vasárnap, szeptember 23, 2007
csikiati
Tekintve az előző bejegyzést, van egy érdekes feladványom.
Kíváncsi vagyok a hozzászólásokra.
Tehát:
Egy vállalkozó kedvű fiatalember úgy dönt, hogy visszautazik az időben.
Kiválasztja az időpontot: harminc évvel megy vissza.
Megtörténik az utazás, ideiglenesen letelepedik egy kis városkában, nehezen tudja megállni, hogy ne tegyen sportfogadásokat, merthát minden eredmény a kisújjában van. Ok?
De nem ez a lényeg. Ugyanis egy bizonyos idő után megismerkedik egy szimpatikus lánnyal.
A dolgok itt kezdenek érdekessé válni. Hamarosan gyerekük születik, aki örökli a nevét, ám itt a dolgok kezdenek komplikálódni. Lassan gyanús lesz az egész helyzet és felveszi a kapcsolatot a jövővel, vissza akar térni, mielőtt több bonyodalmat okoz.
Mi volt ez a bonyodalom?
Rájött, hogy ő saját magának az apja.
Namármost, mielőtt a kérdést néznénk, lássuk, milyen szempontból lehetne elemezni a témát.
A fizika szempontjából: lehetséges-e ez az utazás? Nem erre vagyunk kíváncsiak, elvégre semmi ismert fizikai törvény nem tiltja. Csak még nem tudni, hogyan. Mondjuk, abban az időben, ők tudják.
Erkölcsi szempontból: kissé bonyolult, ne menjünk bele.
Filozófiai szempontból: vajon lehet-e ugyanaz a lélek egyszerre két helyen? Mondjuk, ez is érdekes, de most nem ez érdekel.
A fő kérdés genetikai eredetű:
Ha egy gyermek génjei mindkét szülő génjeinek a keveréke, akkor hogyan lehet, hogy a gyermeke csak az apja génjeit örökölte? Milyen megoldást fogadhatunk el erre a helyzetre és ennek a megoldásnak (mert van iyen, csak a következő bejegyzésben írom le) milyen következményei vannak a fent említett szempontokra?
Tehát:
Egy vállalkozó kedvű fiatalember úgy dönt, hogy visszautazik az időben.
Kiválasztja az időpontot: harminc évvel megy vissza.
Megtörténik az utazás, ideiglenesen letelepedik egy kis városkában, nehezen tudja megállni, hogy ne tegyen sportfogadásokat, merthát minden eredmény a kisújjában van. Ok?
De nem ez a lényeg. Ugyanis egy bizonyos idő után megismerkedik egy szimpatikus lánnyal.
A dolgok itt kezdenek érdekessé válni. Hamarosan gyerekük születik, aki örökli a nevét, ám itt a dolgok kezdenek komplikálódni. Lassan gyanús lesz az egész helyzet és felveszi a kapcsolatot a jövővel, vissza akar térni, mielőtt több bonyodalmat okoz.
Mi volt ez a bonyodalom?
Rájött, hogy ő saját magának az apja.
Namármost, mielőtt a kérdést néznénk, lássuk, milyen szempontból lehetne elemezni a témát.
A fizika szempontjából: lehetséges-e ez az utazás? Nem erre vagyunk kíváncsiak, elvégre semmi ismert fizikai törvény nem tiltja. Csak még nem tudni, hogyan. Mondjuk, abban az időben, ők tudják.
Erkölcsi szempontból: kissé bonyolult, ne menjünk bele.
Filozófiai szempontból: vajon lehet-e ugyanaz a lélek egyszerre két helyen? Mondjuk, ez is érdekes, de most nem ez érdekel.
A fő kérdés genetikai eredetű:
Ha egy gyermek génjei mindkét szülő génjeinek a keveréke, akkor hogyan lehet, hogy a gyermeke csak az apja génjeit örökölte? Milyen megoldást fogadhatunk el erre a helyzetre és ennek a megoldásnak (mert van iyen, csak a következő bejegyzésben írom le) milyen következményei vannak a fent említett szempontokra?
Addig nem ujítom az oldalt, amíg legalább öt hozzászólás nem lesz:)
9 beszólás:
Na jó, segítek összehozni azt az öt hozzászólást. :)
Fizika. Nem tudom hogy érted, hogy nem tíltja egyetlen törvény sem, igaz, hogy (tudtommal) nem írja a kilencedikes tankönyv elején, hogy az időutazás lehetetlen, de azért elégge elfogadott az a dolog, hogy a dolgok elmúlnak és visszacsinálni nem lehet, mert honnan tudod, hogy mi volt a múltban? Esetleg, ha a dolgok teljesen egyértelműen következnének egymásból, akkora talán vissza lehetne következtetni részletekre, az megint kérdés, hogy az egészre vissza tudnál-e következtetni, lásd Russel paradoxonját. Szerintem lehetetlen az időutazás, szóval rég felhagytam az ilyen jellegű filozofálgatásokkal. Egyébként ha már itt tartunk, az, hogy mennyire húzhatók rá a kvantum mechanikai elvek az egész világra, nagy kérdés, az elméleti fizikának valószínűleg 99% értelmetlen spekuláció, de szükséges, mert a kudarcokból lehet a legtöbbet tanulni. Egyébként meg olvasd el a Terry Tao tombraideres bejegyzését erről, nagyon érdekes.
Filozófia. Remélem nem azt akarod mondani, hogy a filozófia a lelket vizsgálja. :)
Genetika. Na, ezt sem nagyon értem, miért ne lennének neki az anyjától génjei? Nélküle nem igazán létezik az ember, ugyanis csak egy fél adag gén van a hím ivarsejtekben, abból nem lehet működő embert létrehozni. De arra gondolsz, hogy nem találkozott volna az anyjával, ha nem megy vissza az időben? Könnyebb lett volna negatívan megfogalmazni a dolgot, hogy teszemazt lelövi saját magát és akkor nem kellett volna belekeverni a genetikát. Ez ugyanolyan paradoxon, hogy más lett volna a jövővel való viszonya, ha valamit nem cselekedett volna meg a múltban.
Úgy látom nagyon sok időd van. Meg nekem is. :)
Tényleg örülök, hogy csak a genetikai oldallal kell törődni. Szóval itt két egymást kizáró dolgot látok. Az egyik az, hogy a génállomány változás nélkül öröklődött. Tahát klón. A másik, hogy nem idősebb saját magánál (!), ami klónozás esetén megeshet, mert Dollyval is megesett. Idős gének, stb, stb.
Amúgy érdekes eset. Ha tippelnem kellene (és létezne megoldás), az az volna, hogy a pasi hallucinál. Nem abba a világba tért vissza, amelyikből elindult.
Ez megoldaná, nem?
Az első megjegyzésre: a kezdeti feltételeket inkább átugortam. Nem érte meg vesződni vele. Inkább a végén volt a hangsúly.
Nem fogalmazok tisztán. Ez tény. S amikor igen, akkor is félreérthető.
Ám fején találtad a szöget: a probléma abban rejlik, hogy NINCSENEK AZ ANYJÁTÓL GÉNJEI!
Gondoljunk csak bele.
Az ő génjei: nevezük A-nak.
Az anya génjei: nevezzük B-nek.
A+B-->A...
Mivel önmagára nézve (meg a feladatra) meg kell őriznünk a 100%-os azonosságot.
Itt van a kutya elásva!
Itt kezdődik a feladat!
Még mindig nem értem, lehet mert hajnali 9-kor olvasom. :)
Szóval tegyük fel, hogy az anyja kromoszómái X1+X2, az apja kromoszómái XA+YA, ebből ő szülessen X1+YA-nak.
Visszamegy a múltba, találkozik az anyjával, csinálnak egy gyereket és az is simán lehet X1+YA, szóval önmagát újratermelte, már ha semmilyen egyéb hatás nem éri a génanyagot. De ez miért baj? Teljesen okés egyed lesz, valószínűleg eléggé el fog térni magától, mert más nevelést fog kapni (ugye a sok suska, amit a lutrin nyert). De ez egy teljesen külön egyed magától, lesz belőle egy 1 meg egy 31 éves verzió, nem tudom ez hol gubanc.
Ha mondjuk továbbgondoljuk, hogy a fiatal is visszamegy az időben, akkor nem-e sokasodnak meg, akkor viszont gond van tényleg, ahogy én gondolom, mert a visszajött és megduplázta magát, a következő iterációnál már saját magával kell elvileg megvívjon a saját anyja kegyeiért, a következő iterációnál meg két saját magával, bár ezek mint mondtam, azért sosem pont saját magával, az emocionális deprivációnak is van hatása a magasságra, egyesek szerint. :)
Szerintem próbáld meg bővebben, ha még mindig nem értem amit mondani akarsz. :)
Ja izé, most nézem, hogy XA egyenlő kell legyen X1-el, de ez már csak az első iteráció után.
Be kell vallanom, a végsö választ magam sem tudom. Csak kissé meg akartam keverni a vizeket:)
Na de: van egy saját értelmezésem, lehet, hogy kissé szubjektív, elnagyolt, de leírom. Igy fair ez.
Ha azt mondjuk, hogy a gyermek csak az apja génjeit örökölte, akkor feltételeznünk kell, hogy az a módosulás, ami az anya génjeinek következtében jött létre, mutáció által visszarendeződött.
Ebben az esetben pontosan tudjuk egy véletlenszerű folyamat kimenetelét, tehát sértegetni kezdjük Heisenberg bácsi bizonytalansági tételét, és ő ezt nem szereti. Azt mondja inkább, hogy menjünk egy más világra. Mondjuk egy párhuzamosra, ahol nem áll fenn ez a paradox helyzet, és startból nem az a lány, aki a fiatalember anyja, hanem "csak" egy változata. Így már nem kell attól félni, hogy morális következményei vannak, nem kell attól félni, hogy egy lélek két helyen van (nem mintha ez önmagában is problémát jelentene), és minden pillanat megéli önmagát folyamatosan, és saját vonalára merőlegesen is.
Itt a vége, fuss el véle!
Minden hozzászólást köszönök!
És várok további feladványokat:)
Csak egy rövid megjegyzés.
Lehet, hogy vannak olyan tanítók, akiknek a tanítása minden helyzetben alkalmazható, de ez a tudósokra nem igaz, szóval Heisenberget genetikában emlegetni nem igazán megalapozott. Szerintem egyébként az, hogy mit öröklünk, nem véletlenszerű, csak jelenleg még nem ismerjük a mechanizmusait, ezért jó ráhúzni azt, hogy véletlenszerű. De a dolgok jó irányba haladnak, 50 éve még csak születés után tudták megmondani, hogy milyen nemű lesz a gyerek, ma már fogantatás után mittomén, 3 hónappal, talán 50 év múlva már fogantatás előtt 3 hónappal is meg fogjuk tudni mondani, csak jobban bele kell látni az emberbe. :))
Egyébként érdekes, ahogy az ad absurdum módszerét alkalmazod, egy ponton illik megállni és azt mondani, hogy talán a feltételezésem volt hibás. :)) Kivéve ha az ember szeret a fellegekben járni. :))
Érdekes meglátás, igazából erősen hajlottam arar, hogy H-et kihagyjam az egészből, de két dologra jöttem rá:
1. azon a mikoroszkópikus szinten még működhetnek a bizoytalansági tényezők (a legújabb eredmények cm-es nagyságrendig tudtak feljönni) és
2. a Hbiz t. csak egy univ. elv egy egyik megnyilvánulása. Eszerint van egy elv, ami (kvantumszinten legalábbis) megakadályozza, hogy ugyanaz a téridőpont kétszer is elérhető legyen (ebben a fogalmazásban eléggé nyilvánvaló), ezáltal még "időutazás" alatt is fenntartva a szabad döntés lehetőségét. Ezért történik minden visszautazás más idősíkba.
Aztán gondolom, meg lehetne fogalmazni a problémát sokkal elegánsabbanm kihagyni az egész makroszintet, s mondjuk, egy elektron venné át a pasi helyét. Vagy akármi. Így letisztulna a feladat a csak logikai részére és nem kellene zavartassuk magunkat olyan dolgokkal, mint erkölcs, lélektan, genetika, főleg, ha egyikhez sem értek.
Hát, ha egyből atomokkal meg Heisenberggel kezdted volna, akkor valószínűleg nem szóltam volna hozzá, ahhoz végképp nem értek, a genetika (főként a folyamatok amelyeket a genetika ural) sokkal hozzáférhetőbb. :))
Szóval a tervet végül is teljesítet(ted/tük), meglett az 5 beszólás.
Még egy megjegyzés. :) Az, hogy van valami amit nem értünk jelenleg, nem azt jelenti, hogy soha sem fogjuk megérteni és teljesen determinisztikussá tenni. Csak ki kell várni. :) Egyébként szerintem is sokkal érdekesebb lenne, ha léteznének igazán véletlenszerű folyamatok, nem csak az az álvéletlenszerűség ahogy a kormányok váltják egymást nálunk. :))
Megjegyzés küldése