Plasztilló, a szürke alak

Egyszer unalmamban fogtam egy marék plasztelint (magyarországiak kedvéért: gyurmát), egy kamerát és egy állványt, no meg egy ostort és addig pattogtattam, amig az a bizonyos darab plasztelin félelmében el nem kezdett táncolni a kamera előtt. Na. "No fictional character was harmed during the making of this vide...

Read more »

Irodalomóra: egy szép szerelmes vers

A Buddha és az IstennőMottó: „Minden üres. A semmi is üres.” Eképpen gondoltam el[1]:Egyszer a BuddhaAz Ojai-i[2] tölgyliget ösvényein sétált,Sétált anélkül, hogy valahová is megérkezett volna, vagy valamiGondolata lett volna a megérkezésről vagy a meg-nemérkezésről.És csillogó lótuszok tűntek fel csodásanLépteit kísérve,Lágyan, mint a selyem, lába árnyékában.Amikor hirtelen, a türkíz-derült égbőlBefele néző, félig zárt szeme előtt táncot lejtve,Szivárványos tündökléssel és áttetszően,Akár egy pókháló vagy egy hajnali harmatcsepp a lótusz szirmain–az Istennő jelent meg remegve,mint egy kolibri a levegőben, előtte.A nő, mert hogy nő volt ő,Amint...

Read more »

Bioszóra

Előző rovatban földrajz, most biológia. Így működik az emberi szervezet éles(lövési) helyzetben. Woody Allen bemutatja...

Read more »

Földrajzóra

Kb. tíz éve tanultam utoljára földrajzot és lassan elérkezett az ideje, hogy ebből valamit visszaadjak a világnak. Fogadjátok sok-sok szeretettel. Íme: ...

Read more »

Tizenötödikei jótanács

Március 15.-e alkalmából közlöm jókívánságaimat a magyar néppel: Nyalogassátok nyugodtan régi sebeiteket, Bahrein is ezt fogja tenni 163 év múlva. Ünnepeljetek forradalmat konzervatív módon, úgyis erről szól az egész, kifogyott belőletek a civilkurázsi, gyerekek! Háborodjatok már fel azon amit írtam, hányni tudok a langytól. Kiváncsi vagyok, hány piros-fehér kokárdát látok ma. PS: kép forrása: BBC. Troops from a number of Gulf states, including Saudi Arabia and the UAE, have arrived in Bahrain at the request of the kingdom, officials s...

Read more »

Egykori suliújság, a Papagáj reloaded. In memoriam Selyem András

Szavakból nincs sok. Sztorikból, emlékekből, képekből, rajzokból annál inkább. Eredetileg csak szöveges lett volna, de úgy tűnik helyesnek, hogy ne a fájdalmunknak állítsunk emléket, hanem a barátunknak. Köszönünk, András! Papagály_SelyemAndrásEmlékszá...

Read more »

Márciusi kontrasztok

Elérkezett az a nap is, amikor azt sem tudom, hogy bánatomban, vagy örömömben sírjak. Egyrészt ott van Andris, akivel az iskolaévek alatt sajátos kapcsolat alakult ki: minden nap azzal kezdődött, hogy háromnegyed nyolckor a híd mellett találkoztunk - vagy ő várt meg, vagy én őt - és együtt mentünk az iskolába, majd ugyanúgy vissza. Ezen idők alkalmat adtak arra, hogy elbeszélgessünk mindenről, ami érdekel, mindenről, aminek örülünk, mindenről, ami bánt.  Ez volt egy normális nap kerete. Ami nem is tűnik fel, amig bele nem gondol az ember (igen, így, személytelenül kifejezve, merthát még hadakozom a valósággal, hogy merjem-e egyáltalán közel engedni vagy sem), hogy mennyi mindent kapott ennyi év alatt: meghallgatást, vidám mosolyt, sugárzó életkedvet, más szempontokat: egy barátot. Másrészt...

Read more »

Ad hoc MSC műhelymunka

Bevezető, előzmények: Attila felrakta a facebookra, intézkedni kezdett. Hogy mit is intézett? Hát kihívást. Alapanyag: RSA Animate filmecske az Empatikus Civilizációról. Attila kérdése: HELP! Akkor hogyan is van ezzel az Ádámos sztorival??? Villámválasz: Eredeti tények: (1) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy nőre vezethető vissza (Mitokondriális Éva néni) (2) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy férfira vezethető vissza (Ádám bátyó) Következtetés: (3) "the Bible got this one right" (a bibila ezt az egyet telibe találta), vagyis volt egy Ádám és volt egy...

Read more »