Törvényes váltó, vagy kiegészítő, helyettesítő pénznem? Ha már ez a kérdés felmerült, akkor miért ne kérdezzünk rá: egyáltalán szükséges pénzről beszélnünk, vagy gondjaink nagy része anélkül is megoldható?
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gazdaság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gazdaság. Összes bejegyzés megjelenítése
Helyi pénz, országnyi nehézségek
szerda, augusztus 31, 2011
Csiki Attila-József
Elindulna a Sic. Tényleg jó volna. Egy olyan helyi pénzről volna szó, amelynek román pénzben a megfelelője a bankban csücsül amig a rendszert használók egymás között fizetőeszközként használnák a keletkezett utalványokat. Magyarországon már működik ez, Soproni Kékfranknak hívják és működik. Romániában nem, mert a világon egyedülálló módon itten az ország szuverenitása ellen indított támadásként értékelik.
Egy aktuális elemzés
szombat, február 26, 2011
Csiki Attila-József
Mottó: "Ne szájalj, hogy nem vagy gazdasági szakember, ha kocsid van, pofa be s olvasd!"
A helyzet úgy áll, hogy a világ vezető olajkitermelő országai akármelyikében akármikor instabilitás léphet fel. A helyzet iróniája, hogy a 100 (száz) éves időtartamú, kőolajra alapozott civilizációnk olajból meggazdagodott államai szinte kivétel nélkül komoly szociális problémákkal küzdenek. Magas munaknélküliség, alacsony átlagéletkor (<35 év), élelemhiány, stb. Talán szimbolikus leírása ennek a világrendnek a Burj Khalifa 800 méteres műpéniszének/tornyának megnyitása, mely bár nagy is volt, gyönyörű is volt, de szerény véleményem szerint is egy epikus méreteket öltő önkielégítés, mely nem jó semmi egyébre. Fényesen spriccolt mindenfelé, s nagyjából ennyi...
Szóval, helyi instabilitások esetére az olajárak alakulására a becslések a következőek:
(forrás: EarlyWarning)
A vörös csík abban az esetben érvényes, amikor napi 2 millió hordó tartalékkapacitása van az illető országnak, a kék csík meg akkor, ha nincs tartalékkapacitása. Figyelmet érdemel ebben a kontextusban az az információ, hogy a Nemzetközi Energia Ügynökség az olajkitermelési csúcsot (peak oil) már a múltba helyezi...
Megfigyelhető, hogy Líbia, mint Európa fő édes-nyersolaj ellátója kissé kiesett, és ezen a héten a brenti olajár napról napra mászott fel 103, majd 108, majd 111, majd 117 dollárra, mielőtt ugyanaznap vissza nem zuhant 13-ra, majd 111 dolláron stabilizálódott (egyelőre).
Miért mondom, hogy "egyelőre"? Bizonyos jelek arra mutatnak, hogy Szaud-Arábiában is küszöbön áll egy nagyobb megmozdulás, habár manapság nem lehet előre kiszámítani semmit.
Amennyiben mégis, vessünk csak egy pillantást a fenti grafikonra és nézzünk csak rá a 350 dolláros olajárra.
Ami a mainak három és félszerese...
Ez pár hónapbon belül három és félszeres benzinár...
Kérdésem: ezek után is komolyan gondoljuk, hogy a "külföldi árú" kell nekünk, vagy odaállunk a gyergyói, székelyföldi, vagy román árú mellé?
Bootstrapping, FD
hétfő, március 02, 2009
Csiki Attila-József
Azoknak, akiknek ez a kifejezés (még) nem ismerős, javaslom ezt a linket.
Nos, vágjunk bele. A mindennapjaink tele van olyan folyamatokkal, amelyek saját magukat termelik ki és tartják fenn. Ilyen például az, amikor számítógépünk induláskor elindít egy programot, ami arra szükséges, hogy a programok a számítógépen futni tudjanak. Ezt nevezik óperenciás rendszernek. "Ha a bárónak egyszer állítólag sikerült, nekünk miért ne" alapon ügyes kis programozók megoldották a kérdést: az induló rendszer önmagát önmagán elindítja (ami így röviden egy nagy pontatlanság, de a célnak megfelel. Esetleges kritizálók jogosan kifejthetik, de nem szükséges:) ).
Egy másik ilyen folyamat, amikor térképészek és térképészpalánták nekivágnak tájékozódni, hogy térkép legyen belőle. Izgalmas folyamat, erről már én tudnék többet, mindenesetre egy gyönyörűszép folyamat, amelynek során információ lesz abból, amit mások köznyelven "fergeteges kóborlásnak" neveznek. Ha papírra vetjük, az eredmény térkép lesz, ha dugaszba, dzsípiesz (kábé).
Egy harmadik példa az, amikor egy szerteágazó pénzügyi Gulliver (színes kép, érdemes rákukkintani) profitgyártásba kezd az által, hogy fogadásokat köt saját magára, bebiztosítja jobbkezét balkeze ellen, balkezét a jobb füle ellen, leosztja a nyereséget a két kéz között és legalább egyiket zsebrevágja, másikkal elégedetten rágyújt... Ebből lesz a pénz, instállom.
Irónia azért még van. A számítógép néha épp bootolás közben fagy le, oszt várhatjuk, mig kiolvad, a térképészek néha fergeteges eltévedéseket tudnak produkálni, és az éajdzsíről is kiderülhet, hogy nem épp egy dzsiájdzsó (62 milliárd dollár veszteséggel zárta a legutóbbi negyedévet). Nem semmi, épp olvasom, hogy az eddigi legnagyobb negyedéves veszteség, ha nem számoljuk Mari néni kínai vázáját, ami múlt héten törött össze, az meg szerinte felbecsülhetetlen... Kiráz a hideg, ha belegondolok, a biztosító, akit biztosítani kell, mert magát már nem tudja... Olyan mint... mint a tűz, ami nem égeti magát... vagy a víz, mely magát szárazon tartja... no jó, lehet, hogy vannak jobb példák is.
Hát igen. A világon mindenütt nagyjából ugyanazok a folyamatok zajlanak le (mondhatná valaki), csak mindegyiknek más a megnyilvánulása, más a hatása.
(Bootstrapping for Dummies, avagy Fából Vaskarika)
"Ez a hét is jól kezdődik" rovat. 1.: Hó, fehérke
hétfő, február 02, 2009
Csiki Attila-József
Érdekes hét áll mögöttünk. Megvolt a Davos-i antibuli (nem részegedni ment oda a nép, hanem józanodni), és Putin elnök... izé..., miniszterelnök ismét megmutatta, hogy keze messzire nyúl. Január elején ugyebár gázcsap-elzáró mutatványával lépett porondra, de az túl nyilvánvaló volt és széleskörben vitatott. Ideje volt tehát valami frappánsabb dolgot bevetni.
Hogy Anglia ne mondhassa, hogy felkészületlenül érte az esemény, íme egy kis szemelvény a svájci csúcsról:
Vladimir Putin: Tökéletes vihar van önöknél. Azt hittem, arra vannak a pénzügyi szakembereik, elemzőik, hogy megmondják, mi várható. Ehelyett úgy jártak ezzel a gazdasági válsággal, hogy erősen meglepődtek. Meglepően köszöntött be, mint Oroszországban a hó minden télen.
Gordon Brown: Szkjúzmí továris, mi az a "hó"?
Vladimir Putin: Á, kedves kollega, történetesen abban a helyzetben vagyok, hogy tudok segíteni, van tapasztalatunk az ügyben. Mire hazaér, megtudja:)
A jelentés nem tér ki arra, hogy GB az ablaknak végig háttal ült...
Közben az amúgy kellemes hó miatt Londonban megbénult az élet, nem járnak a buszok, a metró nagyrészt használhatatlan, iskolák zárva, amúgy ha nyitva lennének sem lehetne bemenni. Utoljára tavaly Húsvét körül láttam errefele havat, akkor is elolvadt délre, s csak két centis volt. A mostani már 20 centi körül, és azt mondják, 18 éve nem volt ekkora hó itt. Meg is értem, amint a képen is látható, még a Big Ben is megdőlt alatta...
Aztán azt is látom, hogy tényleg mennyire szokatlan ez az egész errefele. Az embereknek általában eszükbe sem jut, hogy a havat pl. el lehet söpörni, el lehet lapátolni, főleg a lépcsőkről. Tisztelet a kivételnek, természetesen:)
Hiába na, ahogy Basescu mondta valamikor, még bukaresti főpolgármester korában, "Iarna nu-i ca vara".
(Magyarországiak kedvéért: "A tél más mint a nyár.")
