszkodni.

c. Ebből az következik, hogy esetektől függően egy párszáz generációs, csupán mások fejében élő dolgok alapján végzett térképmásolás alapján állítják azt, hogy valaha volt terep is. L. R. Hubbard is megcsinálta, nem nagy kunszt, csak mivel a szemünk előtt tette, annyira azért nem hiszünk neki.
d. Hiába adjuk össze egymilliárd ember konkrét dologról alkotott személyes hitét, nem egymilliárdszor kapjuk ugyanazt, hanem egymilliárdszor másvalamit. Habár az "egymilliárd ember Gittegyletről való képalkotása" értelmezhető kifejezés, "egymilliárd embernek a Gittegyletről alkotott képe" már nem értelmezhető ugyanabban az értelemben. Az. "egymilliárd ember hité"-nek még értelme sincs. Ugyanúgy semmi értelme az "őseink hite", "szentek hite", "évezredes hit", stb. kifejezéseknek. A hit egyszerre csak egy fejben létezhet, ezért természetes korlátja az az emberi agy, amelyben benne van, az agynak meg tér- és időbeni korlátai vannak.

e. Ezért a maximum amit elmondhatunk egymilliárd ember hitéről az az, hogy nekik valami külön-külön dolog, amiről azt hiszik, hogy ugyanaz, ami a szomszéd fejében is van, valamiért fontos. Annak van a legkevesebb valószínüsége, hogy ez a legkevésbé is kötődjön a valósághoz. Sőt, az E1. alapján ez a valószínüség is gyakorlatilag a nullával egyenlő.

• Érvelési hiba:

E2. 2.e. Az érvelés hibája abban rejlik, hogy ha egyesek olvassák, amúgy sem értik, mert még logikusan is szubjektív alapon gondolkodnak, ha meg kettesek, akkor ezzel csak az érvelés hiábavalóságára emlékezteted őket, ami egy elég privát és fájó gondolat...

Na, erre kössél bogot!

Read more »

Érdekelne ez a könyv

Épp olvasok egy ismertetőt erről a könyvről, és felcsillant a szemem. Két elméletet helyez egymással szembe: Chomsky elméletét, miszerint a nyelv az ember veleszületett kompetenciája, valamint Corballis saját, rekurzív elme elméletét. Chomsky szerint a nyelv olyan képesség, amelyik az emberben akkor is benne van, ha még nem volt beszélő egyének körében, van az emberben egy veleszületett nyelvi mélystruktúra, amire épül minden létező nyelv. Voltak számomra szimpatikus cáfolatkísérletek, mint pl. Daniel Everett kutatásai a pirahã-k körében, amiről írtam valamikor a blogon, vagy ha nem is írtam, kellett volna, mert szerintem kiemelkedő. A pirahák nyelve teljesen sajátos, minden létező nyelvtől eltér a mélystruktúrája és ezzel Everett azt akarta kimutatni, hogy ez a struktúra nem velünk született, mert lám, ők is emberek és nekik ilyen nincsen. Sajnos Everett munkáját mások nem tudták leellenőrízni, ugyanis ő e nyelvnek az egyedüli szakértője, de Corbalis említ még egy hasonló nyelvet valahol Új Guineában, a latmul nyelvet, ami ugyanúgy rekurzivitásmentes mélystruktúrával rendelkezik, pontosabban mélystruktúrája nem rendelkezik rekurzivitással. Na.

Corbalisnak a problémát nem a nyelvészet, hanem az agykutatás irányából közelíti meg, amiért nálam van egy jó pontja, hisz így akkor egy nyelvet beszélünk, Chomsky nézeteivel amúgy sem szimpatizáltam, múltba vésző, homályos okok miatt. A jelek szerint Corbalis arról ír, hogy az ember mint faj abban sajátos, hogy rekurzív gondolkodásra képes (a sajátosságot vitatnám, de ahhoz el kellene olvassam a könyvét, amit valószínüleg nem fogok tudni megtenni egyhamar, ezért ettől eltekintek). Az ő elmélete az, hogy e rekurzív gondolkodást használja ki a nyelv és ezért lesz olyan mélystruktúrája, mint amit Chomsky jelez. Viszont így - állítja - az is megmagyarázható, hogy miért létezhet egyáltalán a Pirahã, vagy a latmul nyelv: ezekben az esetekben egyszerűen nem használták ki az agy ezen képességét. Tehát köszönték szépen de nem kértek belőle. Ugyanúgy, ahogy mondjuk én sem kértem a trigonometriából a gimiben, de később viszont nagyon-nagyon, mert a földméréshez viszont kellett.

