A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fénykép. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: fénykép. Összes bejegyzés megjelenítése
Élőlánc
péntek, február 04, 2011
Csiki Attila-József
Karácsony előtt az egyiptomi kopt közösséget támadások érték. Karácsony este muzulmánok vonultak a kopt templomokhoz, hogy élőláncot formálva megakadályozzák, hogy az ünnep alatt a keresztényeket zaklatás érje.
Ezen a képen fordított a helyzet: keresztények formálnak láncot a Tahrir téren az imádkozó muszlimok körül.
Hidegen hagy?
(via)
Felhő
péntek, április 16, 2010
Csiki Attila-József
Általában minden 80. másodpercben elrepül egy repülőgép a parkunk fölött, útban a Heathrow reptérre. Tegnap reggel óta csend van, reméljük, azért nem fog május végéig tartani. Tervezhetünk akármit, lehet akármilyen nagy eszünk, ha a Természet valamit a fejébe vesz, véghezviszi.
Van szép naplementés fotó is.
Van szép naplementés fotó is.
Ami itt ritka
kedd, február 12, 2008
Csiki Attila-József
London nem arról híres, hogy a Nap egyfolytában süt, főz, vagy éppen tojást ránt.
Gyakori a köd, eső, ami a szigetország sajátossága, néha nagy adag szmog, ami a hétmilliós várossal jár.
Az említettek fényében érthető, hogy szombat kora reggel miért siettem kutyafuttában a tetőre a fényképezőgépemmel. Az ég majdnem teljes egészében tiszta volt és a Nap épp felkelőben volt.
Örömmel osztom meg mindenkivel a látványt, akkor is, ha a világ más részein szerencsésebb embereknek mindennap részük van benne:)
Itt ritka.
Gyakori a köd, eső, ami a szigetország sajátossága, néha nagy adag szmog, ami a hétmilliós várossal jár.
Az említettek fényében érthető, hogy szombat kora reggel miért siettem kutyafuttában a tetőre a fényképezőgépemmel. Az ég majdnem teljes egészében tiszta volt és a Nap épp felkelőben volt.
Örömmel osztom meg mindenkivel a látványt, akkor is, ha a világ más részein szerencsésebb embereknek mindennap részük van benne:)
Itt ritka.
Common sense...
csütörtök, január 31, 2008
Csiki Attila-József
Valaki azt az érvet hozta fel egy gondolatsor továbbfűzése kapcsán, hogy "ezen a vonalon nem érdemes továbbmenni, mert túlmegy a józan ész határán". (angolul jobban kijön: common sense)Hosszú idő után először gondolkodni kezdtem....
Abból, hogy egy gondolatsor nem követi a közös értelmet (azt hiszem, az érthetőség kedvéért maradnék az angol változat erőltetett tükörfordításánál) csak az következik, hogy nem egyezik meg az általánosan elfogadott értelemmel. Az nem következik, hogy ez az értelem illegitim volna. Csak más. Szokatlan. Más, mint az általánosan elfogadott nézet.
Egyébként is, mi az a "közös értelem", általános gondolkodásminta?
Részemről történő általánosítása mindannak, amit mások gondolkodásmódjából leszűrök (s talán mások hallgatólagosan elfogadják).
Viszont, amennyiben általánosítás, átlagolás, éppen annyiban fennáll a veszélye, hogy nem tükröz egyetlen konkrét felfogást sem. (ahogy a 2, 3, 5, 6 számsorozat átlaga 4, de nincs egy ilyen értékű elem sem a sorban...)
Ebből az következik, hogy a legtöbb gondolkodásmód épp egyediségénél fogva elüt a "közös"-től.
Akkor mitől lesz ez "közös"?
Számomra csak egy magyarázat kézenfekvő, de nyitott vagyok más irányban is: közössé egyedül az én feltételezésem teszi. A reményem, hogy mi mind - ha nem is hajszálpontosan megegyezően, de - annyira hasonlóan gondolkodunk, hogy van alapja a kommunikációnak. Ez a feltevés biztonságot ad és megnyugtat.
Mindezzel csak egy probléma van: nem ad egyetlen objektív szempontot sem az általánosításra, ugyanis ez "csak számomra" tud létezni. Senki kivülálló nem tud belenézni abba, hogy az én felfogásom az univerzálisan egységes gondolkodásmódról megegyezik-e a sajátjával - és a többi hat és félmilliárdéval.
Ha végletekig és következetesen kritikus akarok lenni e téren, akkor ezt a relativizmust nemcsak más - fennebb említett - gondolatára kell alkalmaznom, hanem saját gondolkodásmódomra is. És ebben az esetben a mindenkori egyedi "sajátságos" gondolkodásmód fog mintául szolgálni az elismert "általános" számára, amiből az következik, hogy senki sem mondható józan gondolkozónak, aki nem ezt követi. Körben-körben járunk... Csak előjelt váltottunk...
Ezért óvva intek mindenkit, hogy akármit is elhiggyen, amit leírok, sőt, attól is, hogy elolvassa a fenti sorokat... Az a fénykép a bejegyzés bal felső sarkában szerintem sokatmondóbb.
Ismét bölcsebb a fa.
Fárasztó
kedd, január 22, 2008
Csiki Attila-József
Néha kezd irritálóvá válni, hogy a nyugati filozófiában mindennek, amit csak el lehet képzelni, indoklásra, igazolásra van szüksége. Ha mondasz valamit, vagy használsz egy módszert, a legjobb, ha megindoklod, miért teszed, aztán meg azt indoklod meg, mi indokolta azt, hogy épp ezt és ezt a módszert használtad indoklásra.
Ilyenkor az az érzésem, hogy hajlamosak vagyunk összetéveszteni az életet a matematikával, figyelmen kívül hagyva, hogy tényleg vannak helyzetek, az élet bizonyos aspektusai, amire a matematika alkalmazható, de ez csak egy a sok közül. Itt jön a következő kérdés: minek alapján döntöm el, hogy mi az és mi nem? Hogyan indokolom meg? Fárasztó.
Ilyenkor csodálom a fa bölcsességét, ami csak ott áll a kertben és ehhez nincs szüksége semmiféle indoklásra, igazolásra. Nem is sejti, hogy van ilyesmi. Nincs is szüksége semmi adalékra a saját létéhez, ami adalék, az csak megzavarja az életét. Merthát hogyan lehetne megindokolni valaminek a létezését? Nem a létezése okára gondolok, hanem az indoklásra. Hogyan képzeli, hogy csak amúgy ott van, amikor majdnem mindentől számonkérjük ezt? Hülye kérdés, emberek terméke.
Leginkább azzal tudnám illusztrálni, ha megnézném a "sztó" szó jelentését... Akárhogy is hunyorítok, a szemem sarkából sem látom. De azért itt, a végén, még ráakasztom a drága fára, hátha a kettőből együtt kijön valami értelmes szó, ami megadja a létek indoklásának végső értelmét és célját. Na lássuk csak:
fára sztó...
Elsö és utolsó
csütörtök, december 20, 2007
Névtelen
Lassan itt a Karácsony. Itt, Londonban a tél is kezd megérkezni, a ma reggeli hideg szívetmelengetö meglepetést hozott: vastag hóharmat takart mindent. A házunk tetején a látvány, amikor közelebbröl megnéztem, egyszerüen csodálatos volt, futottam is a fényképezögépemért, hogy megörökítsek pár jégkristályt. Nem tudni, meddig maradnak még.
A képen mohacsomók látszanak, amint aprócska jégkristályok borítják a reggeli fényben.
Azt hiszem, ez lesz a 2007-es év utolsó bejegyzése, ezért mindenkinek Áldott Karácsonyt és boldog Új Évet kívánok!
A képen mohacsomók látszanak, amint aprócska jégkristályok borítják a reggeli fényben.
Azt hiszem, ez lesz a 2007-es év utolsó bejegyzése, ezért mindenkinek Áldott Karácsonyt és boldog Új Évet kívánok!
Yukka 2.
szombat, november 10, 2007
Csiki Attila-József
A múltkor írtam, hogy el kezdett virágozni, mostanra már elég szépen kibontakozott. Ez a kép már saját, a következőben meg csak a virágjára közelítettem rá.
Ami meg a másik elültetett virágot illeti, a tiszteletreméltó főméltóságos segédkertész kartárs azt hitte, hogy gyom, s megszabadult tőle...
Azonban két hete kb. hatvan tulipán- meg egyéb hagymát ültettem el, de rájártak a rókák éjjelente, s miközben egy-két patkányt meglincseltek a kertünkben, a hagymaállományt is megtizedelték.
Hiába no, veszélyes környék, főleg éjszaka.
Újabb bizonyíték!
péntek, szeptember 21, 2007
Névtelen
...arra, hogy a Nap nyugaton nyugszik, az óceán fölött (mögött).Ez csak egy a sok napnyugtás kép közül, mert nem tudtam betelni velük. Minden egyes napnyugta minden percében egyedi. Igaz, hogy mindez egy kissé szeles, hűvös idővel párosult, néha még az eső is esett, de a víz élvezhető volt annak dacára is, hogy az első két percben nem tudtam eldönteni, hogy ez most folyékony jég, vagy csak én vagyok túl vékonyan öltözve. A két perc után már bemelegedtem, tahát csak én voltam túl vékonyan öltözve.
Nagy élmény volt, mert utoljára öt éves koromban láttam a tengert, meg ekkora hullámokat, meg ilyen fényhatásokat. Nem mindig ilyen a tenger, sokszor hosszú ideig kell nézni, amig megmutat valami fantasztikusat magából. Én nem halászok, de ezek a fotók hasonló élménnyel töltöttek el, mintha egy nagy halat fogtam volna. Volt olyan nap, amikor a napnyugta volt a legelső alkalom, hogy meglássuk a Napot, de az aztán káprázatos volt, pótolta az egész napot!
Az előző bejegyzésben megemlítettem koszorús költőnket, akinek nevével fémjelzett utcában volt szerencsém lakni, mert Walesről ő jutott eszembe legelőször. Akkor nem is gondoltam volna, hogy látni fogom a (tudtommal) egyetlen angol építésű walesi várkastélyt, Conwyt, amit éppen Edward király (angol király, az, amelyiknek az a fakó lova volt és léptetett vele) építtetett. Útban arrafelé elmentünk Wales legmagasabb hegye, a Snowdon mellett (ha valaki nem így tudja, kommenteljen egyet s rögtön átjavítom).Mi tagadás, lehet, hogy eléggé meggondolatlanul, de az első perctől kezdve szívembe zártam a walesi tartományt... csak ne volna olyan hideg, mint otthon...
Kert
hétfő, augusztus 27, 2007
Névtelen
Szombaton és ma egy "kicsit" kertészkedtem.Sikerült kikapcsoljon, elég szép a kertünk, s lasssan még szebb lesz:)
Elég rég nem volt lenyírva a fű, a bokrok meg a sövény sem volt megnyesve idén. Ami kár, mert amúgy egy gyönyörű hely, de most már jó kezekben van:)
Amint a mellékelt ábra mutatja...
szerda, augusztus 22, 2007
Névtelen
Ma reggel kezdődött: egy enyhe fájdalom jelentkezett a nyakamban, kb. az első csigolya magasságában, jobb oldalon. Valamiféle hülés lehet. Vagy valami féle egyéb dolog. Mindegy.Vacsorára már nem tudtam mozdítania nyakam, úgy ettem, mint egy felső osztálybeli uraság, vagy egy alsó osztálybeli fellengős. Valójában nagyon jó mulatság volt, s mivel nem tudtam a fejemet rázni, hogy "köszönöm, többet nem kérek", a szám meg tele volt, Paul megtanította, hogyan kell süketnéma jelbeszéddel tudtára adni valakinek (aki érti).
Találtam egy elég jó fotót a múzeumiak között, amely nagyon szépen ábrázolja az egész helyzetet. Immár tudom mondani, hogy "amint a mellékelt ábra mutatja".
