De kár...

Nem értette, mit akarok mondani.
Nem azzal volt bajom, hogy a "gondolkodom"-ból ne következne az, hogy "vagyok", igenis, simán, de csak akkor, ha el tudom mondani azt, hogy "gondolkodom"...
Mert nem tudom. Lehetséges, de nem mindenképpen.
Mindaddig, amig lehetséges egy alternatív rendszer, amelyben a saját jelenlétem és a gondolatok jelenléte nem követeli föltétlenül azt, hogy "gondolkozzam" (itt gondolkozás alatt önmagam egyik megnyilvánulását, durva fogalmazásban "tulajdonságát" érteném), nincs semmi "cogito". Ugyanis elképzelhető egy olyan felállás, amelyben vannak a gondolatok, vagyok én, a gondolatok megtörténnek, én meg csak figyelem őket.
Nem értette, mit akarok mondani.
Azt hitte, kötekedem a "gondolkodok"-"vagyok" átmeneten.
Nem erről volt szó.
Én csak egy fokkal továbbfejlesztettem a klasszikus felállást, illetve egy fokkal visszábbvettem a lángot. Neki is ez volt az eredeti szándéka. Addig venni vissza a lángot, amig egyáltalán szikrát lehet látni.
Nem jött be.
De kár...