Watchmen - Őrzők

Ez úgy néz ki, manapság egy úgymond kötelező post, mindenféle mánia tárgya és okozója, "A" szuperhősfilm egyesek szerint, szétlapított képregény mások szerint. Erről mindenképp kell írni egy filmkritikát, aprólékosan belemenve a részletekbe, lehetőleg a poént nem lelőve. Már hasogatott a fejem péntek délután, tehát így is úgy is mozi lett volna belőle, ezt a filmet meg egyszerűen le akartam tudni, még mielőtt túl sok kritikát hallok, olvasok, még mielőtt elképzelném, miről is van szó. A képregényt nem ismerem - habár láttam a könyvesboltban még decemberben, amikor még nem is tudtam, hogy hamarosan itt lesz a film is. Amúgy maga a képregénystílus elég ismerős nekem, régen egy 200 pédányos gyüjteményem volt, valahol még megvan, az öcsém az őrzője, állítólag nagy betűkkel a dobozra van írva, hogy "NE NYÚJ HEZZA, NEM TÜZGYÚTÓ!" Szóval megvolt nekem is a képregénykorszakom, akkor kezdtem megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a pont-pont-vesszőcske nem kifejezetten realisztikus karakterábrázolás, érdemes mélyebben belemenni, gyakorlolni azt a rajzolást. Úgy no, hadd tanuljon a gyermek. Ja, és előre kimondom, az Egri csillagok "megvolt" már 9 évesen, tehát az olvasást nem itt kezdtem. Nos. Folytassuk. 

Zack Snyderről a plakátok azt állították, hogy a "300" "vizionárius rendezője". I beg to differ. Szóval ezt az apróságot azért kihagyhatták volna részemről, épp visszagondoltam, hogy egyszer a 300-at néztük meg a Rocky Balboa helyett, mert az állítólag túl agresszív volt, az előző meg "hősies". 

El is indultam vacsora után rögtön, s csak a metrón vettem észre, hogy figyelmetlenségből ez az ember nem fontot, hanem lejt vett magához, tehát irány haza s keressél, ember, más mozit, harminc perc csúszással az előbbihez képest. Ja, és az asztalkendőt már nem kell magaddal vinned, pénzcsere presztó.

Sikerült is találni egy mozit, amely egy elég kucifántos helyen van, Camdenben, úgyhogy jó negyed óra el is telt azzal, hogy megtaláljam, szerencsére a buszon lenyúltam egy olyan újságot, aminek lenyúlása nem lopás, mert ingyenes, abban nagy nehezen megtaláltam a mozi címét (ugye milyen praktikus?). Kiszolgálás elsőrendű, még volt is jegy, hely nem annyira. Zsírozott szemmértékkel le is mértem, a vászon jobb alsó sarkától úgy slussz per kábé öt méterre lehettem, de ha hat volt, ám legyen, a bal sarkáig már nem láttam el. El is határoztam, hogy emiatt én nem fogom magam felidegesíteni, ennyi gubanc után nem hiányzik, hogy az zavarjon be, hogy "csak" a film fér be a látóterembe. Legalább van extra legroom, ami egy két óra negyven perces film esetén imperatívusz. Gondoltam, a film előtti fél óra reklám alatt majd tréningezem magam a perspektívához. Szóval megadtam a módját. 

A tőlem jobbra ülő pasi szerintem elaludt a főcím első öt perce alatt, mert a kezdő jelenet ajtóberúgása alkalmából olyan ünnepélyes felugrást produkált rajtaütésszerűleg, hogy le a kalappal. Tovább már nem is mert elaludni, folyton bökődte magát, hogy ébren maradjon, már épp azon kezdtem gondolkodni, hogy talán nem veszi a stílust (ami alapból kétdimenziós karakterábrázolás, képregény-stílusú perspektívák, narráció, szövevényes sztori)? Talán a zene nem tetszett neki... Ugyan ki rakná egy filmbe a 99 Luftballon-t, a Halleluiah-t és egyéb nyolcvanas évekbeli slágereket random módra, mintha az ember kereskedelmi rádióstációt hallgatna képregényolvasás közben? (Tyler Bates, of course). Az atmoszférával lehetett valami baja a szomszédnak, ami autentikusan szubkulti képregényesre sikeredett, és ez nem megszólás, hanem dícséret. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy tuti naggyon de naggyon fáradt lehetett szegény. Javasolnám neki, hogy nézze meg még egyszer, pihent fejjel, mert lemaradt egy élvezhető (*****) filmről.



Utóirat: Rorschach rulez! Ő a narrátor. Több jó beköpése volt, az egyik, a börtönben: 
"Ne gondoljátok, hogy én vagyok veletek összezárva! Ti vagytok velem!"

0 beszólás:

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger