Szög a fejben, szögfej, fal a szögben

Szöget ütött a fejembe egy gondolat és nem tudok/akarok (nem kívánt törlendő) megszabadulni tőle.

Ígérem, rövid leszek; nemrég beleolvastam régebbi blogbejegyzéseimbe és bizonyos mondatokat többször is el kellett olvasnom, mire leesett, mit is akartam mondani vele...mindegy, szóval igyekszem érthető is lenni...

Ha nem tévedek, az embert úgy tekintjük, mint test és lélek, pontosabban testlélek, ami így jobban kifejezi a kettő szerves egységét.
Viszont, az "evilág" és a remélt/képzelt/láthatatlan/stb. (nem kívánt törlendő) "túlvilág" kérdésében teljesen más elvet követünk, szétválasztva a kettőt. Az egyik itt van, a másik ott. Az egyiket látjuk, a másikat annyira nem (?), hogy mindenféle találgatásra ad okot.

A kérdés abban áll, hogy mi alapján tesszük ezt a kivételezést (és itt nem csak a kereszténységre gondolok, mert ez a számomra fura jelenség mindenhol fellelhető) és mi az alapvető gond ezzel a felfogással, ha ne adj isten kiderülne, hogy amúgy egy teljesen inkonzisztens látásmód?

(Amire szerény véleményem szerint minden lehetőség megvan...)

9 beszólás:

Kibic írta...

A zsidó-keresztény vallás (kulturkör) szeret duális ellentétekben gondolkodni, pl: jó<->rossz (ez nem mondható el pl.: a buddhizmusról, ott a buddhatudat a lényeg)
Szerintem a test és lélek, "evilág"-"túlvilág" kérdéskörökben is ugyanez lelhető fel.
(Ez egy "paradigma"?)
Emiatt szerintem ez nem is inkonzisztens látásmód.

Csiki Attila-József írta...

nem is az a probléma, hogy létezik ez a dualizmus, én azt nem értem, hogy a két esetben más elvek szerint gondolkozunk. Ugyanilyen logikus volna, mondjuk, ha azt mondanám, hogy a test és lélek külön van és a két világ szerves egységben van. De ez csak durva megfogalmazás, és nem feltétlenül egyezik a személyes véleményemmel. Ismétlem, a problémám abban áll, hogy mi áll annak alapjában, hogy külön elvet követünk. Mi, emberek.
(jaj, hogy útálom azt, ahogy használom ezt a szép nyelvet...)

mzsolt írta...

A túlvilágot úgy kellett definiálni, hogy ne lehessen megtalálni ebben a világban, de mégis elég hihető legyen, hogy a paraszt lerobotolja az egész életét reménykedve, hogy ha úgy él, ahogy a vallási vezetők mondják, akkor oda jut. A börtön is egy nem létező világ amig az ember törvénybe ütközőt nem tesz. :))) Köszönd meg az európai középkornak ezt a dualitást. :))

Kibic írta...

Azért mert a test és lélek különbözőek.
Az egyik materiális szinten mozog, a másik meg spirituális(metafizikai) szinten. Szerintem ez a distinkció oka.
Ha jól értem, amit nem értesz :)

Csiki Attila-József írta...

Jó, tegyük fel, hogy különbözőek, nem ezzel van a bajom (egyelőre). A probléma ott kezdődik, hogy nem szétválaszthatóak, mert szerves egységet képeznek. Illetve nem is annyira probléma, hogy nem szétválaszthatóak, hanem az a bajom, hogy ezesetben az evilág-túlvilág meg miért szétválasztható?
Lerágom a körmömet könyékig...

kibic írta...

Szerintem szétválasztahtóak. A Halál után a test a földbe kerül, a Lélek meg jobb estbe nem a Pokolba. A keresztényeknél nincs reinkarnáció.
A Szentlélek is matéria nélkül való.
"evilág-túlvilág meg miért szétválasztható?" - ezt meg nem értem
A túlvilág nem evilágon van. Nem?

Csiki Attila-József írta...

Összegezzük, hogy legyen átláthatóbb:
Azt mondod, hogy:

1. "szétválaszthatóak."
Nos. De jó volna... De hát a keresztény felfogás szerint meg éppen, hogy nem. Test és lélek örök szimbiózisban marad. Mindenki feltámad (halál után egyszerre csak "hopsz!", és ismét teste lesz), van ki erre, van ki arra. Ez a séma.

2. a test ide kerül, a lélek meg oda.
A lélek sosem marad test nélkül, halál után, a feltámadásban megdícsőült testet kap. (ismét, nem saját vélemény, ez a "hivatalos")

3. "A Szentlélek matéria nélkül való."
Helyes, de ebben az esetben emlékeztetnem kell téged első mondatodra, amelyben azt írod, hogy test és lélek szétválaszthatóak. Mert ugyancsak fentről jöve, hogy Isten az egyedüli tiszta lélek. Szóval, ha szétválasztható az ember és szétválasztjuk egy darab tiszta anyagra és egy darab tiszta lélekre, akkor...

4. "a túlvilág nem evilágon van. nem?"
Látod, közelebb vagy a kérdésemhez, mert most már tiszta, hogy honnan jön a szétválaszthatatlanság ötlete, és hogy van egy darab kontrasztunk.

Amúgy, ha megfelelő hangsúlyt képzelek az idézett szavak alá (4), akkor azt mondanám, hogy majdnem lelőtted a poénomat:))

szerintem írta...

Én úgy tanultam, hogy Isten országa itt van köztünk.
Ebből a nézőpontból a "túlvilág nem evilágon van" megállapítás nem pontos. Hát nem látjuk, ez igaz. De a lélek sem látható a test meg igen.
Aztán hogy végül tényleg igazán van-e? Meg hogy milyen? Erre nagyon nincs tudományos bizonyíték. Mondjuk a lélek létezése igazolható? A működésének leírására létezik tudomány. A túlvilág működése vajon leírható? egyáltalán működik? Hat ránk, befolyásol valamit? A szenttéavatási eljárásokban ezt próbálják vizsgálni, hogy valami csoda történik az illető elhúnyt személy közreműködésével. Namármost ez vagy igaz, vagy nem.
Nekem személyesen jobb azt hinnem, hogy a szeretet nem szűnik meg, és a meghalt férjemmel kapcsolatban lehetek.
Persze lehet hogy csak "beképzelem magamnak". Akkor pedig a saját fantáziámra támaszkodva sikerül kormányoznom a családom maradékát - de ez rémisztő, mert így akár az egész világ fennállása is az én fantáziámon múlna - akkor viszont nagyon egyedül érezném magamat.

csikiati írta...

Hajlok arra, hogy igy higyjem a dolgokat. Fején találta a szöget:)) Az a szétválasztás szerintem sem pontos, nekem is azzal volt bajom. Inkább hajlok arra, hogy higyjek egy mindent összekötő egységben, mint egy mindent szétválasztó, szétmorzsoló kozmikus malomban.
A megoldás ismét egyszerű és nagyszerű!
Minden itt van a szemünk előtt, amit látnunk kell.
Köszönöm az észrevételeket és megjegyzéseket.

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger