Most már eltelt egy teljes hét, mióta a Star Trek Discovery első évadzáró epizódja kijött, tehát aki tényleg látni akarta, az eddig megnézhette. Aki mégsem, annak figyelmeztetés, lesz itt spoiler elég.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: film. Összes bejegyzés megjelenítése
Mrs. Doubtfire 2: The Ironing Lady
péntek, február 03, 2012
Csiki Attila-József
Nemrég megjelent egyik gyerekkori kedvencem, a Mrs. Doubtfire folytatása, az "Ironing Lady" (A vasalónő) c. szakmai életrajz.
Az új film már nem New Yorkban játszódik, hanem javarészt Londonban, ahol a forgatókönyvíró szokatlan cselhez folyamodik: az első részből ismert Robin Williams Meryl Streepnek öltözve próbálja saját magát férfi vasalónőként eladni, amit - ad absurdum - a britek be is vesznek, annak rendje és módja szerint, nem mintha ez egy átlagos, jól borotvált férfinek a legkisebb nehézséget is okozná a szigetországban.
Az első részben is feltűnő, Stuart Dunmire szerepében tetszelgő Pierce Brosnan is újabb karaktert ölt magára, kipróbálhatja, milyen lehet brit titkosügynököt játszani.
A szövegkönyv szerint a "vasalónőre" új kihívások várnak, hirtelen nem csak egy családi házért lesz felelős, hanem egyszerre sokért. Bizonyos esetekben még a konyhát is rábízzák, minek következtében Budapesten vásárol paprikát. Ez borzasztó mértékben lecsökkenti a szabadidejét, melyben eddig argentin szappanoperákat szokott követni. Ez túlkompenzáláshoz vezet, melyben jó kis port kavar föl.
A film vége felé az angoloktól ismert klasszikus módon sűrűsödik a cselekmény, amint mondják, "Deplot Dickens", a vasalónő csontja meg ezzel egyenes arányban ritkul. Élete alkonyán oszteoporózisért és vasalási teljesítményéért kitüntetik, valamint a nemzetközi béke érdekében megajándékozzák egy "Esmeralda és a Vad Angyal összes" akciós DVD-csomaggal.
(ha megnéztem, még írok)
Videó a mohácsi csatáról
kedd, augusztus 30, 2011
Csiki Attila-József
Tegnapelőtt felrakták a YouTubera a mohácsi csata első részét. Sok kommentárt nem is fűzök hozzá, csak annyit, hogy íme, így kell történelmet oktatni a XXI. században. Nagyon várom már a második részt, remélem hamarosan azt is feltöltik.
The Man from Earth
vasárnap, július 31, 2011
Csiki Attila-József
Egy nappal ezelőtt kaptam a tippet, hogy volna egy film, amit talán érdemes volna megnézni, és hát hallgattam a bölcsek szavára. A "The Man from Earth"-ről van szó, végül meg is néztem.
Plasztilló, a szürke alak
hétfő, március 28, 2011
Csiki Attila-József
Egyszer unalmamban fogtam egy marék plasztelint (magyarországiak kedvéért: gyurmát), egy kamerát és egy állványt, no meg egy ostort és addig pattogtattam, amig az a bizonyos darab plasztelin félelmében el nem kezdett táncolni a kamera előtt. Na.
"No fictional character was harmed during the making of this video"
Komolyan, létezik egyáltalán ilyen???
szombat, január 29, 2011
Csiki Attila-József
Amatőr munka, meg minden, de hát ki mondta, hgy egy dal csak akkor értékes meg érdekes, ha milliókat ölnek bele? No, mindenesetre, "StarTrek Girl", itt, az Alkonyzónán. Szolgáljon jó például a szebbik nem tagjai számára! Engage!
King's Speech
kedd, január 25, 2011
Csiki Attila-József
Ez a film kb 12 Oscar-jelölést kapott, meg is tudom érteni miért. Colin Firth nagyon jól játssza a királyt, akinek előbb önmagával kell megküzdenie, hogy később kézbe vehesse a Birodalmat. Geoffrey Rush kész felüdülés és gyógyító kontrasztként jelenik meg a merev, hivatalos, görcsös protokollal szemben, Helena Bonham Carterről pedig nem kell mondanom semmit, ő egyszerűen elbűvölő, mint mindig. Neki az Oscar alapból járna szerintem. "Benne van HBC? Írja fel az Oscarra Mucikám. Majd később megnézzük, amikor túl vagyunk a pörgésen"
A leendő VI György király (CF) beszédhibás. Dadog, máshogy fogalmazva. Felesége, Erzsébet (HBC) felkeres egy beszédterapeutát (GR), aki nem a tünetet akarja kezelni, hanem az embert, ezért meg is barátkoznak a királlyal. Bla bla bla, itt zajlik a film lényegi része, amit látni kell, oszt a vége felé a királynak adnia kell egy olyan King's Speechet, amilyent manapság a királynő ad és Queen's Speechnek neveznek, amint egyszer írtam is róla a munkamegosztás ürügyén. Egyébként II Erzsébet VI György lánya. A filmben egész kicsi. No nem annyira, de észlelhetően.
Namármost úgy halfway through dö film ellátogattam a hőn szeretett Wikinkhez, hogy vajon mit szól ő mindehhez. Hát, lássunk csodát, ott volt minden feketén fehéren. Mármint történelmi adatok, s miegymás. A film megnézése előtt érdemes belenézni. Nem muszáj, de nem árt.
Miért kedvelem és támogatom e film megoszkárosodását?
-végre nem azon múlna a díj, hogy melyik színész hány hektoliter könnyet hullatott
-nem is azon, hogy hány nézőt siratott meg
-azon sem, hogy milyen hősi tettet hajtottak végre benne valaki egész konkrét, ma is létező ellenség ellen
-továbbá azon sem, hogy mennyire zsidópárti vagy zsidóellenes
-és végsőképp: it bloody well deserves it!
The Royale
vasárnap, január 02, 2011
Csiki Attila-József
Egy másik Star Trek TNG epizód. Egy 21. századi amerikai űrhajós ezredes hajója egy idegen fajjal találkozva elpusztult, csak ő maradt életben. Az idegenek, mivel jó szándékúak voltak és a NASA űrhajó pusztulása csupán egy véletlen baleset volt, nem szándékos esemény, kárpótolni szerették volna az ezredest. Az a gondolat támadt bennük, hogy élete végéig olyan környezetbe helyezik őt, amilyenből jött.
Az űrhajóban találtak egy könyvet, amiről megmintáztak egy zárt környezetet: "The Royale". Az ezredest ebbe a környezetbe helyezték bele, teljesen jószándékból. 38 év után már nem bírja tovább és azt írja: "Az idegenek biztosan azt hitték, ez számomra az ideális, viszont ez egy nagyon rosszul megírt könyv. Ez a poklom és már csak a halált várom."
Ekkor elgondolkoztam azon, de még nem tudom, hogy melyik volna az a könyv, esetleg film, amelyikről nem venném rossz néven, hogy megmintázzanak egy környezetet és belehelyezzenek.
Az, amelyikről 38 év után nem azt mondanám, hogy valóban, ez egy rosszul megírt (forgató)könyv és ez a poklom.
Vagy 38 év után már akármelyik könyv pokollá változik?
Prime Directive
vasárnap, december 26, 2010
Csiki Attila-József
Egy kis etika, így a két ünnep között.
A Star Trek világában az Elsődleges Irányelv megtiltja Picardnak, hogy beleavatkozzon egy civilizáció életvitelébe, hogy rákényszerítsen egy életrendet, ha azok nem kérik azt kifejezetten.
A Star Trek TNG sorozat első évadában (ep.8, Justice) Wesley Crushert halálra ítélik egy bolygón, mert fűre lépett. Picard nem avatkozhat be az elítélő kultúrába. Nos, let me be the Devil's Advocate, ebben a helyzetben, ha a kimentés mellett döntene, nem Picard avatkozna bele egy másik kultúra értékrendjébe, hanem azok avatkoznának bele az övébe. Ha az erdőben egy vaddisznó csörtet felém és nálam puska van, lelövöm. Ugyanakkor nem akarok a vaddisznóra ráerőltetni egy olyan kultúrát, amire nincs megérve, nem rakok eléje tányért és ezüstkést meg villát... Nem akarom ráerőltetni, hogy támadás előtt szándékát lefaxolja nekem.