Ne bántsd a szegény bankárt
szombat, október 11, 2008
Csiki Attila-József
Az elmúlt két héten főleg az elmúlt napokban, amikor kezembe vettem egy újságot, már tudnivaló volt, hogy ami benne le van írva, az már rég nem aktuális. A világ pénzügyi-gazdasági élete kezdett kiszámíthatatlan lenni, minden roppant gyorsan változott. Aki aktuális hírt akar, annak csak egy választása van: utánanézni az interneten, ahol nem 5-6 órával vannak lemaradva a hírek, hanem csak 15 perccel.
Ebből a helyzetből kifolyólag szinte elkerülhetetlen az a helyzet, hogy a Tisztelt Újság beszámol egy bombasztikus hírről – szegényeknek még idejük sincsen sajátos értelmezést kölcsönözni a történteknek, olyan gyorsan pörögnek az események – a valóság azonban már lapzárta után egy órával rácáfol a főcímekre. „Az FTSE 100 újra emelkedőben/zuhanóban” típusú cikkek már csak nem is tényszerű leírások, hanem kockázatos előrejelzések csupán, pillanatképek egy háborúból, ami vagy egy robbanást ábrázol, mintha az egész háború robbanás volna, vagy pipázó Churchillt, mintha az elmúlt nap csak dohányfüst lett volna (ami mondjuk nem is olyan rossz hasonlat). Minden terjengős elemzés ezekre a pillanatképekre épül és egy órán belül ki lehet dobni az egészet az ablakon.
Péntek este a BBC „Newsnight” c. műsorában a fő vendég Nassim Nicholas Taleb volt, „A Fekete Hattyú” c. könyv írója. Az 1987-es tőzsdeválság alatt szerezte meg vagyonát és többek közt megjósolta a mostani válságot is. Könyvének és személyének fő mondanivalója, amit saját weboldalán is (http://www.fooledbyrandomness.com/) megfogalmaz : „Engem az érdekel, hogy hogyan éljünk egy olyan világban, amit nem ismerünk elég jól – más szóval, amíg az emberi gondolkozás általában (főként a felvilágosodás óta) arra összpontosított, hogy hogyan alakítsa a tudást döntéssé, engem az érdekel, hogy hogyan alakítsuk az információ-, értés- és „tudás”-hiányt döntésekké – hogy ne legyünk „pulykák”. Legutóbbi könyvem, A Fekete Hattyú feltérképezte azt, amit nem értünk; a jelenlegi munkám pedig arra összpontosít, hogy hogyan szelídítsük meg az ismeretlent.” A tévéműsorban elmondta, hogy a jelenlegi probléma gyökere az a mentalitás, miszerint „tudjuk, hogy hogyan működnek a dolgok”. Mondja, minden reggel az az első gondolata, hogy nem tudja, hogyan működik ez a világ, és ebben az érthetetlen világban tanul eligazodni.
Azt láttam az elmúlt napokban, hogy rengetegen (magánszemélyek és kormánytisztviselők egyaránt) szidják a bankárokat és tőzsdebrókereket, mondván, hogy mennyire felelőtlen magatartás ez, ahogyan végzik vagy nem végzik dolgukat. Azt hiszem, az ilyen kitörések részben megalapozottak – de ez annyira nem is tartozik a lényeghez – , részben pedig csak prűd és/vagy képmutató leintések. Ezzel szemben megragadta a figyelmemet amit Taleb mondott, mivel valahogy más volt a megközelítési módja. Nem az erkölcstelenséget, habzsolást szajkózta hanem a mögötte rejlő mentalitást. Az úgynevezett „episztemikus arroganciát”, amikor azt képzeljük magunkról, hogy ismerjük a minket körülvevő valóságot. Ez a mentalitás Taleb szerint attól függetlenül vezet katasztrófához (említi a részeg pilóta esetét), hogy épp milyen szándékkal állunk neki dolgaink végeztének.
És ez szépen összecseng a csak tájékoztatni vágyó újságírók esetével, akik ugyanúgy, mint a bankárok vagy tőzsdebrókerek, csak a munkájukat végzik – legjobb tudásuk szerint... Hogy miért? Mert nincs olyan, hogy „legjobb tudás”. Tisztában vagyok azzal, hogy ennek, ha elfogadjuk, messzemenő etikai következményei vannak.
Szellemes és tartalmas. Szimpatikus az illető, azt hiszem utánaolvasok egy kicsit bővebben, miket is ír. Talán egyszer majd én is el tudom mondani, hogy „annyit, de annyit tanultam, de mégis úgy ébredek fel minden reggel, hogy gőzöm sincs, mi és hogyan zajlik ebben a világban”.
