A gondolatokról (III.) – meg az érzésekről

Éppen azon gondolkodtam, hogy vajon az, ahogyan a gondolatokat megtapasztaltam, általánosítható-e az érzésekre... Ha az Életről van szó, sosem lehet tudni. Akkor sem, ha tegnap biztos volt.
Szóval, csak ültem a kerti székben és nem tudtam, fölötte kellene-e legyek a most intenzíven bennem lévő érzésnek, vagy mártózzak meg benne. Ha az egyiket teszem, vajon nem bújok el a másik elől? De mivel ezt nem lehet eldönteni eldöntés nélkül, úgy döntöttem, hogy megnézem magamnak közelebbről.

Ahogy közelebb kerültem hozzá, úszni kezdtünk egymásban. Lassan belé kerültem és ő belém.

Ahogy egymásba kerültünk, lassan megszűnt köztünk minden különbség.

Ahogy megszűnt minden különbség, hirtelen megjelent mellettem, rajtam kívül, de a lehető legközelebb! Mint ami mindörökké részem.

És aznap este azt mondtam magamnak:
Ha rajtad kívül van, miért mondod, hogy "megérintett"?
Ha benned van, miért mondod, hogy "szemléled"?