A gondolatokról (I.)

péntek, augusztus 31, 2007 csikiati

Valahogyan az a gyanúm támadt, hogy a gondolataim nem is az enyémek, hanem csak egyszerűen vannak, én meg meg-meg mártózok bennük, mint egy repülőgép egy felhőben. Lehetek a felhők alatt, felett, között, és mégsem vagyok a felhő.

Amikor erre a gondolatra kezdtem figyelni, fokozatosan minden kezdett kitisztulni, mint amikor a szél szétfújja a ködöt.

Amikor arra figyeltem, hogy hogyan oszlik szét (nem a legjobb szó, inkább csak "máshol kezdett el létezni"), fokozatosan kezdett kiderülni.

Amikor arra figyeltem, hogy hogyan derül a belső égbolt, minden gondolat, ami átcikázott rajta kezdett idegennek tünni. Rengeteg gondolat volt saját magamról, másokról, arról, hogy miért jobb Attilának leni, mint másnak, miért roszabb ugyanez, ha máshonnan nézem, és azt láttam... hogy mindez idegen volt.

Valóságos, de idegen. Rengeteg dolog, amit addig magamként ismertem, kiderült, hogy csak egy gondolat valakiről, valakitől... Az, akit önmagamként ismertem, semmivé foszlott.

Hozzá kell szoktatnom magam ahhoz, hogy nem birtokolhatom a gondolatot.
Mert nem zárható be.
A gondolat határtalanabb.
Nincs sem alattam, sem felettem.

Csak egyszerűen más.

A világ ura

csütörtök, augusztus 30, 2007 csikiati

- Szóval te vagy a Világ Ura, te uralod a világot.
- Igyekszem nem uralni - mondta az öreg mosolyogva.
- De minden döntésednek óriási következményei vannak, sokmilliárd ember sorsa függ a te döntéseden, szerte az egész galaxisban!
- Emberek? Hol? Én csak titeket látlak. Lehet, hogy a többiek nem is léteznek. Én csak ebben a kis viskóban vagyok biztos, ebben sem egészen. Csak azt hiszem, hogy látom, csak azt hiszem, hogy hallak titeket. Végtére is, megeshet, hogy az egész csak az elmém szüleménye...
- De értsd meg, az Univerzum végtelen, és minden döntésed ennek a végtelennek az életét befolyásolja!!!
- Tévedsz. A szemeim és a füleim, ők az én univerzumom. És én csak az én univerzumomról döntök...
(Douglas Adams után szabadon, emlékezetből)

A boldogság kék madara

szerda, augusztus 29, 2007 csikiati

Ha azt mondják, bolond vagy, netán más bolygóról jöttél, sose bánd!
Vannak dolgok, és ezek a legfontosabbak, amiket csak a bolondok értenek.
Vannak dolgok, és ezek a legszebbek, amelyeket csak azok tudnak észrevenni, akik nem e világból vannak.

Rejtő Londonban

kedd, augusztus 28, 2007 csikiati

Két óra között leültem egy padra a parkban.
Tőlem tíz méterre két hajléktalan folytatott valami nagyon érdekfeszítő diskurzust. Mindkettő vastagon volt öltözve, dús szakálluk volt.
Aztán épp előttem haladtak el, és az egyikük megszólított. Valahogy megérezhette, hogy eszem ágában sem lesz elkergetni, és mint egy régi ismerőssel, elkezdett beszélgetni. A különbség talán csak annyi volt, hogy nem voltunk régi ismerősök és ez lehetővé tett számára, hogy kérdéseket tegyen fel. Az egész beszélgetés hármunk között elég oldott légkörben zajlott, gyorsan végigfutva pár témakört, röviden kitérve a Brunei Building bejáratára festett zenész kilétére meg Elvisre, hogy milyen jól énekelt, meg játszott a gitáron. Mindez röpke öt perc alatt... Rejtő Jenő szokott ilyeneket írni.
Bevallom, amilyen valószínütlenül kezdődött meg folytatódott, épp annyira volt mai napom csúcsa. Eddig legalábbis.
Amint visszatértem az órára, széles mosoly volt az arcomon, talán feszítővassal sem lehetett volna leszedni:)
Tényleg olyan volt, mint valami régi jó baráttal futni össze, itt, távol minden olyan ponttól, ami valójában közelebb van, mint gondolnánk;)

