What the bleep?

Mondhatnám: végre, épp ideje volt!

Nem a napokban, ünnepélyes keretek nélkül megnyílt Észak-Nyugati átjáróra célzok, habár az is érdekes fejlemény, hanem oxfordi fizikusok eredményére.

50 éven át Everett feltételezése, hogy valójában egy olyan világban élünk, amely minden pillanatban sokadmagára szakad szét, megmaradva egésznek mindegyikben, mosolyt fakasztott a gondolkodók arcán és a "hülye, nonszensz ötlet, tehát utálom" reakciótól kezdve a szimpla "utálom"-ig mindent kapott már.
A fent említett srácoknak azonban összejött egy oyan matematikai leírást összehozni, amely szépen leírja ezt a folyamatosan szerteágazó valóságot és közben ügyesen produkálja a valószínüségi számokat, mint másodlagos terméket, illúziót. Azt hiszem, épp most mutatják be a munkájukat Kanadában egy konferencián.

A témának "kissé" érdekes implikációi vannak, kezdve azzal, hogy minden pillanatban az én egyediségem két egyenértékű valósággá válik, azon keresztül, hogy minden lehetséges esemény bekövetkezik, egészen addig, hogy végtelen párhuzamos univerzum létezik. Gondoljunk csak bele, hány fogalmunkat kellene újraértelmeznünk? Szabad akarat, remény, felelősség, valóság, figyelem, nézőpont, idő, emlékezet, stb. Éppen ezért még az élvonalbeli kutatók számára is őrjítő ötlet. A következményekbe nehéz belegondolni. Pedig érdemes lenne.

Mindez szép munka tud lenni. Vannak már emberek, akik ezzel foglalkoznak, de kevés az, aki vallásos alappal rendelkezik. Ahogy a régi típusú vallás-tudomány párbeszéd szerény véleményem szerint már évek óta halódik, itt volna egy igazán érdekes, igazán fajsúlyos téma. Szóval: hajrá fiúk! Hajrá!

Á, az az érzésem, hogy csak magamban beszélek.

Unom annyiszor ismételni magam, de muszáj: én megmondtam előre...

Az igazi kérdés, hogy a címben említett klasszikust idézzem:
"How far down the rabbit hole do you want to go?"
(Milyen mélyen vagy hajlandó belemenni a nyúl üregébe?)