Múzeum-élet

Eszembe jutott a látogatásom a híres British Museumba. Egyenesen az egyiptomi tárlat felé irányítottam lépteimet, pár fényképet akartam készíteni.
Figyeltem magam.
Megmutathatnám a képeket apámnak. Szereti az ilyesmit. Emlékeztetem magam, hogy már nem él. De még fényképezgeti bennem a kedvenc témáit. Csinált pár fényképet. Engedtem.
Aztán azt mondtam, ha élne, nem vettem volna észre magam. Játszodtam volna a távoli gyerek szerepét, aki képeslapokat küld haza azokról a helyekről, amiket azért látogat, mert másvalaki kíváncsi a képeslap-változatra. Pontosabban: azt gondolja, hogy kíváncsi.
Azt hiszem, a Big Ben, a Tower Bridge, Nelson oszlopa jól megvannak egyelőre ott, ahol vannak. Ha vannak egyáltalán.
Én is, köszönöm, jól megvagyok.