csütörtök, szeptember 27, 2007
csikiati
Úgy érzem, magyarázattal tartozom az előző kérdésemért.
Őszintén szólva, nem a filozófálgatás kedvéért írtam.
Nem is viccből.
Ami igazából motivált a kérdés feltevésében (teljes tisztelettel az előző bejegyzésekre nézve), nem a bizonytalanságok keresése, mert az -egyetértek- csőd, hanem az egy biztos dolog, ami, ha minden egyéb össze is omlik, az biztosan megmarad.
Ez fontos lehet olyankor, amikor a sok bizonytalanság már erősen szorongatni kezd, és motiválni tud a továbblépésben.
Engedtessék meg, hogy megosszak egy személyes élményt.
Pár évvel ezelőtt volt egy súlyos autóbalesetem. Hogy hogyan tudtam megúszni egy karcolás nélkül, azt csak a Jóisten tudja. Én nem. Azóta sem. Körülbelül két hónapon át abban a dilemmában voltam, hogy nem tudtam biztosra, hogy túléltem-e az esetet, vagy valójában meghaltam, és ami következett, az már a túlvilág. Ilyen esetekben, tudom, az ember megszűnik azon gondolkozni, hogy elméletileg milyen túlvilág(ok)nak kellene lennie, melyik vallás mit állít róla, de mivel elég sok valószínűtlen dolog történt velem, méghozzá sorozatban, a mérleg nyelve sehogysem akart semmilyen irányba se billenni.
Teljes bizonytalanságban voltam, mert bizonyos körülmények úgy alakultak. Nem én akartam ezeken gondolkozni, az élet hozta úgy.
Végül egyszer, épp egy vonaton ültem, hazafelé tartottam, arra gondoltam, hogy: egye fene! Nem lehetek biztos bizonyos dolgokban. De valamiben biztosnak kell lennem! Mi az a biztos pont?
Ott és akkor arra jutottam, hogy immár mindegy, hogy körülöttem a világ milyen, világ vagy túlvilág, az egyetlen biztos tény, hogy ebből kell kihozzak valamit! Innen kell kiindulnom és ebben a világban (akármilyen is legyen) kell megkeresnem a boldogságomat.
És ez volt az, ami megváltoztatta az életemet. A bizonytalanság csak arra jó, hogy keresővé teszi az embert. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy aki biztos valamiben, adja fel és legyen nihilista.
Ennek fontos szerepe volt az életemben ott és akkor.
Talán van olyan ember, akinek épp erre a kérdésre van szüksége. Nem vonhatom meg tőlük.
Az utam természetesen nem állt meg ottan, ez csak a kezdet volt. Van, akinek így indul, van, akinek máshogy. Mindenki egyedi.
Ami a fenti élményt illeti, az így megszerzett tapasztalat rengeteget segített szüleim halálának feldolgozásában. Még egy ok arra, hogy megpróbáljam, hátha van ott kint valaki, akinek segíthet.
Nekem akkor került egy válasz, egy más embernek lehet, hogy más válasz kerül.
Ezért raktam fel csak a kérdést, és elnézést, ha valakit ezzel megbántottam.
Őszintén szólva, nem a filozófálgatás kedvéért írtam.
Nem is viccből.
Ami igazából motivált a kérdés feltevésében (teljes tisztelettel az előző bejegyzésekre nézve), nem a bizonytalanságok keresése, mert az -egyetértek- csőd, hanem az egy biztos dolog, ami, ha minden egyéb össze is omlik, az biztosan megmarad.
Ez fontos lehet olyankor, amikor a sok bizonytalanság már erősen szorongatni kezd, és motiválni tud a továbblépésben.
Engedtessék meg, hogy megosszak egy személyes élményt.
Pár évvel ezelőtt volt egy súlyos autóbalesetem. Hogy hogyan tudtam megúszni egy karcolás nélkül, azt csak a Jóisten tudja. Én nem. Azóta sem. Körülbelül két hónapon át abban a dilemmában voltam, hogy nem tudtam biztosra, hogy túléltem-e az esetet, vagy valójában meghaltam, és ami következett, az már a túlvilág. Ilyen esetekben, tudom, az ember megszűnik azon gondolkozni, hogy elméletileg milyen túlvilág(ok)nak kellene lennie, melyik vallás mit állít róla, de mivel elég sok valószínűtlen dolog történt velem, méghozzá sorozatban, a mérleg nyelve sehogysem akart semmilyen irányba se billenni.
Teljes bizonytalanságban voltam, mert bizonyos körülmények úgy alakultak. Nem én akartam ezeken gondolkozni, az élet hozta úgy.
Végül egyszer, épp egy vonaton ültem, hazafelé tartottam, arra gondoltam, hogy: egye fene! Nem lehetek biztos bizonyos dolgokban. De valamiben biztosnak kell lennem! Mi az a biztos pont?
Ott és akkor arra jutottam, hogy immár mindegy, hogy körülöttem a világ milyen, világ vagy túlvilág, az egyetlen biztos tény, hogy ebből kell kihozzak valamit! Innen kell kiindulnom és ebben a világban (akármilyen is legyen) kell megkeresnem a boldogságomat.
És ez volt az, ami megváltoztatta az életemet. A bizonytalanság csak arra jó, hogy keresővé teszi az embert. Ezzel nem akarom azt állítani, hogy aki biztos valamiben, adja fel és legyen nihilista.
Ennek fontos szerepe volt az életemben ott és akkor.
Talán van olyan ember, akinek épp erre a kérdésre van szüksége. Nem vonhatom meg tőlük.
Az utam természetesen nem állt meg ottan, ez csak a kezdet volt. Van, akinek így indul, van, akinek máshogy. Mindenki egyedi.
Ami a fenti élményt illeti, az így megszerzett tapasztalat rengeteget segített szüleim halálának feldolgozásában. Még egy ok arra, hogy megpróbáljam, hátha van ott kint valaki, akinek segíthet.
Nekem akkor került egy válasz, egy más embernek lehet, hogy más válasz kerül.
Ezért raktam fel csak a kérdést, és elnézést, ha valakit ezzel megbántottam.
2 beszólás:
Üdv.
Ép a mennyorszgról kerestem egy képet a blogomra és kidobta az oldalad.
Valamiért elolvastam.
És fura ez az írás. Sokat köntörfalazól, amitől kicsit nehéz megérteni. Magát a kérdést sem találtam meg benne.
De látom, hogy te keresel valamit, valami értelmet a világban, és ez jó, mert sokan elvetik ezt.
Én már megtaláltam, és többször bebizonyosult, hogy ez a valódi létünk értelme.
Remélem olvasgatod, még a régi beírásaid.
Néha olvasgatom. Akkor még tudtam írni. Most viaskodom a múzsámmal...
Meg izgulok az öcsémért. Erősen összeégett szegény, pár hónap míg helyrehozzák. Minden apró fejleménynek úgy örülök, hogy nem férek a bőrömbe! Ma pl megtudtam hogy már tud beszélni:))) Ez többet ér számomra, mint minden nagy kérdés és nagy válasz.
Jól írsz, tetszik a stílusod. ma késő van böngészni, de bookmarkolom a blogod.
Megjegyzés küldése