Szög a fejben, szögfej, fal a szögben

Szöget ütött a fejembe egy gondolat és nem tudok/akarok (nem kívánt törlendő) megszabadulni tőle.

Ígérem, rövid leszek; nemrég beleolvastam régebbi blogbejegyzéseimbe és bizonyos mondatokat többször is el kellett olvasnom, mire leesett, mit is akartam mondani vele...mindegy, szóval igyekszem érthető is lenni...

Ha nem tévedek, az embert úgy tekintjük, mint test és lélek, pontosabban testlélek, ami így jobban kifejezi a kettő szerves egységét.
Viszont, az "evilág" és a remélt/képzelt/láthatatlan/stb. (nem kívánt törlendő) "túlvilág" kérdésében teljesen más elvet követünk, szétválasztva a kettőt. Az egyik itt van, a másik ott. Az egyiket látjuk, a másikat annyira nem (?), hogy mindenféle találgatásra ad okot.

A kérdés abban áll, hogy mi alapján tesszük ezt a kivételezést (és itt nem csak a kereszténységre gondolok, mert ez a számomra fura jelenség mindenhol fellelhető) és mi az alapvető gond ezzel a felfogással, ha ne adj isten kiderülne, hogy amúgy egy teljesen inkonzisztens látásmód?

(Amire szerény véleményem szerint minden lehetőség megvan...)

Asta la Vista!

Lassan elegem lett a Windows Vistából. Egyre lassabb és sokszor fél percet kell várni, hogy egy dokumentumot kinyisson. S mindezt egy giga memóriával...
Meg a kék képernyő. Lehet, hogy mindent beállít nekem a háttérben, sőt, még annál is többet, meg könnyű kezelni, meg minden, de váltottam. S a Vista repült, mindenestül.

Igaz, hogy megkínlódtam, amíg teljesen használhatóvá konfiguráltam az Ubuntut, de megérte. Kedves régi emlékeket hozott elő, amikor az installálást és konfigurálást a dos command lineról intéztem, csak annyiban volt más, hogy Linux alatt megy és teljesen olyan volt, mintha egy földönkívüli számítógép működését kellett volna megérteni. Viszont gyorsabban felfogtam, mint annak idején a dost. Amíg átverekedtem magam a videokártya installálástól kezdve a wirelessen keresztül a többi "apróságon" (de még azt hiszem, nincs vége), addig elég jól belejöttem. A skype installálás volt egy kicsit húzósabb, i386-ra készült programot kellett ráerőltetni egy amd64-re, valami bűvészmutatvány által, de találtam segítséget a neten, az ubuntu-fórumban.

Ami ugye egy hasznos dolog, tekintve az "ubuntu" szó jelentését: ez egy afrikai szó, ami azt jelenti kb, hogy "vagyok, de nem magam által, hanem a többiek által".

Azt hiszem, jobban tudok értékelni egy operációs rendszert, ha embereket látok mögötte és nem a multikat. Na meg, ha meg kell izzadjak, amig felkerül a gépre:))

Vasz-mo-szu, avagy az angol modor és a keleti kérdés

Nemrég (tényleg nem rég, kb egy órája) tanúja voltam annak, ahogy egy angol buszossöfőr képes volt több mint öt percen át állni egy buszmegállóban, csak azért, hogy kedvesen útba tudjon igazítani két hölgyet, átirányítva őket az út másik oldalán lévő megállóba. Szerintem sokkal rövidebben meg lehetett volna oldani –már nem az idő miatt mondom– de az is igaz, hogy a helyében én is enyhén sokkolt állapotban lettem volna az azelőtt tíz perccel lezajlott események miatt.

Egy ázsiai fiatalember szállt fel a buszra és nem nagyon tudta, hogy jó irányba megy-e. Ezért megkérdezte:
– Kérem szépen, ez a busz megy Vasz-mo-szu-ra?
– Hova, kérem?
– Vasz-mo-szu.
– Elnézést, nem értettem jól, megismételné?
– Vasz-mo-szu! Vasz-mo-szu!
– Talán, ha kicsit lassabban mondaná, esetleg...
– Vasz...-...mo...-...szu.
– Kérem, ilyen buszmegálló nincsen!
– De hát ki volt írva, hogyhogy nincsen?! Vasz-mo-szu!
– Véletlenül nem Oxford Circus akar lenni...?
– De az! Pontosan! Vasz-mo-szu!
– Akkor nem Vasz-mo-szu, hanem Oxford Circus.
– Nevezze annak, aminek akarja, de nekem akkor is Vasz-mo-szu!

Yukka 2.


A múltkor írtam, hogy el kezdett virágozni, mostanra már elég szépen kibontakozott. Ez a kép már saját, a következőben meg csak a virágjára közelítettem rá.

Ami meg a másik elültetett virágot illeti, a tiszteletreméltó főméltóságos segédkertész kartárs azt hitte, hogy gyom, s megszabadult tőle...

Azonban két hete kb. hatvan tulipán- meg egyéb hagymát ültettem el, de rájártak a rókák éjjelente, s miközben egy-két patkányt meglincseltek a kertünkben, a hagymaállományt is megtizedelték.

Hiába no, veszélyes környék, főleg éjszaka.

7 egyszerű dolog, avagy egyszer legalább legyünk már patrióták is

A napokban egy szokatlan kéréssel találtam szembe magam. Zsolt kérdezte, hogy mi az a hét dolog, ami tetszik Romániában. Hát, kerestem a Google-n, semmi. Kerestem a Wikipédiában, semmi. Na, mondom, kénytelen leszek magamtól ideírni valamit. (Nem biztos, hogy mind a hét összejön egy szuszra)

"Kedvenc városok" kategória
– Marosvásárhely. Dimbes-dombos, otthonos, mindenhez közel van, kivéve amitől távol, egyre csak szépül és: keresztülmegy rajta egy folyó.
– Nagyszeben. Tiszta város, szép építészete van és rohamosan szépül. Sőt, ebben az évben még Európa kulturális fővárosa is. Érdemes megnézni.

"Kedvenc természeti helyek" kategória:
– Békás-szoros és környéke: a Székelyföld (és Románia) Grand Canyon-ja!

"Egyéb jó helyek" kategória
– Az utolsó vendéglő jobbra Maros megyéből Beszterce felé: olyan ízletes paszulylevest életemben nem ettem, mint ott. Minden házi termesztésű és tenyésztésű benne, még a kenyeret is ott sütik saját búzából (ha azóta is úgy mennek a dolgok)
– Vármező, halászcsárda: a hely, ahol megszerettem a pisztrángot. Frissen fogott halból dolgoznak, ha kell akár te is nekiállhatsz pecázni, s elviheted vagy megsüttetheted. És mindemellé fejedelmi muzsdé.
– Királyhágó: egy fárasztó út közben tökéletes hely, hogy az ember megegyen egy miccset.
– Az új Parajd-Gyergyószentmiklós autópálya: habár nem az, de azért örülni lehet neki, mert sok-sok évig volt gödrös.

"Futottak még" kategória
– és végül, de nem utolsósorban a közlekedés: a söfőrök őrülten vezetnek, de legalább az út jobb oldalán

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger