A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Craig Venter. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Craig Venter. Összes bejegyzés megjelenítése
Itt valamit nem értek
szerda, május 26, 2010
Csiki Attila-József
Az első szintetikus életforma megszületése után olyan vádak érték Craig Ventert, mint "istent játszik".
Az érv szerint habár a vallás és tudomány kompatibilis, csak isten képes életet alkotni, és ha az ember úgy tesz, mintha isten volna, akkor ezzel kigúnyolja istent és barbári szintre süllyedhet.
Amiket itt nem értek:
A. egyszerű argumentum formában:
1. Ha csak isten tud életet alkotni, akkor mi az esélye annak, hogy az ember "istent tud játszani"? Nulla.
2. Ha ennek az esélye nulla, akkor mennyi a valószínüsége annak, hogy mindez barbári szintre süllyesztheti az embert? Nulla.
3. Tehát: Ha csak isten tud életet alkotni, akkor annak valószínüsége, hogy az ember barbári szintre süllyedhet élet alkotása miatt, nulla.
B.Továbbá:
Mi az a tényező az élet alkotásában, ami az emberből barbárt farag?
a) kevesebb tisztelet az Élet iránt?
b) kevesett tisztelet konkrét emberek felé?
c) kevesebb tisztelet egy isten felé?
Az elsőnek kevés a lehetősége. A folyamat olyan komplex és nehéz, hogy egyrészt a legutolsó dolog, amit a tudós ilyenkor tesz az, hogy elbagatellizálja (15 évnyi kutatás és kisérletezés csupán erre a célra irányítva, nem beszélve mindarról, ami idáig vezetett). Másrészt meg ha egy ilyen komplex kutatás során valaki nem tud lelkesedni a munkájáért, az kiesik, egyszerűen nem lesz meg a motivációja, hogy csinálja.
A másodiknak is kevés a lehetősége. A kutatás nem a többi ember életkörülményének a megkeserítésére, hanem megjavítására irányul. Természetesen, legelőször egy szép kihívás a kutatónak, amivel értelmet ad a saját létének és jól érzi magát tőle, főleg, ha tudatában van, hogy ez a munka nem csupán önmagáért hasznos.
A harmadiknak már több a lehetősége. Az élet jelensége demisztifikálódik és a lezajló folyamatok megérthetővé válnak, reprodukálhatóvá. Egyre kevesebb a szükség arra, hogy a meg nem értett természetes folyamatokat egy "god of the gaps" érvvel tömjük be. A villám nem isten haragja és a gravitáció nem intelligens gerelyhajítás.
Tehát, amikor a félelem arra irányul, hogy "ha az ember istent játszik, akkor barbári szintre süllyed" durván annyit jelent, hogy "ha az ember követi természetes kiváncsiságát és használja az agyát, akkor nem fogja tiszteletben tartani istent".
C. "Ha az ember követi természetes kiváncsiságát és használja az agyát, akkor nem fogja tiszteletben tartani istent" - kinek probléma ez?
a) a kutatónak, aki a szintetikus életformát létrehozta (és majd valamikor létre fogja hozni az első mesterséges életformát - persze ez is le lesz tagadva azzal, hogy "nem mesterséges életformát hozott létre, csak újraépített egy potenciálisan létezőt"...)
b) a Nagyérdeműnek, aki nagy kérdőjellel a feje fölött áll és néz, mint borjú az új kapu előtt, hogy "Na most akkor mi van?"
c) annak, aki e kijelentést mondja.
Az első nem biztos, hogy probléma. A világon nemcsak istenhvők vannak, elég sok az ateista is. Egy ateistának nem probléma az, hogy egy olyan szerepet vállal fel, ami mögött eddig úgysem volt egy intelligens tervező. Ebben az esetben a kutató csupán a személyes megjelenítője, rendezője és irányadója egy halom személytelen fizikai és biokémiai folyamatnak. Ezzel nem lecsökkenti annak a jelentőségét, hanem kiemeli. Hasonló a zeneszerzőhöz, akinek a tevékenysége azzal, hogy megjelenít, rendez és irányt ad hangoknak, nem csökkenti a természetesen jelen lévő hangok jelentőségét. Vagy a festőhöz, aki alakzatba rendezi a különböző színeket.
A második lehet, hogy probléma. A közember számára zavaró lehet, ha azzal szembesül, hogy egyik oldalról azt hallja: az életet csak isten teremtheti, másik oldalról meg azt, hogy emberi is képes életet alkotni. Ám valószínüleg hamar túlteszi magát rajta, ha eszébe jut, hogy mindössze csak egy ellentétes nemű egyénnel kell együttműködnie és ők is képesek új életet létrehozni.
A harmadik szinte biztos, hogy probléma. Annak, aki számára T1 hite szerint egy P eseményt csak isteni tevékenység eredményezhet, amennyiben szembesül azzal a T2 ténnyel, hogy ezt a P eseményt ember reprodukálta, ahhoz, hogy megtarthassa az eredeti T1 hitét, át kell értelmeznie vagy a T2 tényt, vagy a P eseményt. Itt tehát vagy azt vitatja, hogy ez a P esemény nem is "az" a P esemény, hanem mondjuk egy P2, vagy pedig azt, hogy a T2 tény egyszerűen nem helyénvaló. Mert nem lehetséges, de ha mégis lehetséges, akkor biztos csak azért, mert valaki mindenhatónak képzeli magát, ami nem lehet igaz, egyrészt mert a (B.a) pont ezt szépen kizárja, másrészt meg a (B.c) szerint ez az illetőt egyszerűen nem érinti, egyszerűen nincs szerinte senki, akinek a szerepét magára venné. Az egyetlen, amivel jöhet az az, hogy kifejezi aggódását, hogy T1 címzetű hite veszélybe kerül.
Ergo: az érv, miszerint "csak isten képes életet alkotni, és ha az ember úgy tesz, mintha isten volna, akkor ezzel kigúnyolja istent és barbári szintre süllyedhet" nem érv. Csupán annak az aggódásnak a kifejezése, hogy egy T2 esemény miatt veszélybe kerül a T1 hite.
Magyarul: azt állítja, hogy vallás és tudomány kompatibilis, de attól fél, hogy mégsem, és ez számára ijesztő. Viszont ebben az esetben mindaz amit mond nem a világ eseményeiről szól, hanem a saját szubjektív érzéseiről. Természetesen véleménynek álcázva.
See things not as they are but as they might be
szombat, május 22, 2010
Csiki Attila-József
Egy nagyon fáradt embert látok. Egy nap alatt legalább egy tucat interjút adott az eseményről, látszik az arcán, hogy jól jönne már a megérdemelt pihenés. Hogy projektálok? Lehet. Nem tagadom, hogy fáradt vagyok, kimerült. Ahol beismerés van és nincs tagadás, ott nincs szükség projekcióra.
Majd írok egy kicsit az esemény filozófiájáról is, meg az érvekről, ellenérvekről. Ahogy a vizsgák engedik.
U.I.: amikor két éve említettem Craig Ventert, elzárkóztam a munkája elismerése elől. Most nem teszem. Nem azért, mert ez nagyobb eredmény és ezzel "megvásárolt", hanem mert a két év alatt sokat változtam. Örülök az eredménynek és talán még a kóddal is megpróbálkozom;)
Dr Craig Venter bejelenti az első szintetikus életforma létrejöttét
péntek, május 21, 2010
Csiki Attila-József
A film címe: “Genesis”. Főszerepben: az Ember
kedd, január 29, 2008
Csiki Attila-József
fotó: Matt Houston/APSzenzációként járta körül a világot az a hír, miszerint tudósoknak (Craig Venter és a J. Craig Venter Institute) sikerült mesterségesen létrehozniuk genetikai állományt (Mycoplasma Genitalium). Végső céljuk mesterséges élet előállítása. Pontosabban: ez a következő lépés. Behelyezni a génálományt egy fehérje-labdába és beindítani az egészet mintegy gombnyomásra. Ez az eredmény pár hónapon belül várható (ha már eddig nem tették meg, tegyük hozzá). Felmerül a kérdés, hogy hogyan lehet majd megkülönböztetni az általuk létrehozott mesterséges génállományt egy akármilyen természetestől. Nem mondták meg, de hamar kiderült (innen), hogy a következő szöveg szerves részét képezi a DNS-nek és így garantáltan bekerül a történelemkönyvekbe:
VENTERINSTITVTE
CRAIGVENTER
HAMSMITH
CINDIANDCLYDE
GLASSANDCLYDE
Az alkotó, hogy stílusos legyen, kézjegyével (pontosabban: "vízjegyével") látta el művét.
Mindez, hogy milyen etikai következményekkel jár, elég vitatott, hagyjuk a szakemberekre. Bennem csak az fogalmazódott meg, hogy tudományos fejlődés ide, tudományos fejlődés oda, de az ember akármennyire próbál istent (akárkit vagy akármit is értsen valaki e szó alatt) játszani, valami mindig hibádzni fog a képben.
Szigorúan materiális fogalmakban gondolkozva ez körülbelül ahhoz hasonlítható, mint amikor azt mondom valakinek: "Építs egy olyan autót, amely 1 liter benzint fogyaszt 100 km-en!". Namármost, más a helyzet annak az embernek az esetében, akinek rendelkezésére áll többszáz ilyen kész autó és csak rá kell jönnie, hogyan működnek (s ezeknek alapján megépít egy újat); és megint más annak az esetében, akit kiteszek egy kopár bolygóra, semmiféle műszer, laboratórium, alapanyag, tervek, stb. nélkül, és elvárom ugyanezt.
Ennyi erővel akár azt is el tudnám képzelni (+/- pármillió éves távlatban gondolkozva), ahogy két egysejtű egymás közt beszélget egy - azóta klasszikussá vált - helyszínen:
-Figyelj, én nagyon büszke vagyok!
-Mire?
-Nézz körül, mire képes a mi fajtánk. Csak idő kérdése volt, és mi mindent létrehoztunk! Növények, állatok, emberek, épületek, repülőgépek... Egyikőtök sem hitte el nekem annak idején, hogy fajtánkban ilyen óriási potenciál létezik. Istenek vagyunk, mondom én! A mi kezünkben van élet, halál, fejlődés, végnélküli evolúció! A teremtésnek nemcsak koronái vagyunk, hanem koronázói is! És gondolj csak bele, va....
A beszélgetésnek pillanat alatt vége szakadt. Az ablakon egy kis porszem szállt be, és kettejük közé leereszkedett. Ők hirtelen olvadni kezdtek és eszméletüket vesztették. Pedig a porszem nem volt több, mint egy közönséges penészgomba spórája...
Szóval: elismerésem e nagy eredmény előtt, de hajlongani nem fogok.
A Csoda már így is, és anélkül is körülvesz.
