Kalevalan päivä

Február 28-a Finnországban a Kalevala Napja. A XIX. században Elias Lönnrot orvos és néprajzkutató tucatnyi utat tett meg, hogy összegyüjtse és összeálló történetté kovácsolja a nép száján forgó dalokat. 1835 február 28.-i dátummal keltezte a Kalevala előszavát, ezt tartják azóta is a finn kultúra születésnapjának. Egy olyan időről szól az eposz, amikor az emberek életét láthatatlan istenek  és szellemek irányították. Lönnrot szándéka az volt, hogy megismertesse az emberekkel saját kultúrájukat, saját identitásukat. Habár az 1835-ös kiadás még kezdetleges volt, az 1849-es végleges forma az, amit a mai nap is ismerünk.

Az eposz eredetileg imígyen kezdődik:

Mieleni minun tekevi, aivoni ajattelevi 

lähteäni laulamahan, saa'ani sanelemahan, 

sukuvirttä suoltamahan, lajivirttä laulamahan. 

Sanat suussani sulavat, puhe'et putoelevat, 

kielelleni kerkiävät, hampahilleni hajoovat.

...amit még nem nagyon értek, ezért hasznos egy fordítás, pl. magyarul:

Mostan kedvem kerekedik,
Elmém azon töprenkedik,
Hogy, ím, dalra kéne kelni,
Ideje volna énekelni;
Szavaim számban olvadoznak,
Beszédim bátran buzognak,
Nyelvem hegyén hajladoznak.

Figyelmemet(, however,) az angol fordítás ragadta meg, nagyon erőteljes ritmusa és a kifejezőereje, és ha az élet úgy hozza, hogy időm is lesz, a következő hónapokban mindenképpen tovább olvasom:

I am driven by my longing,

And my understanding urges

That I should commence my singing,

And begin my recitation.

I will sing the people's legends,

And the ballads of the nation.

To my mouth the words are flowing,

And the words are gently falling,

Quickly as my tongue can shape them,

And between my teeth emerging...