vasárnap, július 31, 2011
Csiki Attila-József
Egy nappal ezelőtt kaptam a tippet, hogy volna egy film, amit talán érdemes volna megnézni, és hát hallgattam a bölcsek szavára. A "The Man from Earth"-ről van szó, végül meg is néztem.
John Oldman professzor úgy dönt, hogy továbbáll, ott hagyja az eddigi életét. Már pakolja a dobozait a terepjárójára, amikor felbukkannak a kollégái, barátai, hogy egy kis búcsúünnepet tartsanak. Előkerül egy üveg Johnnie Walker Green Label és a várható kérdések: miért költözöl el és hova mész. Ám a válaszra senki sincs felkészülve.
A történet, amit Oldman professzor mesél teljes mértékkel leellenőrizhetetlen. Ugyanannyira lehet igaz is, mint kitaláció, de egy biztos, érzékeny húrokat penget. Előcsalogat reményeket, csalódást, dühöt, csodálatot és hallgatóiban semmit sem hagy a régiben.
Van valami azokban a sztorikban, melyeket sem cáfolni, sem megerősíteni nem lehet. Ha olyan eseményekhez kapcsolódnak, melyekről biztosnak hitt ismereteink vannak, akkor ezen új adatok csak növelik a bizonytalanságot. Ha az "információ" mint olyan az a mennyiség, amennyivel az egyik rendszer a másikban csökkenti a bizonytalanság mértékét, akkor Oldman sztorija pont az információ ellentéte és az embereknek nem tetszik az ilyesmi, ami elég érthető.
Ugyanakkor a bizonytalanság növekedése sokszor a lehetőségek kitágulását is jelenti, ami nagyszerű alkalom lehet arra, hogy valami olyan új dolog vehesse kezdetét, melyről addig még elképzelésünk sem volt.
"The Man from Earth" (2007), IMDb 8/10
2 beszólás:
Egyébként pedig ha tényleg előkerülne valahonnan egy ilyen John Oldman akkor valóban nőne a bizonytalanság ... De csak addig, amig ki nem vizsgálnánk... Most a film specifikus esetében nyilván John Oldman vizsgálata adná a 'jééé tényleg' élményt. Vagy az, ha mondana olyant, amit tudomány felhasználhatna, de olyant viszont azért nem mond, mert korát nem haladhatja meg, csak azt tudja amit a tudomány felfedezett...
Talán a föld lapos-kerek vitájában is volt egy hírtelen óriási bizonytalanság növekedés kezdetben...
Egy dolog azért mozgolódott bennem. Hogyan képes valaki normálisnál hosszabb ideig megőrizni pszichikai épségét. Még én is keverem az emlékeket, ha visszanézek pár évre, meg aztán ott van a kognitív torzítás jelensége is, mely az emlékeket torzítja érzelmi gócpontok körül. Egy öregember szavai egy fokkal sem lennének megbízhatóak, mint az életéről szóló, szájról szájra terjedő és később leírt mendemondák.
A sztori alakítja az emlékeket és nem a valóság.
Megjegyzés küldése