szerda, november 04, 2009
Csiki Attila-József
Fiúk, lányok, csak ajánlani tudom. Feldobtam egy csigalassú XP-s desktop rendszerre mint második oprendszer, pontosabban az Ubuntu KDE felületét, tehát a Kubuntut. Azt nem mondanám, hogy egycsapásra szűnt meg minden olyan probléma, ami a géppel meg az egész rendszerrel addig volt (csigabiga, hálózati nyomtatás bugos), de pár óra leforgása alatt olyan tuningot sikerült végrehajtani a gépen, hogy az elképesztő. Még azt is kihoztam a masinából, ami nem is volt benne. Mondjuk beletelt két-három órába, amig megtaláltam az eredeti harddrive-ot, de ez nem a rendszer hibája, hanem, hogy nem tudtam, hol keressem. Abban az esetben ugyanis egyből megkerült volna. Nos. Utána további egy óra, hogy a doboz felhasználóbarát legyen (kilenc különböző mentalitáshoz alkalmazkodjon egyszerre), s most már komolyabb előképzettség nélkül lehet használni. Egy ilyen install azóta dédelgetett álmom, hogy a laptopomra feldobtam két éve - és élt egy hónapig... Csak későn derült ki, hogy a wifi továbbra is a fekete mágia témakörébe tartozik és az én konfigurációm sajna pont az, amelyik nem annyira kompatibilis az Ubuntuval, mint kellene. Ami marha nagy pojén, mert elvileg ilyen nem szabadna megtörténjen, csak akkor, ha a hardveresek mindent összemákálnak egy fedél alá...
Hajrá Ubuntu!
0 beszólás:
Megjegyzés küldése