Kert

hétfő, augusztus 27, 2007 csikiati

Szombaton és ma egy "kicsit" kertészkedtem.
Sikerült kikapcsoljon, elég szép a kertünk, s lasssan még szebb lesz:)
Elég rég nem volt lenyírva a fű, a bokrok meg a sövény sem volt megnyesve idén. Ami kár, mert amúgy egy gyönyörű hely, de most már jó kezekben van:)

Crossing the Event Horizon (Túllépni az eseményhorizonton)

vasárnap, augusztus 26, 2007 csikiati

És azok kedvéért, akiknek az EGÉSZ kell, itt van a majd két órás anyag.
(igazából csak magamnak rakom ide, hogy később is megkapjam)
Tehát:
Nassim Haramein - Crossing the Event Horizon (Túllépni az eseményhorizonton)

Nassim Haramein

szombat, augusztus 25, 2007 csikiati

Ha hiszitek, ha nem, ma egyáltalán nem volt szándékomban itt a helyet fölöslegesen tölteni, de muszály volt. Immár harmadszor is.
Az illető egy fizikus, Nassim Haramein, azt allitja, hogy a tömeg nem csak meggörbiti a teret, hanem meg is csavarja, és ez az eredete a spinnek és minden dolgok forgásának.
Mond még más érdekes dolgot is: pl., hogy az Univerzum egyszerre tágul és húzódik össze, meg, hogy minden pont minden pillanatban teremtődik, meg, hogy Egy vagyunk, stb. Ha valamit kifelejtettem volna, lényegtelen, úgyis tudjátok:
Minden tudás Bennetek van:)

Miért ne?

szombat, augusztus 25, 2007 csikiati

Tényleg vannak fura dolgok. Amint pár bejegyzéssel alább leírtam, ha nyitott vagy, valóságod szétesik, kifordul, majd újra összeáll. Íme egy példa:
Ez egy nagyon érdekes gondolat: az a kijelentés, hogy az anyag jelenlétében a téridő torzul, egyenértékű azzal a kijelentéssel, miszerint a téridő jelenlétében az anyag tágul.
Íme egy ötlet, ami teljesen más megvilágításba helyezi a gravitációt! Szerintem egészen eredeti. Aki nem így gondolja, az szóljon. Aki meg szintén így, az is.

Ahogy a dolgok vannak

szombat, augusztus 25, 2007 csikiati

Az alábbi filmecske arról szól, hogy az anyag nem úgy viselkedik valójában, ahogy a józan ész diktálná.
Az anyag nem részecske, nem is hullám. Valami teljesen egyéb. Talán nincs is.
Mindenesetre van, amikor anyagként, van, amikor hullámként viselkedik.
Az oka, amiért ideraktam, nem tudományos ismeretterjesztés. Életem egy fontos szakaszát jelképezi, amikor teljesen átalakult a világnézetem és a hitem.
Ekkor jöttem rá, hogy semmi sincsen.
Csak a Lehetőség létezik.
És a Lehetőség kölcsönös befogadása kettő vagy több Lehetőség által az, ami megtapasztalhatóvá teszi azt, ami lehet.
Ez engedi meg, hogy valaki, aki lehet, létezőként tapasztalja meg önmagát.

