Common sense...

Valaki azt az érvet hozta fel egy gondolatsor továbbfűzése kapcsán, hogy "ezen a vonalon nem érdemes továbbmenni, mert túlmegy a józan ész határán". (angolul jobban kijön: common sense)

Hosszú idő után először gondolkodni kezdtem....

Abból, hogy egy gondolatsor nem követi a közös értelmet (azt hiszem, az érthetőség kedvéért maradnék az angol változat erőltetett tükörfordításánál) csak az következik, hogy nem egyezik meg az általánosan elfogadott értelemmel. Az nem következik, hogy ez az értelem illegitim volna. Csak más. Szokatlan. Más, mint az általánosan elfogadott nézet.

Egyébként is, mi az a "közös értelem", általános gondolkodásminta?
Részemről történő általánosítása mindannak, amit mások gondolkodásmódjából leszűrök (s talán mások hallgatólagosan elfogadják).
Viszont, amennyiben általánosítás, átlagolás, éppen annyiban fennáll a veszélye, hogy nem tükröz egyetlen konkrét felfogást sem. (ahogy a 2, 3, 5, 6 számsorozat átlaga 4, de nincs egy ilyen értékű elem sem a sorban...)
Ebből az következik, hogy a legtöbb gondolkodásmód épp egyediségénél fogva elüt a "közös"-től.
Akkor mitől lesz ez "közös"?

Számomra csak egy magyarázat kézenfekvő, de nyitott vagyok más irányban is: közössé egyedül az én feltételezésem teszi. A reményem, hogy mi mind - ha nem is hajszálpontosan megegyezően, de - annyira hasonlóan gondolkodunk, hogy van alapja a kommunikációnak. Ez a feltevés biztonságot ad és megnyugtat.
Mindezzel csak egy probléma van: nem ad egyetlen objektív szempontot sem az általánosításra, ugyanis ez "csak számomra" tud létezni. Senki kivülálló nem tud belenézni abba, hogy az én felfogásom az univerzálisan egységes gondolkodásmódról megegyezik-e a sajátjával - és a többi hat és félmilliárdéval.

Ha végletekig és következetesen kritikus akarok lenni e téren, akkor ezt a relativizmust nemcsak más - fennebb említett - gondolatára kell alkalmaznom, hanem saját gondolkodásmódomra is. És ebben az esetben a mindenkori egyedi "sajátságos" gondolkodásmód fog mintául szolgálni az elismert "általános" számára, amiből az következik, hogy senki sem mondható józan gondolkozónak, aki nem ezt követi. Körben-körben járunk... Csak előjelt váltottunk...

Ezért óvva intek mindenkit, hogy akármit is elhiggyen, amit leírok, sőt, attól is, hogy elolvassa a fenti sorokat... Az a fénykép a bejegyzés bal felső sarkában szerintem sokatmondóbb.

Ismét bölcsebb a fa.

Read more »

A film címe: “Genesis”. Főszerepben: az Ember

fotó: Matt Houston/AP

Szenzációként járta körül a világot az a hír, miszerint tudósoknak (Craig Venter és a J. Craig Venter Institute) sikerült mesterségesen létrehozniuk genetikai állományt (Mycoplasma Genitalium). Végső céljuk mesterséges élet előállítása. Pontosabban: ez a következő lépés. Behelyezni a génálományt egy fehérje-labdába és beindítani az egészet mintegy gombnyomásra. Ez az eredmény pár hónapon belül várható (ha már eddig nem tették meg, tegyük hozzá). Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet majd megkülönböztetni az általuk létrehozott mesterséges génállományt egy akármilyen természetestől. Nem mondták meg, de hamar kiderült (innen), hogy a következő szöveg szerves részét képezi a DNS-nek és így garantáltan bekerül a történelemkönyvekbe:

VENTERINSTITVTE
CRAIGVENTER
HAMSMITH
CINDIANDCLYDE
GLASSANDCLYDE

Az alkotó, hogy stílusos legyen, kézjegyével (pontosabban: "vízjegyével") látta el művét.

Mindez, hogy milyen etikai következményekkel jár, elég vitatott, hagyjuk a szakemberekre. Bennem csak az fogalmazódott meg, hogy tudományos fejlődés ide, tudományos fejlődés oda, de az ember akármennyire próbál istent (akárkit vagy akármit is értsen valaki e szó alatt) játszani, valami mindig hibádzni fog a képben.

Szigorúan materiális fogalmakban gondolkozva ez körülbelül ahhoz hasonlítható, mint amikor azt mondom valakinek: "Építs egy olyan autót, amely 1 liter benzint fogyaszt 100 km-en!". Namármost, más a helyzet annak az embernek az esetében, akinek rendelkezésére áll többszáz ilyen kész autó és csak rá kell jönnie, hogyan működnek (s ezeknek alapján megépít egy újat); és megint más annak az esetében, akit kiteszek egy kopár bolygóra, semmiféle műszer, laboratórium, alapanyag, tervek, stb. nélkül, és elvárom ugyanezt.

