Együtt-Létezés

Tegnap este ráébredtem arra, hogy az én életem nemcsak Attila életéről szól. Szól még sok mindenkiről, akit közel érzek magamhoz. És még sok mindenkiről, akiről nem is tudok.

És ezen személyek közül Attila csak egy.

Nem arról beszélek, hogy egy ember végső soron saját tapasztalatainak összege.

Nem arról beszélek, hogy sok ember emléke él bennem, aki fontos volt számomra.
Nem arról beszélek, hogy sok embert magamban érzek, hogy megvan a helyük a szívemben. Nemrég még így láttam.

Inkább arról, ahogy a fa ágai együtt léteznek.
Ahogy az óceán hullámai egymásba folynak.

Ahogy a törzs érzi ágait, tudatában van ágainak.