Irodalomóra: egy szép szerelmes vers

A Buddha és az Istennő

Mottó: „Minden üres. A semmi is üres.”

Eképpen gondoltam el[1]:

Egyszer a Buddha

Az Ojai-i[2] tölgyliget ösvényein sétált,

Sétált anélkül, hogy valahová is megérkezett volna, vagy valami

Gondolata lett volna a megérkezésről vagy a meg-nemérkezésről.

És csillogó lótuszok tűntek fel csodásan

Lépteit kísérve,

Lágyan, mint a selyem, lába árnyékában.

Amikor hirtelen, a türkíz-derült égből

Befele néző, félig zárt szeme előtt táncot lejtve,

Szivárványos tündökléssel és áttetszően,

Akár egy pókháló vagy egy hajnali harmatcsepp a lótusz szirmain

–az Istennő jelent meg remegve,

mint egy kolibri a levegőben, előtte.

A nő, mert hogy nő volt ő,

Amint a Buddha láthatta őt

Megkülönböztetően bölcs, éber szemével,

Többnyire vörös színű volt.

Habár, mikor a fény rajta megcsillant,

Szivárványszínben tündökölt.

Virágdíszét leszámítva, mit Istennők

–mint tudjuk–

hordanak,

mezítelen volt.

Hosszú haja

Mélykék volt, szemei feneketlen aknái az űrnek,

Harmadik szeme vérmes éneke a tűznek.

A Buddha összefogta kezét, Istennőt köszönteni

Így szóltak ajkai:

„Ó, Istennő, miért állsz utamba?

Amíg nem láttalak, boldogan mentem semerre.

Most már nem tudom, hogy merre…”

„Megkerülhetsz.”

Szólt az Istennő, s fordult egyet sarkán,

Mint egy madár, rázva tollán,

S ugrásra kész.

„Vagy csatlakozhatsz hozzám,

hiányom hasztalan színlelnéd.

Enyém is az erdő, nem csupán tiéd.”

Ezzel a Buddha egy bo-fa[3] tövében,

Alkalmazkodón, min egy kígyó,

Megbújt árnyékában,

Ültében ingathatatlan szilárdságában:

„Talán megbeszélhetnénk…” – szólt.

„Minden nap hajnalán, ugyanígy, lelkesen,

s így sok év gyakorlat után

beléptem a Valóságba és…”

„Ne olyan gyorsan, Buddha” – szólt az Istennő.

„Én vagyok a Valóság.”

  

A Föld megmeredt,

Az óceánok elcsitultak,

Maga a szél is odafigyelt.

–Arhat[4], bodhiszattva[5] és dakini[6] seregek

jelentek meg, hogy hallhassák,

mi történik tovább a szóváltásban.

„Tudom magamról, hogy megragadom életem”

–mondta a Buddha,

„De úgy ismernek engem, mint A Félelem-Nélkülit.

Tehát vágjunk bele.”

És ő, meg az

Istennő

További szavak nélkül

Egymás szemébe néztek.

Fénysugarak, mint a Nap fénycsóvái

Lövődtek ki

Oly erősen, hogy még

Sariputra[7], az, Aki Mindent Lát,

Ő is elfordulni kényszerült.

Majd gondolatokat cseréltek

És a fényesség, akár egy gyémántgyertya lángja.

Majd elméket cseréltek

És csend lett, oly mély, mint a mindent ölelő világűr.

Majd testet cseréltek,

Majd ruhákat,

És tudatára ébredt a Buddha,

Mint az Istennő

És tudatára ébredt az Istennő,

Mint a Buddha.

És így át, meg vissza,

Míg le nem telt százezerszer százezer kalpa[8].

Ha a Buddhát látod,

Az Istennővel találkozol,

Ha az Istennőt látod,

A Buddhával találkozol.

S nem csupán ez. Hanem:

A Buddha az üresség,

Az Istennő a gyönyörűség.

Az Istennő az üresség,

A Buddha a gyönyörűség.

És ezért igaz mindaz, ami vagy és ami nem vagy.

Tehát itt jön az Istennő és a Buddha mantrája,

A felül-nem-múlt nem-duális mantra. Elég ha

Kimondod e mantrát, elég

Ha egy szavát is hallod, egyszerre

Olyanná tesz mindent, amilyen igazából is: OK!

Tehát itt áll:

Földön-járó/égen-járó

Hej, te csendes, hej, te hangos

Nem kettő/nem is egy

Nem különvált/nem szétesett

Ez a szív

A gyönyörűség üresség,

Az üresség gyönyörűség

Légy a légzésed, ah

Mosolyogj, hej! És lazíts, hó!

Emlékezz: nem tévesztheted el.

---

[1] Értsd: Eképpen fordítottam le – Cs. A. (az eredeti angol nyelvű változatot Rick Fields követte el)

[2] Ojai egy üdülő település Kaliforniában (Egyesült Államok)

[3] bo-fa: a megvilágosodás fája, boddhi-fa

[4] arhat: az önmegvalósítás magas fokán álló buddhista aszkéta

[5] bodhiszattva: olyan személy, aki az életét arra szentelte, hogy az összes szunnyadó lényt segítse a teljes  Buddhaság elérésében. Közmegegyezés szerint ezt a kifejezést azokra a hipotetikus lényekre alkalmazzák, akik a megvilágosodás magas fokán állnak. A „bodhisattva” szó szerint, a szanszkrit nyelvben „megvilágosító  (’bodhi’) igazságot (’sattva’)” jelent.

[6] dakini: űr-járó, égi nő, felhőtündér

[7] Sariputra: Buddha két legfőbb tanítványának egyike

[8] kalpa: itt: időegység. Négy különböző hosszú kalpa létezik. Van a szabványos kalpa, mely hozzávetőleg 16 millió év, valamint a kis kalpa, mely 1000 szabványos kalpa, vagy16 milliárd év. Továbbá egy közepes kalpa 320 milliárd év, vagyis 20 kis kalpával egyenértékű. Egy nagy kalpa hajszálpontosan 4 közepes kalpa, ami testvérek között is 1,28 trillió év.