Szavakból nincs sok. Sztorikból, emlékekből, képekből, rajzokból annál inkább. Eredetileg csak szöveges lett volna, de úgy tűnik helyesnek, hogy ne a fájdalmunknak állítsunk emléket, hanem a barátunknak.
Köszönünk, András!
Köszönünk, András!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rajz. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: rajz. Összes bejegyzés megjelenítése
Egykori suliújság, a Papagáj reloaded. In memoriam Selyem András
hétfő, március 14, 2011
Csiki Attila-József
Lenyúltam
csütörtök, március 05, 2009
Csiki Attila-József
Marabu mesternek egy zseniális rajza, nagyon aktuális, továbbá mély igazságok vannak benne elrejtve.
Két éves rajz
hétfő, február 09, 2009
Csiki Attila-József
Pontosan két évvel ezelőtt, még Pécsen rajzoltam a következő rajzot az éj leple alatt. Elajándékoztam, emlékbe hagytam azoknak, akikkel másfél hónapig együtt dolgoztam, de előtte még készítettem egy fényképet róla. Az arányokkal, emlékszem, kicsi baj volt, de reméltem, a mondanivalóját nem befolyásolja. Ma este épp egy ismerős blogot olvasván beugrott, hogy az ott feldolgozott témát én valamikor rajzba tettem, és e kép még megvan. Meg is találtam hamar:
A jobb alsó sarokban az áll:
"Az Élet nem szakadt.
Mert még a szakadás is
Szerves része az Életnek"
3 éves rajzok
szombat, január 05, 2008
Névtelen
Ez itt a művészet rovat. Most ide fogom rakni a rajzaimat. Stílusban valahol Vasarelly, Dali és a Feynman-diagramok között vannak. Valamikor így kúráltam magam.
a hozzám közel álló személyeknek élesebb a körvonala, a távolabbiak elmosódnak. olyan, mint egy felhő. egy személyes felhő.
kezdet és vég
mindennek kezdete és mindennek vége ugyanaz. az egyik irány kifele mutat, a másik befele. de melyik?
222 döntés
minden döntés válaszút elé állít minket. minden válaszút egy elágazás. ha ránézek az eddigi életemre, ilyen rajzolatot látok, középről indul az a vonal, emiről emlékeim vannak, az egyetlen, amit sajátoménak tekintek. hogy miért épp 222? az egyik ok az, hogy a megrajzolás folyamatát hajszálpontosan ennyi döntés kísérte. a másik, hogy amikor kijelöltem az objektumokat exportálásra, a gép azt írta ki, hogy "222 objects selected"...
aszfalton
egy ember, aki olyan gyorsan száguld előre az életben, hogy a saját Szíve nem tudja utólérni. a Fül süket, "majd máskor szívesen" meghallgatja. az ember egy parkolóban félrehúz, hogy bevárja a közeledő szívet, de az valahol elekadt a hajszában. az űr szembetűnő, a Szív háromdimenziós, nélküle az ember csak egy árny az aszfalton. az árny tehetetlen.
ez a rajz a végső formáját akor érte el, amikor az egyik változatnál ledöbbentem: többet fejezett ki, mint amennyit akartam volna...
sas4 (de lehet, hogy páva)
egy dinamikus madár, szerintem sas, a négyes verzió, mások szerint páva. egy nagyobb kompozíció része, mely egy jóbarát falán lóg, alkalmanként kis mécsessel megvilágítva, hogy jobban kiadja a színeket és jobban érvényesüljön a hatás.
acéltáj
egy másik jóbaráttal, egy zenésszel kötött egyezség rám eső része. "beszéljünk úgy, mint kultúrlények. én valamicskét értek a rajzoláshoz, te meg a zenéhez. én rajzolok valamit, lerajzolom azt, ahogyan látlak, te meg készítesz egy zenét arról, hogy hogyan látsz engem". a zene telitalálat volt.
összezavarodva
"milyen rend az, amit össze lehet zavarni?" - örök kérdés, volt egy időszak, amikor csak ezt lehetett leolvasni az arcomról. magamba néztem és ezt láttam. kicsit darabosra sikeredett, de így hitelesebb.
erős kéz
szívből jövő ajándék egy nagyon közeli barátnak, aki pontosan azt képviselte az életemben, amit a cím és a kép mutatnak. örök hálám.
önarckép
és végül "a művész önarcképe" rovat, csak annyi a baj vele, hogy nem művész és nem önarckép, igazából minden, ami kifejeződik, egyfajta önarckép, ami megmutatja, mi zajlik belül.
életáramlatok
az első ilyen stílusú rajzom. minden áramlat mögött ott van egy másik, egy nagyobb, egyik áramlat sem létezik önmagában, emitt-amott összeérnek.
az első ilyen stílusú rajzom. minden áramlat mögött ott van egy másik, egy nagyobb, egyik áramlat sem létezik önmagában, emitt-amott összeérnek.személyes felhő
a hozzám közel álló személyeknek élesebb a körvonala, a távolabbiak elmosódnak. olyan, mint egy felhő. egy személyes felhő.
mindennek kezdete és mindennek vége ugyanaz. az egyik irány kifele mutat, a másik befele. de melyik?222 döntés
minden döntés válaszút elé állít minket. minden válaszút egy elágazás. ha ránézek az eddigi életemre, ilyen rajzolatot látok, középről indul az a vonal, emiről emlékeim vannak, az egyetlen, amit sajátoménak tekintek. hogy miért épp 222? az egyik ok az, hogy a megrajzolás folyamatát hajszálpontosan ennyi döntés kísérte. a másik, hogy amikor kijelöltem az objektumokat exportálásra, a gép azt írta ki, hogy "222 objects selected"...aszfalton
egy ember, aki olyan gyorsan száguld előre az életben, hogy a saját Szíve nem tudja utólérni. a Fül süket, "majd máskor szívesen" meghallgatja. az ember egy parkolóban félrehúz, hogy bevárja a közeledő szívet, de az valahol elekadt a hajszában. az űr szembetűnő, a Szív háromdimenziós, nélküle az ember csak egy árny az aszfalton. az árny tehetetlen.ez a rajz a végső formáját akor érte el, amikor az egyik változatnál ledöbbentem: többet fejezett ki, mint amennyit akartam volna...
sas4 (de lehet, hogy páva)
egy dinamikus madár, szerintem sas, a négyes verzió, mások szerint páva. egy nagyobb kompozíció része, mely egy jóbarát falán lóg, alkalmanként kis mécsessel megvilágítva, hogy jobban kiadja a színeket és jobban érvényesüljön a hatás.acéltáj
egy másik jóbaráttal, egy zenésszel kötött egyezség rám eső része. "beszéljünk úgy, mint kultúrlények. én valamicskét értek a rajzoláshoz, te meg a zenéhez. én rajzolok valamit, lerajzolom azt, ahogyan látlak, te meg készítesz egy zenét arról, hogy hogyan látsz engem". a zene telitalálat volt.összezavarodva
"milyen rend az, amit össze lehet zavarni?" - örök kérdés, volt egy időszak, amikor csak ezt lehetett leolvasni az arcomról. magamba néztem és ezt láttam. kicsit darabosra sikeredett, de így hitelesebb.erős kéz
szívből jövő ajándék egy nagyon közeli barátnak, aki pontosan azt képviselte az életemben, amit a cím és a kép mutatnak. örök hálám.önarckép
és végül "a művész önarcképe" rovat, csak annyi a baj vele, hogy nem művész és nem önarckép, igazából minden, ami kifejeződik, egyfajta önarckép, ami megmutatja, mi zajlik belül.
Feladvány
vasárnap, szeptember 23, 2007
Névtelen
Tekintve az előző bejegyzést, van egy érdekes feladványom.Kíváncsi vagyok a hozzászólásokra.
Tehát:
Egy vállalkozó kedvű fiatalember úgy dönt, hogy visszautazik az időben.
Kiválasztja az időpontot: harminc évvel megy vissza.
Megtörténik az utazás, ideiglenesen letelepedik egy kis városkában, nehezen tudja megállni, hogy ne tegyen sportfogadásokat, merthát minden eredmény a kisújjában van. Ok?
De nem ez a lényeg. Ugyanis egy bizonyos idő után megismerkedik egy szimpatikus lánnyal.
A dolgok itt kezdenek érdekessé válni. Hamarosan gyerekük születik, aki örökli a nevét, ám itt a dolgok kezdenek komplikálódni. Lassan gyanús lesz az egész helyzet és felveszi a kapcsolatot a jövővel, vissza akar térni, mielőtt több bonyodalmat okoz.
Mi volt ez a bonyodalom?
Rájött, hogy ő saját magának az apja.
Namármost, mielőtt a kérdést néznénk, lássuk, milyen szempontból lehetne elemezni a témát.
A fizika szempontjából: lehetséges-e ez az utazás? Nem erre vagyunk kíváncsiak, elvégre semmi ismert fizikai törvény nem tiltja. Csak még nem tudni, hogyan. Mondjuk, abban az időben, ők tudják.
Erkölcsi szempontból: kissé bonyolult, ne menjünk bele.
Filozófiai szempontból: vajon lehet-e ugyanaz a lélek egyszerre két helyen? Mondjuk, ez is érdekes, de most nem ez érdekel.
A fő kérdés genetikai eredetű:
Ha egy gyermek génjei mindkét szülő génjeinek a keveréke, akkor hogyan lehet, hogy a gyermeke csak az apja génjeit örökölte? Milyen megoldást fogadhatunk el erre a helyzetre és ennek a megoldásnak (mert van iyen, csak a következő bejegyzésben írom le) milyen következményei vannak a fent említett szempontokra?
Tehát:
Egy vállalkozó kedvű fiatalember úgy dönt, hogy visszautazik az időben.
Kiválasztja az időpontot: harminc évvel megy vissza.
Megtörténik az utazás, ideiglenesen letelepedik egy kis városkában, nehezen tudja megállni, hogy ne tegyen sportfogadásokat, merthát minden eredmény a kisújjában van. Ok?
De nem ez a lényeg. Ugyanis egy bizonyos idő után megismerkedik egy szimpatikus lánnyal.
A dolgok itt kezdenek érdekessé válni. Hamarosan gyerekük születik, aki örökli a nevét, ám itt a dolgok kezdenek komplikálódni. Lassan gyanús lesz az egész helyzet és felveszi a kapcsolatot a jövővel, vissza akar térni, mielőtt több bonyodalmat okoz.
Mi volt ez a bonyodalom?
Rájött, hogy ő saját magának az apja.
Namármost, mielőtt a kérdést néznénk, lássuk, milyen szempontból lehetne elemezni a témát.
A fizika szempontjából: lehetséges-e ez az utazás? Nem erre vagyunk kíváncsiak, elvégre semmi ismert fizikai törvény nem tiltja. Csak még nem tudni, hogyan. Mondjuk, abban az időben, ők tudják.
Erkölcsi szempontból: kissé bonyolult, ne menjünk bele.
Filozófiai szempontból: vajon lehet-e ugyanaz a lélek egyszerre két helyen? Mondjuk, ez is érdekes, de most nem ez érdekel.
A fő kérdés genetikai eredetű:
Ha egy gyermek génjei mindkét szülő génjeinek a keveréke, akkor hogyan lehet, hogy a gyermeke csak az apja génjeit örökölte? Milyen megoldást fogadhatunk el erre a helyzetre és ennek a megoldásnak (mert van iyen, csak a következő bejegyzésben írom le) milyen következményei vannak a fent említett szempontokra?
Addig nem ujítom az oldalt, amíg legalább öt hozzászólás nem lesz:)
Rejtő Londonban
kedd, augusztus 28, 2007
Névtelen
Két óra között leültem egy padra a parkban.Tőlem tíz méterre két hajléktalan folytatott valami nagyon érdekfeszítő diskurzust. Mindkettő vastagon volt öltözve, dús szakálluk volt.
Aztán épp előttem haladtak el, és az egyikük megszólított. Valahogy megérezhette, hogy eszem ágában sem lesz elkergetni, és mint egy régi ismerőssel, elkezdett beszélgetni. A különbség talán csak annyi volt, hogy nem voltunk régi ismerősök és ez lehetővé tett számára, hogy kérdéseket tegyen fel. Az egész beszélgetés hármunk között elég oldott légkörben zajlott, gyorsan végigfutva pár témakört, röviden kitérve a Brunei Building bejáratára festett zenész kilétére meg Elvisre, hogy milyen jól énekelt, meg játszott a gitáron. Mindez röpke öt perc alatt... Rejtő Jenő szokott ilyeneket írni.
Bevallom, amilyen valószínütlenül kezdődött meg folytatódott, épp annyira volt mai napom csúcsa. Eddig legalábbis.
Amint visszatértem az órára, széles mosoly volt az arcomon, talán feszítővassal sem lehetett volna leszedni:)
Tényleg olyan volt, mint valami régi jó baráttal futni össze, itt, távol minden olyan ponttól, ami valójában közelebb van, mint gondolnánk;)
Csak be ne ázzon!
csütörtök, augusztus 23, 2007
Névtelen
Tegnap egy olyan eső kezdődött el itt Londonban, hogy ihaj! Sőt: csuhaj! Minden csurom víz, sehol és semmit nem lehet szárazon megúszni.Mindenre gondolni kell, nem engedhetjük meg berögzött elképzeléseknek, hogy átvegyék fölöttünk az irányítást.
Hogy is mondjam... akár a blogom is beázhat, felülről vagy akár alulról! Az meg rövidzárlat. Vagy rosszabb.
Mentsük, ami menthető!
