szombat, június 04, 2011
Csiki Attila-József
Épp olvasok egy ismertetőt erről a könyvről, és felcsillant a szemem. Két elméletet helyez egymással szembe: Chomsky elméletét, miszerint a nyelv az ember veleszületett kompetenciája, valamint Corballis saját, rekurzív elme elméletét. Chomsky szerint a nyelv olyan képesség, amelyik az emberben akkor is benne van, ha még nem volt beszélő egyének körében, van az emberben egy veleszületett nyelvi mélystruktúra, amire épül minden létező nyelv. Voltak számomra szimpatikus cáfolatkísérletek, mint pl. Daniel Everett kutatásai a pirahã-k körében, amiről írtam valamikor a blogon, vagy ha nem is írtam, kellett volna, mert szerintem kiemelkedő. A pirahák nyelve teljesen sajátos, minden létező nyelvtől eltér a mélystruktúrája és ezzel Everett azt akarta kimutatni, hogy ez a struktúra nem velünk született, mert lám, ők is emberek és nekik ilyen nincsen. Sajnos Everett munkáját mások nem tudták leellenőrízni, ugyanis ő e nyelvnek az egyedüli szakértője, de Corbalis említ még egy hasonló nyelvet valahol Új Guineában, a latmul nyelvet, ami ugyanúgy rekurzivitásmentes mélystruktúrával rendelkezik, pontosabban mélystruktúrája nem rendelkezik rekurzivitással. Na.
Corbalisnak a problémát nem a nyelvészet, hanem az agykutatás irányából közelíti meg, amiért nálam van egy jó pontja, hisz így akkor egy nyelvet beszélünk, Chomsky nézeteivel amúgy sem szimpatizáltam, múltba vésző, homályos okok miatt. A jelek szerint Corbalis arról ír, hogy az ember mint faj abban sajátos, hogy rekurzív gondolkodásra képes (a sajátosságot vitatnám, de ahhoz el kellene olvassam a könyvét, amit valószínüleg nem fogok tudni megtenni egyhamar, ezért ettől eltekintek). Az ő elmélete az, hogy e rekurzív gondolkodást használja ki a nyelv és ezért lesz olyan mélystruktúrája, mint amit Chomsky jelez. Viszont így - állítja - az is megmagyarázható, hogy miért létezhet egyáltalán a Pirahã, vagy a latmul nyelv: ezekben az esetekben egyszerűen nem használták ki az agy ezen képességét. Tehát köszönték szépen de nem kértek belőle. Ugyanúgy, ahogy mondjuk én sem kértem a trigonometriából a gimiben, de később viszont nagyon-nagyon, mert a földméréshez viszont kellett.
Érdekes kompromisszumnak találom ezt, ezek szerint a nyelv mélystruktúrája nem velünkszületett, viszont az a neuro-struktúra, ami hátán ez lovagol (amennyiben akar) viszont az.
Várom nálamnál hozzáértőbbek hozzászólásait, mert tudatában vagyok korlátaimnak:)
3 beszólás:
Rekurzív gondolkodás... ez nekem nem nagyon tetszik, szerintem csak a napi stimulusok hasonlósága teszi az egészet rekurzívvá (meg az, hogy egy kompakt tartomány az agy :)), na de mindegy.
Ha már Chomsky, nemrég olvastam egy jó kis esszét az általa képviselt klasszikus mest. int. és a mostani iskola között, érdemes elolvasni:
http://norvig.com/chomsky.html
Rekurzivitás alatt azt érti állítólag, hogy "gondolat a gondolatban", amire fel is hoz egy példát, a "cogito ergo sum" kifejezést.
A napi stimulusok hasonlósága szerintem kulcsfontosságú, mert csak így alakulhat ki és használódhat fel valamiféle használható memória. Ha minden nap egy más világban ébrednél, más színekkel, más formákkal, nem volna alapod az emlékek érthetővé tételére még magad számára sem. Ez mondjuk inkább gondolatkísérlet, szerencsére a mértani formák ugyanazok, de na:))
Én személy szerint a nyelvi relativizmus elméletét fogadom el, ami nem Chomsky-s nézet. (Habár sokszor voltak Chomsky-s gondolataim) Teszem mindezt azzal a feltétellel, hogy a gondolkodó és kíváncsi közösségek továbbfejleszttik a nyelvi struktúrákat és szavainkat.
http://hu.wikipedia.org/wiki/Sapir%E2%80%93Whorf-hipot%C3%A9zis
Megjegyzés küldése