Érdekes kompromisszumnak találom ezt, ezek szerint a nyelv mélystruktúrája nem velünkszületett, viszont az a neuro-struktúra, ami hátán ez lovagol (amennyiben akar) viszont az.

Várom nálamnál hozzáértőbbek hozzászólásait, mert tudatában vagyok korlátaimnak:)

Read more »

Kvantum hétvége

Kicsit kutakodó kedvemben ért ez a hétvége, így kiböngésztem magam, Úgy tűnik, nem hiába, mert ráakadtam két csemegére. Az egyik egy TED előadás, az első, szabad szemmel is látható tárgyról, ami egy az egyben kvantumtörvények szerint működik. Habár olvastam erről már régebben, de ez egy nagy szó. A szubatomi részecskék világában jelen lévő jelenségről van szó, miszerint egy elektron vagy foton egyszerre lehet jelen két helyen. Ha már több részecske kapcsolódik össze, ez az effektus megszűnik, ezért az ojjektum már csupán egy helyen lehet. Érdekes mondattal zár a pasi: szoktuk azt mondani, hogy a világegyetemben minden mindennel össze van kötve, de a valóság ennél mélyebb, azok a kapcsolatok, amelyekkel a környezetünkhöz kapcsolódunk szó szerint meghatározzák azt, akik vagyunk. Kicsit ezoterikusra sikeredett, de aki ki akarja, az ki tudja hámozni ebből azt, amiről Aaron beszél.

A második nyalánkság, amire akadtam ugyanígy a "bevett" törvényes keretek feszegetéséről szól. Régi tudás, hogy a fény, attól függően, hogy egy kísérletben hogyan közelítjük meg vagy a részecske, vagy a hullámtermészetét mutatja meg, és ebből logikusan következik az, hogy nem lehetséges olyan kísérletet összeállítani, amely egyszerre mindkét természetét kimutatja. Ismeretes a kétréses kísérlet, mely arról szól, hogy a fényforrásból kilépő fotonok egy két réssel ellátott falon haladnak keresztül. Ha az egyik rést lefedem, akkor a fotonok egyenes vonalon haladnak át a másik résen és a kísérleti berendezés legvégén található képernyőn egy pontba érkeznek be. Részecskekét viselkednek. De ha szabaddá tesszük a másik nyílást is, akkor a fotonok szétszóródnak a képernyőn és sávokba rendeződnek, jelezve azt, hogy a két résen átjutva saját magukkal interferálnak. Tehát hullámként viselkednek. Namármost ügyes kobakoknak sikerült egy olyan kísérletet összehozniuk, amelyben egyszerre ki tudják mutatni a fény részecske- és hullámtermészetét: a képernyőn megjelenik az ismerős interferenciakép, viszont itt van egy érdekesség: a rések egy leheletvékony kalcitréteggel voltak bevonva, amin a foton át tud haladni, de attól függően, hogy melyiken halad át, annak függvényében hajlik el egy kissé. Így azt is meg tudták mérni, hogy melyiken. Tehát ki tudták mutatni, egyszerre a fény mindkét természetét. Tehát úgy tűnik, hogy megdöntöttek egy régi törvényt. No de: a trükk a részletekben rejlik. Nem az egyéni fotonok esetében hajtották végre a mérést, hanem a fotonok összességére nézve egy átlagolt mérést. Ebben az esetben viszont a régi elv még mindig nem sérül, ugyanis nincs itt többről szó, mint arról, amikor egy makro-objektum esetében hajtunk végre méréseket. Ha ez az utóbbi megjegyzés le is lohasztja a kedélyeket, úgy látom, hogy még így is nagy dologról van szó, hiszen sikerült egy adott fotonhalmazt egyként kezelni és konkrét megfigyelés alapján rekonstruálni az alkotó fotonok pályáit (majdnem "pályájait" írtam, de ez itt nem az a hely ahol én is új szavakat fedezzek fel, kicsit késő van, na). Más szóval először sikerült a fényt makro-objektumként kezelni és nem fotonok sorozataként. Már ha jól értelmezem.
A BBC-nek van egy jó cikkje erről.

Read more »