vasárnap, március 01, 2009
Csiki Attila-József
Ha már kultúrális elementumokat mutogatunk be, Wales népe ma ünnepli Szent Dávid ünnepét. A félreértések elkerülése végett ennek a Dávidnak semmi köze a hárfához, inkább úgy kell elképzelni, mint egy hatodik századi Supermant, nárcisz-jellel a mellkasán, vagy egy Padre Pió-t, akinek egy szavát sem értjük mert walesiül beszél. A legenda szerint egy szent harminc évvel születése előtt megjövendölte Szt Dávid születését, annak ellenére, hogy az átlag áldottállapot kilenc hónap. Állítólag egy szikla csúcsán született, egy nagy vihar közepette, és az esemény olyan intenzív volt, hogy anyjának (Szent Non) markoló keze nyoma mai napig is a sziklában van. Sőt, egy villám ugyanakkor bele is csapott a sziklába, ami azonnyomban ketté is hasadt. Ennek következtében, vagy éppen ettől függetlenül a gyerek neve Dewidd/Dyfed lett.
Növekedett, kolostorba vonult, és életét csodás gyógyulások kísérték, aszketikus élete miatt sokan irígykedtek rá, meg akarták mérgezni, de miután megáldotta és elfogyasztotta a mérgezett kenyeret, nem történt semmi baja. 550-körül kolostort alapított ott, ahol ma az Egyesült Királyság legkisebb városa, St David's áll.
Szent Dávid a fáma szerint több mint 100 évet élt, 589 március elsején halt meg. 1123-ban II. Kallixtusz pápa szentté avatta, azóta Wales védőszentje. Mai napig elterjedt szokás, hogy emlékére nárciszt osztogatnak ezen a napon, mint mi magyarok a rózsát Szent Erzsébet emlékére.
0 beszólás:
Megjegyzés küldése