Beígért sorozat #1: A Magyarázatok Istenének Élete és Halála

Ígéretemhez híven egy best-of sorozat következik, személyes kedvenceim lesznek itt. Az alábbi cikk egyrészt azért fontos számomra, mert sok mindent elindított: párbeszédeket, átalakulásokat. Aztán meg azért, mert kiderült, merünk megészebben is gondolkozni. Kicsivel több, mint egy éves anyag.

Richard Dawkins és George Coyne SJ beszélgetése alatt elhangzott Coyne részéről, hogy Isten nem a Magyarázatok Istene, és ha Dawkinsnak ez az egyedüli elképzelése arról, ami Isten lehet, akkor nem csodálkozik, hogy annó kikelt magából. Az oxfordi professzor szemét lesütötte forró olajban és belátta: Igen, én a Magyarázatok Istenét kerestem. Mert régebben mindenre, amit nem tudtak megmagyarázni divatos volt ráfogni, hogy ez meg ez azért van, mert Isten így meg úgy akarja. A villám Isten haragja, az eső Isten könnyei, a termés, egészség Isten áldása, az aszály meg betegség, halál Isten büntetése, vagy legjobb esetben is a bűn következménye. A világ különböző jelenségeire Isten volt a magyarázat, ott véget is ért, mert Ő misztérium, feszegetni nem nagyon illik.

Ami egy bizonyos fokig megtartja az embert. Addig a fokig, amíg számára a vallás „tömegvallás”, a vallásgyakorlatok kizárólag tömegsport szinten mennek, itt csak a Magyarázatok Istenének van hely. Mi jól megvagyunk, köszönjük szépen, amíg a Nagyfőnök leosztja mit kell csinálni, mikor mit helyes érezni, gondolni. Meghatározza, hogy milyen gondolatmenetbe mehetünk bele örök kárhozat terhe alatt, olyanba semmiképp, amely mint magyarázat, kiszorítaná őt, a Magyarázatok Istenét. Legfennebb átvedlik a Ki-magyarázatok Istenévé, de akkor sem hagyja magát. Mivel belemegy abba a játékba, amelyhez semmi köze, magyarázhatnékjával olyan, mint egy rosz tudományos elmélet: mindent megmagyaráz, falszifikálhatatlan mint a marxizmus. „Ugye, megmondtam?”

Viszont ahol van tömeg, ott van személy is. Ahol ez a kettő már külön látszik, ott ugyanúgy két út is megjelenik előtte.

Az egyik a tudományos haladás útja. A világ dolgainak és a különböző jelenségeknek a folyamatos tudományos feltárása nyomán egyre kevesebb az a dolog, amire a Magyarázatok Istenét kellene megidézni. A tudomány fejlődésének következtében már megtudtuk, hogy a villám nem harag, a sötétség csak a fény hiánya, a gravitáció nem intelligens gerelyhajítás és a legújabb, gondosan kivitelezett kutatások szerint a babát sem a gólya hozza. Ha lesz türelmünk kivárni, talán, esetleg, még az is kiderülhet, hogy Isten annyira, de annyira nem a Magyarázatok Istene, hogy egyáltalán nem cselekszik, nem vesz részt a világban semmiféle egyéb módon azon kívül, hogy annak létet ad. Nem alkot, nem pusztít, nem sugalmaz, nem jutalmaz, nem büntet. Nem kér és nem ad. Nem betegít meg és nem gyógyít. Minden, amit mi ajándékként, kegyelemként, jótanácsként, egészségként és egyéb esetleges dologként élünk meg, az ingyenes, már létező ajándékának befogadása. Mondom, már ott van. Minden. Nihil novi sub sole, hogy valami bölcset is mondjak, mert a latin ugyebár egy bölcs nyelv, és quidcuid latine dictum, altum videtur! 

A másik út a személyes hit útja. Attól a pillanattól kezdve, hogy ez az istenkép fokozatosan megszűnik a magyarázatokról és elkezd a személyes kapcsolatról szólni az egyének folyamatosan be kell látnia, hogy Isten fokozatosan visszahúzódik. Vagyis, igazából nem csinál Ő semmit, csak az ember porolja le a régi bútort és lám, alatta fényes barna lakk, ez nem az, az meg egy kilincs, az sem az amit keres, és így tovább. Az, amit pár hónapja, éve Istennek tartott, már nem az. Végül pedig elér oda, hogy ha van is Isten, semmihez sem hasonlítható és engedi a világot élni, lenni, lélegezni, evolúcióval, gravitációval, agyműködésével és pszichoanalízisével együtt. Ez egyenes következménye annak, ha valaki visszaviszi az akciósan vásárolt, teszkógazdaságos mindent kimagyarázó gipsz-szobrot oda, ahonnan vette, vagy egyenesen ki az ablakon.