Röviden, szükséges megkülönböztetni a mások életébe való beleavatkozást a mások által átlépett határvonaltól.
Az epizód végét még nem láttam, azért vontam le egy következtetést még azelőtt.
Szórakozom.
Magamban.
Picard megoldása: "There cannot be justice as long as laws are absolute" (Nem lehet igazság mindaddig, amig a törtvények általánosak és örökérvényűek). "Even Life itself is an exercise in exceptions" (Az Élet önmaga is egy gyakorlat a kivételes helyzetekre).
Riker hozzáteszi: "When has justice been as simple as a rule-book?" (Mikor volt az igazság egyszerű, mint egy szabálykönyv?)
Költői, de lehetett volna még bontani a témán. Kár, hogy szorította őket az idő...
Picard megoldása: "There cannot be justice as long as laws are absolute" (Nem lehet igazság mindaddig, amig a törtvények általánosak és örökérvényűek). "Even Life itself is an exercise in exceptions" (Az Élet önmaga is egy gyakorlat a kivételes helyzetekre).
Riker hozzáteszi: "When has justice been as simple as a rule-book?" (Mikor volt az igazság egyszerű, mint egy szabálykönyv?)
Költői, de lehetett volna még bontani a témán. Kár, hogy szorította őket az idő...
Agora
hétfő, április 26, 2010
Csiki Attila-József
Jujj, ez a film nagyon tetszett. Már hónapok óta vadászok rá, de valahogy nem akart összejönni. Alexandriai Hypatia életéről szól, aki az első filozófus nő volt, matematikus, csillagász, és valószínüleg az alexandriai könyvtár utolsó könyvtárosa. Rengetegen keresték meg, hogy hallgathassák a tanításait és ígéretes jövő állt előtte. Viszont hamarosan egy keresztény banda áldozatává vált, akik kivégezték, mert "idejét teljes mértékben mágiára, asztrolábokra és különféle hangszerekre áldozta és sátáni ármánnyal sokakat megvezetett..." (Ióannész, Nikiu püspöke).
"Well, not to have a centre... just breaks my heart"
Egy ismeretlen ismerős
vasárnap, március 21, 2010
Csiki Attila-József
Néha, nagyon váratlanul olyan személyek tudnak inspirálni, akikről pár perccel azelőtt nem is tudtam, hogy léteznek. Margaret Moth, a CNN-nek dolgozó operatőr ma elhunyt. Na és? Azt sem tudom, ki az. Nem ismerem. Aztán elolvastam a CNN róla szóló cikkét, megnéztem a két tízperces filmecskét és csak arra tudtam gondolni, hogy tisztára kár, hogy nem ismertem. Nem semmi!
(valami bug van a CNN embed-kódjában, random módra rakja be az első videót kétszer, vagy a másodikat kétszer, vagy elsőt és másodikat... berakom az egyiket, a másik a fenti linken elérhető)
(valami bug van a CNN embed-kódjában, random módra rakja be az első videót kétszer, vagy a másodikat kétszer, vagy elsőt és másodikat... berakom az egyiket, a másik a fenti linken elérhető)
Watchmen - Őrzők
hétfő, március 09, 2009
Csiki Attila-József
Ez úgy néz ki, manapság egy úgymond kötelező post, mindenféle mánia tárgya és okozója, "A" szuperhősfilm egyesek szerint, szétlapított képregény mások szerint. Erről mindenképp kell írni egy filmkritikát, aprólékosan belemenve a részletekbe, lehetőleg a poént nem lelőve. Már hasogatott a fejem péntek délután, tehát így is úgy is mozi lett volna belőle, ezt a filmet meg egyszerűen le akartam tudni, még mielőtt túl sok kritikát hallok, olvasok, még mielőtt elképzelném, miről is van szó. A képregényt nem ismerem - habár láttam a könyvesboltban még decemberben, amikor még nem is tudtam, hogy hamarosan itt lesz a film is. Amúgy maga a képregénystílus elég ismerős nekem, régen egy 200 pédányos gyüjteményem volt, valahol még megvan, az öcsém az őrzője, állítólag nagy betűkkel a dobozra van írva, hogy "NE NYÚJ HEZZA, NEM TÜZGYÚTÓ!" Szóval megvolt nekem is a képregénykorszakom, akkor kezdtem megbarátkozni azzal a gondolattal, hogy a pont-pont-vesszőcske nem kifejezetten realisztikus karakterábrázolás, érdemes mélyebben belemenni, gyakorlolni azt a rajzolást. Úgy no, hadd tanuljon a gyermek. Ja, és előre kimondom, az Egri csillagok "megvolt" már 9 évesen, tehát az olvasást nem itt kezdtem. Nos. Folytassuk.
Zack Snyderről a plakátok azt állították, hogy a "300" "vizionárius rendezője". I beg to differ. Szóval ezt az apróságot azért kihagyhatták volna részemről, épp visszagondoltam, hogy egyszer a 300-at néztük meg a Rocky Balboa helyett, mert az állítólag túl agresszív volt, az előző meg "hősies".
El is indultam vacsora után rögtön, s csak a metrón vettem észre, hogy figyelmetlenségből ez az ember nem fontot, hanem lejt vett magához, tehát irány haza s keressél, ember, más mozit, harminc perc csúszással az előbbihez képest. Ja, és az asztalkendőt már nem kell magaddal vinned, pénzcsere presztó.
Sikerült is találni egy mozit, amely egy elég kucifántos helyen van, Camdenben, úgyhogy jó negyed óra el is telt azzal, hogy megtaláljam, szerencsére a buszon lenyúltam egy olyan újságot, aminek lenyúlása nem lopás, mert ingyenes, abban nagy nehezen megtaláltam a mozi címét (ugye milyen praktikus?). Kiszolgálás elsőrendű, még volt is jegy, hely nem annyira. Zsírozott szemmértékkel le is mértem, a vászon jobb alsó sarkától úgy slussz per kábé öt méterre lehettem, de ha hat volt, ám legyen, a bal sarkáig már nem láttam el. El is határoztam, hogy emiatt én nem fogom magam felidegesíteni, ennyi gubanc után nem hiányzik, hogy az zavarjon be, hogy "csak" a film fér be a látóterembe. Legalább van extra legroom, ami egy két óra negyven perces film esetén imperatívusz. Gondoltam, a film előtti fél óra reklám alatt majd tréningezem magam a perspektívához. Szóval megadtam a módját.
A tőlem jobbra ülő pasi szerintem elaludt a főcím első öt perce alatt, mert a kezdő jelenet ajtóberúgása alkalmából olyan ünnepélyes felugrást produkált rajtaütésszerűleg, hogy le a kalappal. Tovább már nem is mert elaludni, folyton bökődte magát, hogy ébren maradjon, már épp azon kezdtem gondolkodni, hogy talán nem veszi a stílust (ami alapból kétdimenziós karakterábrázolás, képregény-stílusú perspektívák, narráció, szövevényes sztori)? Talán a zene nem tetszett neki... Ugyan ki rakná egy filmbe a 99 Luftballon-t, a Halleluiah-t és egyéb nyolcvanas évekbeli slágereket random módra, mintha az ember kereskedelmi rádióstációt hallgatna képregényolvasás közben? (Tyler Bates, of course). Az atmoszférával lehetett valami baja a szomszédnak, ami autentikusan szubkulti képregényesre sikeredett, és ez nem megszólás, hanem dícséret. Aztán arra a következtetésre jutottam, hogy tuti naggyon de naggyon fáradt lehetett szegény. Javasolnám neki, hogy nézze meg még egyszer, pihent fejjel, mert lemaradt egy élvezhető (*****) filmről.
Utóirat: Rorschach rulez! Ő a narrátor. Több jó beköpése volt, az egyik, a börtönben:
"Ne gondoljátok, hogy én vagyok veletek összezárva! Ti vagytok velem!"
Nagy harc
csütörtök, február 19, 2009
Csiki Attila-József
Nos, nem én leszek az, aki a "The Wrestler"-ről filmkommentárt ír. Amit lehet, mind megírtak. Olvastam mennyekig felmagasztaló és sárba belemosó kritikát is. Engem kissé megrázott. Mármint a film. Csillagokat látok, de nem tudom hányat... Négy és öt között mozog, nem áll le, hogy meg tudjam számolni. Még azt sem tudom eldönteni, hogy az összegabalyodott élet realista ábrázolása okozta-e ezt, vagy az életábrázolás összegabalyodottsága, ezért leginkább kérdéseim maradtak.
Mint például:
Mi lesz, ha az ember elveszti a hajdani csillogását?
Mi lesz, ha az ember elveszti hajdani ismerőseit, rokonait?
Mi lesz, ha megfosztják nevétől, lassan meg mindentől, ami meghatározta, amiben otthon volt a lelke?
És végül: mi lesz, ha már annyi mindent elveszített, hogy semmi veszítenivalója nincs?
Steamboat Willie
szerda, november 19, 2008
Csiki Attila-József
Tegnap volt 80 éves az első hangos rajzfilm, Walt Disney Steamboat Wille-je. Rákerestem, megnéztem, és egyszerűen zseniális. Volt-e egyáltalán új motívum a rajzfilmekben azóta is (még a digitális éra előtt, vagy akár utána is) ?
Sej, haj!
szombat, szeptember 13, 2008
Csiki Attila-József
Keira Knightley legújabb filmjében (The Duchess - A hercegnő) képkompozíciók sokasága kápráztat el minket. A sztori is érdekfeszítő, legfőképpen azoknak, akik érdeklődnek az angol történelem iránt, de nemcsak. Devonshire hercegnője korának "Dianá"-ja volt, történetesen éppen e jeles hölgy egyik felmenője.
Az arisztokrácia promiszkuitásáról szól a film - olvasom tucatnyi helyen, de nem jön, hogy elhiggyem. Az egyetlen ilyen karakter a Ralph Fiennes alakította Devonshire hercege, Georgiana - a főszereplőnő - férje, viszont az ő helyzete is stabilizálódik a film folyamán. Helyzetük semmiben sem különösebb egy mai átlagos konjunktúránál, talán csak annyiban, hogy ottan több politika keveredett a magánéletbe.
Szerintem a film inkább szól arról, hogy a két anya meddig képes elmenni gyerekeiért. Ez a téma sokkal jobban körül van járva, mint az agyonemlegetett promiszkuitás, ami többé-kevésbé kimerül egy-két botlásban, amolyan mesterséges téma. Valószínüleg egy kritikus elkezdte emlegetni e témát és agyatlan majmok hada követte. Ismétlem: anyaság.
A herceg szeretője is csak a gyermekeiért teszi amit tesz, mármint hogy láthassa őket. Anyaoroszlán, akit zsarol az élet. Csak egy férje volt, aki mostohául bánt vele. Ez vajon szajhává teszi őt? Új esély, szép élet reménye? Hosszú....
Georgiana (Keira K.) szegény romantikus házasságba vél csöppenni, ám az egyáltalán nem annak alakul. Csak lánygyermekeket szül, ami férjének nem tetszik, finoman fogalmazva. Ezért a váltás férfirészről. Neki is kialakul egy kapcsolata, belőle is előbújik az anyaoroszlán, viszont teljesen más irányba viszi, sok bújdosás és rejtegetés között lánya születik, lassan felnő, és a sztori itt valami mellék-alagúton kibújik a 35mm alól és elvész a távolban.
Keira Knightley középszerűen meggyőző teljesítményéről a göndör haja nekem legalábbis végig elterelte a figyelmem, szubjektíve mindvégig megtartva a filmet a jótól nagyon jóig terjedő skálán.
A kijózanító pillanat a film vége volt, amikoris egyik percben még ezerrel pörögtek az események, másik percben már a filmvégi feliratok másztak a falra, hamarosan már én is...
Hogy hogyan lehet egy ilyen frizurát egy ilyen befejezéssel elrontani, azt nem tudom.
