
Valahogyan az a gyanúm támadt, hogy a gondolataim nem is az enyémek, hanem csak egyszerűen vannak, én meg meg-meg mártózok bennük, mint egy repülőgép egy felhőben. Lehetek a felhők alatt, felett, között, és mégsem vagyok a felhő.Amikor erre a gondolatra kezdtem figyelni, fokozatosan minden kezdett kitisztulni, mint amikor a szél szétfújja a ködöt.Amikor arra figyeltem, hogy hogyan oszlik szét (nem a legjobb szó, inkább csak "máshol kezdett el létezni"), fokozatosan kezdett kiderülni.Amikor arra figyeltem, hogy hogyan derül a belső égbolt, minden gondolat, ami átcikázott rajta kezdett idegennek tünni. Rengeteg gondolat volt saját magamról,...