Ennyi erővel akár azt is el tudnám képzelni (+/- pármillió éves távlatban gondolkozva), ahogy két egysejtű egymás közt beszélget egy - azóta klasszikussá vált - helyszínen:

-Figyelj, én nagyon büszke vagyok!

-Mire?

-Nézz körül, mire képes a mi fajtánk. Csak idő kérdése volt, és mi mindent létrehoztunk! Növények, állatok, emberek, épületek, repülőgépek... Egyikőtök sem hitte el nekem annak idején, hogy fajtánkban ilyen óriási potenciál létezik. Istenek vagyunk, mondom én! A mi kezünkben van élet, halál, fejlődés, végnélküli evolúció! A teremtésnek nemcsak koronái vagyunk, hanem koronázói is! És gondolj csak bele, va....

A beszélgetésnek pillanat alatt vége szakadt. Az ablakon egy kis porszem szállt be, és kettejük közé leereszkedett. Ők hirtelen olvadni kezdtek és eszméletüket vesztették. Pedig a porszem nem volt több, mint egy közönséges penészgomba spórája...

Szóval: elismerésem e nagy eredmény előtt, de hajlongani nem fogok.

A Csoda már így is, és anélkül is körülvesz.

Read more »

Köd...?

Reggel, amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy nagy köd van. Mivel metrón utaztam az egyetemig, többet nem is láttam belőle. Aztán este, amikor hazafele mentem - szintén a metrón - olvasom az egyik ingyenes újságban (szép kép is volt mellékelve, melyen csak a British Telecom adótornyának teteje látszott csak tisztán), hogy ma reggel és a délelőtti órákban nagyon sűrű szmog volt Londonban. Tehát nem is annyira köd... Csak ködös.
Íme egy fotó, hogy hogyan nézhetett ki.Igaz, ez a fotó a tavaly június végén készült, és én csak egy hónapra rá érkeztem meg, de a lényeget tisztán mutatja.

Illetve takarja...

Read more »

Fárasztó

Néha kezd irritálóvá válni, hogy a nyugati filozófiában mindennek, amit csak el lehet képzelni, indoklásra, igazolásra van szüksége. Ha mondasz valamit, vagy használsz egy módszert, a legjobb, ha megindoklod, miért teszed, aztán meg azt indoklod meg, mi indokolta azt, hogy épp ezt és ezt a módszert használtad indoklásra.

Ilyenkor az az érzésem, hogy hajlamosak vagyunk összetéveszteni az életet a matematikával, figyelmen kívül hagyva, hogy tényleg vannak helyzetek, az élet bizonyos aspektusai, amire a matematika alkalmazható, de ez csak egy a sok közül. Itt jön a következő kérdés: minek alapján döntöm el, hogy mi az és mi nem? Hogyan indokolom meg? Fárasztó.

Ilyenkor csodálom a fa bölcsességét, ami csak ott áll a kertben és ehhez nincs szüksége semmiféle indoklásra, igazolásra. Nem is sejti, hogy van ilyesmi. Nincs is szüksége semmi adalékra a saját létéhez, ami adalék, az csak megzavarja az életét. Merthát hogyan lehetne megindokolni valaminek a létezését? Nem a létezése okára gondolok, hanem az indoklásra. Hogyan képzeli, hogy csak amúgy ott van, amikor majdnem mindentől számonkérjük ezt? Hülye kérdés, emberek terméke.


Leginkább azzal tudnám illusztrálni, ha megnézném a "sztó" szó jelentését... Akárhogy is hunyorítok, a szemem sarkából sem látom. De azért itt, a végén, még ráakasztom a drága fára, hátha a kettőből együtt kijön valami értelmes szó, ami megadja a létek indoklásának végső értelmét és célját. Na lássuk csak:

fára sztó...

Read more »

Új generálisa van a Jézus Társaságának

Négy nap ima és megbeszélés után a szavazatok második körében P. Adolfo Nicolás-t választotta meg a 35. Általános Rendgyülés 217 küldötte a Jézus Társasága új általános elöljárójának. (január 19)

Ő a második generális, aki régebb japán provinciális volt, P. Pedro Arrupe után. P. Nicolás ugyanakkor teológiatanár volt a tókiói Sophia Egyetemen. Miután tartományfőnöki megbizatása lejárt, néhány évvel ezelőtt, egészen mostanig a kelet-ázsiai és óceániai jezsuiták konferenciájának elnöke volt.

Ismerői vidám, optimista emberként írják le, ugyanakkor nagyon tájkozott a teológia és a spiritualitás terén. Mint teológiaprofesszor, mély rálátása van az Egyházat és a Jézus Társaságát jelenleg érő kihívásokra.

Read more »

De kár...

Nem értette, mit akarok mondani.
Nem azzal volt bajom, hogy a "gondolkodom"-ból ne következne az, hogy "vagyok", igenis, simán, de csak akkor, ha el tudom mondani azt, hogy "gondolkodom"...
Mert nem tudom. Lehetséges, de nem mindenképpen.
Mindaddig, amig lehetséges egy alternatív rendszer, amelyben a saját jelenlétem és a gondolatok jelenléte nem követeli föltétlenül azt, hogy "gondolkozzam" (itt gondolkozás alatt önmagam egyik megnyilvánulását, durva fogalmazásban "tulajdonságát" érteném), nincs semmi "cogito". Ugyanis elképzelhető egy olyan felállás, amelyben vannak a gondolatok, vagyok én, a gondolatok megtörténnek, én meg csak figyelem őket.
Nem értette, mit akarok mondani.
Azt hitte, kötekedem a "gondolkodok"-"vagyok" átmeneten.
Nem erről volt szó.
Én csak egy fokkal továbbfejlesztettem a klasszikus felállást, illetve egy fokkal visszábbvettem a lángot. Neki is ez volt az eredeti szándéka. Addig venni vissza a lángot, amig egyáltalán szikrát lehet látni.
Nem jött be.
De kár...

Read more »

3 éves rajzok

Ez itt a művészet rovat. Most ide fogom rakni a rajzaimat. Stílusban valahol Vasarelly, Dali és a Feynman-diagramok között vannak. Valamikor így kúráltam magam.

életáramlatok

az első ilyen stílusú rajzom. minden áramlat mögött ott van egy másik, egy nagyobb, egyik áramlat sem létezik önmagában, emitt-amott összeérnek.

személyes felhő

a hozzám közel álló személyeknek élesebb a körvonala, a távolabbiak elmosódnak. olyan, mint egy felhő. egy személyes felhő.

kezdet és vég

mindennek kezdete és mindennek vége ugyanaz. az egyik irány kifele mutat, a másik befele. de melyik?

222 döntés

minden döntés válaszút elé állít minket. minden válaszút egy elágazás. ha ránézek az eddigi életemre, ilyen rajzolatot látok, középről indul az a vonal, emiről emlékeim vannak, az egyetlen, amit sajátoménak tekintek. hogy miért épp 222? az egyik ok az, hogy a megrajzolás folyamatát hajszálpontosan ennyi döntés kísérte. a másik, hogy amikor kijelöltem az objektumokat exportálásra, a gép azt írta ki, hogy "222 objects selected"...

aszfalton

egy ember, aki olyan gyorsan száguld előre az életben, hogy a saját Szíve nem tudja utólérni. a Fül süket, "majd máskor szívesen" meghallgatja. az ember egy parkolóban félrehúz, hogy bevárja a közeledő szívet, de az valahol elekadt a hajszában. az űr szembetűnő, a Szív háromdimenziós, nélküle az ember csak egy árny az aszfalton. az árny tehetetlen.
ez a rajz a végső formáját akor érte el, amikor az egyik változatnál ledöbbentem: többet fejezett ki, mint amennyit akartam volna...

sas4 (de lehet, hogy páva)

egy dinamikus madár, szerintem sas, a négyes verzió, mások szerint páva. egy nagyobb kompozíció része, mely egy jóbarát falán lóg, alkalmanként kis mécsessel megvilágítva, hogy jobban kiadja a színeket és jobban érvényesüljön a hatás.

acéltáj

egy másik jóbaráttal, egy zenésszel kötött egyezség rám eső része. "beszéljünk úgy, mint kultúrlények. én valamicskét értek a rajzoláshoz, te meg a zenéhez. én rajzolok valamit, lerajzolom azt, ahogyan látlak, te meg készítesz egy zenét arról, hogy hogyan látsz engem". a zene telitalálat volt.

összezavarodva

"milyen rend az, amit össze lehet zavarni?" - örök kérdés, volt egy időszak, amikor csak ezt lehetett leolvasni az arcomról. magamba néztem és ezt láttam. kicsit darabosra sikeredett, de így hitelesebb.

erős kéz

szívből jövő ajándék egy nagyon közeli barátnak, aki pontosan azt képviselte az életemben, amit a cím és a kép mutatnak. örök hálám.

önarckép

és végül "a művész önarcképe" rovat, csak annyi a baj vele, hogy nem művész és nem önarckép, igazából minden, ami kifejeződik, egyfajta önarckép, ami megmutatja, mi zajlik belül.

Read more »