A tegnapi filmről még, ha szabad...

Elgondolkodtam, hogy valójában senki sem mondhatja azt, hogy amúgy rendesen, istenigazából rálát a dolgokra... A filmben szereplő lány lehet akárki, a tettei lehetnek akármelyikünk tettei, a lényeg az, hogy mind egy cipőben járunk.

Mindenkinek, akármit is tegyen, részleges marad a látása, s amig gondolatai, érzései, elképzelései vannak, addig illúziói is lesznek.

Néhány hónapja valakitől kaptam egy nagyon elgondolkoztató kérdést, ami jó ideig nem hagyott nyugodni. A kérdés egyszerű volt és a lényeg, hogy rávezetett, hogy számomra az élet: együtt-létezés. A válasz friss íze sokáig a számban volt, most megint előjött.

Ha élni akarok, nem kell mindent minden lehetséges szempontból megismerjek.
Nem kell teljes látásra szert tennem.
Nem kell harcolnom illúzióim ellen.

Nem kell. Ha jön, jön. De nem kell.

Akkor mi kell?
Merjek együtt létezni a korlátolt látásmódommal és új oldalait fogja felfedni előttem.
Merjek együtt létezni illúzióimmal, és esélyt adok nekik, hogy ha eljön az idő, színt válthassanak.

A gondolatsor folytatása nem az én dolgom.
Mindenki törődjön a maga dolgával.
Az én dolgom, hogy lefeküdjek, s aludjak, mert már éjfél van és álmos vagyok.

0 beszólás:

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger