Közösségi pénznemek reális esélyei Romániában

Törvényes váltó, vagy kiegészítő, helyettesítő pénznem? Ha már ez a kérdés felmerült, akkor miért ne kérdezzünk rá: egyáltalán szükséges pénzről beszélnünk, vagy gondjaink nagy része anélkül is megoldható?

Read more »

Szekuláris Európáért Kampány

Nemrég egy érdekes mozgalomról értesültem: Kampány egy Szekuláris Európáért. A neve önmagáért beszél, viszont a "szekuláris" szót legtöbben vagy nem értik, vagy ez volt az a mumus, amivel a templomban ijesztgetni szoktak. Legtöbbször azt halljuk, hogy az emberek értékvesztése meg minden nyavaja gyökerében a szekularizmus áll, hogy ez az oka annak, hogy az emberek eltávolodnak istenüktől, stb. 

Read more »

Érvelés fail

Két fajta, gyökeresen különböző gondolkodásmód létezik. Két féle gondolkodás, mely között párbeszéd nem lehetséges, annyira ellentétesek az alapfeltevéseik. De nem csak azok hanem maga a mód is, ahogyan a két módozat szerint információhoz, tudáshoz jutunk. Ugyanakkor a közöttük lévő hasonlóságok sokakat hiábavaló párbeszédre ösztönöz.

• 1. Nevezzük egyeseknek

a. Amit érzékelek az nem térkép, hanem maga a terep. 

b. Benyomásaimat, ismereteimet nem a térképről szerzem, hanem a terepről. 

c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam az objektív valóságról.

d. Mindebből következik, hogy ugyanazon terepről több embernek ugyanaz a térkép lesz a fejében.

• 2. Őket meg ketteseknek

a. A térkép alakja nem a terep alakja, ugyanúgy a térkép tökéletlensége nem a terep tökéletlensége. 

b. Benyomásaimat vegyesen szerzem a térképről és a terepről, de amennyiben a terepet nem láthatom, úgy csak a térképről. 

c. Ezért ha valamit szubjektívként értékelek, azt úgy értem, hogy saját képet alkottam egy valósnak érzékelt dologról.

d. Mindebből következik, hogy külön emberek fejében létező térképek ugyanannyira különböznek, mint alma meg körte.

• Az első módon gondolkodók úgy tartják, hogy ezer ember hite elegendő bizonyíték arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek: 

a. Amit érzékelnek, az maga a valóság, hisz dirrekt módon azt érzékeljük ami van. Mint egy videokamera.

b. Ami kint van, az lesz bent is. Bent nincsen semmi kép anélkül, hogy valami előbb kint ne lett volna.

c. Az a hit, ami – mint belátom – szubjektív dolog, annyiban szubjektív, hogy a saját érzékelésemet tükrözi az objektív, külső valóságról.

d. Mindebből az következik, hogy ezer ember hite személyes és e hit léte objektív valóságra utal, tehát az az objektív valóság létezik.

e. Végül pedig teljesen legitim, hogy én is ugyanebben higgyek. Ha másnak fontos annyira, hogy az életét tegye rá, akkor ez a legkevesebb amit tehetek.

• Érvelési hiba:

E1. 1.e: Az érvelés során használt premisszák szerint a másik ember hite  valóságról alkotott kép. Egy térkép. Mégis úgy bánik vele az érvelés, mint az objektív valóság részével, és tovább már nem a valóság leképezéseként használja. Saját törvényét szegi, ez pedig, mivel hitrendszert érint, kognitív disszonancia. Csúsztatok, mert valamit csupán az általa nyújtott érzések miatt akarok elhinni. Bujkálok saját szubjektivitásom elől. Tagadásban élek, és szereztem valamit, ami eufóriát ad, az eufória pedig elfedi azt, ami elől menekülök. Ha az, amit szereztem alkohol vagy drog, akkor azt mondják rá, hogy függőség, veszélyes, elszakít a valóságtól és kezeltetni kell. Ha ugyanaz a betegségem, de tündérmesével etetem magam, az társadalmi elismerésnek örvend és nem kezelik sehol. Sőt, elvárják, hogy ugyanazt egyem én is, mert ha nem, színvak vagyok meg süket, meg miegymás. Akkor ugyan kik kezelnék az ilyesmit? Vak vezet világtalant?

• A második módon gondolkodók viszont úgy tartják, hogy "egymilliárd ember hite" sem alap arra, hogy valami úgy is van. Így érvelnek:

a. Amit azok érzékelnek az nem mond semmit a valóságról Az egy reprezentáció, egy értelmezés.

b. Általában véve a benyomásaikat vegyesen szerzik a valóságról és maguk és mások fejében élő reprezentációiról, viszont láthatatlan valóság esetén csupán saját maguk és mások reprezentációira tudnak támaszkodni.

c. Ebből az következik, hogy esetektől függően egy párszáz generációs, csupán mások fejében élő dolgok alapján végzett térképmásolás alapján állítják azt, hogy valaha volt terep is. L. R. Hubbard is megcsinálta, nem nagy kunszt, csak mivel a szemünk előtt tette, annyira azért nem hiszünk neki.
d. Hiába adjuk össze egymilliárd ember konkrét dologról alkotott személyes hitét, nem egymilliárdszor kapjuk ugyanazt, hanem egymilliárdszor másvalamit. Habár az "egymilliárd ember Gittegyletről való képalkotása" értelmezhető kifejezés, "egymilliárd embernek a Gittegyletről alkotott képe" már nem értelmezhető ugyanabban az értelemben. Az. "egymilliárd ember hité"-nek még értelme sincs. Ugyanúgy semmi értelme az "őseink hite", "szentek hite", "évezredes hit", stb. kifejezéseknek. A hit egyszerre csak egy fejben létezhet, ezért természetes korlátja az az emberi agy, amelyben benne van, az agynak meg tér- és időbeni korlátai vannak.

e. Ezért a maximum amit elmondhatunk egymilliárd ember hitéről az az, hogy nekik valami külön-külön dolog, amiről azt hiszik, hogy ugyanaz, ami a szomszéd fejében is van, valamiért fontos. Annak van a legkevesebb valószínüsége, hogy ez a legkevésbé is kötődjön a valósághoz. Sőt, az E1. alapján ez a valószínüség is gyakorlatilag a nullával egyenlő.

• Érvelési hiba:

E2. 2.e. Az érvelés hibája abban rejlik, hogy ha egyesek olvassák, amúgy sem értik, mert még logikusan is szubjektív alapon gondolkodnak, ha meg kettesek, akkor ezzel csak az érvelés hiábavalóságára emlékezteted őket, ami egy elég privát és fájó gondolat...

Na, erre kössél bogot!

Read more »

Márciusi kontrasztok

Elérkezett az a nap is, amikor azt sem tudom, hogy bánatomban, vagy örömömben sírjak.

Egyrészt ott van Andris, akivel az iskolaévek alatt sajátos kapcsolat alakult ki: minden nap azzal kezdődött, hogy háromnegyed nyolckor a híd mellett találkoztunk - vagy ő várt meg, vagy én őt - és együtt mentünk az iskolába, majd ugyanúgy vissza. Ezen idők alkalmat adtak arra, hogy elbeszélgessünk mindenről, ami érdekel, mindenről, aminek örülünk, mindenről, ami bánt. 

Ez volt egy normális nap kerete.

Ami nem is tűnik fel, amig bele nem gondol az ember (igen, így, személytelenül kifejezve, merthát még hadakozom a valósággal, hogy merjem-e egyáltalán közel engedni vagy sem), hogy mennyi mindent kapott ennyi év alatt: meghallgatást, vidám mosolyt, sugárzó életkedvet, más szempontokat: egy barátot.

Másrészt ott van a második unokahugom, Andrea, akit ma hoztam haza a szülészetről és csöndes, aranyos, gyönyörű, szuperlatívusz, szuperlatívusz, estébé. Egy új élet kezdete. Valaki, akivel még nem beszélgettem, nem sétáltattam meg, aki még fel sem ismer, de akivel régi iskolám mellől indulok el és érünk haza. Egyből szép lett az a nap, amikor megtudtam, hogy megszületett és az a nap is, amikor láthattm, hogy hogy mosolyog:)

A végén mindez érdekes módon találkozott: a házhoz közelítve az utcasarkon lelassítottam, ott kell megfordulnom az autóval. Igen, itt szoktunk Andrással minden reggel találkozni...

Gyorsan be a házba, menekülni a külső könnyek elől, majd látva a két testvérkét bent, ahogy egymásra mosolyognak ugyanúgy gyorsan ki, mert benn is könnyek vártak rám.

Túl sok ez így, egyszerre. Tudom, ilyenkor jön a legkönyebben, hogy félrerakjam mindezt, mintha lehetne és tettessem, hogy nem vagyok ember.

Nem megy. Végül is az vagyok. 

E két kontrasztpólus közé feszült ember.

Köszönlek Titeket.

Read more »

Ad hoc MSC műhelymunka

Bevezető, előzmények: Attila felrakta a facebookra, intézkedni kezdett. Hogy mit is intézett? Hát kihívást.

Alapanyag: RSA Animate filmecske az Empatikus Civilizációról.



Attila kérdése: HELP! Akkor hogyan is van ezzel az Ádámos sztorival???

Villámválasz:
Eredeti tények:
(1) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy nőre vezethető vissza (Mitokondriális Éva néni)
(2) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy férfira vezethető vissza (Ádám bátyó)
Következtetés:
(3) "the Bible got this one right" (a bibila ezt az egyet telibe találta), vagyis volt egy Ádám és volt egy Éva (most hogy így hívták-e őket az nem lényeg), akiktől az egész emberiség származik.

Elemzés:
Vizsgáljuk csak meg, hogy az (1) és (2) -ből szükségképpen következik-e a (3).
Nem, mert: ehhez a szükségességhez a fenti állítások a következőképpen kellene kinézzenek:

(1) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy nőre vezethető vissza (Mitokondriális Éva néni)

(2) minden ma létező emberben van egy bizonyos genetikai anyag, ami egyetlenegy férfira vezethető vissza (Ádám bátyó)

(2b) Ezen a két genetikai anyagon kívül más származású gének a jelen élő emberek genetikai anyagában nincsenek.

Az (1) és (2) csak azt állítja, hogy volt 1 nő és 1 férfi (azt nem állítja, hogy "házasok" voltak) akiknek olyan génjeik voltak, hogy az abban a korszakban létező n* vérvonalból csak az tudott a mai napig fennmaradni, amelyikhez valamilyen módon (mint dirrekt nemzők, indirrekt felmenők) bizonyos mértékben hozzájárultak. 

Ide illene egy ábrát is rakni ugyebár, rövid szünet, amíg megrajzolom, de ti ezt nem érzékelitek, mert úgyis csak a legvégén rakom ki a bejegyzést:

1. ábra: szép színes

Nos, eggyel megvagyunk.

További dolgok:

A tükör neuronok: kérem szépen, erre épül az elmék kommunikációja. Innen tudjuk, hogy amikor a másik fájdalmat jelez, akkor nem lekvároskenyérről van szó és vice versa. Közös alapot ad egy közös létre. Biztos voltak olyanok is, akiknek ez nem volt, kihaltak hamar, mert ahelyett, hogy kaját kértek volna, mindenféle filozófiai disszertációkat kezdtek írni, de az a kardfogút nem hatotta meg, s kihaltak.

Etikai megfontolás:

Teljes mértékben egyetértek. Nincs miért mesterséges etikákat kidolgozni, max szabályrendszert alkotok, de semmiképp sem "attól" lesznek jók az emberek. Ez az empátia majdnem mindenkiben benne van, akiben nincs hamar életképtelenné válik és kipusztul. Akkor miért léteznek mégis gyilkosok meg vademberek? Bennük nincsenek tükör-neuronok? 1. nincsenek s  kipusztulnak 2. van, de megtanulták nem tudatosítani, ami elég trükkös és eleve más kórokat is feltételez, tudathasadásos pszichopata és patkó lesz belőlük.

Spiritualitás: 

Ismét a voluntarista (akarattal szabályt követő) és a misztikus (annak felfedezése, ami mindegyikünkben benne van) irányzatok közötti különbség, de erről beszéltem bővebben régebb, itt a blogon, elő lehet keresni:)

Dióhéjban, leegyszerűsítve ennyi.

Read more »

Egy újfajta forradalom

A BBC-n az egyik egyiptomi érdekes dolgot mondott, ami elgondolkodtatott:

Ez volt az első olyan forradalom a világon, amelyikben a technológia szervezte össze az embereket. Nem volt vezér, az események mozgatórugójai fiatalok hálózatai voltak. Ilyen forradalom sem volt. Aztán olyan forradalom volt, amely nem erőszakkal fenyegetőzött és nem támadott, végig békésen kérték a változást.

Jó, tudom, hogy valószínüleg nem száz százalék pontos ez a kijelentés, de az akkor is elgondolkodtató, hogy a hagyományos társadalomszerveződés megváltozni látszik. Amikor a közösségi hálózatok lehetővé teszik, hogy emberek óriási hálózatai szinte pillanatszerűen szerveződjenek, akkor talán azon sem árt elondolkodni, hogy a participatív demokrácia új szintre lépett. Ez a szint régen óriási infrastruktúrát és rengeteg időt igényelt volna, még akkor is, ha meglett volna rá a mai létező igény. Wael Ghonim, letartóztatott, majd szabadon engedett Közel-Keleti Google marketing-főnök a Twitteren említi: Wait for my book soon: Revolution 2.0. (Várjatok csak, amig a könyvem megjelenik: Forradalom 2.0.)

Okosabb gondolatokért most azt hiszem megvárom okosabbak hozzazólását, mert tudásom egyelőre kérdések feltevésére sem nagyon elég.

Read more »

Élőlánc

Karácsony előtt az egyiptomi kopt közösséget támadások érték. Karácsony este muzulmánok vonultak a kopt templomokhoz, hogy élőláncot formálva megakadályozzák, hogy az ünnep alatt a keresztényeket zaklatás érje.

Ezen a képen fordított a helyzet: keresztények formálnak láncot a Tahrir téren az imádkozó muszlimok körül.

Hidegen hagy?

(via)

Read more »

Csodavarrás 5. – Akkor mégis mindez miért?

Előzmények:

Csodavarrás 1. – Egy kis metodológia

Csodavarrás 2. – Körülmény és összefüggés

Csodavarrás 3. – Várakozás örökkévalóságig

Csodavarrás 4. – Vallás tömegeknek vagy spiritualitás egyedeknek

(folytatás)

Összefoglalva: amennyiben a vallás komolyan vehető és releváns szeretne maradni a 21. században, el kell tekintenie a következőktől:

1. A világ jelenségeinek megmagyarázása (ez a tudomány dolga)
2. A világ létezési értelmének leszögezése (szubjektív, egy valláson belül is erősen kultúrafüggő, megnehezíti, vagy akár lehetetlenné teszi a spirituális fejlődést)
3. Csodák posztulálása az eddig meg nem magyarázott dolgokból (elősegíti az 1-es pontban található szereptévesztést és a 2-es pontban található, kritika nélküli gondolkodást)

...

Akkor mégis miért teszi ezeket?

1. A világ jelenségeinek megmagyarázásának nagy hagyománya van. No nem mint kulturális jelenség, hanem csak mert az emberi agy így működik. Nem attól álltunk neki jelenségeket magyarázni, mert vallásosak, hívők vagyunk, hanem azért mert emberek vagyunk. Dolgokat magyarázunk, ha egy egyetemhez tartozunk, ha egy egyházhoz. Csupán azért, mert emberek vagyunk. Miért adunk mégis zűrös magyarázatokat dolgokra? Mert egy zűrös magyarázat is több mint semmi magyarázat. Aztán ebbe belekapaszkodunk és mindennel alá próbáljuk támasztani, no meg minden további dolgot eszerint magyarázunk.
2. A világ létezésének és életünk értelmének kijelentése szintén tradicionális homo sapiens tevékenység. Szintén nem abból fakad, hogy az ember vallásos vagy nem, tudományos vagy nem, hanem abból (hogy az ok-okozati irányt tegyük rendbe), hogy mindent, ami létezik eszköznek tekintünk. Ha készítettünk egy baltát azzal a céllal, hogy fát fágjunk vele, egy tollat azzal a céllal, hogy írjunk vele, akkor megfordul a fejünkben, hogy milyen céllal lett készítve a hegy, a bárány, meg jómagam. A hegy biztosan azért, hogy a bárány legyen mire felmásszon s hol zabáljon, a bárány, hogy legyen mi tejet, gyapjút s húst adjon, s oszt nekem is van biztos valami célom... Ez volna az az ominózus analógia. Arra az általánosításra épül, hogy ha a kalapács és a toll eszköz, akkor minden az. Továbbá arra a téves következtetésre, hogy ha bizonyos létező dolgoknak én értelmet tudtam találni, adni, akkor minden dolognak van egy végső célja, értelme. Egyszerűen nem következhet ez elsőből a második! Viszont ennek ellenére tesszük, spekulálunk, mert egy lehetséges, ám téves válasz megléte mindig több motivációt tud adni, mint egy fairen kezelt, nyitott kérdés. Az agyat sosem a logika motiválja, hanem az érzések, amelyeket a biztonságérzet, félelem, stb alakít. Az embereknek céltudat kell, mert azt hiszik, nem tűzhetnek ki saját célt. Annak, aki embereket akar összefogni közös cél kell, mert nem engedheti meg magának, hogy mindenkinek más célja legyen. Ilyen egyszerű.
3. Csodák posztulálása eddig meg nem magyarázott dolgokból: kényes ügy. Nem csak azért, mert ha nem történne mindez, akkor be kellene látni, hogy a csodává nyilvánításnak semmilyen logikus alapja nincsen, hanem főként azért, mert világszerte százmilliók (vagy több) csodára várnak. Abban a téves hitben élnek, hogy csodák nélkül nincs mi kitöltse az életüket. Azt hiszik, hogy a helyzet kulcsa önmagukon kívül van, mivel nem ismerik a K1,...,Kn releváns körülményeket és az L1,...,Ln összefüggéseket. Hihetetlen mennyiségű és intenzitású érzelmi energiát fektetnek bele a csodavárásba és mint tudjuk, minél implikáltabb valaki egy dologban, annál kevésbé tudja objektíve átlátni. Amennyiben valami történik, ami „magyarázatra szorul”, de a már ismertetett aspektusok miatt ez a magyarázat elmarad, abból a „hitből”, miszerint minden eseménynek értelme és célja van megszületik a „csoda”. Csodát varr abból, ami nem az. Nem a „csoda” mint esemény, hanem a „csoda” mint értelmezés, interpretáció. Megjegyzem, a „csodák” posztulálása, legyen az gyógyulás, feltámadás vagy napfogyatkozás nem csak világvallások sajátja, hanem vallástól független emberi jellemző. Ennek az emberi jellemzőnek történelmi és kulturális tényezők mentén való alakulása nyilvánul meg manapság is világszerte.

Végezetül megismételném azt, amit az elején mondtam: nem akarom senki hitét elvenni, csak a gondolkodás folyamatát letisztítani. A vallások, ha természetes, ha más okokból léteznek, az tény, hogy a társadalmi élet szerves részét képezik, még szekuláris országokban is. Máshol méginkább. A jelen kor kihívása ezért szerintem nem az, hogy „megszabaduljunk a vallásoktól”, hanem, hogy mindegyikben rátalálni azokra a spirituális gyökerekre, amelyek inkább összekötnek, mint elválasztanak. Ez csak akkor valósulhat meg, ha a hangsúly nem azon lesz, hogy ki (melyik vallás vagy melyik filozófia) birtokolja a végső igazságot (ha egyáltalán van ilyen), hanem melyik személy tudja magát átadni egy „végső igazság” keresésének.

A „véletlenekről”, „szerencséről” valamelyik következő alkalommal, egy másik sorozatban.

Read more »

Beígért sorozat #7: Az Ubuntu filozófiája

Néhány lehúzó vélemény érte ezt a cikket, viszont nálam egy fontos lépést jelentett, egyre inkább kezdett letisztázódni egy konkrét etikai irányzat, amellyel szivesen foglalkoznék. Gondolkozni kezdtem azon, hogy milyen összefüggés van individualista és kommunitariánus filozófiák között. Persze a "nagyok" ezzel már régóta foglalkoznak, csak hát nagy szó volt, hogy végre kezdek kapisgálni valamit, annyira, hogy jobban érdekelni kezdjen a dolog. Ez is olyan, mint amikor itthon vacsorát készítek, és mivel nem vagyok szakács, a többieken kisérletezek, hogy következőkor mit érdemes készíteni és hogyan.

Van egy frappáns és többnyire lefordíthatatlan kifejezés, amit mi magyarok oly találóan tudunk használni annak a kifejezésére, hogy egy bizonyos axiómarendszerből lehetetlenség tetszőleges eredményre jutni. Úgy hangzik, hogy „fából vaskarika” (egyesek tanult kollégáink közül elmosolyodnak, hogy ezt „Gödel nemteljességi tétele” néven ismerik). Tökéletesen leírja azokat a helyzeteket, amikor valami el szeretnénk érni, vagy egy válaszra rátalálni, de már az első lépés más irányba visz minket. Vagy pedig meghatározhatatlan, hogy merre visz. Most konkrétan arról a kihívásról beszélek, amellyel akkor találjuk szembe magunkat, ha individualista filozófiából szeretnénk olyan etikát, vallást, politikai elképzelést kidolgozni, mely végcélja emberek harmonikus együttélése.

„Egyedül voltál, amikor megszülettél, egyedül leszel, amikor meghalsz!”

Az ember, mint sziget csak nagy logikai tótágasok árán határozható meg mint egy társadalom, család vagy közösség tagja. Ugyanis etikai szinten meg kell akkor magyarázni, hogy mi motiválja a Személyt, aki ebben a felfogásban a társadalom alapvető „atomja”, hogy kapcsolatba lépjen másokkal és ezekben a kapcsolatokban mint jótékony, építő elem lehessen jelen, és ha a motiváció jelen is van, egyáltalán hogyan is lehetséges mindez. Politikai elméletek szintjén meg kell magyarázni azt, hogy mi hozta össze a különálló embereket társadalmi struktúrákba – innen erednek a kezdeti szociális kontraktus elméletek – majd azt, hogy hogyan lesz értelmezhető a társadalom, mint Egyének összege. A vallás szintjén pedig az a kihívás, hogy hogyan fog ez az Egyén beleilleszkedni egy felsőbb tervbe, hogyan éri majd el magasabb rendeltetését.

Mindháromra ékes magyarsággal kijelenthető: fából vaskarika!

Ugyanis Egyének halmazából sosem lesz közösség, társadalom. Egy közösség vagy társadalom mindig több, mint részeinek összege. Egy házasság sem csupán egy nő + egy férfi, mert akkor minden ilyen felállásban házasságról kellene beszéljünk, márpedig nem tesszük. Egy gyerek sem születik úgy, hogy az apja és az anyja matematikailag összeadódnak, majd ez az összeg lesz a gyerek. Ha ez így lenne, akkor eddig már mind kipusztultunk volna. Hadd emlegessem fel a termodinamika második törvényét: egy (zárt) rendszeren belül az entrópia, a rendezetlenség az idő haladtával egyenes arányban növekszik, és ez minden rendszerre érvényes, még az emberre is. Ha az ember zárt rendszer volna, akkor lehetetlen lenne a növekedése, lehetetlen lenne a fejlődése és a másokkal való kapcsolata is. Az embert lehetetlen szigetként meghatározni, sosem volt és sosem lesz az. Tegyünk egy kísérletet gondolatban, hogy ezt továbbgondoljuk.

Ha az embert nem különálló Egyénként határozzuk meg, hanem inkább kapcsolatain keresztül, akkor az afrikai eredetű filozófia, az Ubuntu útjára lépünk. Az „Ubuntu” szó szerint azt jelenti, hogy „az vagyok, akinek kapcsolataim meghatároznak”, vagy „Aki vagyok, mások által lettem”. Ez minden, csak nem egy individualista felfogás. Az embert nem egy szigetszerű Egyénként, hanem egy kiterjedt kapcsolatrendszer részeként határozza meg, ami nélkül, önmagában nem értelmezhető. Ahogyan az a kérdés sem, hogy hogyan kapcsolódik az Egyén a többiekhez, mert Egyén – kapcsolódás nélkül – nem létezhet. Az embert már a teremtéskor egy kép, egy reláció határozza meg, „teremtsünk embert saját képünkre és hasonlatosságunkra” – és Isten sem individuumként határozza meg magát.

A gyerek, amikor kifejlődik anyja méhében, szimbiózisban van vele. Nem képez zárt rendszert, ez teszi lehetővé, hogy kialakulhasson. Élete további szakaszaiban fokozatosan fogja őt meghatározni minden, amivel kapcsolatba kerül. Minden kapcsolat visszavonhatatlan nyomot hagy benne, mindenki, akivel élete során találkozik élete részévé válik, benne fognak élni.

Itten már nem kell azzal kínlódnunk, amit individualista filozófiáink kihívásként értelmeznek, mert már nem az Egyénnel foglalkozunk, mint a kapcsolatok, közösség és társadalom alapeleme, hanem ez az alapvető elem, ez az atom maga a Kapcsolat. Ennél kevesebb nem értelmezhető – matematikai kifejezéssel élve – a Homo Sapiens Sapiens halmazon. Annak a kérdésnek, hogy hogyan létezhet kapcsolat kapcsolódó felek nélkül csak akkor volna értelme, ha léteznének zárt rendszerek. Olyan rendszerekről viszont definició szerint nem tudhatunk, mert ha tudnánk, már nem volnának zártak. Egymásról viszont tudunk...

Az, hogy mindez milyen következményekkel jár etikai felfogásunkra, politikai elméleteinkre és vallási életünkre, azt mindenkinek a szabad belátására bízom.

Csak még annyit teszek hozá, hogy sosem végződtünk, végződünk vagy fogunk végződni a saját bőrünk felületénél;)

Read more »

Klaus

Igaz, ennek a posztnak jobb nevet is adhattam volna, csak hát alapvetően halakról fog szólni, vagy hasonló, és jelenleg hozzám legközelebb ez a Klaus nevű aranyhal áll (mármint a rajzolt halak halmazából). 

Anthony de Mello egyik története szerint, mely épp nincs kéznél, ezért szöveghű nem leszek ha megüttök sem (de inkább ne), egy egyszerű ember a tóparton ült és halászott. Arra járt egy öltönyös, nyakkendős észosztó.

-Te meg mit csinálsz itt?

-Horgászok.

-Miért?

-Hát nekem s családomnak ételre van szüksége.

-És mit csinálsz, amint kifogtad a szükséges eledelt?

-Hazamegyek és elkészítjük.

-Arra nem gondoltál, hogy maradhatnál tovább, és akkor több halat foghatnál?

-Miért?

-Mert akkor azokat a halakat, amelyeket nem fogyasztasz el, eladhatod.

-És mi lesz akkor?

-Pénzed lesz, amivel vehetsz egy jobb horgászbotot.

-Az meg mire volna jobb?

-Azzal még több halat foghatnál.

-Mit csináljak még több hallal?

-Miről beszélek már pár perce? Eladod. Veszel egy csónakot, amivel kievezhetsz a mélyre.

-Ott meg mit csinálok?

-Kezdesz irritálni. Hát ott van csak az igazi kapás, ott aztán annyi halat fogsz, amenyit csak bírsz.

-De minek nekem annyi hal, amennyit csak bírok?

-Eladod! Sok pénzed lesz.

-Mire annyi pénz?

-Alkalmazol más embereket, akik folytatják az ipari méretű halászatot helyetted!

-És... akkor én mit csinálok?

-Egyszerű. Akkor végre kiülhetsz ide a tópartra és békésen pecázhatsz!

...

Nos, valahogy így érzem magam. Mint az az ember, aki egyszerűen arra vágyik, hogy leüljön a tópartra és pecázzon, aztán jön a nagy esze s minden, és elkezdi komplikálni a helyzetet.

Viszont ekkor lépnek közbe a barátok, egy-egy tükröt felemelve, hogy jobban láthassam magam.

Van, amikor azt mondják, hogy hajrá, igenis képes vagyok megtenni, merjek merész lenni, ne szerénykedjek. Igen, ennek megvan az ideje és helye. Köszönet ezért azoknak, akik megfelelő időben szólnak erről. Mert tudják, néha rámfér.

Ugyanakkor, van, amikor azt mondják, hogy azzal, hogy csak komplikálom a helyzetet, valójában csak a helyzetet komplikálom. Ez nem mindig evidens számomra. Viszont szerencsére akad, aki figyelmeztet ilyen pillanataimban, hogy nem vagyok Rambó, nem vagyok Terminátor, nem vagyok egy kőszikla. Hogy én is csak egy ember vagyok, akinek épp most a komplikáció a legutolsó dolog, amire szüksége van és az egyszerűség, otthonosság meg az első. És ez ilyenkor nem lehúzó, hanem kijózanító és felszabadító. Annak a jele, hogy itt és most nem a keménykedés a szerepem. Segít arra figyelnem ami az életemben emberi és nem feltétlenül kell szégyenleni. 

Ezért egy nagy Köszönet ezért is;)

Read more »

Állatok, politikai filozófia, etika, meg reklám helye

Ez itt a reklám helye, ím a legújabb "racionál-avantgárd blogkeretes mondatfestmény" a jezsuita blogon. Van benne Kant, de nincs benne empiriokriticizmus, van benne egy kis politikai filozófia, több etika, mert abban van a csavar (csavarhúzó is van mellé), vannak benne állatok, olyan ez, mint egy farm. Nyomokban lovakat tartalmaz. Meg egyebeket. Most azt mondanám, hogy vegyétek, mint a cukrot, de nem újság, úgyhogy erre csak rákattanni lehet...

Read more »

Munkamegosztás

Már harmadik éve vagyok Londonban, de mindig sikerült a királynővel elkerüljük egymást. Erre fel tegnap megtudtam, hogy ha az egyetemről a Buckingham palotához sietek 11 órára, akkor talán láthatom is. Ma volt a híres-nevezetes "State Opening of Parliament", amikor is a királynő a Parlamentben felolvassa a miniszterelnök által megírt "Queen's Speech"-et, a királynő beszédét. A díszes menet pár perccel 11 előtt a Buckingham palotától indul. Előbb a zenekar vonult ki a kapu elé, majd a lovas testőrség egy része. Őket követte három hintó, az elsőben ott ült a királynő és Fülöp herceg. Egy külön hintó vitte a koronát. Kis huzavona után sikerült a Parlamentnél is jelen legyek, amikor visszafelé indultak, akkor már nem ötven, hanem kb nyolc méterről sikerült látni a királynőt.

El is gondolkoztam.

Én nem tudnám mit csináljak egy olyan hintóban. Valúszínüleg nincs meg hozzá a képesítésem, nem királyoskodásból, hanem földmérésből szereztem diplomát. De a királynő elég jól feltalálta magát. Hogy is fogalmazzak... úgy beleillett az egész képbe. Valószínüleg nem volna neki ilyen könnyű elektrooptikus műszert kezelni - habár itt erősen meg kell gondolkozzak, hiszen képzettsége neki is van, ha jól emlékszem, egykor príma autószerelő volt.

Most más szereli az autókat, más mér földeket, más az uralkodó és más a blogger.

Ugye, milyen jó munkamegosztás?

Read more »

Találtam valami hasznosat

Read more »

Két éves rajz

Pontosan két évvel ezelőtt, még Pécsen rajzoltam a következő rajzot az éj leple alatt. Elajándékoztam, emlékbe hagytam azoknak, akikkel másfél hónapig együtt dolgoztam, de előtte még készítettem egy fényképet róla. Az arányokkal, emlékszem, kicsi baj volt, de reméltem, a mondanivalóját nem befolyásolja. Ma este épp egy ismerős blogot olvasván beugrott, hogy az ott feldolgozott témát én valamikor rajzba tettem, és e kép még megvan. Meg is találtam hamar:

A jobb alsó sarokban az áll:

"Az Élet nem szakadt.

Mert még a szakadás is

Szerves része az Életnek"

Read more »

Látsz, nem látsz

- Jaj, te, ha tudnád...
- Most meg mit panaszkodsz?
- Mindenben, amibe elég mélyen belenézek, önmagamat látom, mint egy tükörben.
- Mi itt a baj?
- Nem erre vártam.
- És mi ebben a baj? Nem önmagadat kerested?

Read more »

Nem vers, nyers

Habár szívesebben mondanám azt, hogy az, mert akkor nem kellene lesütnöm szemeimet, ha valaki nem értené. Mondhatnám azt, hogy ez kérem, művészet. De nem mondom. Csak egyszerűen leírom ide, ahogy ma reggel megfogalmazódott bennem, ahogy már napok óta születőben van, ahogy évek óta formálódik:

Az, hogy az ember véges, nem mond ellent annak, hogy láthatunk korlátlanabbat is.

Csak azt állítom, hogy az a valaki, aki erről gondolkozik, Véges.
Az, aki ezt látja, Végtelen.

A Véges, ha magát nem látja annak, ami, akkor nincs meg az a látása, ami a Végtelennek megvan.
A Véges, ha magát annak látja, ami, akkor látása ugyanaz, mind a Végtelen látása.
A Véges, ha magát Végesnek látja, akkor látása ugyanaz, mind a Végtelen látása.

Ha látása ugyanaz, mind a Végtelen látása, megszűnik látása.
Ha megszűnik látása, megszűnik tudása.
Ha megszűnik tudása, ő maga lesz a Tudás.

De amint újra tudni kezd, látása születik,
A született látásnak születésben az egyik vége,
Született látásnak a végessége újra azzá teszi, ami:
Ami régebb volt, ami mindig is volt, és ami mindig is lesz:
egy darabka Véges csepp a Végtelen tengerben.

De ha kínlódok is, hogy érthető legyen, nem szokott összejönni.
Ezért van itt a nyers gondolat. Így néz ki egy. Nem érdekes?
Olyan, mint egy kifestőskönyv.

Read more »

Asta la Vista!

Lassan elegem lett a Windows Vistából. Egyre lassabb és sokszor fél percet kell várni, hogy egy dokumentumot kinyisson. S mindezt egy giga memóriával...
Meg a kék képernyő. Lehet, hogy mindent beállít nekem a háttérben, sőt, még annál is többet, meg könnyű kezelni, meg minden, de váltottam. S a Vista repült, mindenestül.

Igaz, hogy megkínlódtam, amíg teljesen használhatóvá konfiguráltam az Ubuntut, de megérte. Kedves régi emlékeket hozott elő, amikor az installálást és konfigurálást a dos command lineról intéztem, csak annyiban volt más, hogy Linux alatt megy és teljesen olyan volt, mintha egy földönkívüli számítógép működését kellett volna megérteni. Viszont gyorsabban felfogtam, mint annak idején a dost. Amíg átverekedtem magam a videokártya installálástól kezdve a wirelessen keresztül a többi "apróságon" (de még azt hiszem, nincs vége), addig elég jól belejöttem. A skype installálás volt egy kicsit húzósabb, i386-ra készült programot kellett ráerőltetni egy amd64-re, valami bűvészmutatvány által, de találtam segítséget a neten, az ubuntu-fórumban.

Ami ugye egy hasznos dolog, tekintve az "ubuntu" szó jelentését: ez egy afrikai szó, ami azt jelenti kb, hogy "vagyok, de nem magam által, hanem a többiek által".

Azt hiszem, jobban tudok értékelni egy operációs rendszert, ha embereket látok mögötte és nem a multikat. Na meg, ha meg kell izzadjak, amig felkerül a gépre:))

Read more »

Vasz-mo-szu, avagy az angol modor és a keleti kérdés

Nemrég (tényleg nem rég, kb egy órája) tanúja voltam annak, ahogy egy angol buszossöfőr képes volt több mint öt percen át állni egy buszmegállóban, csak azért, hogy kedvesen útba tudjon igazítani két hölgyet, átirányítva őket az út másik oldalán lévő megállóba. Szerintem sokkal rövidebben meg lehetett volna oldani –már nem az idő miatt mondom– de az is igaz, hogy a helyében én is enyhén sokkolt állapotban lettem volna az azelőtt tíz perccel lezajlott események miatt.

Egy ázsiai fiatalember szállt fel a buszra és nem nagyon tudta, hogy jó irányba megy-e. Ezért megkérdezte:
– Kérem szépen, ez a busz megy Vasz-mo-szu-ra?
– Hova, kérem?
– Vasz-mo-szu.
– Elnézést, nem értettem jól, megismételné?
– Vasz-mo-szu! Vasz-mo-szu!
– Talán, ha kicsit lassabban mondaná, esetleg...
– Vasz...-...mo...-...szu.
– Kérem, ilyen buszmegálló nincsen!
– De hát ki volt írva, hogyhogy nincsen?! Vasz-mo-szu!
– Véletlenül nem Oxford Circus akar lenni...?
– De az! Pontosan! Vasz-mo-szu!
– Akkor nem Vasz-mo-szu, hanem Oxford Circus.
– Nevezze annak, aminek akarja, de nekem akkor is Vasz-mo-szu!

Read more »

Ratatouille - kedvenc részek

Említettem, hogy a kedvenc részeknek külön bejegyzést szentelek, és most idő is került rá.
Úgyhogy most leírom ezeket, és nem fűzök hozzá semmi kommentárt. Legyenek csak úgy magukban, beszéljenek önmagukról. Természetesen nem ez minden kedvenc részem, de hát nem vagyok videorekorder...

1. A film elején a kis séf azt mondja:

Újra át kell gondolnom az életemet. Patkány vagyok ... ami azt jelenti, hogy az élet nehéz.

2. Gondolatai az emberekről:

Az emberek nemcsak túlélnek vagy fennmaradnak. Ők alkotnak is!

3. Auguste Gousteau mesterszakács szelleme a kis séfhez:

Próbáld ki azt is, ami nem biztos, hogy sikerülni fog. [...] Csak saját lelked lehet a határ.

4. Gousteau az elkeseredett kis séfhez, aki azon kesereg, hogy mit vesztett:

-Ha azon keseregsz, hogy mit vesztettél, sosem fogsz tudni előre nézni. Menj fel és nézz körül!
[...kis idő elmúltával a kis séf a tetőn:]
-Hihetetlen, mindvégig Párizs alatt voltam...!

Read more »

Virágot ültettem

A mai nap csúcspontja az volt, hogy az egyik konyhai dolgozótól kaptam egy virágot. Magyarul nem jut eszembe a neve (nem is biztos, hogy tudom...), angolul foxglove. Találtam is egy jó fotót róla a neten.

Azt mondta, hogy árnyékos helyre kell ültetni, és hamar sok lesz belőle.
Körültekintően kiválasztottam a helyet, előszedtem az ásót és egy kis árkot ástam neki.

Szépen elplántáltam, most megvan a saját helye, s majd ha kivirágzik, kissé megkapálom körülötte a földet, hogy legyen hová a magjait elhullassa.

Nem tudom, ez mikor fog bekövetkezni, mert még zöld növény, kb. úgy néz ki, mint egy kis fej saláta, de figyelni fogom!

Read more »