"Csodavarrás" sorozat 1. Egy kis metodológia

(egy aktuális cikk)

Már az elején ki szeretném fejezni, hogy nem elírásról van szó, sőt ezzel a szóval többet akarok kifejezni, mint amennyit ki lehet egy oldal szöveggel.

Ez az írás több részre fog oszlani, mert ugyebár egyből senki nem fog nekivetemedni elolvasni egy nyolcoldalas dokumentumot. Én legalábbis kétszer meggondolnám...

Hosszú tekergéseken keresztül a következő „téziseket” állítom fel és igyekszem bebizonyítani: a vallásnak nem dolga a világ jelenségeinek magyarázata, ebből kifolyólag problémás a „csodák” értelmezése és kezelése, továbbá problémás a „végső célok” posztulálása, kijelentése. Mindehhez szigorúan metodológiai szempontból közelítek, és a végső pont amire el szeretnék jutni az az, hogy magára a „vallásra”, mint jelenségre tökéletesen természetes, emberi magyarázat lehetséges, és ezért nem tartozik a „csoda”, a „természetfölötti alapítás” kategóriába. Csupán a csodák beazonosításánál követett módszertant használom. Aztán, ha minden jól megy, kikezdem a sorozat végén, vagy új sorozatban a véletlen egybeesések és a szerencse témakörét is. Na.

Lóra fel!

Szokták mondani, hogy a tudomány a világ megmagyarázásával foglalkozik, a vallás meg azzal, hogy a világ értelmére rávilágítson (egyik a hogyan, másik a miért). Ezt így problémásnak találom. Ugyanis modják még azt is, hogy ahol a tudomány kudarcot vall, áveszi a helyét a hit. Ebből az utóbbi mondatból az következik, hogy a vallás mégiscsak magyarázni akarja világot, viszont felmerül az a probléma, hogy ahogyan a tudomány egyre több dolgot tud megmagyarázni, egyre kevesebb helyet enged a hitnek. Puff.

Nos, közelítsük meg a problémát a tudomány és a magyarázat szempontjából: mikor lehetséges valamit megmagyarázni? Tegyük fel, hogy van egy E esemény. Ezt az eseményt megfigyelik, felállítanak egy T elméletet, amely kijelenti: K1,...,Kn körülmények fennállása esetén, mivel léteznek ezek között L1,...,Ln törvények, az E esemény törvényszerűen bekövetkezik. A T elmélet tesztelése úgy történik, hogy beállítanak mindenféle körülményt: olyant, amelyekben a K1,...,Kn jelen van, olyanokat, amelyekben egy bizonyos Ki vagy Kj hiányzik, stb. Amennyiben a teljes körülményhalmaz az ismert L1,...,Ln törvények alapján megismételhetően és leellenőrízhetően az E eseményt produkálja, a T elméletet elfogadhatjuk mint az E esemény magyarázatát.

Ebből következik, hogy a következő esetekben nem találunk magyarázatot az E eseményre:

1. A K1,...,Kn körülményhalmaz nem ismert
2. Az L1,...,Ln összefüggéshalmaz nem ismert. Vagy pedig ismertek a körülmények, de rossz oldalról közelítjük meg a kauzalitás kérdését (hogy mi okoz mit), ezért az összefüggéseket nem tudjuk meglátni.

(folyt. köv)