csütörtök, január 29, 2009
Csiki Attila-József
Amint az utóbbi napokban több-kevesebb rendszerességgel tettem, a mai nap folyamán is köhögtem hűségesen. Habár egyre ritkább. Így történhetett, hogy egyre erősödő magabiztosságal ültem benn az órán, a professzor épp a kauzalitást magyarázza, miközben kezdeti magabiztosságom kezd elpárologni és érzem, köhögnöm kell, de zavarni lehetőleg nem akarok. Ekkor került megemlítésre, mint példa, egy bizonyos M. esete, aki tüdőgyulladásban halt meg. Hogy e betegség önmagában nem elég ahhoz, hogy meghaljon, ide az is kellett, hogy szegény legyen, mint a templom egere, és ne tudja kifizetni a gyógykezelést. Itt már nem tudtam a köhögést visszatartani, kissebbeket köhögtem, hogy ne zavarjak senkit...
De hiába. Az ember a sorsa elől nem menekülhet, három méteres körzetben tiltakozó kommentárnak vették, és elkezdődött a kuncogás. Na aztán ilyen gyanúkat ne tápláljunk, még a látszatát is kerüljük el, ide jön azonnal a full hangerős köhögés, aztán fél óráig nincs baj. Mit is mondjak, ez is hiába...
De hagyjuk a múltat. Nézzünk a jövőbe.
Amint a XXI-XXII századi történelem egyik szakértője 200 évre rá kedveskedett megjegyezni: "Másnap az újságokban már olvasható volt, hogy Cs. A. kezdetben diszkrét, majd agresszív köhögésével egyre hevesebben tüntetett a nyilvánvaló téveszmék és a véletlen elszólások ellen. Tette mindezt az emberek általános derülésére."
Mivel ugyane szakértő a XX századhoz annyira nem értett, és nem is érdekelte, el is siklott szeme az eggyel alatta lévő újságcikk fölött:
"Lee Harvey Oswald poszthumusz rehabilitálva!
Amint alaposabb vizsgálat után kiderült, LHO tette nem okozhatta JKF halálát. A tragédiában ugyanannyira közrejátszott az is, hogy Kennedy elnök fejében meg sem fordult, hogy páncélozott járműből integessen kifele a népnek, természetesen kamerákkal közvetítve. Az nem, de hamarosan más viszont igen. Úgy kell neki. Most örülhet a poszthumusz bűnrészességnek!"
0 beszólás:
Megjegyzés küldése