Szivatás mesterfokon

Amikor egy hete láttam a SP 200. epizódját, azt hittem, hogy ennél laposabb és jelentéktelenebb nem is lehetne. Honnan is tudhattam volna, hogy egy hét alatt olyan fordulatot tudnak produkálni, amire senki, de senki nem számított?

De kezdjem az elején.

Első felvonás:

Megjelenik a SP 200. epizódja. Mivel a szerzők minden addigi 200 (igen, kettőszáz) részben valakivel kapcsolatba botrányba keveredtek, ezennel úgy döntöttek, hogy összegyűjtenek mindenkit, akit valaha is megsértettek, egyetlen epizódba.
Természetesen, a legkényesebb személy, akit sértés érhet, az *******, akit egyáltalán nem szabad ábrázolni, pár éve egy dán karikaturista meg is járta, azóta volt rá példa, hogy meg akarták őt ölni emiatt ******* hű követői.
Az esetből tanulva a szerzők semmiképpen sem akarták ********et ábrázolni, ezért előbb egy kamion belsejébe rejtették, majd pedig egy macikosztümbe, hogy senki se láthassa.

Második felvonás:

Amint várható volt, nem maradt el a megbotránkozás és a fenyegetés sem, annak ellenére, hogy *******et nem mutatták meg. Elég volt csupán az, hogy "tudták", hogy ******* ott lapul a kamionban, vagy ott rejtőzik a macikosztümben. Tehát nem az a probléma, hogy látható, hanem az, hogy tudható. 
Érdekes, de eddig unalmas.

Harmadik felvonás (vigyázat, spoiler következik):

Két percre a SP 201 megkezdése után bekövetkezik a sorozat legzseniálisabb jelenete, amely bebizonyítja, hogy nem kell senkit sem megsérteni ahhoz, hogy megsértődjenek, elég az, hogy az illetők azt hiszik, hogy meg vannak sértve, máris jogosnak fogják érezni a sértődöttséget. Immár nem is az a probléma, hogy látható, nem is az, hogy tudható, hanem az, hogy "azt hittük...". A CNN még nem tudja (a dolgok jelenlegi állása szerint), de kiváncsi vagyok, mikor esik le nekik is.
A sértődés oka: "azt hittük, hogy...".
Nem is az, hogy "az a helyzet, hogy", s még csak nem is az, hogy "úgy látszik, hogy".

A szivatások királya, amikor a forgatókönyvíró nem azzal szivat, hogy szivat, hanem egyszerűen engedi a dolgokat a maguk természetes kerékvágásában haladni, mindenféle erkölcsi szabálysértés nélkül, engedve, hogy előbújjon az emberekből az a dolog, amelyet másokra próbálnak kivetíteni, majd egy váratlan pillanatban leleplezi a valóságot, mintegy tükröt tartva elénk. És akkor már nincs merre meneküljünk, mert akármerre lépünk, azzal csak egyre nagyobb hülyét csinálunk magunkból.

Komolyan, ennél nagyobb szivatást ritkán látok. Sakk-matt!

No de, hogy a SP legzseniálisabb jelenetét továbbra én se takarjam el (és igen, spoiler):

...

0 beszólás:

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger