A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túlvilág. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: túlvilág. Összes bejegyzés megjelenítése

Csodavarrás 3. - Várakozás az örökkévalóságig

Előzmények:
...no meg egy rövid ízesítő:



(folytatás)

Eddig gondolom tiszta, hogy amennyiben a vallást összekeverjük a megmagyarázhatatlannal, csak magunkból csinálunk hülyét. Nos, akkor lépjünk tovább.

Azzal a kijelentéssel szintúgy problémám van, hogy a vallás a dolgok miértjével foglalkozna. Mi a célja ennek, mi a célja annak, amannak? Itt két lehetősége van, vagy kijelenti, hogy „misztérium”, ez esetben sok kárt nem tett a témában, vagy pedig kijelenti, hogy „azért, hogy ez meg ez a végső állapot létrejöhessen”. Az ilyen „végső állapotokkal” csupán az a probléma, hogy eddig még senki sem látott ilyen izét. Emberek százmilliói szenvednek, mert ez „garantálja” egy örökkévalóságig tartó boldogság – mint végső állapot eljövetelét. Többezren végeznek a jelenben öngyilkos merényletet, mert azzal „garantálják”, hogy megkapjanak 70 szűzet, mint „megérdemelt, végső állapotot”. Egy FVX fiktív vallás tagjait egy örökkévalóságig tartó „VÁ” végső állapot reményében rá lehet venni, hogy ugyanazt az állapotot a jelenben nélkülözzék, sőt, ezt boldogan tegyék. Ez egyszerű pszichológiai jelenség, ennek nem kell igaznak vagy hamisnak lennie ahhoz hogy működjön vagy ne működjön. Akkor is működik, ha esetleg igaz, s akkor is, ha nem. Éppen ezért válik be már sokezer éve. Most kockáztasson az ember? Mert mi van, ha mégis igaz?

Van aki ostorral hajt, s van aki mézesmadzaggal vonz.

Ezzel csak az a probléma, ami a Pascal fogadásával: ha van isten s hiszek benne, akkor az nekem jó, de ha nem hiszek benne, nekem rossz. Ha nincs isten, akkor mindegy, hogy hiszek benne vagy nem. Tehát nekem az a legjobb fogadás, ha még az isten nemléte esetén is a létezésére teszem minden pénzem. No de ez bajos, mert Pascal nem vette figyelembe, hogy többezer lehetséges isten van, tehát nem lehet ilyen egyszerűen kibújni a gondolkodás terhe alól. Ugyanígy többezer lehetséges „végső kimenetel”, „végső állapot” van. Egy vallás sem fog fennmaradni, amennyiben létezésének értelme egy végső cél szolgálata a jelen mellőzésével. Vagyis fennmaradhat, mert emberhátteret mindenféle ideológiára lehet találni, de koherens sosem lesz. Éppen ezért drasztikus létszámcsökkenések várhatóak, amelynek folyamata már érezhető. Ez nem filozófiai álláspont, ez a multikulturalitásból és mindenféle információ elérhetőségéből fakadó logikai következmény és tény.
(folyt. köv)

Szög a fejben, szögfej, fal a szögben

Szöget ütött a fejembe egy gondolat és nem tudok/akarok (nem kívánt törlendő) megszabadulni tőle.

Ígérem, rövid leszek; nemrég beleolvastam régebbi blogbejegyzéseimbe és bizonyos mondatokat többször is el kellett olvasnom, mire leesett, mit is akartam mondani vele...mindegy, szóval igyekszem érthető is lenni...

Ha nem tévedek, az embert úgy tekintjük, mint test és lélek, pontosabban testlélek, ami így jobban kifejezi a kettő szerves egységét.
Viszont, az "evilág" és a remélt/képzelt/láthatatlan/stb. (nem kívánt törlendő) "túlvilág" kérdésében teljesen más elvet követünk, szétválasztva a kettőt. Az egyik itt van, a másik ott. Az egyiket látjuk, a másikat annyira nem (?), hogy mindenféle találgatásra ad okot.

A kérdés abban áll, hogy mi alapján tesszük ezt a kivételezést (és itt nem csak a kereszténységre gondolok, mert ez a számomra fura jelenség mindenhol fellelhető) és mi az alapvető gond ezzel a felfogással, ha ne adj isten kiderülne, hogy amúgy egy teljesen inkonzisztens látásmód?

(Amire szerény véleményem szerint minden lehetőség megvan...)

Halhatatlanság

A média tele volt és még mindig tele van olyan fantasztikus sztorikkal, amelyekben a főhős, vagy valamely családtagja, kutyája, macskája halhatatlan.

Ott voltak a régi időg dzsinnes, ezeregyéjszakás szereplői, majd megjelent Superman, hamarosan Duncan McLeod, a hegylakó. Ő igaz, hogy meghalhat, de aztán feltámad. Begyógyul a halálos sebe, stb.

Most egy új jelenség, a "Heroes" terjed, érdekes szereplőkkel, amelyek közül az egyik nagyon gyorsan gyógyul. Leugrik az épület tetejéről, majd fél perc múlva eligazgatja csontjait, félresimítja haját, leporolja a ruháját és belemosolyog a kamerába, mintha mi sem történt volna. Ja, és a ruha nem gyógyul. Az marad vérfoltos, szakadozott.

Ez utóbbi gondolkoztatott el egyrészt azon, hogy az igazi feltámadás belülről történik, a ruha szakadt marad. A változós belülről indul. Jaj de szép gondolat! Nem úgy van?

Másrészt meg az érdekes dolgok mindig a halál körül történnek. Jön egy nagy változás és hipp-hopp, ott van hirtelen az új világ! Nem feltétlenül a túlvilág, de hát az ilyesmit ki tudná megmondani? ... Esetleg az a kisfiú, hogy is hívták, ott suttogta Bruce Willis fülébe, hogy "I see dead people!" (látom a halottakat)

S még elgondolkoztatott nem utolsósorban meg azon is, hogy ez mind szép és jó, de az életem még üresben is érdekesebb.

Fogjuk meg a problémát a gyakorlatiasabb oldaláról: azt hiszem, halandóság ide, halhatatlanság oda, nekem még mindig frászom van attól, ha mögöttem egy papírstanicli kidurran... Persze, persze, ártalmatlan, meg minden, de látnátok utána a szívritmusomat...

Jelentés

Szóval volt egy kis időm és benéztem a pokolba.

Tényleg nagy a bűz, nem is tudnám beazonosítani. A zaj is nagy volt, váltakozva elviselhetetlen csenddel.
A hőmérsékletről nem lehetett megállapítani, hogy nagyon forró, vagy nagyon hideg.
Amikor azon spekuláltam, hogy ha túl forró, akkor itt minden kvark-glüon plazma volna; s ha túl hideg, már rég nullponton volnánk és csak kvantumfluktuációk léteznének, azzal kellett szembesülnöm, hogy sajna nem így működik. A mi világunk is furcsa, de ez...

A fényről sem lehet pontosan megállapítani, hogy mi is akar lenni és mit is akar tenni. Nem is annyira fény volt, mint nehéz anyagi részecskék zápora.
A légnyomásról nem is beszélve. És még huzat is volt...

De: nem láttam senkit. A fedélzeti napló utolsó bejegyzése: "Felavatva: ...dátum...".
A napló vadiúj, én lehettem a második, aki kinyitotta.

Szétnéztem. Sehol senki. Sehol egy rejtett kamera.

Magamra néztem... és én sem voltam ott.

Túlvilág 2.

Ha kétvilági állampolgár vagyok, akkor tulajdonképpen miért állok sorba vízumért???

Túlvilág 1.

Egy lélek érkezik a Mennyország kapujához.
Mielőtt megtenné a döntő lépést, gyorsan megigazítja a nyakkendőjét, elvégez egy utolsó lelkiismeretvizsgálatot, a biztonság kedvéért elmond egy „Most segíts meg Máriát”, majd odalép az ott álló szenthez:
–Szent Pétert keresem, hol találhatom?
–Én vagyok – válaszolta az.
–Péter? De hát hol van a kulcsod? A Mennyország kulcsa…
–Lent a pokolban.
–És az ő kulcsuk?
–Az meg nálunk.
–És mégis, így, kulcs nélkül hogyan tudtok közlekedni, hogyan tudtok embereket beengedni?
–Pofonegyszerű! Mi mindig nyitva tartunk!

Twitter Delicious Facebook Digg Stumbleupon Favorites More

 
Powered by Blogger