Erős idegzetűeknek

péntek, augusztus 24, 2007 csikiati

Tényleg nem érdemes mindent készpénznek venni.
Egy kérdés forog a fejemben: hányszor lehet megélni ugyanazt a pillanatot?
És mielőtt valaki rávágná, hogy"egyszer, mert attól pillanat a pillanat", gondolkodjon csak el, hogy ez nem is olyan biztos. Az is megeshet, hogy ezt a pillanatot már hatvanadszor éled meg, mert újra és újra esélyt akarsz adni magadnak, hogy megértsd e fontos sorokat.
Az is lehet, hogy már meghaltál és amit most életként tapasztalsz, az "csupán" a film, ami lepereg előtted, természetes gyorsasággal. Ebben az esetben már rég megtörtént az egész életed. Már "rég" időn kívül vagy...
Gondoltál már erre a lehetőségre?
Csak azért kérdem, mert nem csak ez van, még sok-sok más lehetőség is létezik, és közülük rengeteg rendelkezik azzal a képességgel, hogy összetörje a valóságodat, majd kifordítsa, s végül újra összeragassza.
Csak nyitottnak kell lenni a lila napra és az arpan alil.
Szép napot:)

Csak be ne ázzon!

csütörtök, augusztus 23, 2007 csikiati

Tegnap egy olyan eső kezdődött el itt Londonban, hogy ihaj! Sőt: csuhaj! Minden csurom víz, sehol és semmit nem lehet szárazon megúszni.
Amikor ezen gondolkodtam, eszembe jutott, hogy szerencsére nem papírra írom a naplómat, hanem elektronikus blogom van. De sosem lehet tudni... Manapság minden lehetséges.
Mindenre gondolni kell, nem engedhetjük meg berögzött elképzeléseknek, hogy átvegyék fölöttünk az irányítást.
Hogy is mondjam... akár a blogom is beázhat, felülről vagy akár alulról! Az meg rövidzárlat. Vagy rosszabb.
Mentsük, ami menthető!

Amint a mellékelt ábra mutatja...

szerda, augusztus 22, 2007 csikiati

Ma reggel kezdődött: egy enyhe fájdalom jelentkezett a nyakamban, kb. az első csigolya magasságában, jobb oldalon. Valamiféle hülés lehet. Vagy valami féle egyéb dolog. Mindegy.
Vacsorára már nem tudtam mozdítania nyakam, úgy ettem, mint egy felső osztálybeli uraság, vagy egy alsó osztálybeli fellengős. Valójában nagyon jó mulatság volt, s mivel nem tudtam a fejemet rázni, hogy "köszönöm, többet nem kérek", a szám meg tele volt, Paul megtanította, hogyan kell süketnéma jelbeszéddel tudtára adni valakinek (aki érti).
Találtam egy elég jó fotót a múzeumiak között, amely nagyon szépen ábrázolja az egész helyzetet. Immár tudom mondani, hogy "amint a mellékelt ábra mutatja".

Múzeum-élet

szerda, augusztus 22, 2007 csikiati

Eszembe jutott a látogatásom a híres British Museumba. Egyenesen az egyiptomi tárlat felé irányítottam lépteimet, pár fényképet akartam készíteni.
Figyeltem magam.
Megmutathatnám a képeket apámnak. Szereti az ilyesmit. Emlékeztetem magam, hogy már nem él. De még fényképezgeti bennem a kedvenc témáit. Csinált pár fényképet. Engedtem.
Aztán azt mondtam, ha élne, nem vettem volna észre magam. Játszodtam volna a távoli gyerek szerepét, aki képeslapokat küld haza azokról a helyekről, amiket azért látogat, mert másvalaki kíváncsi a képeslap-változatra. Pontosabban: azt gondolja, hogy kíváncsi.
Azt hiszem, a Big Ben, a Tower Bridge, Nelson oszlopa jól megvannak egyelőre ott, ahol vannak. Ha vannak egyáltalán.
Én is, köszönöm, jól megvagyok.

Nagy utazás

hétfő, augusztus 20, 2007 csikiati


A napokban olvastam valami érdekes sci-fit, és rátaláltam a következőre:
"Az Univerzum nagyon fura hely. Minél gyorsabban és minél távolabbra utazol, annál inkább ugyanott maradsz. És minél inkább ugyanott maradsz, annál gyorsabban és messzebbre utazol." (Douglas Adams)

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger