Zen mester

A tegnap olvastam egy nagyon jó sztorit, nem akarom úgy előadni, mint sajátomat, megadom a forrásoldalt is. Majdnem leestem a székről.

"Volt nekem még a '70-es években egy jó ismerősöm, a Peszmeg, akiből elhatároztam, hogy zen-mestert csinálok, ha törik, ha szakad - mármint a Peszmeg, mert ugye, az ember ne riadjon vissza az áldozatoktól.
A róla keringő történetek miatt helyeztem belé a bizalmamat. Az egyik történet szerint személyvonatra szóló jeggyel szállt fel a gyorsvonatra, és mikor a kalauz reklamálni kezdett, biztosította róla, hogy neki aztán igazán nem sürgős a dolga, menjenek lassabban, így behozhatják az árkülönbséget.
Máskor meg a büntetett előéletét firtató bírónak magyarázta el, hogy az csak rágalom, hogy ő be volt zárva, - az ajtó igen, de nem ő.
No, elhatároztam, hogy fölkarolom én ezt a Peszmeget, ezért megkérdeztem tole:
-No, Peszmeg, akarsz-e zen-mester lenni?
-Milyen zene-mester?- kérdi a jámbor.
-Nem zene, hanem zen. A zen-mester az egy japán bölcs.
-Aztán mit kell neki csinálni?
-Ha éhes eszik, ha szomjas, iszik.
-Aztán még?
-Kakálni és pisálni.
-Aztán ettől lesz mester? Gügye népek lehetnek, hallod, ha már ettől mester lesz közüllük valaki.
-Ez nem minden. - hűtöttem le Peszmeget. -Hanem, ha valaki kérdez akármit is, nehogy aztán értelmes választ merj adni !
-Miért, úgy ismersz ?
-Éppen hogy úgy. Szóval a kérdés meg a válasz között semmi összefüggés ne legyen. Szóval, ha megkérdezik toled, hogy hány óra van, akkor azt mondod hogy elhúztak a vadlibák, vagy valami hasonlót. Ha ezt csinálod, te leszel az első magyar zen-mester.
-Bajosan. - mondta Peszmeg.
Hát szóval erről is lecsúsztam. Pedig már láttam fantáziát benne. Mert az úgy van, hogy az első magyar zen-mester Bodóné. Az beszélt mindig a cserebogarak halhatatlanságáról, mikor a bor árát kérték rajta.

Így történt aztán, hogy Peszmeg barátom lecsúszott a Pátriárkaságról, a tudatlanok pedig csak hadd vitatkozzanak rajta, hogy vajon Terebess, vagy Mokusó Zeisler-e az első magyar zen-mester."

szöveg innen:)